adozona.hu
3203/2014. (VII. 15.) AB végzés
3203/2014. (VII. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.29.938/2013/4. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.165/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
[1] Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján a perújítási kérelmét elutasító bírósági végzésekkel ö...
3203/2014. (VII. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbivégzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.29.938/2013/4. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.165/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.Indokolás
[1] Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján a perújítási kérelmét elutasító bírósági végzésekkel összefüggésben fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.[2] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozással alkotmányjogi panaszban kérte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.29.938/2013/4. számú és a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.165/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó perújítási kérelemmel fordult a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz a Legfelsőbb Bíróság ítéleteivel hatályukban fenntartott - az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény alapján az indítványozó (mint felperes) adólevonási jogát megtagadó jogerős határozatok bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett kereseteket elutasító - jogerős ítéletek ellen.
[4] Az indítványozó a perújítási kérelmet az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásában a C-80/11. és C-142/11. sz. egyesített ügyekben (a továbbiakban: Mahagében ügy) hozott döntésére alapította. Álláspontja szerint a Mahagében ügyben hozott ítélet "olyan határozat, az abban foglaltak olyan bizonyítéknak tekinthetők, amelynek elbírálása, figyelembevétele esetén az eljáró bíróságok" számára kedvező határozatot hoztak volna.
[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a perújítás kérelmet a 2.K.29.938/2013/4. számú végzésében, mint tárgyalásra alkalmatlant elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy "a jogerős ítéleteket követően jogkérdésben hozott Európai bírósági határozat nem alapozza meg a Pp. 260. § (1) bekezdés a./ pontjában foglaltakat, a perújító felperes által hivatkozott előzetes döntéshozatali eljárásban hozott Mahagében ítélet nem a perújító felperes és a [...] számlakibocsátók vonatkozásában született, a perújítással érintett ítéletek tényállása alapján [...] az Európai Bíróság nem hozott semmilyen döntést. Az Európai Bíróság ennek megfelelően ténybeli megállapítást sem tett a perújító felperes gazdasági tevékenységére [...] sem". Mivel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság szerint a perújítással támadott "ítéletekben megállapított tényállások tekintetében a [...] hivatkozott Mahagében ítélet nem tartalmazott megállapítást, így a Pp. 260. § (1) bekezdés a./ pontjában foglalt feltételek alátámasztására az Európai Bíróság ítélete alkalmatlan".
[6] Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését a 3.Kf.650.165/2013/3. számú végzésével helybenhagyta. A Fővárosi Törvényszék kifejtette, hogy a "perújítás olyan rendkívüli perorvoslat, amely általában ténybeli természetű okok alapján vehető igénybe. A jogerős bírói határozat, mint perújítási ok abban az esetben elfogadható, ha a perben eldöntendő kérdéssel összefüggésben áll, az érdemi döntést befolyásolja, jellemzően az adott ügyben előkérdésként jelentkezik. A jogintézmény célját tekintve azonban a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában felsorolt perújítási okok egyike sem jelentheti a perben eldöntendő jogkérdések újraértelmezését. Így a közösségi ítélet, mint perújítási ok esetében azt kellett vizsgálni, hogy az az adójogi perben hozott jogerős ítélet ténybeli alapját érinti-e, ha igen, miként. A Mahagében ítélet a perben megállapított tényállást, így a perbeli érdemi döntést nem befolyásolhatja. [...] Az Európai Unió Bírósága a közösségi jogi rendelkezéseket értelmezte, ténykérdésekben nem határozott. [...] A Mahagében ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv és a helyébe lépő 2006/112/EK tanácsi irányelv értelmezésére irányultak, az előzetes döntés az uniós jog fényében azokat a szempontokat határozta meg, amelyek szerint az adólevonási jog megtagadása, a nemzeti gyakorlat, ellentétes a vonatkozó irányelvekkel. Az adólevonási jog eddigi jogalkalmazási gyakorlatát esetlegesen befolyásoló döntés a már jogerősen elbírált közigazgatási határozatok jogszerűségének megítéléséről hozott jogerős ítéleteket kizárólag ez utóbbi szempontból érintheti, így perújítás alapja nem lehet".
[7] 2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény E) cikk (1)-(3) bekezdéseinek és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek a sérelmére alapította. Álláspontja szerint "a magyar adóhatóság és a magyar bíróságok a 2006/112. irányelvet nem megfelelően értelmezték" az ügyében, és ez sértette az Alaptörvény E) cikkéből is következő ún. lojalitási klauzulát, mely szerint "a tagállamok kötelesek az alapító szerződésekben vállalt kötelezettségeik teljesítése érdekében meghozni minden szükséges intézkedést" és [e]bbe [a] körbe tartozik a közösségi jog hatékony és megfelelő érvényesülésének biztosítása is, amiért elsődlegesen a jogalkalmazók, bíróságok és más állami hatóságok felelősek". Az Alaptörvény XXVIII. cikkébe foglalt tisztességes eljáráshoz és hatékony jogorvoslathoz való jogok sérelmét "jelenti, hogy a korábban meghozott és az Európai Unió Bírósága által jogsértőnek minősített gyakorlaton alapuló adóhatósági és bírósági döntések tényleges felülvizsgálatára nem nyílt lehetőség, a bíróságok érdemi vizsgálat nélkül zárták le az ügyet".
[8] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának kérdésében foglalt állást.
[9] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó ebben az ügyben a perújítási kérelmét elutasító végzés ellen fellebbezéssel élt, az alkotmányjogi panaszt a fellebbezést elbíráló törvényszék jogerős döntése ellen nyújtotta be, tehát e tekintetben az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek megfelel.
[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az indítványozó a 2013. december 10. napján kézhez vett jogerős végzés ellen 2014. február 7. napján, a jogszabályi határidőn belül fordult az Alkotmánybírósághoz.
[11] Az indítványozó a jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelemmel is élt, a felülvizsgálati kérelmet 2014. március 13-ai keltezésű, Kfv.I.35.135/2014/2. számú végzésével a Kúria hivatalból elutasította.
[12] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapítva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, és kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Megjelölte az Alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyek álláspontja szerint megsérültek.
[13] Az Abtv. 29. §-a szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben abból indult ki, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek keretében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrzi. Az Alkotmánybíróság hatásköre tehát kizárólag a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és az Alaptörvény 24. cikk (3) bekezdés b) pontja alapján az alaptörvény-ellenesség megszüntetésére korlátozódik, így a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]). Az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[14] Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó valójában a bíróságok által a perújítás megengedhetősége kérdésében elfoglalt álláspont felülbírálatát és megváltoztatását kérte. A perújítás feltételei fennállásának bírói mérlegelése és különösen az abból levont következtetés felülvizsgálata azonban nem tartozik az Alkotmánybíróság Alaptörvényben foglalt jogkörébe. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy valamely európai uniós jogszabály értelmezése tekintetében történő előzetes döntéshozatalnak a nemzeti jogalkalmazás szempontjából ex nunc van joghatása. Mivel az indítványozó sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem jelölt meg, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy indítvány az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételnek nem tesz eleget.
[15] Minderre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. július 7.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/293/2014.
Lábjegyzet
Számozását helyesbítette az Alkotmánybíróság Határozatai 2014/21. száma. Megjelent 2014.07.21.
