adozona.hu
170/B/2004. AB határozat
170/B/2004. AB határozat
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71. § (2) bekezdése b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71. § (2) bekezdése b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. § (2) bekezdése b) pontja alkotmányellenességének megállapí...
170/B/2004. AB határozat
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71. § (2) bekezdése b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 71. § (2) bekezdése b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. § (2) bekezdése b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó szerint a Ktv. 71. § (2) bekezdése b) pontja ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakkal, mert sérti a jogegyenlőséget, hogy a Ktv. 2003. július 1-jétől hatályos módosítása szerint, ha a köztisztviselő vezetői megbízását a betegszabadság alatt visszavonják és nem fogadja el a felajánlott munkakört, akkor nem vonatkozik rá a felmondási tilalom.II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Ktv. indítvánnyal támadott rendelkezése:
"71. § (2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:
(...)
b) 90. §-ának (1)-(2) bekezdését - kivéve a jogutód nélküli megszűnés esetét - azzal, hogy a védelem nem vonatkozik arra a köztisztviselőre, aki a vezetői megbízás visszavonása esetén a felajánlott munkakört nem fogadta el, s emiatt kerül sor a felmentésére, továbbá ha öregségi nyugdíjasnak minősül [e törvény 19/A. § (1) bekezdés], továbbá a 90. § (4) bekezdését és 91. §-át azzal, hogy a felmentés közlésének, illetve a csoportos létszámcsökkentés esetén az e törvény 17/B. §-ának (4) bekezdésében meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó;"
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Ktv. 71. § (2) bekezdés b) pontját-2008. január 1-jei hatállyal - módosította a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény 23. §-a. A jogszabály-módosítás azonban az indítványozó által felvetett problémát lényegében nem érintette. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felülvizsgálni kért rendelkezések helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.) . Mivel a fent megjelölt jogszabály-módosítás nem változtatott a sérelmezett rendelkezések alkotmányosságával összefüggésben felvetett kérdéseken, ezért az Alkotmánybíróság az elbíráláskor hatályos szabályozás tekintetében folytatta le az érdemi vizsgálatot.
2. Az indítványozó a jogegyenlőséget sértőnek tartotta a Ktv. 71. § (2) bekezdés b) pontjának 2003. július 1-jei módosítását, amely alapján, ha a köztisztviselő vezetői megbízását a betegszabadság alatt visszavonják és nem fogadja el a felajánlott munkakört, akkor nem vonatkozik rá a felmondási tilalom. Az indítványozó azonban indítványában nem jelölte meg azt a csoportot, amellyel szemben vagy amelyben a hátrányos megkülönböztetés, a jogegyenlőség sérelme állna fenn véleménye szerint.
Az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmával kapcsolatosan korábbi határozatában megállapította: "Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezésével. Bár a jogegyenlőség fogalma csupán a hivatkozott § (3) bekezdésének szövegében lelhető fel, a jogegyenlőség követelménye jelen van a 70/A. § valamennyi szabályában.
A jogegyenlőség lényege, hogy az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget közöttük faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom - amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé.
A jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a társadalom tagja hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől.
Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével -, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992,280,281-282.]
Az Alkotmánybíróság a 35/1994. (VI. 24.) AB határozatában hivatkozott továbbá arra, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka vagyis önkényes." (ABH 1994, 197, 200.)
Az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy alkotmányellenességhez vezet-e, illetve sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését a Ktv. - indítványozó által sérelmezett - 71. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése. A Ktv. 71. § (1) bekezdése értelmében a közszolgálati jogviszonyra a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény kifejezetten elrendeli. A Ktv. 71. § (2) bekezdése tételesen felsorolja az Mt.-nek a közszolgálati jogviszonyra irányadó rendelkezéseit.
"A közszolgálati jogviszony egyike a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyoknak. A köztisztviselői jogállás legfőbb specifikuma az, hogy a munkavégzés közigazgatási szerv tevékenységi körében történik, ahol a munkavállalóra az általános munkajogi szabályokhoz képest bizonyos téren szigorúbb, más tekintetben pedig kedvezőbb alkalmazási feltételek érvényesülnek. Ennek egyik megnyilvánulása az, hogy a közszolgálatban a munkáltató akaratából történő jogviszony-megszüntetés lehetősége szigorúan kötött. A közigazgatási szerv felmentéssel csak a törvényben meghatározott okból, a törvényben meghatározott jogcím alapján szüntetheti meg a köztisztviselő jogviszonyát (Ktv. 17. §) . Ennek alapján rögzíthető, hogy a köztisztviselő jogviszonya teljes időtartama alatt törvényi védettséget élvez, a munkáltatói akarat szűk törvényi korlátok között érvényesíthető." (439/E/2005. AB határozat, ABH 2005, 1356, 1358.)
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint "alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel".
[4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.] "A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. [...] A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.) Ennek megfelelően a jelen ügyben is azt kellett vizsgálni, hogy az eltérő jogi szabályozás alá tartozó személyek homogén csoportot alkotnak-e vagy sem.
"Az Országgyűlés 1992-ben - szinte egyidőben - a munkával kapcsolatos viszonyok jogi rendezésére három törvényt alkotott. Az így megszülető törvények a munkaviszonyok jogi rendezése tekintetében a régi, egységes Munka Törvénykönyvéhez képest - figyelemmel a társadalomban zajló változásokra - jelentős differenciálódást eredményeztek. A differenciálódás lényege, hogy a magánszférában a munka világában növekedett a szerződéses szabadság mértéke. Elkülönült egyrészt a gazdaságban és az állami, önkormányzati szférában történő alkalmazás jogi rendezése. Másrészt további eltérés jött létre a jogi szabályozásban aszerint, hogy a munkatevékenység végzése során az alkalmazott közhatalmat gyakorló szervezet tagja, vagy sem. A jogi rendezés különbözőségének egyik oka, hogy egészen más a munkáltató pozicionális helyzete a gazdasági versenyszférában és a költségvetési szférában, ahol mind a munkáltató, mind a köztisztviselő, mind a közalkalmazott (tehát munkáltató és munkavállaló) jogállását elsősorban a költségvetéstől való függés határozza meg. Ugyancsak a jogi szabályozás eltérésében mutatkoznak meg azok a különbségek is, amik az egyes jogviszonyokban végzett munkatevékenységek eltérő jellegéből és közegéből fakadnak." (44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 574-575.)
A Ktv. minden köztisztviselőre kiterjedően tartalmazza a közszolgálati jogviszonyuk létesítésének, módosításának és megszüntetésének általános szabályait. Ugyanakkor a Ktv.-n belül önálló csoportot képeznek a vezetői megbízással rendelkező köztisztviselők, amely csoport tagjaira a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos szabályok mellett - foglalkoztatásuk jellege miatt - speciális (az általánostól eltérő) szabályok is vonatkoznak (Ktv. 8. §, 31. §) . A vezetői megbízás létesítése vagy megszüntetése, illetve ezzel összefüggésben a vezetői megbízással rendelkező köztisztviselők közszolgálati jogviszonyának létesítése vagy megszüntetése vonatkozásában a munkajogi szabályok alkotmányellenes megkülönböztetése e homogén csoporton belül vizsgálandó. E csoporton belül a sérelmezett rendelkezés nem tartalmaz eltérő szabályokat a vezetői megbízással rendelkező csoport egyes tagjaira vonatkozóan. A vezetői megbízással rendelkező köztisztviselők olyan - más közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőktől - elkülönült csoportba sorolhatók, amelyre az eltérő munkajogi szabályozás alkotmányosan indokolt. A vezetői megbízással, illetve a vezetői megbízás nélkül (beosztott) köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban ellátott munkatevékenysége egymástól nyilvánvalóan eltérő jellege is indokolja a jogi szabályozás differenciálását és "önmagában a munkával kapcsolatos viszonyok jogi szabályozásának különbözősége nem jelent diszkriminációt, nem alkotmányellenes" (44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 575.) . Alkotmányellenes megkülönböztetés ugyanis az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel. A vizsgált esetben az összehasonlítható jogosultak, kötelezettek (vezető megbízású köztisztviselők) között az indítvánnyal támadott törvényi rendelkezésben hátrányos megkülönböztetést az Alkotmánybíróság nem állapított meg, minden vezető megbízású köztisztviselőre egyaránt vonatkozik az indítvánnyal támadott törvényi szabályozás.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Ktv. 71. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. január 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró