adozona.hu
644/B/2006. AB határozat
644/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a sérelmére alapított - indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 6. § (1) bekezdése alkotmá...
644/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a sérelmére alapított - indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 6. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének a sérelmére alapított - indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról szóló 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó álláspontja szerint a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. § (5) bekezdése - miszerint a munkaügyi felügyelő jogosult a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti kapcsolat minősítésére -, és ehhez kapcsolódóan a Met. 6. § (1) bekezdésének h) pontja - amely szerint a munkaügyi felügyelő az 1. § (5) bekezdése alapján eljárva megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a munkába lépés napjától történő fennállását és kötelezi a foglalkoztatót a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására - sérti az Alkotmány 9. §-ából levezethető szerződési szabadság elvét. Nézete szerint a felek, figyelembe véve az egyes jogviszonyok sajátosságait, maguk dönthetik el, hogy egy adott munkát munkaszerződés, megbízási vagy vállalkozási szerződés keretében végeznek el. Alkotmányosan nem indokolt ezt a megállapodást egy közigazgatási aktussal utólag átminősíteni, és az ezzel járó - a felek akaratától eltérő - kötelezettségeket visszamenőlegesen érvényesíteni.Az indítványozó sérelmesnek tartja a foglalkoztatásra irányuló jogviszony - a Met. 6. § (1) bekezdésének h) pontja alapján történő - visszamenőleges hatályú létrehozásának a lehetőségét. Kifejti, hogy a munkavállalóvá minősített vállalkozónak, megbízottnak utólagosan megváltoznak többek között az adókötelezettségei, amelyek teljesítésével azonnal késedelemben lesz, az érvényesített adókedvezmények tekintetében pedig visszafizetési kötelezettsége keletkezik.
Az indítványozó ezen túlmenően azt is kifejti, hogy a szerződésekkel kapcsolatban keletkezett jogviták elbírálására a polgári bíróság jogosult, ezért a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszony minősítése, és esetlegesen a foglalkoztatásra irányuló jogviszony (visszamenőleges) megállapítása is a polgári bíróság - és nem a munkaügyi hatóság - hatáskörébe tartozó polgári jogi kérdés. Különös tekintettel arra, hogy a hatósági eljárásban ügyfélként csak a foglalkoztató szerepel, a vele szerződésben állót legfeljebb tanúként hallgatják meg. Jogorvoslatra is csak a foglalkoztatónak - mint ügyfélnek - van lehetősége a közigazgatási eljáráson belül, és ő fordulhat bírósághoz is, közigazgatási pert indítva. Ilyen per azonban csak akkor indítható, ha a határozat jogszabálysértő, a bíróság pedig nem változtathatja meg a határozatot, csupán új eljárást rendelhet el. Mindez azt jelenti, hogy a felek szerződésének a minősítését végeredményben mindenképpen egy közigazgatási szerv és nem a bíróság végzi el. Az indítványozó mindezek miatt úgy ítéli meg, hogy a Met. említett rendelkezései következtében az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás joga is sérül.
Az indítványozó egyidejűleg - külön indokokat nem nevesítve - a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról szóló 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv megsemmisítését is kérte.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. ""57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. "
2. A Met. támadott rendelkezései:
"1. § (5) A felügyelő a tényállás alapján jogosult- az ellenőrzés megkezdésekor fennálló - a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka a (4) bekezdés szerinti jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt. "
"6. § (1) A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében: (...)
h) az 1. § (5) bekezdése alapján eljárva megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a munkába lépés napjától történő fennállását és kötelezi a foglalkoztatót a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok betartására(...) "
3. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény érintett rendelkezései:
"15. § (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. "
"109. § (1) Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja. "
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az indítványozó elsősorban a szerződési szabadság sérelmét látja abban, hogy a munkügyi felügyelőnek a Met. 1. § (5) bekezdése alapján joga van a foglalkoztató és a vele szerződésben álló személy közötti jogviszony minősítésére.
Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy általános magánjogi jogelv, hogy a felek között létrejött jogviszonyokat mindig tartalmuk és nem elnevezésük szerint kell minősíteni és elbírálni. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy egyfelől a munkaviszony és másfelől a vállalkozási vagy a megbízási jogviszony elhatárolásánál nem a szerződés megnevezése, hanem a felek tényleges szerződéskötési akarata, valamint a jogviszony tartalma az irányadó.
Az Alkotmánybíróság 564/B/2000. AB határozatában (a továbbiakban: Abh1.) már vizsgálta a Met. rendelkezéseinek és a szerződési szabadságnak az összefüggéseit, alkotmányellenességet azonban nem állapított meg. Kimondta, hogy "[a] Met. 1. §-ának (5) bekezdésében meghatározott, az indítványozó által támadott szabálya megadja a munkaügyi felügyelőnek azt a jogot, hogy felülbírálja a szerződésnek azt a minősítését, amelyet a foglalkoztató és a részére munkát végző személy meghatározott. Az eltérő minősítéshez jogkövetkezmények fűződnek. A felek tehát a jogviszonyukra irányadó szerződés típusának meghatározásánál nem járhatnak el saját belátásuk szerint; ez a szerződési szabadság sérelmét jelenti. A szerződési szabadságot az Alkotmánybíróság gyakorlata kezdettől fogva az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdéséből vezeti le [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 146, 160. ]. A szerződési szabadság azonban nem alapvető jog és ezért önmagában a szerződési szabadság megsértése esetében nem állapítható meg az Alkotmány szabályainak megsértése. Alkotmánysértés megállapítására akkor kerül sor, ha olyan alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme is megvalósul, amely a szerződési szabadsággal szoros kapcsolatban áll [327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 607. ]. A szerződési szabadság korlátozására nem vonatkozik az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésében meghatározott rendelkezés; a szerződési szabadság korlátozásának alkotmányossága nemcsak kényszerítő ok fennállása esetén ismerhető el, hanem már akkor is, ha a korlátozásnak alapos oka van (1414/D/1995. AB határozat, ABH 1999, 539, 541.) . A szerződési szabadságnak (ezen belül a szerződéstípus megválasztása és a szerződési tartalom meghatározása szabadságának) a korlátozása különösen indokolt a munkaviszonyoknál, ahol a munkavállalók többnyire gyengébb tárgyalási és érdekérvényesítési helyzetben vannak, mint a munkaadók. Ezért nem állapítható meg alkotmánysértés a szerződési szabadságnak a Met. 1. §-a (5) bekezdése révén megvalósuló korlátozása miatt. " (ABH 2003, 1210, 1212.)
A Met. 1. § (5) bekezdését a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2003. évi XX. törvény 63. §-a módosította. E módosítás azonban nem érintette az indítványozó által támadott rendelkezést, jelesül azt, hogy a munkaügyi felügyelő jogosult a foglalkoztató és a munkavállaló között létrejött kapcsolat minősítésére. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a mostani indítvány az Abh1. -ben már elbírált jogszabályi rendelkezés felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó azonos alkotmányos összefüggés alapján kéri az alkotmánysértés megállapítását.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.)
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel a Met. 1. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének a sérelmére alapított - indítványt ítélt dolognak minősítette, és e vonatkozásban az eljárást megszüntette.
2. Az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését - a bírósághoz fordulás jogát -, hogy a Met. 1. § (5) bekezdése a foglalkoztató és a vele szerződésben álló személy közötti szerződés minősítésére a munkügyi hatóságot hatalmazza fel.
Az Alkotmánybíróság az Abh1. -ben és a 29/1998. (VI. 17.) AB határozatában (ABH 1998, 211., a továbbiakban: Abh2.) már foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a Met. rendelkezései alapján eljáró munkaügyi szerv bírói tevékenységet végez-e. Az alkotmányossági vizsgálat nem a Met. jelen indítvány által támadott rendelkezéseire vonatkozott, ezért nincs szó ítélt dologról. A vizsgált alkotmányjogi kérdés lényegének egyezősége miatt azonban az Alkotmánybíróság a korábbi döntéseiben megfogalmazott állásfoglalását jelen ügyben is irányadónak tekintette.
Az Abh2. kimondta, hogy a munkaügyi ellenőrzés alkalmával nem a munkáltató és a munkavállaló közötti jogvita eldöntéséről, hanem a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásának közigazgatási szerv által történő hatósági ellenőrzéséről van szó, amelynek során a foglalkoztató és a munkaügyi szerv között jön létre jogviszony (ABH 1998, 211, 215.) . Ez a tevékenység nem bírói tevékenység (Abh1., ABH 2003, 1210, 1214.) .
A munkaügyi ellenőrzés intézménye - és e körben a foglalkoztató, valamint a részére munkát végző személy szerződéses kapcsolatának a minősítése - nem a felek közötti, közvetlenül bírósági hatáskörbe tartozó jogviták eldöntését szolgálja. A munkavállalók védelme érdekében eljáró munkaügyi felügyelő nem végez igazságszolgáltatási tevékenységet: nem módosítja a felek szerződésének a tartalmát, csupán a felek között már létrejött jogviszony lényegének megfelelő minősítést állapítja meg. Így nincs szó a - munkaügyi vagy általános hatáskörű - polgári bíróság hatáskörének az elvonásáról. Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán is utal továbbá az Abh2. -ben megfogalmazott - a munkaügyi ellenőrzést végző hatóságok és a munkaügyi jogvitákat eldöntő bíróságok egymáshoz való viszonyára vonatkozó - alkotmányos követelményre. Eszerint "a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 199. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott felek között munkaügyi jogvita indult [Mt. 199. § (3) bek. ], a munkaügyi ellenőrzést végző államigazgatási hatóság a felek munkaügyi jogvitájának tartama alatt a felek jogviszonyát elbíráló intézkedést nem tehet. " (ABH, 1998, 211.) A bíróság ítéletében foglaltak pedig a munkaügyi felügyeletre is kötelezőek.
Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá arra, hogy a Met. 8. §-a értelmében a munkaügyi szervek hatósági tevékenységük során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályai szerint járnak el. A Ket. 109. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője kérheti a hatóság jogerős határozatának bírósági felülvizsgálatát. Ügyfélnek minősül az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz (Ket. 15. § (1) bekezdés) . A Met. tehát - összefüggésben a Ket. -ben foglaltakkal - biztosítja a munkaügyi hatósági határozatok bírósági megtámadásának a lehetőségét is.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Met. 1. § (5) bekezdése nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát.
3. Az Alkotmánybíróság eljárásának az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. és 22. §-ain alapuló indítványhoz kötöttsége azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság annak a szabálynak az alkotmányellenességét vizsgálja, amelyet az indítványozó megjelölt és csak annak az alkotmányi rendelkezésnek a tükrében, amelyre az indítványozó hivatkozik.
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a Met. 6. § (1) bekezdés h) pontja - a jogviszony visszamenőleges hatályú minősítése - az indítványban felhívott alkotmányi rendelkezésekkel, tehát az Alkotmány 9. §-ával, illetve 57. § (1) bekezdésével nem hozható értékelhető alkotmányjogi összefüggésbe. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Met. 6. § (1) bekezdés h) pontja megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
4. A jogalkalmazás számára kiadott, a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról szóló 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv megsemmisítését az indítványozó a Met. 1. § (5) bekezdésével való szoros összefüggésre hivatkozással kérte. Az irányelv alkotmányellenességét az indítványozó állította, de külön nem indokolta. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.) . E feltételnek az indítványnak az irányelv alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló része nem tesz eleget, ezért azt az Alkotmánybíróság - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján visszautasítja.
Budapest, 2007. szeptember 4.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró