adozona.hu
1221/B/2007. AB határozat
1221/B/2007. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 59. § (2) bekezdés b) pontja és a 76. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 59. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megá...
1221/B/2007. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 59. § (2) bekezdés b) pontja és a 76. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 59. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 76. § (3) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközés miatti alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvénymódosításáról szóló 1999. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Mtm.) 28. §-ának a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 59. § (2) bekezdés b) pontját, az 59. § (3) bekezdését és a 76. § (3) bekezdését megállapító rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdését sérti, hogy a fenti szabályok olyan, a munkavállalókat érintő alapvető fontosságú kérdésekre, mint a rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a munka díjazása, miniszteri szintű szabályozást tesznek lehetővé. Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a miniszteri szintű szabályozásra adott felhatalmazás valódi célja "a túlmunka-díjazás Mt-beli [ti. a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a továbbiakban: Mt] szabályainak mellőzése, megtakarítási célból. Nem lehet alkotmányos az egyik dolgozói csoport tekintetében arra kapott felhatalmazás, hogy esetükben a másoknak járó túlmunka-díjazás - ugyanazon vagy még fokozottabb igénybevétel esetén - ne járjon, esetükben a miniszter a díjazásról másként dönthessen". Az indítványozó a Kjt. Mtm. 28. §-ával bevezetett szabályait az Alkotmány 70/A. §-ával is ellentétesnek tartja, mert indokolatlan különbséget tesznek a munkavállalók és a közalkalmazottak között. A munkaidőre és a munka díjazására vonatkozó - a munkavállalók "biológiai, társadalmi, családi és egyéb" körülményei mérlegelésével kialakított - szabályoktól az egészségügyi dolgozók vonatkozásában való eltérés lehetőségének nincs alkotmányos indoka, az egészségügyi feladatok ellátása során szervezett készenlét, ügyelet ellátásához a munkaerő-piacon általában rendelkezésre áll a megfelelő munkaerő. Erre tekintettel indokolhatatlannak tartja az indítványozó, hogy "a munkakörük révén eddig is hátrányos munkaidő-beosztással foglalkoztatott egészségügyi dolgozók esetében az Mt. túlmunkára, annak elrendelésére vagy annak díjazására vonatkozó szabályok ne érvényesüljenek".II.
Az indítványok elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:1. Az Alkotmány rendelkezései:
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. "
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "
2. A Kjt. rendelkezései:
"59. § (2) A Munka Törvénykönyvének
b) a 127. §-ában és 129. §-ában foglaltakon túl a miniszter szabályozhatja a rendkívüli munkavégzés, az ügyelet és a készenlét elrendelésének feltételeit, valamint a készenlét és a készenlét alatt elrendelt munkavégzés, illetve az ügyelet és az ügyelet alatt elrendelt munkavégzés díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét. "
"76. § (3) A miniszter az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátása érdekében a Munka Törvénykönyve 146-149. §-ában meghatározottaktól eltérő szabályokat állapíthat meg. "
III.
Az indítvány részben megalapozatlan, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.1. Az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra irányuló indítvány tartalmi vizsgálata előtt utal arra, hogy már a 8/2003. (III. 14.) AB határozatában (ABH 2003, 74, 81.) rámutatott: "[h]a az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg". Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a jelen ügyben sem az Mtm. indítványozó által megjelölt rendelkezéseire, hanem az ezt inkorporáló törvényi rendelkezésekre nézve folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Kjt. 59. § (2) bekezdésének b) pontját és (3) bekezdését több alkalommal módosította a törvényhozó. Az 59. § (2) bekezdésének b) pontját legutóbb a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2003. évi XX. törvény 43. § (1) bekezdése módosította, a (3) bekezdést pedig 2007. július 1-jével hatályon kívül helyezte az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló 2007. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 12. § (4) bekezdés b) pontja. A Kjt. 76. § (3) bekezdését a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2001. évi XVI. törvény 27. § (8) bekezdése módosította. E módosítások közül az indítványokban felvetett problémákat egyedül a Módtv. érintette.
A Kjt. 59. § (2) bekezdés b) pontja alapján a miniszter az egészségügyben dolgozókra vonatkozóan továbbra is szabályozhatja a készenlét elrendelésének feltételeit, a készenlét és a készenlét alatt elrendelt munkavégzés díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét, a Kjt. 76. § (3) bekezdése alapján pedig szabályozási felhatalmazással rendelkezik jelenleg is az Mt. -ben foglaltaktól eltérő rendelkezések megalkotására - az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátása érdekében - az éjszakai, délutáni munkavégzésért járó bérpótlékok, illetve a rendkívüli munkavégzés ellentételezése tárgyában. A fentiektől eltérően a Módtv. a Kjt. 59. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezésével megszüntette a miniszter számára biztosított lehetőséget az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti feladatok ellátása érdekében az elrendelhető túlmunka felső határának a Kjt. -ben foglaltaktól (55/A. §) eltérő szabályozásra, valamint a napi pihenőidő biztosítása tekintetében az Mt. -ben foglaltaktól (123. §) eltérő szabályozásra.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.) Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges. Mivel a jelen ügyben a kérelem az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos absztrakt normakontrollra irányult, az Alkotmánybíróság a Kjt. 59. § (3) bekezdése tekintetében az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontjára figyelemmel megszüntette.
3. Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak munkaidejét, valamint a munka díjazását érintő, a Kjt. 59. § (2) bekezdés b) pontjában és a 76. § (3) bekezdésében foglalt tárgykörök miniszteri szintű szabályozására adott felhatalmazás sérti-e az Alkotmány indítványozó által megjelölt rendelkezéseit.
3. 1. Az Alkotmánybíróság a 72/2006. (XII. 15.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.; ABH 2006, 819.) a Kjt. 59. § (2) bekezdés b) pontjának és a 76. § (3) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezései alkotmányossági vizsgálata során már állást foglalt a jogforrási szint elégtelenségével kapcsolatos kifogások tárgyában. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e "ítélt dolognak". Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolognak" minősül és az eljárás megszüntetését eredményezi, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos rendelkezés felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére), és ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudi-cata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911. ] Tekintettel arra, hogy az Abh. -ban az Alkotmánybíróság a miniszteri szintű szabályozásra adott felhatalmazás alkotmányosságát - az indítványok alapján - az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó jogbiztonság követelményének való megfelelés szempontjából bírálta el, a jelen ügyben viszont az alkotmányossági vizsgálatot más alkotmányi rendelkezés, az Alkotmány 8. § (2) bekezdése sérelmére hivatkozva kezdeményezte az indítványozó, res iudi-cata esete nem áll fenn, így érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye.
A jelen ügyben az indítványozó a Kjt. 59. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 76. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések tartalmának alkotmányellenességét a jogforrási szint elégtelenségével összefüggésben - a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejére és a munka díjazására vonatkozó kérdések alapvető fontosságára hivatkozva - kizárólag az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozással állította.
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése az alapjogi jogalkotás alkotmányos követelményeit, így az alapjogok és kötelezettségek törvényi szintű szabályozásának követelményét és az alapjog-korlátozás alkotmányosságának mércéjét határozza meg. Önmagában, más alapvető jog értelmezésének közbejötte nélkül nem mutatható ki érdemi összefüggés a Kjt. fenti rendelkezései és az Alkotmány 8. § (2) bekezdése között. Mivel az érdemi összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlatában az indítvány érdemi elutasítását eredményezi [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 575/B/1992. AB határozat, ABH 1999, 456, 460. ], az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban elutasította.
3. 2. Az indítványozó szerint a támadott szabályok az egészségügyben dolgozó közalkalmazottakra nézve hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg azzal, hogy a munkaidőre és a díjazásra az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalókhoz képest eltérő szabályozást tesznek lehetővé.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-át, amelynek során kimondta, hogy a diszkrimináció alkotmányos tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 47-48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 776/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 1007, 1008.; 1026/B/1999. AB határozat, ABH 2003, 1145, 1153. ]
Az Alkotmánybíróság az Abh. -ban vizsgálta a Kjt. 76. § (3) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével való ellentétét is olyan indítvány alapján, amely a diszkriminációtilalom megsértését az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalókhoz képest eltérő szabályozásra adott felhatalmazással kapcsolatban állította. Az Alkotmánybíróság az indítványt a támadott szabály és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése közötti, alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiányában elutasította, mert "személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon. A diszkrimináció a Kjt. 76. § (3) bekezdésében meghatározott jogalkotási felhatalmazásra nem állapítható meg, közvetlenül nem érinti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott hátrányos megkülönböztetés tilalmát, e tilalom esetleges megsértésének megállapítása a törvényi felhatalmazás alapján megalkotott külön jogszabály rendelkezéseinek vizsgálatával lehetséges. " (ABH 2006, 855.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által a Kjt. 76. § (3) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközésével összefüggésben felvetett alkotmányossági probléma megegyezik azzal, amit az Alkotmánybíróság az Abh. -ban már elbírált, a támadott rendelkezés tekintetében így res iudicata esete áll fenn, ezért az indítvány e része tekintetében az Alkotmánybíróság az eljárást - az érdemi vizsgálatot mellőzve - az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
3. 3. A Kjt. 59. § (2) bekezdés b) pontja szintén felhatalmazó rendelkezést tartalmaz: a miniszter számára - az Mt. -nek a rendkívüli munkavégzésre, az ügyeletre és a készenlétre vonatkozó, a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó egyes rendelkezései végrehajtása érdekében - a készenlét elrendelésének feltételeit, a készenlét és a készenlét alatt elrendelt munkavégzés díjazását egyaránt magában foglaló átalánydíjazás mértékét illetően ad szabályozási felhatalmazást. Az Alkotmánybíróság jelen vizsgálat során is irányadónak tekinti az Abh. -nak a határozat 3. 2. pontjában idézett megállapítását, miszerint csak a felhatalmazás alapján alkotott szabályozás érdemi alkotmányossági vizsgálata során lehet állást foglalni a diszkrimináció-tilalommegsértése tárgyában. A Kjt. vizsgált rendelkezései által szabályozott jogalkotási felhatalmazás és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése között alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés nem mutatható ki, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2007. november 26.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró