adozona.hu
17/1980. (X. 29.) MüM rendelet
17/1980. (X. 29.) MüM rendelet
a vállalati bérszabályozás rendszeréről
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján - az Országos Tervhivatal elnökével, a pénzügyminiszterrel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:
E rendelet hatálya kiterjed - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az állami vállalatra, a trösztre, a vállalati gazdálkodás szabályai szerint működő egyéb állami g...
(1) E rendelet hatálya kiterjed - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az állami vállalatra, a trösztre, a vállalati gazdálkodás szabályai szerint működő egyéb állami gazdálkodó szervezetre, a társadalmi szervezet vállalatára, az ipari szövetkezetre, valamint a fogyasztási. értékesítő és beszerző szövetkezetre, a szövetkezeti vállalatra, továbbá a jogi személyiségű gazdasági társulásra (a továbbiakban együtt: vállalat).
(2) A rendelet hatálya nem terjed ki:
- a mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszeréről szóló 39/1979. (XI. 1.) MT rendelet hatálya alá tartozó vállalatokra;
- a pénzintézetek (771) alágazatba sorolt intézetekre és takarékszövetkezőtekre;
- a város- és községgazdálkodási szolgáltatás (782) alágazatba sorolt kommunális költségvetési üzemekre.
(3) A tröszt és a keretében működő vállalatok e rendelet alkalmazása szempontjából egy vállalatnak minősülnek.
2. §
(1) A vállalati bérszabályozás rendszerében az alábbi bérszabályozási formák alkalmazhatók:
a) vállalati teljesítményhez kötött bértömeg-szabályozás,
b) központi bértömeg-szabályozás,
c) relativitással összekapcsolt központi bértömeg-szabályozás,
d) vállalati teljesítményhez kötött bérszínvonal-szabályozás,
e) központi bérszínvonal-szabályozás, vagy
f) relativitással összekapcsolt központi bérszínvonal-szabályozás.
(2) A vállalatnál alkalmazandó bérszabályozási formát e rendelet 1. számú melléklete határozza meg
3. §
(1) A bértömeg, a létszám és a bérszínvonal meghatározásánál a 2. számú melléklet előírásait kell alkalmazni.
(2) A bérszínvonal a bértömeg és a képzett összlétszám hányadosa.
(3) A tárgyévi bértömeg-felhasználás és bérszínvonal-növekedés viszonyítási alapja (bázisa) a tárgyévet megelőző év bértömege, illetve bérszínvonala.
(4) A (3) bekezdés szerinti bázis-bértömeget, illetve bázis-bérszínvonalat módosítani kell
a) a munkaügyi miniszter által vagy vele egyetértésben kiadott, erre vonatkozó rendelkezés alapján, valamint
b) a 24. § (2) bekezdésében megjelölt esetekben.
(1) A bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül felhasználható bértömeg a (2)-(3) bekezdés szerint növelt vagy csökkentett bázis-bértömeg.
(2) A 3. számú mellékletben meghatározott bérfejlesztési mutatónak az előző évhez képest bekövetkező változása (növekedése vagy csökkenése) esetén a bázis-bértömeget a 4. számú mellékletben meghatározott mértékkel kell növelni, illetve csökkenteni.
(3) A felhasználható bértömeg meghatározásánál a bérfejlesztési mutató változását, annak csökkenése esetén legfeljebb tízszázalékos mértékig kell figyelembe venni.
(4) A bérfejlesztési mutató tíz százalékot meghaladó csökkenése esetén a következő évben a bérfejlesztési mutató bázisa a csökkenés évében alkalmazott bázismutató kilencven százalékának megfelelő összeg.
5. §
A 4. §-ban meghatározott bértömeget meghaladó felhasználás után bérfejlesztési befizetést kell teljesíteni a következők szerint:
6. §
(1) A bérszínvonal a bértömegnek a 4. § (2) bekezdése szerinti, a bérfejlesztési mutató áltál lehetővé tett növekedésével azonos, ezt meghaladóan további három százalékos mértékig növelhető a (4) bekezdés szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül.
(2) A bérfejlesztési mutató változatlansága vagy csökkenése esetén a bérszínvonal háromszázalékos mértékig növelhető a (4) bekezdés szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti háromszázalékos bérszínvonal-növekedés tényleges megvalósításához szükséges bértömeget a vállalat a 4., 5., 12. és 18. §-ok előírásainak alkalmazásával biztosíthatja.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott mértéken felüli bérszínvonal-növelés után - az 5. §-ban meghatározott befizetési kötelezettségen túlmenően - bérfejlesztési befizetést kell teljesíteni a következők szerint:
(5) A bérszínvonal-növekedés kilenc százalékot meghaladó részét - a (4) bekezdés szerinti befizetési kötelezettségen túlmenően - 150 százalékos bérfejlesztési befizetés terheli.
(1) A bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül felhasználható bértömeg - eltérő rendelkezés hiányában - a négy százalékkal növelt bázis-bértömeg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott bértömeget meghaladó felhasználás után az 5. § szerint kell bérfejlesztési befizetést teljesíteni.
8. §
(1) A bérszínvonal a 7. § (1) bekezdése szerinti, ezt meghaladóan további háromszázalékos mértékig növelhető a 6. § (4) bekezdés szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül.
(2) Az (1) bekezdés szerinti háromszázalékos bérszínvonal-növekedés tényleges megvalósításához szükséges bértömeget a vállalat az 5., 7. és 12. §-ok előírásainak alkalmazásával biztosíthatja.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltakat, valamint a kilenc százalékot meghaladó bérszínvonal-növekedést a 6. § (4)-(5) bekezdésben meghatározott bérfejlesztési befizetés terheli.
(1) A bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül felhasználható bértömeg a (2)-(4) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően növelt bázis-bértömeg.
(2) A bértömeg - eltérő rendelkezés hiányában - három százalékkal növelhető.
(3) A 3. számú mellékletben meghatározott bérfejlesztési mutató előző évhez viszonyított növekedése esetén a bázis-bértömeget a 4. számú mellékletben meghatározott mértékkel kell növelni.
(4) A felhasználható bértömegnek a bázis-bértömeghez képest a (2)-(3) bekezdés rendelkezésein alapuló változását külön-külön kell meghatározni és összegezni.
10. §
A 9. §-ban meghatározott bértömeget meghaladó felhasználás után a vállalat az 5. § szerint bérfejlesztési befizetést köteles teljesíteni.
11. §
(1) A bérszínvonal a 9. § (2)-(3) bekezdése szerinti, ezt meghaladóan további háromszázalékos mértékig növelhető a 6. § (4) bekezdése szerinti bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül.
(2) Az (1) bekezdés szerinti háromszázalékos bérszínvonal-növekedés tényleges megvalósításához szükséges bértömeget a vállalat az 5., 9., 10. és 12. §-ok előírásainak alkalmazásával biztosíthatja.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltakat, illetve a kilenc százalékot meghaladó bérszínvonal-növekedést a 6. § (4)-(5) bekezdésében meghatározott bérfejlesztési befizetés terheli.
(1) A 4. §, a 7. § (1) bekezdése, illetve a 9. § szerinti bértömeg fel nem használt része tartalékolható.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bértömeg-tartalékból - kivéve a (3) bekezdésben foglalt esetet -a tárgyévi felhasználható bértömegen felül évente legfeljebb három százalékos bérszínvonal-növekedés bértömege vehető igénybe az 5. § szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül.
(3) Ha a vállalat bérszínvonal-növelési lehetősége nem éri el az egy százalékot, az (1) bekezdés szerinti bértömeg-tartalék legfeljebb négy százalékos tényleges bérszínvonal-növekedés eléréséhez szükséges bértömeg biztosítására vehető igénybe az 5. § szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül.
(4) A bérszínvonal-növelési lehetőséget a 4. §, a 7. § (1) bekezdése, illetve a 9. § szerinti felhasználható bértömeg és a tárgyévi képzett összlétszám hányadosaként meghatározott bérszínvonalnak a bázis-bérszínvonallal történő osztásával kell meghatározni. A bérszínvonal-növekedés bértömegét a tárgyévi képzett összlétszám és bérszínvonal-növekmény szorzataként kell kiszámítani.
(5) Ha a bérszínvonal növekedése nem éri el a 6. § (4) bekezdés szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül megvalósítható mértéket, az említett befizetés nélkül megvalósítható és a ténylegesen megvalósított bérszínvonal-növekedés különbözetének összege olyan mértékben tartalékolható, amilyen mértékben annak bértömegét a vállalat a tárgyévi felhasználható bértömegen belül az (1) bekezdés szerint tartalékolja.
(6) Az (5) bekezdés szerinti bérszínvonal-tartalékból évente legfeljebb a bázis-bérszínvonal három százalékának megfelelő összeg használható fel a 6. § (4) bekezdése szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül.
(1) A 3. számú mellékletben meghatározott bérfejlesztési mutató növekedése esetén a bérszínvonal a 4. számú mellékletben meghatározott mértékkel bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül növelhető.
(2) Az (1) bekezdés szerinti mértéket meghaladó bérszínvonal-növekedés után a 6. § (4) bekezdésében előírt bérfejlesztési befizetést kell teljesíteni.
(3) A bérszínvonal-növekedés kilenc százalékot meghaladó részét - a (2) bekezdésben meghatározott befizetési kötelezettségen túlmenően - a 6. § (5) bekezdés szerinti bérfejlesztési befizetés terheli.
(4) A bérfejlesztési mutatónak a bázis bérfejlesztési mutatóhoz viszonyított változatlansága vagy csökkenése esetén a bérszínvonal növekedése után a (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell bérfejlesztési befizetést teljesíteni.
(5) A bérfejlesztési mutató bázisa az előző évi bérfejlesztési mutató, kivéve a (6) bekezdésben foglalt eseteket.
(6) A bérfejlesztési mutató átmeneti csökkenését követő első évben a bázis a csökkenést megelőző év bérfejlesztési mutatója. Két vagy több éven át tartó folyamatos - mindig az előző évhez viszonyított - csökkenést követő első évben, amikor a mutató változatlan vagy nő, a bázis az első csökkenést megelőző év bérfejlesztési mutatója. A két vagy több éven át tartó folyamatos csökkenés esetén az okok elemzése alapján, a felügyeleti szerv, szövetkezet esetében az országos érdekképviseleti szerv javaslatára, az ágazati miniszter - legkorábban a második csökkenést követő évre vonatkozóan - az e bekezdésben foglaltaktól eltérő bázis alkalmazását engedélyezheti.
(1) A bérszínvonal - eltérő rendelkezés hiányában - bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül négy százalékkal növelhető.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat, valamint a kilenc százalékot meghaladó bérszínvonal-növekedés után a 6. § (4)-(5) bekezdése szerint bérfejlesztési befizetést kell teljesíteni.
(1) A bérszínvonal - eltérő rendelkezés hiányában - bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül három százalékkal növelhető. A 3/1979. (XI. 1.) OT rendeletben meghatározott fogyasztási szolgáltató vállalatok négy százalékkal növelhetik bérszínvonalukat bérfejlesztési befizetés nélkül.
(2) A 3. számú mellékletben meghatározott bérfejlesztési mutató bázishoz viszonyított növekedése esetén a bérszínvonal az (1) bekezdésben foglaltakon felül a 4. számú mellékletben meghatározott mértékkel bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül növelhető.
(3) A bérfejlesztési mutató csökkenése esetén a csökkenést követő évben a 13. § (6) bekezdésének előírásait kell alkalmazni.
(4) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat, valamint a kilenc százalékot meghaladó bérszínvonal-növekedésért a vállalat a 6. § (4)-(5) bekezdése szerinti bérfejlesztési befizetést tartozik teljesíteni.
(1) Ha a bérszínvonal növekedése nem éri el a bérfejlesztési mutató által lehetővé tett, illetőleg a központilag engedélyezett mértéket, a bérszínvonal-különbözet összege tartalékolható.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bérszínvonal-tartalék - kivéve a (3) bekezdésben foglalt esetet -a bérfejlesztési mutató által lehetővé tett, illetve a központilag engedélyezett mértéken felül legfeljebb háromszázalékos bérszínvonal-növekedés megvalósítására vehető igénybe a 6. § (4) bekezdés szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül.
(3) Ha a vállalat bérszínvonal-növelési lehetősége nem éri el az egy százalékot, az (1) bekezdés szerinti bérszínvonal-tartalék legfeljebb négyszázalékos tényleges bérszínvonal-növekedés megvalósítására vehető igénybe a 6. § (4) bekezdése szerinti bérfejlesztési befizetés nélkül.
(1) Ha a vállalati teljesítményhez kötött bértömeg-szabályozást alkalmazó vállalat bérszínvonal-növelési lehetősége nem éri el és a ténylegesen megvalósított bérszínvonal-növekedés nem haladja meg a két százalékot, a bértömeg - legfeljebb a bázisbértömeg kétszázalékos mértékéig - mentesül az 5. §-ban meghatározott befizetési kötelezettség alól. A bérszínvonal-növelési lehetőséget a 12. § (4) bekezdése szerint kell meghatározni. E számítás során a 12. § (1) bekezdés szerinti bértömeg-tartalékot felhasználható bértömegnek kell tekinteni.
(2) Ha a vállalati teljesítményhez kötött bérszínvonal-szabályozást alkalmazó vállalat bérszínvonal-növelési lehetősége - beleértve a 16. § szerinti bértartalékból megvalósítható növekedést is - nem éri el és a ténylegesen megvalósított bérszínvonal-növekedés nem haladja meg a két százalékot, a ténylegesen megvalósított bérszínvonalnövekedés mentesül a 6. § (4) bekezdésben meghatározott bérfejlesztési befizetés alól.
(3) Ha a vállalat bérszínvonal-növelési lehetősége a megelőlegezett bérfejlesztés igénybevételét követő évben a 18. § (3), illetve a 19. § (2) bekezdésében foglalt előírás végrehajtásának hatására nem éri el a két százalékos mértéket, az (1)-(2) bekezdésben meghatározott kedvezmény a 18. § (3), illetve a 19. § (2) bekezdése szerint meghatározott százalékos mértékkel csökkentve vehető igénybe.
(1) A vállalati teljesítményhez kötött bértömegszabályozást alkalmazó vállalat a következő évi bérfejlesztés terhére - legfeljebb a bázis-bértömeg, illetve a bázis-bérszínvonal kétszázalékos mértékéig -, a bérfejlesztési befizetés teljesítése nélkül megvalósítható bérfejlesztésen felül, megelőlegezett bérfejlesztést vehet igénybe.
(2) Az (1) bekezdés szerint megvalósított tényleges bértömeg- vagy bérszínvonal-növekedés után a vállalat 100 százalékos bérfejlesztési befizetést tartozik teljesíteni. Ha a vállalat a megelőlegezett bérfejlesztést mind a bértömeg, mind a bérszínvonal növelésére igénybe veszi, a bérfejlesztési befizetés a bértömeg és a bérszínvonal növekedését külön-külön terheli.
(3) A megelőlegezett bérfejlesztés igénybevétele esetén a következő év bérfejlesztési befizetés nélküli bértömeg-, illetőleg bérszínvonal-növelési lehetőségét az igénybe vett százalékos mértéknek megfelelően csökkenteni kell.
19. §
(1) A vállalati teljesítményhez kötött bérszínvonal-szabályozásban működő vállalat a következő évi bérfejlesztés terhére - 100 százalékos bérfejlesztési befizetés teljesítése mellett -, legfeljebb a bázisbérszinvonal kétszázalékos mértékéig, megelőlegezett bérfejlesztést vehet igénybe.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bérfejlesztés igénybevétele esetén a következő év bérfejlesztési befizetés nélküli bérszínvonal-növelési lehetőségét az igénybe vett százalékos mértéknek megfelelően csökkenteni kell.
20. §
A 18-19. §-ok szerinti megelőlegezett bérfejlesztés nem vehető igénybe kilenc százalékon felüli bérszínvonal-növekedés megvalósítására, valamint két egymást követő évben.
(1) A bértömeg-felhasználásért teljesítendő bérfejlesztési befizetés az egyes sávokban megvalósított és a sávonként előírt mértékekkel módosított bértömeg-felhasználás összege.
(2) A bérszínvonal-növekedésért teljesítendő bérfejlesztési befizetés összege az egyes sávokban megvalósított és a sávonként előírt mértékekkel módosított bérszínvonal-növekedés bértömege. E bértömeget a bérszínvonal számításánál alkalmazott és a 2. számú melléklet szerint meghatározott tárgyévi képzett összlétszámmal kell kiszámítani.
(3) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazása során a -külön jogszabály szerint ennek minősülő - bedolgozói tevékenység (létszám) után a bérfejlesztési befizetést kedvezményes mértékkel kell teljesíteni. A kedvezmény szempontjából bedolgozónak kell tekinteni a nyugdíjuk szüneteltetése vagy korlátozása nélkül bedolgozóként foglalkoztatottakat és az átalány-befizetéses rendszerben foglalkoztatott dolgozókat is.
(4) A (3) bekezdés szerinti kedvezmény alapján
a) az (1) bekezdés alkalmazása során a bérfejlesztési befizetési kötelezettség alá eső bértömeget a bedolgozók részére kifizetett bérösszeg növekedésének.
b) a (2) bekezdés alkalmazása során a képzett összlétszámot a bedolgozók számított létszámának ötven százalékával kell csökkenteni.
22. §
A vállalat a bérfejlesztési befizetést a részesedési alap terhére köteles teljesíteni.
(1) A bérfejlesztési befizetés számításához szükséges tárgyévi és bázismutatókat, a számviteli és statisztikai bizonylatokon nyugvó számításokkal együtt, a vállalat köteles nyilvántartani és megőrizni.
(2) A bérfejlesztési befizetés összegét a vállalat köteles az illetékes első fokú adóhatósághoz átutalni.
(3) A bérfejlesztési befizetés bevallására, befizetésére, elszámolására, ellenőrzésére, a mulasztásokkal és szabálytalanságokkal kapcsolatos intézkedésekre a vállalati gazdálkodó szervezetek adóigazgatására vonatkozó eljárás szabályairól szóló jogszabályt kell alkalmazni.
24. §
(1) Új vállalat alapítása esetén a bérszabályozási rendszer működéséhez, szükséges mutatók bázisát - a felügyeleti szerv javaslatára - az ágazati miniszter határozza meg. Az ágazati miniszter javaslatára a munkaügyi miniszter, a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, a működés első két évére vonatkozóan engedélyezheti, hogy a vállalat tekintetében - az 7. számú melléklet szerint irányadó bérszabályozási forma helyett - a központi bértömeg- vagy bérszínvonal-szabályozás előírásai érvényesüljenek.
(2) A vállalati egység vagy feladat átadásával, illetve átvételével járó átszervezés, valamint a tevékenység szerkezetének a munkaigényesség tekintetében bekövetkező jelentős változása hatását a vállalat a bérszabályozás mutatóinak bázisán a felügyeleti szerv javaslatára az ágazati miniszter által megadott engedély alapján köteles átvezetni. E szabály alkalmazható a saját képzésű pályakezdő szakmunkások felvételéből származó bértömeg-növekedés bázisban történő elismerésénél is.
(3) A bérszabályozás mutatóinak bázisát - az (1)-(2) bekezdés szerinti esetekben - a szövetkezet javaslatára
a) ipari szövetkezeteknél az országos érdekképviseleti szerv véleményének kikérése mellett az ágazati miniszter,
b) fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezeteknél a megyei szövetség véleményének kikérése mellett - új szövetkezet alapítása esetén az ágazati miniszter hozzájárulásával - a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve
határozza meg, illetve módosítja.
25. §
(1) Az ágazati miniszter az e rendeletben biztosított jogait az ágazati-iparági szakszervezetekkel - szövetkezetek esetében az országos érdekképviseleti szervvel - egyetértésben gyakorolja. Intézkedését a felügyeleti szerv - szövetkezetek esetén az országos érdekképviseleti szerv - közli a vállalatokkal.
(2) Szövetkezet részvételével működő jogi személyiségű gazdasági társulásra vonatkozó - a 24. §, a 27. § (2) bekezdése, a 28. § és az 1. számú melléklet 9. pontja szerinti - döntés esetén ki kell kérni az alapító szövetkezetek országos érdekképviseleti szervének véleményét is.
26. §
(1) Az a vállalat, amely e rendelet hatályba lépésével, vagy azt követően tér át a bértömeg-szabályozás rendszerére, köteles bérszínvonal-tartalékát az áttérést megelőző év képzett összlétszáma alapulvételével bértömeg-tartalékká átszámítani. A bértömeg-tartalék a 12. § (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint használható fel.
(2) Az a vállalat, amely e rendelet hatályba lépésével, vagy azt követően a bérszínvonal-szabályozás rendszerére tér át, köteles bértömeg-tartalékát az áttérést megelőző év képzett összlétszáma alapulvételével bérszínvonal-tartalékká átszámítani. A bérszínvonal-tartalék a 16. § rendelkezései szerint használható fel. E vállalatok a bértömeg-szabályozás rendszerében képzett bérszínvonal-tartalékot az áttérést követően nem használhatják fel.
27. §
(1) A bérfejlesztési mutató bázisának központi intézkedéssel összefüggő, a vállalatok többségét érintő módosításáról külön jogszabály rendelkezik.
(2) A bérfejlesztési mutató bázisának módosításáról az ágazati miniszter javaslatára a munkaügyi miniszter az Országos Tervhivatal elnökével a pénzügyminiszterre] és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben egyedi elbírálás alapján dönt, ha a vállalat nyeresége, illetve bérfejlesztési mutatója a gazdálkodás feltételeinek jelentős módosulása miatt változik.
(3) A 3. § (4) bekezdése a) pontjának alkalmazása során a (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a bérfejlesztési mutató bázisa is módosítható.
28. §
A munkaügyi miniszter az Országos Tervhivatal elnökével, a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a bérszabályozás feltételrendszerét indokolt esetben - különösen a veszteséges vagy alaphiányos vállalatok tekintetében - az e rendeletben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja.
(1) A bértömeg-szabályozást alkalmazó vállalat 1980. évben csak olyan mértékű - legfeljebb a bázis-bértömeg tizenöt százalékát kitevő - bértömeg-tartalékot képezhet, hogy az 1980. évi bértömeg-növekedés és a képzett bértömeg-tartalék együttes mértéke ne haladja meg a bázis-bértömeg tizenöt százalékát. Ha az 1980. évi tényleges bértömeg-növekedés eléri vagy meghaladja a tizenöt százalékot, bértömeg-tartalék nem képezhető.
(2) A vállalat 1980. évben csak olyan mértékű - legfeljebb a bázis-bérszínvonal tizenöt százalékát kitevő - bérszínvonal-tartalékot képezhet, hogy az 1980. évi bérszínvonal-növekedés és a képzett bérszínvonal-tartalék együttes mértéke ne haladja meg a bázis-bérszínvonal tizenöt százalékát. Ha az 1980. évi tényleges bérszínvonal-növekedés eléri vagy meghaladja a tizenöt százalékot, bérszínvonal-tartalék nem képezhető.
30. §
(1) Az 1980. évet megelőzően képzett és külön nyilvántartott bértömeg-, illetve bérszínvonaltartalék 1980. évben fel nem használt részét a (2)-(4) bekezdés szerint kell csökkenteni a rendelet hatályba lépésével egyidejűleg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bértartalék egyharmada tartható nyilván, kivéve a (3)-(4) bekezdésben említett eseteket.
(3) Az (1) bekezdés szerinti bértartalékból legfeljebb az 1980. évi bértömeg, illetve bérszínvonal egy - az építőipari kivitelezés (21) ágazatban két - százaléka tartható nyilván, ha a tartalék mértéke nem haladja meg az 1980. évi bértömeg, illetve bérszínvonal három - az építőipari kivitelezés (21) ágazatban hat - százalékát, de nagyobb egy - az építőipari kivitelezés (21) ágazatban két - százaléknál.
(4) Az (1) bekezdés szerinti bértartalék változatlan összegben tartható nyilván, ha annak mértéke nem haladja meg az 1980. évi bértömeg, illetve bérszínvonal egy - az építőipari kivitelezés (21) ágazatban két - százalékát.
(5) A (2)-(4) bekezdés alapján meghatározott bértömeg-, illetve bérszínvonal-tartalékot a 29. § szerinti, legfeljebb tizenöt százalékot kitevő bértartalékon felül, azzal együttesen kell nyilvántartani. A tartalék a 12. és 16. §-ok szerint használható fel.
31. §
(1) Ez a rendelet 1981. január 1. napján lép hatályba.
(2) A 29. § előírásait az 1980. évi eredmények alapján teljesítendő bérfejlesztési befizetéssel kapcsolatos elszámolásoknál már alkalmazni kell.
(3) A 27. § (2) bekezdés és a 28. § előírásai a rendelet kihirdetésének napjától alkalmazhatók.
(4) Egyidejűleg hatályát veszti a vállalati bérszabályozás rendszeréről szóló 12/1979. (XI. 1.) MüM rendelet. Az 1980. évi eredmények alapján teljesítendő bérfejlesztési befizetéssel kapcsolatos elszámolásoknál azonban még e rendelet előírásait kell alkalmazni.
2. A jogi személyiségű gazdasági társulásra érvényes bérszabályozási formát a gazdasági társulások munkaügyi kérdéseiről szóló 12/1978. (IX. 5.) MüM rendelet 2. és 3. §-ában foglalt előírások figyelembevételével kell meghatározni.
3. Vállalati teljesítményhez kötött bértömegszabályozást kell alkalmazni:
- a kőolaj- és földgázkitermelés (1114) szakágazatban ;
- a bauxitbányászat (1115). szakágazatban;
- az alumíniumkohászat (1312) szakágazatban;
- a gépipar (14) ágazatban;
- az építőanyagipar (15) ágazatban, kivéve az 1511 és 1513 szakágazatokat;
- a vegyipar (16) ágazatban, kivéve az 1613 szakágazatot;
- a könnyűipar (17) ágazatban, kivéve az 1711 szakágazatot és a 177 alágazatot;
- az egyéb ipar (18) ágazatban;
- az építőipari kivitelezés (21) ágazatban;
- a termelőeszköz és készletező nagykereskedelem (511) alágazatban.
4. Központi bértömeg-szabályozást kell alkalmazni :
- a szénbányászat (1111) szakágazatban;
- az egyéb ércek és ásványok bányászata (1116) szakágazatban;
- a villamosenergiaipar (12) ágazatban;
- a tégla-, cserép- és tűzállóanyag ipar (1511) szakágazatban;
- a mész- és cementipar (1513) szakágazatban;
- a húsipar (1911) szakágazatban;
- a tejipar (1913) szakágazatban;
- a tartósítóipar (1914) szakágazatban;
- az édesipar (1918) szakágazatban;
- a söripar (1923) szakágazatban;
- az erdőgazdálkodás (32) ágazatban;
- a kulturális szolgáltatás (84) ágazatban; valamint valamennyi népgazdasági ágból:
- a tervező vállalatoknál;
- a beruházási vállalatoknál;
- a vállalati gazdálkodási rend szerint működő kutató- és fejlesztő intézeteknél;
- az ágazati gazdasági intézeteknél, ügyvitelszervezési és gépesítési, gépi adatfeldolgozó, valamint üzem- és munkaszervezési vállalatoknál, intézeteknél, ideértve az üzemszervezés, ügyvitelgépesítés és -feldolgozás (7141) szakágazatba sorolt vállalatokat is.
5. Relativitással összekapcsolt központi bértömeg-szabályozást kell alkalmazni:
- a vaskohászat (1311) szakágazatban;
- a fűrész- és lemezipar (1711) szakágazatban;
- a kézmű- és háziipar (177) alágazatban;
- a baromfi- és tojásfeldolgozóipar (1912) szakágazatban;
- a malomipar (1915) szakágazatban;
- a cukoripar (1917) szakágazatban;
- a növényolajipar (1919) szakágazatban;
- a szesz- és keményítőipar (1921) szakágazatban;
- a dohányipar (1925) szakágazatban;
- a vasúti közlekedés (411) alágazatban;
- a vegyes gépjárműközlekedés (4122) szakágazatban;
- a városi közlekedés (413) alágazatban, kivéve a 4133 szakágazatot;
- a belkereskedelem (51) ágazatban, kivéve az 511, 513, 516 alágazatokat és az 5191, 5192 szakágazatokat.
6. Vállalati teljesítményhez kötött bérszínvonal-szabályozást kell alkalmazni:
- az áruk és szellemi termékek külkereskedelme (5211) szakágazatban.
7. Központi bérszínvonal-szabályozást kell alkalmazni :
- a városi gáz gyártása (1613) szakágazatban;
- a sütő- és tésztaipar (1916) szakágazatban;
- az ásvány-, szikvíz- és üdítőital ipar (1924) szakágazatban;
- a célfuvarozás (4121) szakágazatban;
- a taxi közlekedés (4133) szakágazatban;
- a vízi közlekedés (414) alágazatban;
- a légi közlekedés (415) alágazatban;
- a közlekedési jellegű szolgáltatás (417) alágazatban;
- a hírközlés (42) ágazatban;
- a melléktermék és hulladékbegyűjtő nagykereskedelem (513) alágazatban;
- a gyógyszerkereskedelem (516) alágazatban;
- a kereskedelmi ügynökségek, értékesítési társulások stb. (5191) szakágazatban;
- az export fővállalkozás és közvetítő tevékenység (5212) szakágazatban;
- a külkereskedelmi jellegű szolgáltatás (5213) szakágazatban;
- a vízgazdálkodás (6) népgazdasági ágban;
- a személyi és gazdasági szolgáltatás (7) népgazdasági ágban, kivéve a 7141 szakágazatot;
- valamennyi népgazdasági ágból az Egészségügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az Igazságügyi Minsiztérium, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, valamint a Művészeti Alap felügyelete alá tartozó vállalatoknál.
8. Relativitással összekapcsolt központi bérszínvonal-szabályozást kell alkalmazni:
- az utazási irodák (5192) szakágazatban;
- a 3/1979. (XI. 1.) OT rendeletben meghatározott fogyasztási szolgáltató vállalatoknál.
9. A vállalatnál alkalmazandó bérszabályozási formát, amennyiben az eltér a 3-8. pontokban meghatározottaktól, a munkaügyi miniszter - az Országos Tervhivatal elnökével, a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az ágazati miniszterek útján, külön leirattal szabályozza.
2. számú melléklet a 17/1980. (X. 29.) MüM rendelethez A bértömeg és létszám számbavétele, a bérszínvonal számítása A bérköltség terhére történő kifizetések (bértömeg) számbavételénél és a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók létszámának meghatározásánál - eltérő rendelkezés hiányában - a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott "Egységes munkaügyi statisztikai utasítások" rendelkezéseit kell alkalmazni.
1. A bérköltség terhére történő kifizetéseket az alábbi a)-b) pont szerint elkülönítetten kell számbavenni:
a) A teljes munkaidőben foglalkoztatottak részére a bérköltség terhére fizetett összegeket (törzsbér, prémium, pótlék, kiegészítő fizetés, egyéb bérek), ideértve a bérköltség terhére elszámolt jutalom, újítási díj, az újítások kivitelezése érdekében történt bérjellegű kifizetések stb. címén folyósított béreket, illetve kifizetéseket, valamint a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 32. §-a alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatottak részére fizetett díjazást.
b) A bérköltség terhére folyósított összes egyéb kifizetéseket, ideértve:
- a vállalat állományába tartozó dolgozók részére nem a munkakörükkel összefüggő munkák (pl. tanfolyami előadás, a vállalattal munkaviszonyban álló dolgozó saját vállalatánál végzett bedolgozói tevékenysége stb.) díjait;
- a részmunkaidőben, bedolgozóként, átalánybefizetéses (gebines) elszámolási rendszerben, másodállás és mellékfoglalkozás formájában, valamint szerződéses üzemeltetési formában foglalkoztatottak;
- a nyugdíjuk szüneteltetése vagy korlátozása nélkül foglalkoztatott nyugdíjasok;
- az állományba nem tartozok, valamint
- a szakmunkásként bérezett szakmunkás tanulók és a foglalkoztatott diákok (ideértve a szorgalmi időben és szünidőben történő foglalkoztatást egyaránt)
részére teljesített kifizetéseket.
2. A bérszínvonal számításának alapjául szolgáló létszámként számításba kell venni:
a) a teljes munkaidőben foglalkoztatottak éves átlagos statisztikai állományi létszámát és
b) az összes egyéb bérkifizetések összegéből (1/b pont) számított létszámot. A számított létszámot az összes egyéb bérkifizetéseknek a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbérével való osztásával kell meghatározni.
A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbére a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bérének (1/a pont) és létszámának (2/a pont) hányadosa.
A bérszínvonal számításánál alkalmazandó úgynevezett "képzett összlétszám" az a) és b) pontokban meghatározott létszám összege.
3. Azon dolgozók bérét, akik a statisztikai állományi létszámban a bevezetőben hivatkozott utasítás alapján nem szerepeltethetők, az 1/b pont szerinti egyéb kifizetések között kell számbavenni.
4. Bértömegként (1. pont), illetve a bérszínvonal számításának alapjául szolgáló létszámként (2. pont) nem szabad figyelembe venni:
a) a szakmunkástanulók ösztöndíját (tanulóbérét) és létszámát, kivéve a szakmunkásbérrel foglalkoztatott, szakvizsga előtt álló szakmunkástanulók bérét és létszámát:
b) a bérköltség terhére szerzői jogi védelem alatt álló alkotásokért fizetett szerzői díjakat és az e díjakból számított létszámot;
c) a 15/1976. (VI. 4.) ÉVM-MüM számú együttes rendelettel módosított 15/1971. (V. 22.) ÉVM -MüM számú együttes rendelet alapján fizetett fagyszüneti díjat és a fagyszüneten levők létszámát;
d) a vállalat dolgozói által társadalmi közös célokra, valamint a KISZ-szervezetek részéről felajánlott - a munkarend szerintit meghaladó teljesítményekért járó - béreket és az ebből számított létszámot;
e) a kiemelt beruházások külön ösztönzési rendszere alapján a bérköltség terhére kifizetett összegeket
5. A 10/1972. (V. 20.) MüM-PM együttes rendelet alapján tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó bérét és létszámát, a bértömeg és a bérszínvonal számításának alapjául szolgáló létszám meghatározásánál - a bevezetőben hivatkozott utasítástól eltérően - figyelmen kívül kell hagyni, kivéve azon dolgozók bérét és létszámát, akik a tartós külföldi szolgálat ideje alatt munkabérük forintrészeként a belföldi átlagkeresetüket kapják a rendelet 24. és 32. §-a alapján.
6. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknél a felvásárló, lakossági és belső üzemi szolgáltató tevékenységet végző fizikai dolgozók bére és létszáma a teljes munkaidőben foglalkoztatottak között nem szerepeltethető. Az e tevékenységek keretében figyelembe vehető munkaköröket az ágazati miniszter a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg. E dolgozók bérét az 1/6 pont szerinti egyéb bérkifizetések között kell figyelembe venni és abból a 2/b pont szerint számított létszámot kell képezni.
7. A bértömeg és a bérszínvonal számításánál alapjául szolgáló létszám meghatározásánál mind a tárgyévben, mind a bázis évben figyelmen kivül kell hagyni azokat a bérköltség terhére teljesített kifizetéseket, amelyekre vonatkozóan azt hatályos jogszabály vagy munkaügyi miniszteri leirat engedélyezte.
Azokat a kifizetéseket, amelyeket a munkaügyi miniszter engedélye alapján csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbérének meghatározásánál lehet figyelmen kívül hagyni, az 1/b pont szerinti egyéb kifizetések között kell számbavenni és a 2/b pont szerinti számított létszám meghatározásánál e kifizetéseket figyelembe kell venni.
8. Az ipari szövetkezetek tagjait és a részükre a bérköltség terhére kifizetett összegeket a munkaviszonyban állókkal azonos módon kell számbavenni.
9. A bérszabályozással kapcsolatos számításoknál a bérköltséget ezer forint pontossággal kell számbavenni, az átlagbért és bérszínvonalat forint pontossággal, a létszámot egy tizedes, a bérszínvonal és a bértömeg százalékban kifejezett változását két tizedes pontossággal kell meghatározni. A számitások során a kerekítés általános szabályai szerint kell eljárni.
3. számú melléklet a 17/1980. (X. 29.) MüM rendelethez A bérfejlesztési mutató 1. Bértömeg-szabályozásban bérfejlesztési mutatóként - a 2. és 8. pontokban foglalt kivételektől eltekintve - a következő elemek összegét kell alkalmazni:
- bérköltség;
- az elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló eredmény (+ nyereség vagy - veszteség);
- munkabérek közterhe;
- értékcsökkenési leírás;
- egyéb bérjellegű költség.
A bérfejlesztési mutató egyes elemeit az éves mérleggel egyezően kell a számításnál figyelembe venni.
2. Az 1. pontban meghatározottól eltérően a következő alágazatokban, szakágazatokban az alábbi bérfejlesztési mutatókat kell alkalmazni:
a) a bolti kiskereskedelem (515), a vendéglátás (517), a vegyes tevékenységű kereskedelem (518) alágazatokban, valamint a zöldség- és gyümölcs nagykereskedelem (5122) és a kölcsönző vállalatok (5193) szakágazatokban:
- az értékesítési árbevétel összegét.
b) a szesz- és keményítőipar (1921) szakágazatban:
- a bruttó termelési érték összegét.
3. Bérszínvonal-szabályozásban bérfejlesztési mutatóként - a 4. és 8. pontokban foglalt kivételektől eltekintve - az egy főre (képzett összlétszámra) jutó bér és nyereség összegét kell alkalmazni.
4. A 3. pontban meghatározottól eltérően a következő szakágazatokban, vállalatoknál az alábbi bérfejlesztési mutatókat kell alkalmazni:
a) az utazási irodák (5192) szakágazatban:
- az egy főre (képzett összlétszámra) jutó értékesítési árbevétel összegét;
b) a 3/1979. (XI. 1.) OT rendeletben meghatározott fogyasztási szolgáltató vállalatoknál:
- az egy főre (képzett összlétszámra) jutó nettó fogyasztási szolgáltatási árbevétel összegét.
5. A 3, pont szerinti bérfejlesztési mutatót - az elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló nyereség és a 3. § (1) bekezdése szerinti bértömeg együttes összegének a képzett összlétszámmal való osztásával kell megállapítani. A bérfejlesztési mutatóban veszteség nem szerepeltethető.
6. A jogi személyiségű gazdasági társulások az 1. és 3. pontok szerinti bérfejlesztési mutató meghatározásánál az éves mérlegben kimutatott, az elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló eredményt kötelesek növelni az alapítók által elvont nyereség összegével.
7. A 2/a és a 4/a pontok szerinti bérfejlesztési mutatónál alkalmazandó értékesítési árbevételt az ágazati miniszter által - a munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben - meghatározott összetevők szerint kell számításba venni.
8. A munkaügyi miniszter az ágazati miniszterek útján külön leirattal szabályozza a bérfejlesztési mutatót, ha az eltér az 1-4. pontokban meghatározott bérfejlesztési mutatótól.
9. A bérfejlesztési mutató értékét ezer forint, az egy főre jutó összegként meghatározott bérfejlesztési mutatót forint, a bérfejlesztési mutató százalékban kifejezett változását egy tizedes pontossággal kell meghatározni. A számítások során a kerekítés általános szabályai szerint kell eljárni.
4. számú melléklet a 17/1980. (X. 29.) MüM rendelethez A bérfejlesztési mutató által lehetővé tett bértömeg-változás és bészínvonal-növekedés számítása 1. A felhasználható bértömegnek a bérfejlesztési mutató változása alapján a 4. § (2) bekezdése szerint bekövetkező változását a következő szorzószámok alapján kell megállapítani:
Az épülettatarozást és karbantartást, valamint az ettől eltérő kivitelezési tevékenységet vegyesen végző vállalatok a táblázat 1. és 2. pontja szerinti szorzószámokból - a tevékenységek szerinti árbevétel-arányokkal súlyozott átlagszámítással -meghatározott szorzószámot kötelesek alkalmazni.
2. A bérfejlesztési mutató növekedése által a 13. § (1) bekezdés szerint lehetővé tett bérszínvonalnövekedést az alábbi szorzószámok alapján kell megállapítani:
3. A relativitással összekapcsolt központi bérszabályozási formákban a bértömeg a 9. § (3) bekezdése alapján, illetve a bérszínvonal a 15. § (2) bekezdése alapján a bérfejlesztési mutató minden egy százalékos növekedése esetén 0,15 - az élelmiszerkereskedelemben 0,2 - százalékkal növelhető. Az élelmiszerkereskedelemben alkalmazandó 0,2 szorzószámra vonatkozó előírásokat a munkaügyi miniszter a 6. pontban jelzett módon szabályozza.
4. A 3/1979. (XI. 1.) OT rendeletben meghatározott fogyasztási szolgáltató vállalatok a 15. § (2) bekezdés szerinti, a bérfejlesztési mutató által lehetővé tett bérszínvonal-növekedést az alábbi szorzószámok alapján kötelesek megállapítani:
5. A belkereskedelem (51) ágazatban a hálózat változása esetén az 5. számú mellékletben meghatározott módon növekszik vagy csökken a felhasználható bértömeg a bázis-bértömeghez képest.
6. Az 1-5. pontokban meghatározottól eltérő szorzószámokat a munkaügyi miniszter - az Országos Tervhivatal elnökével, a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az ágazati miniszterek útján külön leirattal szabályozza.
7. A felhasználható bértömeg, valamint a bérfejlesztési mutató által lehetővé tett bérszínvonalnövekedés százalékos mértékét két tizedes pontossággal kell meghatározni. A számítások során a kerekítés általános szabályai szerint kell eljárni.
5. számú melléklet a 17/1980. (X. 29.) MüM rendelethez A belkereskedelemben működő létszámnormatíva rendszer 1. A felhasználható bértömegnek a hálózati alapterülettől függő, a bázis-bértömeghez képest bekövetkező, a 4. számú melléklet szerint meghatározottól független változását a következő pontok alapján kell meghatározni az alábbi alágaza-tokban, szakágazatokban:
- a zöldség- és gyümölcs nagykereskedelem (5122) szakágazatban;
- a bolti kiskereskedelem (515) alágazatban;
- a vendéglátás (517) alágazatban;
- a vegyes tevékenységű kereskedelem (518) alágazatban;
- a kölcsönző vállalatok (5193) szakágazatban.
2. A felhasználható bértömegnek a hálózati alapterület változásához kapcsolódó növekedését vagy csökkenését a következő szorzószámok alapján kell megállapítani: \
3. A hálózati alapterületet és annak változását az ágazati miniszter által - a munkaügyi miniszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével és a pénzügyminiszterrel egyetértésben - meghatározott módon kell számbavenni, illetve meghatározni.
Hálózati alapterületként nem vehető figyelembe az elkülönített raktárak alapterülete.
A bérbeadás útján hasznosított üzletek alapterületét mind a bázis évi, mind a tárgyévi hálózati alapterület meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni.
A tatarozás-karbantartás címén átmenetileg -legfeljebb fél évig - zárvatartó egységek alapterületét nem kell alapterület csökkenésként kimutatni. Indokolt esetben a felügyeleti szerv -szövetkezet esetén a 24. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott szerv - az egy évnél nem hosszabb idejű zárvatartás esetén felmentést engedélyezhet a 2. pont szerinti bértömeg-csökkentési kötelezettség alól.
4. Azokon a területeken (például: szállodák, tüzelőanyag- és egyéb telepek stb.), ahol a 2. pont szerinti normatíva alkalmazására nincs lehetőség, a hálózat bővülése által indokolt létszámigény elismeréséről az ágazati miniszter - a munkaügyi miniszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével és a pénzügyminiszterrel egyetértésben - dönt.
5. A felhasználható bértömegnek az e melléklet szerint bekövetkező növekedése a 11. § (1) bekezdés alkalmazása során nem vehető figyelembe. A 12. § (4) bekezdésének alkalmazásakor a felhasználható bértömeg e melléklet szerinti változását figyelembe kell venni.