adozona.hu
116/B/1995. AB határozat
116/B/1995. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi C. törvény 8. §-a (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1995. február 1. napján kelt, 3.Mf.21.228/1994/3. számú végzé...
116/B/1995. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi C. törvény 8. §-a (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.INDOKOLÁS
I.
A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1995. február 1. napján kelt, 3.Mf.21.228/1994/3. számú végzésével - a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztése mellett - a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi C. törvény 8. §-a (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata végett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.A bíróság előtt folyamatban volt peres eljárás felperesei középiskolai tanárok, akik közalkalmazotti jogviszonyban állnak az alperesi szakközépiskolával. A peres ügy tényállása szerint a felpereseket az alperes 1993-ban két felsőfokú végzettségükre figyelemmel a Felső közalkalmazotti osztály "F" fizetési osztályába sorolta be. Ezt követően az alperes 1993. december 31. és 1994. január 3. napján kelt intézkedéseivel a felpereseket "E" - illetve az V. rendű felperest a "D" - fizetési osztályba sorolta vissza. A felpereseknek a visszasorolásuk jogellenessége megállapítására és az "F" fizetési osztályba való ismételt besorolásuk elrendelésére irányuló kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította.
Az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek fellebbezésének elbírálására irányadó, a Kjt. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi C. törvény (a továbbiakban: T.) 8. §-a (3) bekezdése alkotmányellenes előírást tartalmaz.
Az 1993. december 19. napján hatályba lépett T. 3. §-a módosította a Kjt. 63. §-át, mely alapján a Kjt. 63. § (5) bekezdése tartalmazza az "F" fizetési osztályba való kötelező, míg a (6) bekezdése a mérlegelési (méltányossági) jogkörben történő besorolás feltételeit. A Kjt. 63. § (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kjt.-nek a közoktatási intézményekben történő végrehajtásáról szóló - a 177/1993. (XII. 19.) Korm. rendelettel módosított - 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 13/A. § (1) bekezdése tartalmazza azokat a felsőfokú iskolai végzettségeket, amelyeket az "F" fizetési osztályba történő átsorolásnál nem lehet figyelembe venni.
Az indítványozó álláspontja szerint a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/B. §-ának (2) bekezdésébe foglalt egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez való jog alkotmányos elvébe ütköző a T. 8. § (3) bekezdése. Ugyanis a rendelkezés bevezetése arra az eredményre vezetett, hogy a korábban mérlegelési (méltányossági) jogkörben besorolt közalkalmazottak besorolása - az említett jogszabály értelmében - nem érinthető, míg a több felsőfokú végzettséggel rendelkező, a kötelező jelleggel besorolt közalkalmazottakat e szabály alapján kötelező "F" fizetési osztályból visszasorolni alacsonyabb illetménnyel járó fizetési osztályokba, jóllehet a besorolásuk alapjául szolgáló feltételek nem változtak meg, csupán a jogalkotó zárt ki utólag valamely feltételt a figyelembe vehetők közül.
A bírói kezdeményezés szerint a besorolások felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettség tekintetében tapasztalható jogalkotói különbségtétel sérti a fent megjelölt alapvető alkotmányos jogot, mert így az egyenlő munkáért jóval alacsonyabb illetményben részesülnek a visszasorolással érintettek. Hivatkozott továbbá arra, hogy az említett sérelem oly módon sem küszöbölhető ki, hogy a visszasorolással érintetteket utólag mérlegelési (méltányossági) jogkörben "F" fizetési osztályba sorolja a munkáltató, mivel ehhez 1993. december hó 19-ét követően már fenntartói egyetértés szükséges a R. 13/A. § (2) bekezdése értelmében. Ezt az egyetértést viszont - költségvetési indokok alapján - a fenntartók nem adják meg.
II.
A Zala Megyei Bíróság eljárást kezdeményező végzésének meghozatala, illetve az Alkotmánybírósághoz való előterjesztése időpontjában az alábbi hatályban volt jogszabályok rendelkeztek a közalkalmazottak "F" fizetési osztályba történő sorolásának feltételeiről.A T. 3. §-ával módosított Kjt. 63. §-a (5)-(7) bekezdése szerint: "(5) Az "F" fizetési osztályba kell átsorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kiemelt, illetve Felső közalkalmazotti osztályba nyert besorolást, és itt legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges felsőfokú iskolai végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett tudományos fokozattal vagy posztgraduális képesítéssel rendelkezik. A miniszter az átsoroláshoz további feltételeket állapíthat meg. Ennek során a képzés, illetve a képesítés sajátosságaira tekintettel meghatározhat olyan felsőfokú iskolai végzettséget, továbbá posztgraduális képesítést, amelyet az "F" fizetési osztályba történő átsorolásnál nem lehet figyelembe venni.
(6) Az "F" fizetési osztályba azt a közalkalmazottat lehet besorolni,
a) akinek munkaköre a Kiemelt, illetve a Felső közalkalmazotti osztályba tartozik,
b) felsőfokú iskolai végzettségű,
c) az említett közalkalmazotti osztályokban legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, valamint
d) munkáját tartósan magas színvonalon végzi, illetve kiemelkedő munkateljesítményt ért el.
(7) Az (5)-(6) bekezdés szerinti átsorolás után a közalkalmazott fizetési fokozata megegyezik a közvetlenül az átsorolást megelőző fizetési fokozatának számával."
A 177/1993. (XII. 19.) Korm. rendelet 4. §-a a R.-t 1993. december 19-i hatállyal akként módosította, hogy - a Kjt. 63. §-ának (5) bekezdéséhez kapcsolódóan - beiktatta annak 13/A. §-aként az alábbiakat:
"13/A. § (1) A "F" fizetési osztályba történő átsorolásnál nem lehet figyelembe venni
a) a Marxista-leninista Esti Egyetemen és a Politikai Főiskolán szerzett oklevelet;
b) a felsőfokú intézményként alapított oktatási intézményben, az óvónőképzőben, a tanítóképzőben és a szaktanárképzőben szerzett végzettséget, az ugyanolyan munkakör betöltésére jogosító, másik felsőfokú iskolai végzettség mellett;
c) a főiskolán szerzett oklevelet abban az esetben, ha a besorolás alapja az ugyanazon a szakon, egyetemen szerzett oklevél;
d) az egyszakos tanári végzettséget tanúsító oklevelet, ha a másik - tanári munkakör betöltésére jogosító - oklevél is csak egyszakos;
e) a nem pedagógus végzettséget tanúsító oklevelet, ha az a pedagógus végzettséget tanúsító oklevéllel együtt jogosít pedagógus munkakör betöltésére, illetve a munkakör betölthető szakirányú tanári vagy szakiránynak megfelelő felsőfokú képesítéssel is;
f) a posztgraduális képzésben kiadott oklevelet, végzettséget, ha az nem tanúsít felsőfokú iskolai végzettséget, egyetemi, főiskolai szakképzettséget.
(2) Ha a közalkalmazottat - a magasabb vezető beosztású közalkalmazott kivételével - a munkáltató a Kjt. 63. §-ának (6) bekezdése alapján kívánja "F" fizetési kategóriába átsorolni, döntése előtt - költségvetési fedezet biztosítása céljából - be kell szereznie a fenntartó egyetértését."
A T. 8. §-ának (3) bekezdése értelmében:
"Ha a közalkalmazott besorolását a 2. §, a 3. §, illetve a 6. § rendelkezései érintik, a közalkalmazottat 1993. december 31-ig újra be kell sorolni. Az új besorolás miatt a közalkalmazott illetménye nem csökkenhet."
A R. 13/A. §-át a 3/1997. (I. 15.) Korm. rendelet 12. § (9) bekezdésének a) pontja 1997. február 1. napjával hatályon kívül helyezte.
A jelenleg hatályos Kjt.-t az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény - 1997. február 1-jei hatállyal - akként módosította, hogy tíz fizetési osztályt állapított meg a jogalkotó, a fizetési osztályok megállapításánál a közalkalmazott által betöltött munkakör képesítési követelménye szerinti képzettséget véve alapul.
A bírói kezdeményezés szerint a T. 8. § (3) bekezdése az Alkotmány alábbi rendelkezésébe ütközik:
"70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga."
III.
Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az alábbiak miatt nem találta megalapozottnak:1. A Kjt. hatályba lépése óta az "F" fizetési osztályba sorolásról rendelkező szabályok többször módosultak.
1.1. Az eredeti - az 1992. július l-jén hatályba lépett - Kjt. a közalkalmazottak előmeneteli rendszerében a közalkalmazottak által ellátható munkaköröket négy közalkalmazotti osztályba sorolta. A törvény felhatalmazása alapján a miniszter határozta meg az egyes közalkalmazotti osztályba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez a törvényben foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési és más többletkövetelményeket, továbbá az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket.
A közalkalmazotti osztályba történő besorolás kizárólag az ellátandó munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, képesítés figyelembevételével történt.
A közalkalmazotti osztályok a Kjt. szerint fizetési osztályokra tagolódtak. A vizsgált indítvány szempontjából lényeges "F" fizetési osztályhoz nem tartozott munkakör - ide nem lehetett azonnal besorolni a közalkalmazottat - hanem csak a Kiemelt és a Felső közalkalmazotti osztályból lehetett további feltételek megléte esetén bekerülni.
A Kjt. szerint kötelező volt az "F" fizetési osztályba történő átsorolás annál a közalkalmazottnál, aki a Kiemelt, illetve Felső közalkalmazotti osztályba nyert besorolást és itt legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges vagy ezzel összefüggő felsőfokú iskolai végzettséggel, illetve felsőfokú végzettsége mellett posztgraduális képesítéssel vagy tudományos fokozattal rendelkezett.
Emellett az "F" fizetési osztályba lehetett átsorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kiemelt, illetve a Felső közalkalmazotti osztályba nyert besorolást és itt legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezett, továbbá munkáját tartósan magas színvonalon végezte, illetve kiemelkedő munkateljesítményt ért el. Az átsorolást követően a közalkalmazott fizetési fokozatának meg kellett egyeznie a közvetlenül az átsorolását megelőző fizetési fokozatának számával.
A Kjt. egyébként lehetőséget adott az iskolai végzettség, illetve képesítés alóli felmentésre, valamint a végleges mentesítésre is. A felmentés és a mentesítés részletes szabályait a törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletek tartalmazták.
1.2. A T. 1993. december 19-i hatállyal többek között úgy módosította a Kjt. vonatkozó rendelkezéseit, hogy megváltoztak az "F" fizetési osztályba történő átsorolás kötelező és lehetséges esetei. A legmagasabb fizetési osztályba történő átsorolás kötelező volt a munkáltató számára, ha a közalkalmazott a Kiemelt vagy a Felső közalkalmazotti osztályba nyert besorolást és itt legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezett. A kötelező átsorolás további előfeltétele volt, hogy a közalkalmazott legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges felsőfokú, tehát egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett posztgraduális képesítéssel vagy tudományos fokozattal rendelkezzen.
A T. az "F" fizetési osztályba történő kötelező átsorolás feltételeit szigorította azzal az előírással, hogy a miniszter az átsoroláshoz további feltételeket állapíthatott meg, valamint meghatározhatott olyan felsőfokú iskolai végzettséget, továbbá posztgraduális képesítést, amelyeket az átsorolásnál nem lehetett figyelembe venni.
A módosított Kjt. az átsorolás feltételeit oly módon szűkítette, hogy az "F" fizetési osztályba történő kötelező átsorolás feltételeként a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséget, illetve képesítést írta elő. Ezzel tehát az "F" fizetési osztályba történő besorolásnál megszűnt a munkakörrel összefüggő végzettség figyelembevételének lehetősége.
Mindezek azt eredményezték, hogy azokat a közalkalmazottakat, akik munkakörük ellátásához nem a szükséges, hanem csak az azzal összefüggő második felsőfokú iskolai végzettséggel, tudományos fokozattal vagy posztgraduális képesítéssel rendelkeztek, 1993. december 31-ig újra be kellett sorolni.
A módosított szabályok a közalkalmazottak "F" fizetési osztályba történő átsorolásának lehetséges eseteit is megváltoztatták. Ez esetben azt a közalkalmazottat lehetett átsorolni, akinek a munkaköre a Kiemelt vagy a Felső közalkalmazotti osztályba tartozott, felsőfokú iskolai végzettségű és az említett közalkalmazotti osztályban legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezett, továbbá munkáját tartósan magas színvonalon végezte, illetve kiemelkedő munkateljesítményt ért el. Az átsorolás lehetséges eseténél tehát nem volt előfeltétel, hogy a besorolási követelményeken túlmenően a közalkalmazott valamely újabb iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezzen.
A fent hivatkozott törvényi rendelkezés értelmében a középiskolai végzettséggel és felsőfokú szakképesítéssel rendelkező, korábban "F" fizetési osztályba átsorolt közalkalmazottat 1993. december 31-ig újra be, illetve egyes esetekben vissza kellett sorolni. Az átsorolás megtétele ez esetben a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozott.
1.3. Az 1996. évi XXVIII. törvény, mely 1996. április 27-én lépett hatályba, a közalkalmazottak előmeneteli rendszerében újabb jelentős változást eredményezett. A törvénymódosítás a négy közalkalmazotti osztályhoz kapcsolódó, addigi hét fizetési osztályt egy nyolcadikkal egészítette ki. A módosulás révén az "F" kategória, amelybe eddig mind a Felső, mind a Kiemelt közalkalmazotti osztályba tartozók besorolhatók voltak, ezentúl csupán a Felső közalkalmazotti osztályhoz kötődött, míg az "F" kategória szerepét a Kiemelt kategóriában az újonnan bevezetett "G" fizetési osztály vette át.
A módosítást követően az "F" kategóriába azokat kellett besorolni, akik a Felső közalkalmazotti osztályba tartoztak és legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkeztek. A törvényalkotó által megkívánt képesítésbe legalább két, a munkakör ellátásához szükséges főiskolai végzettség, illetve főiskolai végzettség mellett posztgraduális képesítés tartozott.
Az "F" és a "G" kategóriába történő besorolás feltételei módosulásával megszűnt a munkáltatónak az a lehetősége, hogy méltányosságból a közalkalmazottat az "F" kategóriába sorolhassa, azonban ez nem érintette azoknak a közalkalmazottaknak a besorolását, akik a módosító törvény hatályba lépéséig tartósan magas színvonalú munkavégzésükre, kiemelkedő munkateljesítményükre tekintettel kerültek az "F" fizetési osztályba.
1.4. A közalkalmazottak besorolására vonatkozó szabályokat az 1997. évi költségvetésről szóló 1996. évi CXXIV. törvény alapvetően megváltoztatta. Megszűntek a közalkalmazotti osztályok, a közalkalmazotti munkakörök pedig az ellátásukhoz előírt iskolai végzettség, állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, illetve doktori cím, tudományos fokozat alapján tíz fizetési osztályra tagozódtak. A fizetési osztályok megállapításánál a törvény a közalkalmazott által betöltött munkakör képesítési követelménye szerinti képzettséget veszi alapul, míg a fizetési osztályokba történő besorolásra az adott munkakörre előírt iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség alapján kerülhet sor.
A törvény a minisztereknek, az önkormányzati intézményeket érintő területeken a Kormánynak felhatalmazást adott arra, hogy meghatározzák az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket, az ezek betöltéséhez a Kjt. 61. § (1) bekezdésében foglaltakat meghaladóan szükséges képesítési többletkövetelményeket, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó elnevezéseket, továbbá a "G" és "I" fizetési osztállyal összefüggésben a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgával egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevelek körét.
2. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe utólagos normakontroll esetében - főszabályként - a hatályos jogszabályok vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén végzi el, ha konkrét ügyben a már hatályon kívül helyezett jogszabályt a bíróságnak alkalmaznia kell, illetve ha az indítványozót konkrét ügyben egy már hatályon kívül helyezett jogszabály alkalmazása folytán érte jogsérelem. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta a bírói kezdeményezésben érintett törvényi rendelkezés alkotmányosságát. [377/B/1998. AB határozat (ABH 1998. 1095, 1100.), 68/1995. (XII. 7.) AB határozat (ABH 1995. 431, 432-433.), 575/B/1992. AB határozat (ABK 1999. április, 119, 121.)]
3.1. Az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezéseknek az egyenlő munkáért egyenlő bér elvéhez való viszonyát vizsgálva a következőket vette figyelembe:
3.1.1. Az Alkotmány 70/B. §-ának (2) bekezdése alkotmányos alapjogként rendelkezik az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvéről.
Az Alkotmánybíróság korábban már kifejtett álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. §-a az általános diszkrimináció tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. [137/B/1991. AB határozat (ABH 1992. 456, 459.), 849/B/1992. AB határozat (ABH 1996. 391, 396.)]
Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmát vizsgálva a 43/B/1992. számú AB határozatában rámutatott, hogy személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt, vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon (ABH 1994. 744, 745.). A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" [191/B/1992. AB határozat (ABH 1992. 592, 593.); 1043/B/1997. AB határozat (ABH 1998. 800, 802.)].
Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel először azt vizsgálta, hogy a bírói kezdeményezés azonos vagy hasonló helyzetben lévő közalkalmazotti csoportot érint-e.
Ennek során megállapította, hogy a jogalkotó az indítványozó által kifogásolt jogszabályhely hatályba léptetésével a korábban a besorolás szempontjából azonos csoportba tartozó közalkalmazottak között tett különbséget. Ez azonban önmagában nem jelent automatikus alkotmányellenességet. Ugyanis az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint akkor tekinthető a jogalanyok közötti megkülönböztetés alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között.
Ezért második lépésként az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy voltak-e, illetve melyek voltak a jogalkotói különbségtétel indokai.
A 2/1997. (I. 22.) AB határozatában az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a jogalkotó széles mérlegelési joga folytán az államnak lehetősége van a megfelelő gazdasági megoldás megválasztására, amelynek során, többek között figyelemmel • lehet a központi költségvetés, illetve az önkormányzati költségvetés terhelhetőségére is. (ABH 1997. 32.)
Az Alkotmánybíróság többször kifejtette, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdéséből nem következik az, hogy az "egyenlő munkáért" kifejezés olyan, megegyező jellemzőkkel meghatározott, munkavégzés jellegű tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitől függetlenül, minden esetben azonos mértékű szolgáltatás (munkabér) járna. [106G7B/1993. AB határozat (ABH 1997. 771, 772.), 1014/B/1997. AB határozat (ABH 1998. 780, 784.)]
A jogalkotó az indítvánnyal támadott rendelkezésekben a korábbi besorolási feltételeket tovább finomította. Ennek eredményeként a T. 3. §-ával módosított Kjt. 63. § (5) bekezdése - nem elégedve meg a munkakör ellátásával összefüggő felsőfokú iskolai végzettséggel - azokat a közalkalmazottakat sorolja be az "F" fizetési osztályba a korábban megfogalmazott feltételek mellett (amelyek: 1. a Kiemelt, illetve a Felső közalkalmazotti osztályba nyert besorolás, 2. itt legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő) akik legalább két, a munkakörük ellátásához szükséges felsőfokú iskolai végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettségük mellett tudományos fokozattal vagy posztgraduális képesítéssel rendelkeznek.
A fent megjelölt új szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotó az azonos minőségű végzettséggel rendelkező közalkalmazottak között tenne különbséget, hanem épp az adott munkakör ellátása szempontjából a magasabb minőségű munkát végző közalkalmazottat, illetve a konkrétan a munkakör ellátásához szükséges magasabb szintű iskolai végzettséggel, szakképesítéssel rendelkezőket honorálja az eltérő besorolással.
Az Alkotmánybíróság 1014/B/1997. számú AB határozatában (ABH 1998. 780, 782.) kifejtette, hogy nem sért alkotmányos rendelkezést - sem a diszkrimináció tilalmát megfogalmazó Alkotmány 70/A. §-át, sem pedig az egyenlő munkáért egyenlő bért biztosító 70/B. § (2) bekezdését - az, ha a feladatok sajátosságaira, követelményszintjére, felelősségére is figyelemmel eltérő javadalmazási mérték kerül megállapításra.
A jogalkotónak széles körű mérlegelési lehetősége van annak megválasztására is, hogy mely tevékenységek ellátását milyen képzési feltételekhez köti; így az egyes tevékenységek elvégzésénél a szükséges képzési formák megválasztása s ezen képzési feltételek korábbitól történő szigorítása, illetve bizonyos képzési formáknak a korábbi feltételek alóli kivétele önmagában nem eredményez a munkavállalók között diszkriminációt.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sérelmezett jogszabályhely nem alkotmányellenes, mivel nem áll ellentétben az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét megfogalmazó alkotmányjogi rendelkezéssel.
3.1.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy alkotmányellenességet eredményezett-e az, hogy a jogalkotó a méltányossági okból történő besorolás feltételeit változatlanul hagyta, miközben a kötelező besorolás feltételei módosításra kerültek.
3.2. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítvány vizsgálata során - a hivatkozott alkotmányjogi elvek mellett - figyelemmel kell lenni az Alkotmány 70/B. §-a (3) bekezdésében rögzített, a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való alkotmányos jogra.
Az Alkotmánybíróság - megvizsgálva ezen két csoportba való besorolás feltételeit - megállapította, hogy a korábban méltányossági okból besorolt közalkalmazottak munkájuk tartósan magas színvonalon való végzésére, valamint kiemelkedő munkateljesítményükre tekintettel kerültek a Kjt. 63. §-a (6) bekezdése szerinti besorolásra. Ezért ezen munkavállalói csoportnál a kötelező átsorolás hiánya nem ütközik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvébe. A törvényhozó az új szabályozási megoldást az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel kívánta összhangba hozni akkor, amikor a korábban méltányossági okból besoroltak esetében az átsorolásban nem érintettek körét meghatározta. A fenti rendelkezés a jogalkotónak épp azon szándékát tükrözi, hogy a munkakörük ellátásához szükséges felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező és magasabb minőségű munkát végző közalkalmazottaknak a jövedelme munkájuk minőségével arányban álljon.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében sem találta megalapozottnak.
3.3. A bírói kezdeményezés indoklásában - tartalmát tekintve - érintette a jogbiztonság alkotmányjogi alapelvének sérelmét a T. 8. §-a (3) bekezdése kapcsán.
Az Alkotmánybíróság ebben a körben határozata meghozatalakor azt vizsgálta, hogy a visszasorolással érintetteknek sérültek-e a korábbi besorolásukkal megszerzett jogaik.
Az Alkotmánybíróság a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában kifejezésre juttatta, hogy a "jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása".
(ABH 1993. 367.) Ugyanakkor több határozatában - 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, 1399/B/1995. AB határozat - kifejtette, hogy "a szerzett jogok védelme a jogállamban...nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. A kivételek elbírálása azonban csak esetenként lehetséges. Azt, hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállnak-e, végső fórumként az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie". [(ABH 1991. 146, 154.), (ABH 1995. 188, 199.), (ABH 1996. 589, 591.)]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó a T. 8. §-a (3) bekezdésének azon rendelkezésével, mely kimondja, hogy: "...Az új besorolás miatt a közalkalmazott illetménye nem csökkenhet..." a jogszabály megjelenése és hatályba lépése időpontjában megfelelően rendezte a visszasorolásban érintett közalkalmazottak számára a megszerzett jogaik védelmét, miután a besorolás megváltoztatása ezen közalkalmazottak már meglévő jövedelmében változást nem eredményezett, ezért a jogszabályhely nem ütközik a fent megjelölt alkotmányjogi alapelvbe.
4. A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 1999. október 12.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró