adozona.hu
688/B/1995. AB végzés
688/B/1995. AB végzés
a társadalombiztosításról szóló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 58. § (1) bekezdése, 63. § (2) bekezdés b) pontja és 66. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti, e rendelkezések értelmezésével kapcsolatos kérelmet pedig visszautasítja.
1. Az indítványozó az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 63. § (...
688/B/1995. AB végzés
a társadalombiztosításról szóló indítvány tárgyában
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 58. § (1) bekezdése, 63. § (2) bekezdés b) pontja és 66. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti, e rendelkezések értelmezésével kapcsolatos kérelmet pedig visszautasítja.INDOKOLÁS
1. Az indítványozó az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 63. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányossági vizsgálatát azzal az indokkal kérte, hogy az "hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a túlélő házastárs kárára, az elvált házastárs javára", mert a "jogerőre emelkedett bírói végzéssel történt válást és az azután kötött törvényes házasságot tíz éven belül csak részben ismeri el". Kérte továbbá a T. 58. § (1) bekezdése és 66. § (1)-(2) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát, mely rendelkezések az özvegyi nyugdíj megoszthatósága feltételeit szabályozzák.Az indítványozó beadványában saját sérelmét is előadta. Eszerint a férje - nyolcévi házasságot követő - halála után meghozott nyugdíjfolyósító igazgatósági határozat az "özvegyi nyugdíj egyenlő arányú megosztását" rendelte el közte és az elvált feleség között, noha férje első házasságából gyermek nem származott, az elvált feleség tartásdíjban nem részesült, részére tartásdíjat a bíróság nem állapított meg. E tényállásra hivatkozással az Alkotmánybíróság "segítségét" kérte a T. "özvegyi nyugdíj paragrafusaival kapcsolatos értelmezéshez". "
2. Az indítvány benyújtását követően a T.-t a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény mellékletének a) pontja 1998. január l-jétől teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte, és feloldotta az indítványozó által diszkriminatívnak minősített szabályozási problémát. A T. 63. § (2) bekezdése szerint ugyanis az elvált személy részére állandó özvegyi nyugdíj abban az esetben járt, ha
"a) a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy
b) az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek."
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 49. § (2) bekezdése viszont már így rendelkezik: "Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek az ... özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha a ... jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastárstól annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg."
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1., 37., 40. §-ára és 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a nem hatályos jogszabályok tekintetében nincs helye utólagos elvont normakontroll-eljárásnak, ha annak egyedüli eljárásjogi következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén is csak - a vizsgált jogszabályi rendelkezések hatályvesztésének kimondása lehetne (1449/1992/13. AB határozat, ABH 1994, 564.; 18/B/1995. AB végzés, ABH 1997, 914.). Mivel pedig az indítvány elbírálásakor hatályos Tny. a T.-től eltérő elvi alapon - éspedig az indítványozó lényegi kifogásának megfelelően - szabályozta az özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételeit, okafogyottá vált mind a T. 63. § (2) bekezdés b) pontja, mind pedig a helyébe lépő szabály, a Tny. 49. § (2) bekezdése esetleges alkotmányellenességének vizsgálata. Ugyanezen okból szükségtelen - és az indítvány szempontjából közömbös - annak a vizsgálata is, hogy a T. 58. § (1) bekezdése és 66. § (1)-(2) bekezdése miként rendelkezett - vagy e szabályokat felváltó Tny. 51. §-a miként rendelkezik - az özvegyi nyugdíj több valódi jogosult közötti megosztásáról.
Az indítványozó által kért - normakontrolltól független - jogszabály-értelmezésre az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Hatáskörébe az Abtv. 1. § g) pontja alapján csak az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése tartozik.
3. Az előző pontban kifejtett érvei alapján az Alkotmánybíróság a T. kifogásolt rendelkezései hatályvesztése okán az eljárást megszüntette, az Alkotmánynál alacsonyabb szintű jogszabályok önálló értelmezésére előterjesztett kérelmet pedig hatáskör hiányában visszautasította.
Budapest, 1999. március 24.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró