adozona.hu
721/B/2003. AB határozat
721/B/2003. AB határozat
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény 127. § (1) bekezdése - a 49. § hatályba léptetése tekintetében fennálló - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok elutasításáró
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyban meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény 127....
721/B/2003. AB határozat
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény 127. § (1) bekezdése - a 49. § hatályba léptetése tekintetében fennálló - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyban meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény 127. § (1) bekezdése - a 49. § hatályba léptetése tekintetében fennálló - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hsztm.) 127. § (1) bekezdése - a 49. § hatályba léptetése tekintetében fennálló - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság az indítványokat - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdése alapján -egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 2003. június 30-ig a következő rendelkezést tartalmazta:
"94. § a) Ha a hivatásos állomány tagja nő vagy gyermekét egyedül nevelő férfi, őt gyermekápolás céljából egészségügyi szabadság illeti meg az alábbiak szerint:
a) a nőt 1 évesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg a nőt és a gyermekét egyedül nevelő férfit a gyermek ápolása címén a gyermek 1 éves koráig,
E szabályt a Hsztm. rendelkezése a következőképpen módosította:
"49. § A Hszt. 94. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: »94. § A hivatásos állomány tagját gyermekápolás céljából egészségügyi szabadság illeti meg az alábbiak szerint:
a) az anyát, ha 1 évesnél fiatalabb, kórházi ápolás alatt álló gyermekét szoptatja;
b) az anyát, az egyedülálló apát, a nevelőszülőt, valamint a helyettes szülőt, ha beteg gyermekét ápolja, a gyermek 1 éves koráig; «
Az egyik indítványozó a Hsztm. 127. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét arra alapozta, hogy a Hsztm. 49-50. §-ainak - az indítvány tartalma szerint azonban csak 49. §-ának - a kihirdetését követő napon, 2003. július 1-jével történő hatályba léptetése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogbiztonság követelményébe ütközik, mert a törvény alkalmazására kellő idő hiányában nem lehetett felkészülni. Utalt arra, hogy a jogalkotónak "döntése bevezetése előtt figyelembe kellett volna vennie az Alkotmányból kifejezetten reá háruló, az anya, a család és gyermekek védelmére kötelességeit, " de ezen alkotmányos jogok sérelmére nem hivatkozott, mert "nem a korábbi rendszer megváltoztatása jelenti az alkotmányossági problémát", hanem az, hogy a Hsztm. 49. §-a a hivatásos állományú nőt Hszt. 94. § a) pontja alapján a gyermek egy éves koráig megillető egészségügyi szabadság feltételeit minden átmenet nélkül szigorította. Ezzel véleménye szerint olyan várományt hiúsított meg, amely döntő szerepet játszott a családtervezésben, a családok gazdálkodásában. Kifejtette, hogy a jogbiztonság megköveteli, hogy az anyák számára járó egészségügyi szabadság és az ehhez kapcsolódó távolléti díj a már megszületett és a 2003. július 1. napjától számított 30 - értelemszerűen 300. - napon belül megszületendő gyermek tekintetében a korábbi rendelkezések legyenek irányadók.
A másik indítványozó kiegészített beadványában a Hszt. módosított 94. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte "az Alkotmány 2. §-ának és a 43/1995. (VI. 30.) AB határozat tükrében", tartalmilag azonban a Hszt. előbbi szabályát módosító rendelkezését módosító szabály azonnali hatályba léptetését, vagyis a Hsztm. 127. § (1) bekezdését sérelmezte. Álláspontja szerint a Hsztm. 49. §-a úgy szüntette meg az addig alanyi jogon járó egészségügyi szabadságot, hogy nem állt rendelkezésre kellő idő a jogszabály alkalmazására való felkészülésre, és átmeneti szabályokat sem tartalmazott a már megfogant, de meg nem született gyermek esetében követendő eljárásra. Ezért - véleménye szerint - a törvény kihirdetése napjától számított 300. napon belül megszületendő gyermek tekintetében "alkotmányossági szempontból aggályos" a Hszt. módosított 94. § a) pontjának alkalmazása. A felkészülési idő hiányával összefüggésben hivatkozott az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI. 30.) AB határozatára.
Előadta, hogy a család a gyermekvállalásnál alappal számított arra, hogy a gyermek egy éves koráig egészségügyi szabadság és távolléti díj illeti meg az anyát, a gyermek születésekor azonban a Hszt. módosított rendelkezése folytán a kedvezményt már nem vehette igénybe. Ezért az egészségügyi szabadság idejére járó illetménykülönbözet megfizetésére keresetet terjesztett elő, amelyet a bíróság elutasított azzal az indokkal, hogy az egészségügyi szabadságra jogosultság tekintetében a gyermek születése az irányadó, ezen időpontban pedig a Hsztm. már hatályba lépett. Az indítványozó azonban a jogerős ítélet ellen alkotmányjogi panasszal nem élt.
2. Az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 602. pontja folytán a Hsztm. 127. § (1) bekezdésének első mondatát követő szövegrésze hatályát vesztette, azonban a támadott szövege változatlanul hatályban maradt.
3. Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste az igazságügyi és rendészeti minisztert.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:1. Az Alkotmány rendelkezése:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "
2. A Hsztm. -nek az ügy elbírálásakor hatályos rendelkezése:
"127. § (1) Ez a törvény a (2)-(5) bekezdés kivételével 2003. július 1-jén lép hatályba. "
III.
Az indítványok nem megalapozottak.1. A beadványok tartalmából következően az indítványozók azt tartották a jogállamiság követelményébe ütközőnek, hogy a jogalkotó az átmenetre történő felkészülési idő biztosítása nélkül léptette hatályba a Hszt. 94. § a) pontja helyébe lépő új rendelkezéseket. Ez pedig a korábbi szabályozással ellentétben - amely minden további feltétel nélkül biztosította a nő számára gyermeke szoptatása, illetőleg a nő és a gyermekét egyedül nevelő férfi számára a (beteg) gyermek ápolása címén a gyermek egy éves koráig az egészségügyi szabadság igénybevételét, egyben a távolléti díjat - az anya számára a szoptatásra járó szabadságot a gyermek kórházi ápolásához kötötte. E rendelkezés véleményük szerint azoknak a szülőknek a várományát sérti, akik abban bízva vállalták a gyermeket, hogy annak születését követő egy évig az anya a hivatásos állományú nők számára biztosított egészségügyi szabadságot igénybe veheti.
2. 2003. július 1-jét megelőzően a Hszt. 95. § (1) bekezdése alapján a hivatásos állomány várandós, illetve szülő nő tagját a munkajogi szabályok szerinti mértékű szülési szabadság illette meg, amely a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 138. § (1) bekezdése szerint huszonnégy hét volt. A szülési szabadság idejére a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 40. § (3) bekezdése és 42. § (1) bekezdése szerint a napi átlagkereset 70 százalékának megfelelő terhességi-gyermekágyi segélyre volt jogosult. Ennek lejártát követően a Hszt. 94. § a) pontja értelmében a nőnek az 1 évesnél fiatalabb gyermek szoptatása idejére - a gyermek egészségi állapotától függetlenül - egészségügyi szabadság járt, amelynek idejére a Hszt. 97. § (5) bekezdése értelmében távolléti díjat kellett folyósítani. E díj a 112. § szerint az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlagának felelt meg. A Hszt. e rendelkezéséhez fűzött indokolás szerint a "hivatásos szolgálat sajátosságaira" tekintettel biztosította a munkajogi és társadalombiztosítási szabályoktól eltérő kedvezményt.
A Hsztm. -mel hatályba léptetett rendelkezések szerint az Mt. alapján járó huszonnégy hetes szülési szabadság lejárta után a hivatásos állományban lévő nőt is az Mt. 138. §-a szerinti fizetés nélküli szabadság illette meg. Utóbbi időre az Ebtv. 42/A. §-a alapján gyermekgondozási díjra (gyed) volt jogosult, a 42/B. § szerint a gyermek 2. életévnek betöltéséig. A gyed összege a 42/D. § (1) bekezdése szerint a naptári napi átlagkereset 70 százaléka, amely 2003. évben a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 50. § (3) bekezdése szerint legfeljebb 83 000 Ft lehetett.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a módosított szabályok szerint a szülési szabadság utáni időre az egy éven aluli, kórházi ápolás alatt nem álló gyermekét gondozó nő esetében az őt megillető díjazás a gyed összegére csökkent, vagyis az egészségügyi szabadságra való jogosultság feltételeinek új szabályozása ebben az esetben kedvezőtlenebb lett.
3. Az Alkotmánybíróságnak az indítványok alapján ezért arra a kérdésre kellett választ adnia, sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, így az annak részét képező jogbiztonság követelményét, hogy a törvényhozó a 2003. június 30-án kihirdetett, a jövőre nézve hátrányosabb szabályozást tartalmazó jogszabályi rendelkezést 2003. július 1-jével léptette hatályba.
3. 1. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogszabály hatálybalépése kapcsán az új rendelkezések alkalmazására való felkészülési időt alkotmányos követelményként határozta meg. [7/1992. (I. 30.) AB határozat ABH 1992. 45.
47.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156-159.; 57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 322, 324.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196. ]
A 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a jogbiztonság követelménye a jogszabály hatálybalépése időpontjának megállapítására vonatkozóan azt a kötelezettséget hárítja a jogalkotóra, hogy kellő időt biztosítson
- a jogszabály szövegének megismerésére;
- a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez;
- a jogszabállyal érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. (ABH 1992, 155, 157.)
Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során a felkészülési idő hiánya miatt akkor állapította meg valamely jogszabály alkotmányellenességét, ha az szerzett jogot korlátozott, a korábbihoz képest úgy állapított meg hátrányosabb rendelkezést, illetőleg oly módon hárított fokozott kockázatot a címzettekre, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségének hiánya sérelmet okozott az érintettek számára, akadályozta a jogalkalmazót a jogszabály alkalmazásában. [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.; 44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 207.; 723/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 795, 799-800.; 1025/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1456, 1459-1460. ]
Az Alkotmánybíróság a 7/1992. (I. 30.) AB határozatban azonban azt is hangsúlyozta, hogy az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya miatt állapítható meg. (ABH 1992, 45, 47.)
3. 2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Hsztm. kihirdetését követő napon történő hatályba léptetése folytán a Hszt. módosított 94. § a) pontja tekintetében a felkészülési idő hiánya önmagában nem okozta a jogbiztonság sérelmét, mert alkalmazása nem hárított terheket sem a jogalanyokra, sem a jogalkalmazóra. Ezért azt vizsgálta, hogy a hivatásos állományú nőt megillető egészségügyi szabadság feltételeinek és mértékének korábbi szabályozás szerinti rendszere olyan várománynak minősíthető-e, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének védelme alatt áll.
Az Alkotmánybíróság a 731/B/1995. AB határozatában kiemelte, hogy "az alkotmányos védelmet élvező »szerzett jogok« védelmét a már konkrét jogviszonyokban alanyi jogként megjelenő jogosultságok, illetőleg azok a jogszabályi »igérvények« és várományok, amelyeket a jogalkotó a konkrét jogviszonyok keletkezésének lehetőségével kapcsol össze. A jogszabályok hátrányos megváltoztatása így csak akkor ellentétes a »szerzett jogok« alkotmányos oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz elő a jogalanyokra nézve kedvezőtlen változtatást. " (ABH 1995, 801, 805.) Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályokkal megváltoztatni. [515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1390. ]
Az Alkotmánybíróság egyik indítványozó által is hivatkozott 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában, amelyben az "évtizedek óta fennálló, a családok által megszokott, ismert és kiszámítható ellátási rendszert" felváltó támogatásra vonatkozó jogszabályok alkotmányosságát vizsgálta, kimondta, hogy a szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni. Az átmenet nélküli változtatáshoz különös indok szükséges. E határozatban az Alkotmánybíróság megkülönböztette a szerzett jogok védelmének elvi alapjait, amikor kimondta hogy "a járulék fejében járó szolgáltatás megvonása vagy jogalapjának kedvezőtlen megváltoztatása az alapjogi sérelem ismérvei szerint bírálható el", azokban az esetekben azonban "ahol a biztosítási elem nem játszik szerepet, (...) a jogbiztonság követelményei alapján kell eldönteni a szociális ellátásokba való beavatkozás alkotmányosságát. " (ABH 1995, 188, 191, 193, 194, 196.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hsztm. 49. §-a a már jogot szerzettek helyzetén nem változtatott, vagyis nem érintette azokat, akik az egészségügyi szabadságot már megkezdték, így nem sértett szerzett jogot. A jogosultság jövőbeni megszerzésének feltételeit szűkítette azáltal, hogy az egészséges gyermeket gondozó nő számára a továbbiakban nem tette lehetővé az egészségügyi szabadságot. A törvény indokolása tartalmazta, hogy a módosítással a szabályozás a társadalombiztosítás általános szabályaival, a vonatkozó egyéb törvényekkel összhangba került.
A Hsztm. által biztosított egészségügyi szabadsághoz való jog a várandós nők számára ígérvénynek tekinthető, mivel azonban nem "vásárolt jog" - nem a járulékfizetés fejében szerezte a jogosult -, hanem a szolgálati viszonnyal összefüggő kedvezmény, nem illeti meg alapjogi védelem. Az Alkotmánybíróság a 174/B/1999. AB határozatában megállapította, ha a jogosultság "nem része az alapvető jogok katalógusának, " feltételeinek meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, az alkotmányellenesség csak egészen szélső esetben, akkor állapítható meg, ha az ígérvény alanyi joggá válásához szükséges feltételeinek módosítása valamely más alkotmányos rendelkezés sérelmét eredményezné. (ABH 2005, 870, 877.) Az Alkotmánybíróság megítélése szerint azáltal, hogy a Hsztm. 127. § (1) bekezdése felkészülési idő nélkül hatályba léptette a Hszt. hatálya alá tartozó nőket megillető - az Mt, illetőleg az Ebtv. szabályaitól eltérő -szabadságra jogosultság feltételeit megváltoztató rendelkezést, nem alkotmányos védelem alatt álló várományt hiúsított meg, és nem okozta a jogbiztonság kirívó sérelmét sem. A hivatásos állományú nőket megillető egészségügyi szabadságot a gyermek betegsége esetére továbbra is biztosította a Hszt., a változást pedig az általános szabályokhoz való közeledés tette indokolttá. A módosított jogszabályi rendelkezés lényegét tekintve a szülési szabadságot meghaladó időre az anyának járó juttatás legalább 30 százalékkal történő csökkentése, azonban - arra is figyelemmel, hogy az egyéb gyermektámogatási juttatások változatlanok maradtak - a rendelkezés kellő időben történő megismerésének hiánya nem gyakorolhatott olyan jelentős befolyást a gyermekvállalásra, a családi gazdálkodás tervezésére, mint az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában vizsgált jogszabályi változások összessége, amelyek azonnali hatályba léptetése a rendelkezések alkotmányellenességének megállapításához vezetett.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Hsztm. 127. § (1) bekezdése nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, ezért az indítványokat elutasította.
Budapest, 2007. november 19.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró