adozona.hu
3031/2015. (II. 9.) AB végzés
3031/2015. (II. 9.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.M.4981/2012/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
[1] 1. Az indítványozó 2014. július 22-én jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyet az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására 2014. november 28-án kiegészített...
3031/2015. (II. 9.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.M.4981/2012/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2014. július 22-én jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyet az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására 2014. november 28-án kiegészített.[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[3] Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.M.4981/2012/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[4] Az indítványozó előadta, hogy a 2010. január 18-án született gyermeke után járó terhességi gyermekágyi segély (a továbbiakban: TGYÁS) mértékét Budapest Főváros Kormányhivatalának Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerve 2010. január 15. napjától bruttó 20 753 Ft napi összeg figyelembe vételével állapította meg. Az indítványozó az elsőfokú közigazgatási határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, mert álláspontja szerint a munkáltatója által készpénzben kifizetett, 31 000 000 Ft összegű jutalék figyelembevételével magasabb, napi bruttó 60 182 Ft összegű TGYÁS-ra jogosult.
[5] A másodfokon eljáró Országos Egészségbiztosítási Pénztár jogerős közigazgatási határozatával helybenhagyta az elsőfokú hatóság határozatát. Az indokolásban rögzítette, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által lefolytatott ellenőrzés az indítványozó foglalkoztatójának 2008. december havi bevallásában feltűntetett 31 000 000 Ft járulékalapot nem fogadta el, mert az adóhatóság megállapítása szerint a foglalkoztató összes értékesítését terhelő adóalap az összes munkavállaló bérének kifizetése után nem nyújthatott fedezetet ekkora összegű üzletszerzési jutalék kifizetésére. Az adóhatóság azt is megállapította, hogy míg az indítványozó a munkabérét folyószámlára történő banki átutalással kapta, addig a jutalékot készpénzben, pénztárbizonylat ellenében vette át, azonban sem a foglalkoztató bizonylatai nem voltak fellelhetők, sem az indítványozó nem rendelkezett a kifizetés tényét igazoló bizonylattal.
[6] Az indítványozó a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól, azonban a peres eljárásban sem csatolta a kifizetés tényét igazoló pénztárbizonylatot, ezért a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megállapította, hogy az indítványozó hitelt érdemlően nem bizonyította a jutalékfizetés tényét, és a jelen panasszal támadott ítéletében elutasította az indítványozó keresetét.
[7] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az ítélet sértette az alapvető jogait, mert a foglalkoztató mulasztása miatt a bíróság egy bizonyító erejű bizonyítékot nem vett figyelembe, valamint a bíróság részrehajlás nélküli indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
[8] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[10] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[11] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát.
[12] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[13] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, részben megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, illetve tartalmaz részleges indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[14] 3. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[15] Az indítványozó hivatkozott a panaszában az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésének, az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésének, a XXIV. cikk (1) bekezdésének, a XXVIII. cikk (1) bekezdésének és a 28. cikkének a sérelmére. Állítása szerint az ítélet ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. és 13. cikkével is.
[16] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt állapította meg, hogy a panaszos indítványa az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására küldött kiegészítő indítványában foglaltak ellenére sem felel meg a határozott kérelem valamennyi feltételének; ugyanis nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés milyen alkotmányos indokok alapján ellentétes az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Egyezményének megjelölt rendelkezéseivel.
[17] Az indítvány tartalma alapján az állapítható meg, hogy a panaszban alapjogsérelemként leírt aggályok valójában a bíróság által megállapított tényállást, a bizonyítékok és azok hiányának bírói mérlegelését és értékelését, illetve a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatják, és a panasz nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[18] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában, valamint az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) és e) pontjában foglalt feltételek hiánya miatt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is, visszautasította.
Budapest, 2015. január 27.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1319/2014.