adozona.hu
10/1973. (IV. 18.) ÉVM rendelet
10/1973. (IV. 18.) ÉVM rendelet
az utazási kedvezményekről és a dolgozók gépjárművel történő csoportos szállításáról
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A helyközi utazási kedvezményekről, a havi egyszeri hazautazási költség, a helyi és az egyéb utazási költségek megtérítéséről, valamint a dolgozók gépjárművel történő csoportos szállításáról - a munkaügyi miniszterrel, az érdekelt más miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával, valamint az érdekelt szakszervezetekkel egyetértésben - a következőke...
(1) A rendelet hatálya kiterjed
a) az építőipari főtevékenységet folytató valamennyi állami és szövetkezeti vállalatra, vállalati rendszerben gazdálkodó szervre továbbá a társadalmi szervezetek vállalataira és a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásokra;
b) az építőipari ágazatba sorolt ipari szövetkezetekre, tervező és beruházási szövetkezetekre a munkaviszonyban álló dolgozóikra vonatkozóan;
c) az ipari szövetkezetek és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek építőipari tevékenységet folytató részlegeire, a munkaviszonyban álló dolgozóikra vonatkozóan;
d) az Országos Műemléki Felügyelőségre, az időszaki főfoglalkozású munkásállományú és az építési munkahelyeken foglalkoztatott alkalmazotti állományú dolgozóira vonatkozóan;
e) az építőanyagipari ágazatba tartozó
- állami vállalatokra, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásokra, és
- ipari szövetkezetekre a munkaviszonyban álló dolgozóikra vonatkozóan;
f) az ipari szövetkezetek és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek építőanyagipari tevékenységet folytató részlegeire a munkaviszonyban álló dolgozóikra vonatkozóan;
g) a tanácsok felügyelete alá tartozó ingatlankezelő- és közvetítő, parképítő-fenntartó és kertészeti, talaj erőgazdálkodási, köztisztasági, város- és községgazdálkodási, kéményseprő, temetkezési, takarító- és díjbeszedő (továbbiakban: kommunális szolgáltató) vállalatokra, a tanácsi költségvetési üzemekre, valamint a kommunális szolgáltató főtevékenységet folytató - jogi személyiséggel rendelkező - gazdasági társulásokra;
h) az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó valamennyi egyéb vállalatra és vállalati rendszerben gazdálkodó szervre;
i) a tanácsok felügyelete alá tartozó nem építőipari vagy építőanyagipari főtevékenységű gazdálkodó szervezetek építőipari, illetve építőanyagipari részlegére.
(2) A rendelet hatálya - amennyiben a felügyeletet gyakorló miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője), illetve a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben eltérően nem rendelkezik -
a) az építőipari, illetve az építőanyagipari munkát nem főtevékenységként végző gazdálkodó szervezetek építőipari, illetve építőanyagipari részlegeire, továbbá
b) a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, halászati termelőszövetkezetek, mezőgazdasági szakszövetkezetek társulásaira, az építőipari és építőanyagipari tevékenységet végző, munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozóan is kiterjed.
(1) Az 1. §-ban felsorolt szervezetek (továbbiakban: vállalat) dolgozóik részére a munkaviszony tartama alatt
a) az állandó vagy ideiglenes lakóhely és a munkahely közötti naponkénti munkábajáráshoz,
b) az állandó lakhely és a munkahely közötti heti egyszeri, illetőleg havi kétszeri hazautazáshoz,
kötelesek a munkában töltött utolsó napig a 31/ 1967. (Közl Ért 28.) KPM utasítás (a továbbiakban: Utasítás) III. fejezetének 1. és 2. pontjában meghatározott utazási kedvezményeket az ott előírt feltételek mellett biztosítani.
(2) A vállalat az állandó lakóhelyre történő heti egyszeri, illetve havi kétszeri kedvezményes hazautazásra jogosult dolgozót akkor is köteles az utasítás III. fejezetének 2. pontjában meghatározott kedvezményben részesíteni, ha az ideiglenes lakóhelyére utazik. A kedvezmény mértéke azonban nem haladhatja meg az állandó lakóhelyre való utazási kedvezmény mértékét.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerint az állandó lakóhelyre történő utazás kedvezményére jogosult, munkahelyére azonban ideiglenes lakóhelyéről naponta bejáró dolgozó részére az állandó lakóhelyére történő hétvégi hazautazás kedvezményét is biztosítani kell.
3. §
A vállalat az utazási kedvezményre jogosító - az Utasítás III. fejezete szerinti - feltételek fennállását a dolgozó által beszerzett a községi (nagyközségi) szakigazgatási szerv, a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási feladatot ellátó szakigazgatási szerve, illetőleg a járási, megyei városi kerületi hivatal által kiállított családfenntartói (együttélési) igazolás alapján bírálja el.
4. §
A vállalat a 2. §-ban említett utazásokhoz az Utasítás II. fejezetében meghatározott mértéken felül a dolgozó részére további kedvezményt - sem költségei sem részesedési alapja terhére - nem adhat.
5. §
Ha a haza-, illetve visszautazáskor a dolgozó a menettérti jegy lejárta miatt teljesáru menetjegyet vesz igénybe, amennyiben a késedelmes utazás oka:
a) igazolt távollét, a dolgozót ugyanolyan költség terheli, mintha kedvezményes menettérti jegygyei utazott volna, a különbözetet a vállalat viseli:
b) igazolatlan távollét, a menetjegy teljes költsége a dolgozót terheli.
6. §
(1) Ha a dolgozó munkaviszonya jogszabályellenesen, illetve fegyelmi elbocsátás útján megszűnik, a dolgozó köteles az emiatt fel nem használt félhavi vagy havi jegy (a továbbiakban: kedvezményes bérlet), illetve menettérti jegy vállalatot terhelő költségének időarányos részét a vállalat számára megtéríteni.
(2) Igazolatlan mulasztás esetén
a) a munkahelyére naponta bejáró dolgozó a vállalatot terhelő utazási költségnek az igazolatlanul távol töltött munkanapokra jutó arányos részét köteles a vállalat részére megtéríteni;
b) a hetenkénti utazási kedvezmények számát [2. § (1) bekezdés b) pont] minden igazolatlanul mulasztott napért eggyel csökkenteni kell.
(1) A vállalatnak az építőipari tevékenységen foglalkoztatott, változó munkahelyre alkalmazott dolgozói, továbbá az állami építőipari vállalatoknak a segédüzemi munkásai részére havonta egy alkalommal meg kell téríteni a lakóhelyre történő utazás teljes költségét, amennyiben a havi munkaidőkeretet ledolgozták.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a betegség, a fizetett szabadság, a hat napnál nem hosszabb időtartamú fizetés nélküli szabadság, valamint az egyéb igazolt távollét munkában töltött időnek számít.
(3) A 2. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kedvezményes utazások száma - ideértve az előző bekezdésben foglalt teljes költségtérítésű utazást is - nem haladhatja meg a tárgyhónap naptár szerinti pihenőnapjai (vasárnapjai) számát. A dolgozó az utazási kedvezményt - munkaidőbeosztásától függően - a hónap bármely napján igénybe veheti.
(4) Az (1) bekezdés szerinti hazautazási költségtérítés áthelyezés esetén annál a vállalatnál illeti meg a dolgozót, ahol a havi kötelező munkaidő nagyobb részét ledolgozta.
(5) A hazautazási költséget havonta kell a dolgozó részére megtéríteni.
(6) A havi egyszeri hazautazási költségtérítés címén kifizetett összegeket az egyéb utazási költségtérítésektől elkülönítve kell nyilvántartani.
(1) A vállalatnak az építőipari tevékenységen foglalkoztatott, változó munkahelyre alkalmazott dolgozója részére a más helységben levő munkahelyre történő átirányítással kapcsolatban
a) ha a dolgozó az új munkahelyre történő utazáshoz a naponkénti munkábajárásra szolgáló bérletjegyét nem használhatja, a bérletidőszak végéig felmerülő utazási többletköltséget;
b) ha a dolgozó munkahelye bérletidőszakon belül olyan gyakran változik, hogy a napi munkábajáráshoz bérletjegy váltása nem célszerű, a lakóhely és a munkahely közötti helyközi utazások teljes költségét;
c) a lakóhely (átirányítást megelőző szálláshely) és az új munkahely (szálláshely) közötti egyszeri utazás teljes költségét
kell megtérítenie.
(2) Ha a vállalat az építőipari tevékenységen foglalkoztatott, változó munkahelyre alkalmazott - és egyébként szálláson történő elhelyezésre jogosult - dolgozóját a munkahely közigazgatási határán kívül levő szálláson helyezi el, és a munkahelyre történő szállításról nem gondoskodik,
a) a munkahely és a szálláshely közötti utazás teljes költségét, illetőleg
b) ha a dolgozó az utazás útvonalának egy részére (pl. lakás és korábbi munkahelye közötti távolságra) utazási bérlettel rendelkezik, az utazás többletköltségét
a dolgozó részére meg kell téríteni.
9. §
(1) Az utazási költségtérítésre jogosult dolgozó részére vasúton történő utazás esetén a személyvonat második kocsiosztályának - hajón a második osztálynak - megfelelő utazási költséget, azon az útvonalon, illetve az útvonalnak azon szakaszán, ahol sem vasút, sem hajóközlekedés nincs, a helyközi autóbuszon történő utazás költségét kell megtéríteni.
(2) Az igazgató (elnök) kivételes esetben gyorsvonat, vagy - vonat helyett - távolsági autóbusz igénybevételét engedélyezheti. Ebben az esetben az utazási kedvezményt (költségtérítést) is a gyorsvonat, illetve a távolsági autóbusz igénybevételekor felmerült költség alapján kell elszámolni.
(1) A munkábajáráshoz szükséges, helyi közlekedési eszközök igénybevételére jogosító bérlet (villamos, autóbusz vagy kombinált) költségét a vállalat a dolgozó részére nem térítheti meg.
(2) Ha a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót a helység közigazgatási határán belül más munkahelyre hó közben átirányítják és annak következtében a helyi utazásra szolgáló bérletét tovább nem használhatja, a bérleti időszak végéig felmerülő utazási többletköltség a vállalatot terheli.
11. §
A hivatalos célú helyi utazás többletköltségét a vállalat viseli, amennyiben a dolgozó olyan közlekedési eszközt kénytelen igénybe venni, amelyre a napi munkába járásra szolgáló bérlete nem érvényes vagy a munkábajáráshoz egyébként közlekedési eszközt nem kell igénybe vennie.
A vállalat csak a távolsági személyszállítási költségek elszámolására előírt bizonylatokkal igazolt ténylegesen felmerült utazási költségeket számolhatja el az ágazati számlakeret erre vonatkozó előírásai szerint.
(1) A vállalat dolgozóit a munkahelyről vagy szálláshelyről lakóhelyükre és vissza gépjárművel csoportosan csak térítés ellenében szállíthatja.
(2) A gépjárművel történő csoportos szállításért a dolgozó által fizetendő térítési díj mértéke ugyanaz, mint a személyvonat 2. kocsiosztályon - azonos távolságra - történő utazásnál a dolgozót egyébként terhelő utazási költség. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a Nehézipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatra.
14. §
A vállalat - az 1. § (1) bekezdés e)-i) pontjaiban felsoroltak kivételével - köteles az építőipari tevékenységen foglalkoztatott, változó munkahelyre alkalmazott dolgozóit és a telephelyen kívül foglalkoztatott segédüzemi munkásait térítésmentesen szállítani:
a) a szálláshelyről a munkahelyre és vissza, továbbá
b) más munkahelyre történő átirányítás esetén a távolsági közforgalmú közlekedési eszköznek a munkahelyhez legközelebb eső állomásáról (megállóhelyéről) a munkahelyre, illetve a munkahelyről az állomásra (megállóhelyre), ha a munkahely és a szálláshely, illetve az állomás (megállóhely) közötti távolság a 2,5 km-t meghaladja és a munkahely helyi közforgalmú közlekedési eszközzel nem közelíthető meg.
15. §
E rendelet 1973. május 1. napjával lép hatályba. Ezzel egyidejűleg az utazási kedvezményekről és az utazási költségek megtérítéséről szóló 11/1968. (Ép Ért 6.) ÉVM utasítás, valamint az üzemi étkeztetésről, a dolgozók elszállásolásáról és a dolgozók gépjárművel történő csoportos szállításáról szóló 3/1968. (Ép Ért 3.) ÉVM utasítás 6-8. §-a hatályát veszti.