adozona.hu
A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5006/2017/3. számú határozata
A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5006/2017/3. számú határozata
Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 2010. január 1. - 2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdése alkotmányossági vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ügy száma: Köf.5006/2017/3.
A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (1027 Budapest, Tölgyfa u. 1-3.)
Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat (1067 Budapest, Eötvös u. 3.)
Az ügy tárgya: Építményadó-rendelet törvényességi felülvizsgálata
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy Budapest Főváros VI. kerület Terézvá...
A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5006/2017/3. számú határozata
Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 2010. január 1. - 2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdése alkotmányossági vizsgálatáról
Az ügy száma: Köf.5006/2017/3.A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (1027 Budapest, Tölgyfa u. 1-3.)
Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat (1067 Budapest, Eötvös u. 3.)
Az ügy tárgya: Építményadó-rendelet törvényességi felülvizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa- megállapítja, hogy Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 2010. január 1. - 2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdésének "bejelentett állandó lakosként" szövegfordulata törvényellenes volt;
- a Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 2010. január 1. - 2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdése az alábbi szövegezéssel marad érvényben:
"4. § (4) E rendelet alapján mentes az adó alól - a Htv. 52. § 26. pont szerinti vállalkozó tulajdonát képező, üzleti célt szolgáló épület, épületrész kivételével - valamennyi lakás céljára szolgáló ingatlan, melyet a tulajdonos, a vagyoni értékű jog jogosultja, illetve azoknak a Ptk. szerinti közeli hozzátartozója lakja, ha magánszemély tulajdonosa nem gazdasági tevékenység vagy egyéb jövedelemszerző tevékenység céljára használja az ingatlant, vagy nem adja bérbe."
- megállapítja, hogy a Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 2010. január 1. - 2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdésének "bejelentett állandó lakosként" szövegfordulata nem alkalmazható a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.33.465/2016/7-I. számú folyamatban lévő perben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;
- elrendeli a határozata Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy határozatát - a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon hirdessék ki.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.33. 465/2016/7-I. számú végzése alapján megállapított tényállás szerint Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) jegyzője X 548/10/2015. számú határozatával a felperes terhére 2009-2013. évekre építményadót vetett ki a felperes tulajdonát képező 29311/0/A/97 helyrajzi számú ingatlan után, melynek során a Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2009. január 1. - 2011. december 31-ig hatályos 4. § (4) bekezdés, valamint az 1992. évi LXVI. törvény 5. § (2) bekezdés és 26. § (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazta. A felperes által érvényesíteni kívánt adómentességet a 2009-2011. évekre vonatkozóan elutasította.[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes BP/1008/00525-4/2016. határozatával az elsőfokú határozatot a 2009. adóév vonatkozásában elévülésre tekintettel megváltoztatta, és a felperest a 2010-2011. évekre kötelezte az adóhiány és jogkövetkezményeiből eredő fizetési kötelezettség teljesítésére.
[3] A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte, melynek során indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárásának kezdeményezését. Álláspontja szerint az Ör. 2009-2011 hatályos 4. § (4) bekezdése ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c)-d) pontjaival.
Az indítvány és az önkormányzat álláspontja
[4] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte folyó per felfüggesztése mellett végzéssel indítványozta az Ör. törvényességének vizsgálatát, kérte a jogszabály vonatkozó pontjának megsemmisítését, továbbá a perben való alkalmazása tilalmának kimondását.[5] A bíróság indítványa szerint a "bejelentett állandó lakosként" szövegfordulata alapján a tulajdonosnak igazgatási úton bejelentett állandó lakóhelyet kellett létesítenie az adott ingatlanban ahhoz, hogy az építményadó alól mentesülhessen. E szabályozás az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB határozatának 3.3.4 pontjára és a Kúria Köf.5.076/2012/4. számú határozatára is figyelemmel, a vagyontömeg értékén és az adóalany teherviselő képességén túl olyan többletfeltételt határozott meg, amely a Htv. 6. § d) pontjába ütközően törvénysértő. Az önkormányzat vagyoni típusú adó esetében a kötelezettséget nem teheti az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától függővé, mert ez az adóalanyok jövedelmi, vagyoni viszonyaival, vagyoni helyzetével össze nem függő, tárgyilagos mérlegelés mellett ésszerű indok nélküli különbségtétel. Ezen túlmenően a rendelkezés az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 178. § 7. pontjával is ellentétes, amennyiben e jogszabályhely az állandó lakóhely fogalmát igazgatási bejelentéshez nem kötötte.
[6] Az érintett önkormányzat állásfoglalást nem terjesztett elő.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[7] Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.[8] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése "a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között" hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésébe, amely szerint "[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot."
[9] Helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával.
[10] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5001/2013. számú határozatában - az Alkotmánybíróság határozataira utalással - megállapította, hogy "a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik."
[11] A Köf.5.076/2012/4. számú határozatában a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Htv. 6. § c) pontja és az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB határozata alapján megállapította, hogy mivel az építményadó alapja az ingatlanban megtestesülő vagyon, ezért az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik. A kötelezettség tartalma pedig a vagyontömeg értékéhez és az adóalany teherviselő képességéhez kell, hogy igazodjon. Mivel a Htv. 6. § c) pontjának "az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó" fordulata a Htv. jogegyenlőségi szabálya is egyben, ezért az önkormányzati jogalkotó - a 6. § d) pontjában foglalt mentességeken túl - minden adóalany esetében a teherbíró képességhez igazítottan köteles az adófizetés mértékét megállapítani. Vagyoni típusú adók, így az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé.
[12] A Htv. általános rendelkezései között elhelyezett 6. § d) pontja az önkormányzati jogalkotó által nyújtható mentességek körét - a tételesen megjelölt mentességeken túl - nyitva hagyja. A Htv. rendelkezései ebben a tekintetben "minimumszabályként" értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi szabályokon túl, további mentességeket adhat az adózóknak. A Htv. azonban determinálja a települési önkormányzatok által kialakítható szabályozás irányát, a törvényi rendelkezéseken túli mentességi szabályok, amikor rendelkezése értelmében: "(...) az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel bővítse (...)". A Htv. 6. § d) pontjának "így különösen" fordulata arra utal, hogy az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell, hogy nyugodjon.
[13] Tekintettel tehát az építményadó vagyoni adó jellegére és e jellegből levonható következtetésekre, valamint a mentesülés Htv.-ben kijelölt szabályozási irányára, a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az építményadó alóli mentességek szabályozását elsődlegesen a mindenki számára egyenlő mércével érvényesített lakhatási biztonság indokolhatja, figyelemmel az adóalany teherbíró képességét is értékelő szociálpolitikai okokra is. A mentesség alapja tehát a lakásingatlan tényleges lakáscélú használata.
[14] Az Ör. akkor hatályos szövege szerint:
"4. § (4) E rendelet alapján mentes az adó alól - a Htv. 52. § 26. pont szerinti vállalkozó tulajdonát képező, üzleti célt szolgáló épület, épületrész kivételével - valamennyi lakás céljára szolgáló ingatlan, melyet bejelentett állandó lakosként a tulajdonos, vagyoni értékű jog jogosultja, illetve azoknak a Ptk. szerinti közeli hozzátartozója lakja, ha magánszemély tulajdonosa nem gazdasági tevékenység vagy egyéb jövedelemszerző tevékenység céljára használja az ingatlant, vagy nem adja bérbe."
[15] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az igazgatási aktushoz kötött feltételt a Htv. 6. § d) pontja szerinti nem megengedhető többletfeltételként értékelte, ezért megállapította az Ör. 4. § (4) bekezdés "bejelentett állandó lakosként" fordulatának törvényellenességét.
[16] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében "Ha az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti, megállapítja a hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet, vagy annak rendelkezése más jogszabályba ütközését." Az Önkormányzati Tanács az Ör. 2010. január 1. - 2011. december 31-ig hatályos 4. § (1) bekezdésének "bejelentett állandó lakosként" fordulatát a Htv. 6. § d) pontjába ütközően törvénysértőnek minősítette, és a Bszi. 56. § (5) bekezdés alapján az alkalmazási tilalmat megállapította.
A döntés elvi tartalma
[17] Az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell, hogy nyugodjon. Az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé.Alkalmazott jogszabályok
[18] 1990. évi C. törvény 6. § d) pontZáró rész
[19] A határozat közzététele a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontján, az alkalmazási tilalomra vonatkozó rendelkezés a Bszi. 56. § (5) bekezdésén alapul.[20] A határozat elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.
Budapest, 2017. május 9.
Dr. Kozma György s. k.
a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s. k.
előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt s. k.
bíró