652/B/1991. AB végzés

a társadalombiztosításról szóló indítvány tárgyában

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Az indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek azt a rendelkezését kifogásolta, amely az öregségi nyugdíjkorhatárt a férfiak, illetve ...

652/B/1991. AB végzés
a társadalombiztosításról szóló indítvány tárgyában
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
Az indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek azt a rendelkezését kifogásolta, amely az öregségi nyugdíjkorhatárt a férfiak, illetve a nők esetében eltérően határozta meg. Véleménye szerint a törvényi szabályozás diszkriminatív volt a nőkkel szemben, amikor az öregségi nyugdíjkorhatárt férfiak esetében 60 évben, míg nők esetében 55 évben határozta meg, ugyanis ezzel a jogalkotó lehetetlenné tette a nők számára, hogy ugyanolyan összegű nyugdíjra szerezzenek jogosultságot, mint az azonos végzettségű és azonos munkát végző férfiak, hiszen a nők megszerezhető szolgálati ideje a törvényi rendelkezésnél fogva öt évvel szükségszerűen rövidebb.
Az indítványozó véleménye szerint ez a rendelkezés az Alkotmány 66. § (1) bekezdésébe ütközött, amely szerint: "A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében." Ezért kérte a törvénynek a nők öregségi nyugdíjkorhatárát a férfiakétól eltérően megállapító rendelkezésének megsemmisítését.
Az indítvány beadását követően az Országgyűlés a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló 60/1991. (X. 29.) OGY határozatában már a következőket mondta ki: "1993-ban el kell kezdeni a nők korhatárának fokozatos emelését, majd az ezredfordulót követően az általános és egységes korhatárt 62 évben kell meghatározni." (7. pont) "Tételesen, korosztályokra vonatkoztatva meg kell hirdetni a korhatár nemek közötti egységesítését és a korhatár további emelését." (9. pont)
E koncepciónak megfelelően módosította az 1975. évi II. törvény 39. §-át az 1993. évi VIII. törvény, amely 1993. március l-jén lépett hatályba. E törvény úgy rendelkezett, hogy a nők öregségi nyugdíjkorhatára 1994. december 31-ét követően kétévenként egy-egy évvel, a 60. életév betöltéséig fokozatosan emelkedik.
E törvény hatálybalépésével tehát megkezdődött a nyugdíjkorhatár nemek közötti egységesítése.
Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről - immár egységesen - szólt az 1996. évi LIX. törvény, amely az 1975. évi II. törvény 39. § (1) bekezdését a következőképpen módosította: "Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvénybe foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév." Az indítvány benyújtása után végrehajtott jogszabály-módosítások következtében tehát az indítvány okafogyottá vált.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt teljes egészében hatályon kívül helyezte a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 57. § (1) bekezdése, illetve az e törvényt 1998. január l-jével hatályba léptető, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 132. § (1) bekezdése.
Az öregségi nyugdíjkorhatárról 1998. január 1-je óta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdése rendelkezik, s azt férfiak és nők esetében egységesen 62 évben szabja meg.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a már hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, illetve a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén vizsgálja. Mivel a jelen ügyben sem bírói indítványra, sem alkotmányjogi panasz benyújtására nem került sor, az Alkotmánybíróság az eljárását megszüntette.
Budapest, 1999. március 1.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.