adozona.hu
55/1988. (XII. 24.) PM rendelet
55/1988. (XII. 24.) PM rendelet
a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 6/1987. (II. 17.) PM rendelet módosításáról
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben - a következőket rendelem:
A munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 87/1987. (XII. 29.) PM rendelettel módosított 6/1987. (II. 17.) PM rendelet (a továbbiakban R.) 1. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § (1) A rendelet hatálya...
A munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 87/1987. (XII. 29.) PM rendelettel módosított 6/1987. (II. 17.) PM rendelet (a továbbiakban R.) 1. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 99. § (2) bekezdés c) pont], a vele munkaviszonyban, illetőleg munkavégzési kötelezettséggel járó tagsági viszonyban álló dolgozóra (a továbbiakban együtt: dolgozó); ideértve a munkaviszonyban, illetőleg munkavégzési kötelezettséggel járó tagsági viszonyban álló nyugdíjast is.
(2) Az 1987. évi VI. tv. 8/A. § (4) bekezdésében meghatározott egyéni vállalkozó saját utazási költségeit is az e rendeletben meghatározott feltételek szerint számolhatja el.
(3) A rendelet nem érinti a munkábajárást szolgáló utazási kedvezmények ágazati külön jogszabályai alá tartozó eltérő rendelkezéseket."
2. §
A R. 6. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"6. § (1) A munkáltató - a kollektív szerződésben is meghatározott - indokolt esetekben (tömegközlekedési eszközzel a munkahely nem érhető el; a dolgozó munkarendje olyan, amelyhez a tömegközlekedés nem igazodik; e megoldás alkalmazásával csoportos munkásszállítás váltható ki; mozgáskorlátozottaknál) és mértékben a személyi tulajdonban lévő gépjárművel (kivéve a taxi közlekedést) munkába járó dolgozóit utazási költségtérítésben részesítheti.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a közigazgatási határon belüli (lakó- és munkahely azonos közigazgatási határon belül van) munkábajárásra, kivéve a mozgáskorlátozott dolgozókat és azokat a mezőgazdasági nagyüzemekben és erdőgazdaságban, valamint a vízgazdálkodási és természetvédelmi munkakörökben dolgozókat, akik a helység belterületének határától legalább 5 km távolságra lévő telephelyre beosztottan dolgoznak.
(3) Az egy dolgozó részére elszámolható utazási költségtérítés nem haladhatja meg az 1 Ft/km mértéket.
(4) Az e §-ban meghatározott utazási kölségtérítést a munkáltató bármely személyi tulajdonú gépjáművel munkába járó dolgozójának biztosíthatja, függetlenül a gépjármű tulajdonjogától, a gépjármű-vezetői tevékenységet ellátó személyétől, továbbá attól, hogy az együtt utazók munkáltatója különböző."
3. §
A R. 7. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"7. § (1) A dolgozó részére helyközi díjszabású közforgalmú közlekedési eszköz igénybevétele esetén utazási költségtérítés, illetőleg újabb bérletjegy csak a lejárt bérlet, vagy teljesáru menetjegyek leadása esetében adható, kivéve a bérletjegy első ízben történő kiadását. A lejárt utazási jegyek 90 nap után selejtezhetők.
(2) A személyi tulajdonú gépjárművel való munkábajárás utáni költségtérítés ellenőrizhető módon történő bizonylatolását a munkáltatónak számlarendjében kell rögzítenie.
(3) A munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalói igazolási lapon fel kell tüntetni, hogy a dolgozó milyen időpontig részesült munkábajárási utazási költségtérítésben."
4. §
(1) Ez a rendelet 1989. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 6/1987. (II. 17.) PM rendelet módosításáról szóló 87/1987. (XII. 29.) PM rendelet 1. §-a, 5. §-a, valamint 6. §-a hatályát veszti.
(2) E rendelet szerint a kollektív szerződésbe utalt eseteket kollektív szerződés hiányában a munkáltató szabályozza vagy az egyéni vállalkozó határozza meg.