adozona.hu
3169/2014. (VI. 3.) AB végzés
3169/2014. (VI. 3.) AB végzés
bírói kezdeményezés visszautasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság tanácsa folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. § (1) bekezdésének "ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 11.M.909/201...
3169/2014. (VI. 3.) AB végzés
bírói kezdeményezés visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. § (1) bekezdésének "ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 11.M.909/2013/7. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló indítványt visszautasítja.Indokolás
[1] 1. Az indítványozó Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte 11.M.909/2013/7. szám alatt folyamatban lévő per tárgyalását felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz. A bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (1) bekezdésének "ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 11.M.909/2013/7. számú ügyben való alkalmazásának a kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítvány alapjául szolgáló ügy lényegét a bíróság az alábbiak szerint összegezte. A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított per felperese 2012. augusztus 24-én szolgálati idő elismerése iránti kérelmet terjesztett elő az első fokon eljárt nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál. Az első fokon eljárt nyugdíjbiztosítási igazgatóság az 5-08302/2012/0012. számú határozatában megállapította, hogy a felperes 1969. június 12. és 2011. december 31. között fennálló jogviszonyaival 35 év 89 nap szolgálati időt szerzett. A nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához szükséges jogosultsági időt 35 év 89 napban jelölte meg az első fokú határozat, amelyből a kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban a jogosultsághoz szükséges 32 évvel szemben a felperesnek csak 31 év 81 nap szolgálati időt állapított meg. A felperes fellebbezése alapján másodfokon eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az 55-1217/2012/0015. számú határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az első fokú határozatot helyben hagyta. A másodfokú határozat indokolása szerint a felperes 2001. november 1-jétől 2005. június 30-áig rokkantsági nyugdíjban részesült és mellette munkát végzett. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánynyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) említett időszakban hatályban volt 25. §-a, valamint a Tny. 37. § (1) bekezdése alapján a felperes 2001. november 1-je és 2005. június 30-a közötti munkavégzésének az időtartamát - nyugdíjjárulék fizetés hiányában - szolgálati időként elismerni nem lehetett. A felperes az első- és másodfokú határozatokkal szemben keresetet terjesztett elő, jogszabálysértésre hivatkozással kérte azok megváltoztatását. Keresetében indítványozta azt is, hogy az eljáró bíróság az Abtv. 25. §-a alapján az eljárás felfüggesztése mellett forduljon az Alkotmánybírósághoz és kérje a Tny. 37. §-ának az alkotmányossági vizsgálatát. A felperes álláspontja szerint a Tny. 37. §-a hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a 2007. január 1-je előtt és azt követően rokkant nyugdíj mellett dolgozók között, amely mögött a Tbj. 25. §-ában foglalt korábbi, 2007. január 1-je előtti szabályozás húzódik meg.[2] A felperes azt kifogásolta, hogy a Tbj. 2007 január 1 -je előtt hatályban volt 25. §-a értelmében, amely a felperes 2001. november 1-je és 2005. június 30-a közötti foglalkoztatására is irányadó, a rokkantnyugdíj mellett történő munkavégzés után nem kellett nyugdíjjárulékot fizetnie, ami azt eredményezte, hogy ez az időszak szolgálati időként esetében nem volt figyelembe vehető. A felperes hivatkozott arra, hogy a Tbj. 25. §-át 2007. január 1-jei hatállyal úgy módosították, hogy ezt követően a rokkant nyugdíj mellett munkát végző rokkant nyugdíjasnak is nyugdíjjárulékot kell fizetnie a munkavégzésből eredő járulékalapot képező jövedelme után.
[3] A felperes szerint a hátrányos különbségtétel a "2002-2005 között és azt megelőzően, vagy azt követően nyugdíjasként munkát vállalók között" áll fenn. A felperes álláspontja szerint a tulajdonjog sérelme a Tbj. hivatkozott módosításához kapcsolódó átmeneti rendelkezések hiányából fakad. A Tbj. hivatkozott módosítása nem rendezte azt a kérdést, hogy a 2007. január 1-jét megelőzően rokkant nyugdíj mellett dolgozók - nyugdíjjárulék megfizetése hiányában - nem szereztek az öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati időt.
[4] Az eljáró bíróság alap indítványában a Tny. 37. §-a egészét ellentétesnek ítélte az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével és XV. cikk (1) és (2) bekezdésével. Indokolása szerint a Tny. támadott rendelkezése indokolatlanul, diszkriminatív módon tesz különbséget a 2007 előtt rokkantnyugdíj mellett munkát végzők és az azt követően ilyen módon foglalkoztatottak között. Részletes indokolásként az indítványozó bíróság mellékelte a felperesi keresetlevelet.
[5] Hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó bíróság kiegészítette és pontosította az indítványát. A Tny. 37. § (1) bekezdése "ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták" szövegrésze alaptörvény ellenességének a megállapítását és a perben történő alkalmazásának a kizárását indítványozta. Az indítványozó bíróság utalt arra, hogy a perben a 2001. november 1-től 2005. június 30-áig terjedő időszakra kellene alkalmaznia az álláspontja szerint alaptörvény-ellenes törvényi rendelkezést. Az indítványozó bíróság a Tny. 37. § (1) bekezdésének kifogásolt szövegrészét az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével (tulajdonhoz való jog), XV. cikk (2), (4) és (5) bekezdésével (diszkrimináció tilalom, esélyegyenlőség külön intézkedésekkel történő elősegítése, nők és fogyatékkal élők külön intézkedésekkel történő védelme) és XIX. cikk (4) bekezdésével tekintette ellentétesnek. Az indítványozó bíróság kifejtette, hogy a Tny. 37. § (1) bekezdése a biztosítással járó jogviszony 1997. december 31. napját követő időtartamát abban az esetben ismeri el szolgálati időnek, ha arra az időszakra a nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták. A perben vizsgálandó 2001. november 1. és 2005. június 30. közötti időszakban a rokkantsági nyugdíj a saját jogú nyugdíjszolgáltatások egyik típusaként került szabályozásra, a jogosultsági feltételeket a Tny. 23. és 24. §-ai határozták meg. Ennek értelmében az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt, az öregségi nyugdíjhoz előírtnál lényegesen kevesebb szolgálati idő esetén is megállapítható volt a rokkantsági nyugdíj a munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztett személynek, ha rendszeresen nem dolgozott, vagy keresete lényegesen kevesebb volt a megrokkanás előtti kereseténél. A megváltozott munkaképességű személy a megrokkanása időpontjában megállapított szolgálati ideje alapján volt jogosult az ellátásra, azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése esetén már nem igényelhette az öregségi nyugdíjat. A Tny. - a 23. § (1) bekezdés c) pontban foglalt korlátozással - lehetőséget biztosított a rokkantsági nyugdíjban részesülő személynek a munkavállalásra, az ebből eredő jövedelemszerzésre. A Tbj. perbeli időszakban hatályos 14. § (1) bekezdése értelmében a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe. A Tbj. 18. § (1) bekezdése alapján a társadalombiztosítási ellátások fedezetére - mások mellett - a biztosított által fizetett egészségbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék, illetőleg a foglalkoztató által fizetett egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulék szolgál.
[6] A Tbj. perbeli időszakban hatályos 25. §-a értelmében a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizetett. A Tbj. 25. §-át 2007. január 1-jei hatállyal módosította a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXI. törvény 14. § (9) bekezdése. A Tbj. módosított 25. §-a megállapította, hogy a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet.
[7] Az indítványozó álláspontja szerint a Tny. 37. § (1) bekezdésének kifogásolt szövegrésze a 2007. január 1-jéig rokkantsági nyugdíj mellett munkát végző és így járulékalapot képező jövedelmet szerző biztosítottakat hátrányosan különbözteti meg, a rokkantsági nyugdíjban nem részesülő - fogyaték nélkül élő - foglalkoztatottakkal szemben, mivel indokolatlanul fosztja meg őket a szolgálati idő szerzésének a lehetőségétől. Az indítványozó bíróság arra is hivatkozott, hogy a Tbj. módosításával a törvényalkotó azonos helyzetbe hozta a megváltozott munkaképességű saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottakat az aktív foglalkoztatottakkal; arra az esetre, ha a rokkantsági nyugdíj az öregségi nyugdíjkorhatár előtt megszűnik, számukra is biztosította azt, hogy a rokkantsági nyugellátás ideje beszámítható legyen a szolgálati időbe, illetve a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához szükséges jogosultsági időbe.
[8] Az indítványozó bíróság szerint "a jogalkotó a fogyatékkal élőket hátrányosan különböztette meg azzal, hogy elzárta őket a szolgálati idő megszerzésétől, és bár ezt a Tbj. módosításával 2007. január 1-jétől a jövőre nézve orvosolta, a korábbi időszakra vonatkozó intézkedést elmulasztotta. Nincs ugyanis jogszabályi alap a kiesett időszak pótlására, arra a Tbj. nyugellátásra jogosító szolgálati idő szerzésére vonatkozó 34-35. §-ai sem adnak lehetőséget."
[9] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének (tulajdonhoz való jog) sérelmével összefüggésben az indítványozó bíróság utalt arra, hogy az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat értelmében "az ellenszolgáltatás fejében szerzett, járulékfizetési kötelezettségen alapuló ellátás, mint például a saját jogú öregségi nyugdíj, az özvegyi nyugdíj és a saját jogú hozzátartozói nyugellátás a biztosítási elem miatt tulajdonvédelemben részesül." Az indítványozó bíróság szerint, tekintettel arra hogy a perbeli időszakban hatályos Tbj. 25. §-a a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottak nyugdíjjárulék fizetését kizárta, ugyanakkor a foglalkoztatók ezen foglalkoztatottak után is fizettek nyugdíjbiztosítási járulékot, sérült "ezen személyek" tulajdonhoz való joga.
[10] Az indítványozó bíróság a Tny. 37. § (1) bekezdése támadott szövegrészének alaptörvény-ellenessége alátámasztásaként hivatkozott az Alkotmánybíróság 40/2012. (XII. 6.) AB határozatában foglaltakra is. A felhívott határozat indokolásából kiemelte azt, hogy "a rokkantsági nyugellátásra való jog tehát az Alkotmánybíróság értelmezésében nem alanyi alkotmányos jog, hanem meghatározott feltételek esetén az aktív korúak számára egészségkárosodásuk következtében elszenvedett munkaképesség-csökkenés miatt kiesett jövedelem pótlására szolgáló vegyes társadalombiztosítási és szociális ellátás." Az indítványozó bíróság a rokkantsági nyugdíjjal összefüggésben arra is hivatkozott, hogy az nem "egyenlő" az öregségi - és az azzal egy tekintet alá eső -nyugdíjjal, mivel nem feltétlenül élethosszig tart, nem keletkeztet várományt. A Tny. 30. § (1) bekezdése alapján állapotjavulás, vagy rendszeres munkavégzéssel, meghatározott mértékű kereset elérése esetén a rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik és - a jogosultságnak a 30. § (2) bekezdésében szabályozott feléledését kivéve - az érintett a nyugdíjkorhatár elérésekor csak az öregségi nyugdíjat igényelheti, a Tny. 37. § (1) bekezdése szerint meghatározott szolgálati ideje alapján.
[11] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói kezdeményezés nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) pontjában foglalt határozott kérelemre vonatkozó törvényi követelménynek. Az indítványozó bíróság a Tny. 37. § (1) bekezdésének támadott szövegrészével összefüggésben az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseként megjelölte a XIX. cikk (4) bekezdését, valamint a XV. cikk (4) és (5) bekezdéseit. Azon túlmenően, hogy az indítványozó bíróság a hivatkozott alaptörvényi rendelkezéseket a kiegészítő indítványában megjelölte, nem adta indokát annak, hogy a Tny. 37. § (1) bekezdésének támadott szövegrésze miért sérti azokat. Az Abtv. 52. § (1b) pontjának e) alpontja értelmében az indítvány - az egyéb törvényi feltételek mellett - akkor tartalmaz határozott kérelmet, ha az indítványozó megindokolja azt, hogy a sérelmezett jogszabály miért ellentétes az Alaptörvény indítványban megjelölt rendelkezésével. Az indítvány ennek a törvényi feltételnek a fent megjelölt alaptörvényi rendelkezések tekintetében nem felel meg. Az indítványozó bíróság a Tny. 37. § (1) bekezdésének "ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták" szövegrészét támadta. Az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy a Tny. 37. § (1) bekezdését - ennek részeként az indítványban kifogásolt szövegrészt - a perben eljáró bíróságnak alkalmaznia kell, ezért ebben a részében az indítvány megfelel az Abtv. 25. §-ában foglalt azon törvényi feltételnek, amely szerint a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességére kell az indítványban hivatkozni.
[12] Az indítvány tartalma alapján ugyanakkor az is megállapítható, hogy az Alaptörvény indítványban megjelölt XIII. cikk (1) bekezdés (tulajdonhoz való jog), valamint XV. cikk (2) bekezdés (diszkrimináció tilalma) és a Tny. 37. § (1) bekezdésének kifogásolt szövegrésze között az indítványban szereplő indokok alapján nem áll fenn tartalmi elbírálást lehetővé tevő kapcsolat. Az indítványozó bíróság az alap indítványában azt tekintette diszkriminatívnak, hogy a 2007. január 1. előtt a saját jogú nyugdíjasként (rokkant nyugdíjasként) foglalkoztatottaknak - a Tny. ekkor hatályos szabályozása alapján - nem kellett nyugdíjjárulékot fizetni, míg a Tny. 2007. január 1-jével hatályba lépett módosítását követően már fennállt az említett foglalkoztatottak nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége. Az indítványozó bíróság kiegészítő indítványában ezen túlmenően a 2007. január 1-jéig rokkantsági nyugdíj mellett munkát végzők, és az ugyanezen időszakban rokkantsági nyugdíjban nem részesülő "aktív" foglalkoztatottak között is hátrányos megkülönböztetést látott fennállónak. Álláspontja szerint a hátrányos megkülönböztetést az okozta, hogy az "aktív" foglalkoztatottak a nyugdíjjárulék megfizetése alapján szolgálati időt szereztek, míg a rokkantsági nyugdíj mellett munkát végzők az említett járulék megfizetésének hiányában elestek a szolgálati időszerzés lehetőségétől. A Tny. perbeli időszakban alkalmazandó, indítvánnyal támadott rendelkezésével összefüggésben az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének a sérelmét alátámasztó indokolást az indítványozó bíróság nem adott elő; nem fejtette ki azt, hogy a támadott törvényi szövegrész szempontjából kik alkotnak homogén csoportot, és közöttük miért áll fenn hátrányos megkülönböztetés. Az indítványban szereplő fent idézett indokolás nem a Tny. 37. § (1) bekezdéséhez, hanem a Tbj. perbeli időszakban alkalmazandó 25. §-ához, illetve a perben nem alkalmazandó módosított, 2007. január 1-től hatályos 25. §-ához kapcsolódik. Az indítványozó bíróság hivatkozott indokolásával összefüggésben az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a perbeli időszakban alkalmazandó Tbj. 25. §-a a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottakra különbségtétel nélkül egyaránt vonatkozik, a rokkantsági nyugdíjban részesülő és az abban nem részesülő ("aktív") foglalkoztatottak nincsenek összehasonlítható helyzetben. A Tbj. 2007. január 1-jével hatályba lépett módosított 25. §-át az indítvány tartalmából felismerhetően az eljáró bíróságnak a perben nem kell alkalmaznia, tekintettel arra, hogy a felperes a 2001. november 1. és 2005. június 30. közötti időszakban végzett rokkantnyugdíjasként munkát, és keresetében az erre az időszakra eső szolgálati idő számítást, annak törvényességét vitatta.
[13] Az indítványozó bíróság alap és kiegészítő indítványa egyaránt tartalmazott érvelést arra is, hogy az állított hátrányos megkülönböztetést a törvényalkotó azzal idézte elő, hogy a Tbj. 2007. január 1-jével hatályba léptetett módosítása során elmulasztotta olyan átmeneti rendelkezések megalkotását, amelyek lehetővé tették volna azt, hogy a 2007. január 1-je előtt rokkantnyugdíj mellett munkát végzők - tekintettel a nyugdíjjárulék fizetés alóli törvényi mentesülésre - ne veszítsék el az öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati időt, illetve a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához szükséges jogosultsági időt.
[14] Az Alkotmánybíróság a Tbj. indítványban megjelölt tartalmú átmeneti rendelkezésének hiányát kifogásoló indítványozói érvekkel kapcsolatban a következőkre mutat rá. Az Abtv. 25. §-ában foglalt törvényi rendelkezés és az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az egyedi normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés csak az indítvánnyal támadott jogszabály alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányulhat; bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás megállapítását nem indítványozhatja. (Lásd: 3135/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [19]-[20]) Az Abtv. 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását nem önálló eljárásként, hanem az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza. Ebből következik, hogy külön mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére - az Abtv. hatálybalépése, 2012. január 1-je óta - nincs jogszabályi lehetőség. (Lásd: 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [62])
[15] Az indítványozó bíróság az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének (tulajdonhoz való jog) állított sérelmével kapcsolatban sem terjesztett elő alkotmányjogilag értékelhető, és tartalmi elbírálást lehetővé tevő indokolást. Nem fejtette ki azt, hogy a Tny. 37. § (1) bekezdésének támadott szövegrésze miért és mennyiben sérti a tulajdonhoz való jogot. Az indítvány tartalmából megállapíthatóan a felperes számára öregségi nyugdíj megállapítására nem került sor; a felperes szolgálati idő elismerése iránti kérelmet terjesztett elő és az ennek tárgyában meghozott első- és másodfokú társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránt indított keresetet az indítványozó bíróság előtt. Ugyancsak az indítvány tartalmából megállapíthatóan a felperes a 2001. november 1. és 2005. június 30. közötti időtartam alatt rokkantnyugdíjasként történt foglalkoztatása időtartamára eső szolgálati idő megállapítást, ennek törvényességét kifogásolta. Az indítványozó bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az ellenszolgáltatás fejében szerzett, járulékfizetési kötelezettségen alapuló ellátás, mint például a saját jogú öregségi nyugdíj a biztosítási elem miatt tulajdonvédelemben részesül, ám a vizsgált esetben ilyen nyugdíj megállapítására nem került sor. Ezen kívül nem a Tny. 37. § (1) bekezdésének támadott szövegrésze, hanem a Tbj. perbeli időszakban alkalmazandó 25. §-a rendelkezett a nyugdíjjárulék megfizetése alóli mentességről. Az indítványozó utalt arra, hogy a foglalkoztatók 2007. január 1-je előtt a Tbj. 18. §-a alapján kötelezően fizettek a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottak után nyugdíjbiztosítási járulékot, ezért álláspontja szerint "ezen személyek" tulajdonhoz való joga is sérült. Az indítványozó bíróság azon túlmenően, hogy a fenti személyek tekintetében is állította a tulajdonhoz való jog sérelmét, azt alkotmányjogilag vizsgálható, a tartalmi elbírálást lehetővé tevő indokolással nem támasztotta alá.
[16] Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettekre tekintettel a bírói kezdeményezést az Abtv. 64. § d) pontja, valamint az Ügyrend 65. § (1) bekezdése alapján visszautasította.
Budapest, 2014. május 27.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
tanácsvezető előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/111/2014.