adozona.hu
898/B/2002. AB határozat
898/B/2002. AB határozat
a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 13. § (1) bekezdés "áthelyezés" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 13. § (1) bekezdés "áthelyezés" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
1. Eredeti beadványában az indítványozó a megváltozott mu...
898/B/2002. AB határozat
a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 13. § (1) bekezdés "áthelyezés" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 13. § (1) bekezdés "áthelyezés" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
1. Eredeti beadványában az indítványozó a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: Mr.) 13. § (1) bekezdés "áthelyezés" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Bár az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és 32. § (1)-(2)-(3) bekezdéseire hivatkozott, a meg-támadott rendelkezés alkotmányellenességét valójában csak a Budakörnyéki Bíróság 26. K. 15019/2001/6. sz. ítéletének tartalmával támasztotta alá, sőt ennek a bírósági ítéletnek a "hatályon kívül helyezését" is kérte az Alkotmánybíróságtól. A főtitkár részéről történt tájékoztatást és hiánypótlásra való felhívást követően az indítványozó azonban az Alkotmány 35. § (2) és (4) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, valamint 70/A. § (1) bekezdésére hivatkozással csak az Mr. 13. § (1) bekezdés "áthelyezés" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Indokolásul azt hozta fel, hogy - az általa tévesen kormányrendeletnek minősített - jogszabály lehetővé teszi a munkaviszonynak áthelyezés címén történő megszüntetését, ami ellentétes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 87. §-ával, mivel ez utóbbi nem ismeri el az áthelyezés intézményét, amikor felsorolja a munkaviszony megszüntetésének a jogcímeit. A magasabb szintű jogszabályba ütközés miatt állította tehát az indítványozó az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének a megsértését. Az Alkotmány 35. § (4) bekezdése - az indítványozó értelmezése szerint - azért sérült, mert a Kormány nem tett eleget az abban előírt kötelezettségének a törvénybe ütköző rendelet megsemmisítésére. A jogállamiság elvének a megsértését az indítványozó a diszkrimináció tilalmának a megsértésével összefüggésben állítja. Vélekedése szerint az Mr. megtámadott rendelkezései értelmében csak azt a megváltozott munkaképességű munkavállalót kell keresetkiegészítésben részesíteni, aki "az eredeti munkaadójuknál dolgozik a rehabilitációja után. Ha viszont a megváltozott munkaképességű munkavállaló nem a munkáltatójánál levő munkahelyet tölti be, hanem a területi rehabilitációs bizottság által felajánlott munkahelyet fogadja el, akkor a Korm. rendelet értelmében (...) nem kaphat keresetkiegészítést, mivel a munkaviszonya nem áthelyezéssel jött létre, csak rehabilitációs eljárás alapján".2. Az indítványt az Alkotmánybíróság annak tartalma szerint bírálta el, azaz a megtámadott jogszabályrészt tartalmazó miniszteri rendelet alkotmányosságát vizsgálta, s ennek megfelelően az Alkotmánynak az indítványozó által megnevezett 35. § (2) bekezdése helyett annak 37. § (3) bekezdését vette alapul.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "
"35. § (4) A Kormány -jogszabály kivételével - az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetőleg megváltoztat, amely törvénybe ütközik. "
"37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel vagy kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni. "
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "
2. Az Mt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"75. § (3) A megváltozott munkaképességű munkavállalók alkalmazása, illetve foglalkoztatása tekintetében jogszabály - az Országos Érdekegyeztető Tanács egyetértésével - eltérő szabályokat állapíthat meg. "
"85. § (3) A munkáltató a munkaviszony fennállása alatt megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalót köteles - a külön jogszabályban meghatározottak szerint -az állapotának megfelelő munkakörben tovább foglalkoztatni. "
3. Az Mr. indítvánnyal érintett, illetve támadott rendelkezései:
"1. § (3) Ha a munkáltató működési körén belül a megváltozott munkaképességű dolgozót igazolható körülmény miatt foglalkoztatni nem tudja, illetőleg a foglalkoztatására nem köteles [2. § (3) bekezdés], a foglalkoztatást a rehabilitációs bizottságok segítik elő.
(4) Ha a megváltozott munkaképességű dolgozó a munkáltató, illetve a rehabilitációs bizottság megfelelő rehabilitációs intézkedését elfogadja, jogosult az e rendeletben meghatározott feltételek mellett kereset-, illetve jövedelem-kiegészítésre. "
"11. § (2) Az (1) bekezdésben foglalt felmondási tilalom nem vonatkozik arra a megváltozott munkaképességű dolgozóra
(...)
b) akinek a munkáltató működési körén belül, vagy azonos helységben más munkáltatónál - a helyi rehabilitációs bizottság véleményének figyelembevételével - egészségi állapotának, korának, képzettségének megfelelő új munkahelyet biztosít, illetőleg a betanítására vagy az átképzésére, továbbképzésére vonatkozóan javaslatot tesz, de azt a megváltozott munkaképességű dolgozó nem fogadja el;
"13. § (1) Azt a munkaviszonyban, bedolgozói munkaviszonyban vagy bedolgozói tagsági viszonyban álló megváltozott munkaképességű dolgozót, valamint azt a munkaviszony jellegű jogviszonyban álló megváltozott munkaképességű szövetkezeti tagot, akit rehabilitálása érdekében áthelyeznek, illetve betanításban vagy szakképzésben részesítenek, az áthelyezés, illetőleg a betanítás vagy szakképzés megkezdésének napjától - a 13-14. §-okban foglaltak szerint - keresetkiegészítésben kell részesíteni. "
"18. § (1) A keresetkiegészítés, átmeneti keresetkiegészítés, a jövedelemkiegészítés, átmeneti jövedelemkiegészítés (a továbbiakban: kiegészítés) csak akkor állapítható meg, ha a megváltozott munkaképességű dolgozó a 9. § (8) bekezdésében foglalt munkáltatói intézkedést elfogadja. "
[Megjegyzés: Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az Mr. -nek a 4/2003. (III. 24.) FMM-ESZCSM-PM együttes rendelettel történő, 2003. április 1-jén hatályba lépett módosításakor nem került sor egyes érintett rendelkezések megfelelő átszámozására, így az Mr. 18. § (1) bekezdésében előírt 9. § (8) bekezdése helyett valójában az Mr. 9. § (10) bekezdését kell érteni. ]
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy helytálló-e az indítványozó azon állítása, mely szerint az Mr. nem rendelkezhet a megváltozott munkaképességű munkavállaló áthelyezéséről, miután a magasabb szintű Mt. nem sorolja azt a munkaviszony megszüntetésének jogszerű lehetőségei közé. Az Mr. több rendelkezése [így pl.: a 3. § (2) bekezdésének b) pontja, a 13. § (1) és (3) bekezdése, a 14. § (1) bekezdésének c) pontja] egyértelműen arra utal, hogy az áthelyezés intézménye a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkozási rehabilitációját szolgálja. Az alaprendelkezést az Mt. 85. § (3) bekezdése rögzíti, amellyel a jogalkotó azt a munkáltatót kötelezi a munkavállaló továbbfoglalkoztatására, ahol az utóbbi megváltozott munkaképességűvé vált. Ennek értelmében az Mr. 3. § (2) bekezdésének b) pontja arra kötelezi a munkáltatót, hogy a működési körén belül helyezze át a dolgozót az egészségi állapotának, korának és képzettségének megfelelő munkahelyre (munkáltató rehabilitációs kötelezettsége, amely magába foglalja a felmondási tilalmat is) . Az áthelyezés tehát alapvetően ugyanannál a munkáltatónál történő továbbfoglalkoztatást jelenti, más munkakörben, természetesen a munkaszerződés megfelelő módosítása mellett. A megváltozott munkaképességű munkavállaló más munkáltatóhoz való áthelyezésére (amely ebben az esetben együttesen az eredeti munkáltatóval fennálló munkaviszony megszüntetését és az új munkáltatóval való munkaviszony létesítését jelenti) csak akkor kerülhet sor, ha őt az eredeti munkáltató működési körén belül igazolható körülmény miatt nem tudja, vagy nem köteles [Mr. 2. § (3) bekezdése] foglalkoztatni, a rehabilitációs eljárás (Mr. 9-10. §-a) lefolytatását követően. Az áthelyezés tehát a megváltozott munkaképességű munkavállaló munkajogi védelmét szolgáló intézmény, amelynek a rendeltetése éppen az érintett dolgozó továbbfoglalkoztatása és nem pedig munkaviszonyának a megszüntetése. Az Mt. 87. § - indítványozó által hivatkozott - (1) bekezdése általános jelleggel sorolja fel azokat a jogcímeket, amelyekre hivatkozással a munkaviszony alanyai - a munkáltató és a munkavállaló - megszüntethetik a munkaviszonyt. Az áthelyezésre vonatkozó rendelkezések azon az általánostól eltérő szabályok közé sorolhatók, amelyek megalkotására az Mt. 75. § (3) bekezdése ad lehetőséget. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az érintett munkavállaló szabadon dönthet az áthelyezés igénybevételéről, a rehabilitációs eljárás során kérheti a helyi rehabilitációs bizottság javaslatának a megváltoztatását [Mr. 9. § (7) bekezdése], az eljárást lezáró intézkedés felülvizsgálatát (Mr. 10. §-a), végső soron pedig - ha nem fogadja el a továbbfoglalkoztatását szolgáló és esetleg áthelyezését előirányzó munkáltatói intézkedést - felmondással megszüntetheti a munkaviszonyát, de erre akkor a munkáltató számára is megnyílik ez a lehetőség [Mr. 11. § (2) bekezdésének b) pontja].
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem találta az Mt. 87. §-ába ütközőnek az Mr. 13. § (1) bekezdésének "áthelyezés" szövegrészét, következésképpen nem állapította meg az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének a megsértését. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy téves az indítványozó azon állítása is, mely szerint a Kormányt az Alkotmány 35. § (4) bekezdése az indítványozó által törvénybe ütközőnek vélt jogszabály megsemmisítésére kötelezné. A rendelkezés "- jogszabály kivételével -" szövegrésze zárja ki ennek a lehetőségét.
2. Nem megalapozott az indítványozó azon állítása sem, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek azok a megváltozott munkaképességű munkavállalók, akik rehabilitációs eljárás következményeként más munkáltatóhoz kerülnek, ez esetben ugyanis - szemben az ugyanannál a munkáltatónál áthelyezett munkavállalókkal - nem részesülnek keresetkiegészítésben. Az Mr. 1. § (4) bekezdése kimondja, hogy az a munkavállaló, aki elfogadja a rehabilitációs bizottság javaslatát, jogosult- az Mr. -ben meghatározott feltételek mellett - kereset- vagy egyéb jövedelemkiegészítésre. Irányadó továbbá az Mr. 18. § (1) bekezdése, amely bárminemű kereset-, illetve jövedelemkiegészítésben való részesítés feltételeként előírja a munkáltatói intézkedés elfogadását. A munkáltatói intézkedés tartalmát pedig az Mr. 9. § (10) bekezdése akként határozza meg, hogy az a munkáltatói vagy a helyi rehabilitációs bizottság javaslatán alapszik. A körülmények függvényében a helyi rehabilitációs bizottság más munkáltatónál történő foglalkoztatást is javasolhat [Mr. 9. § (8) bekezdésének e) és f) pontja, továbbá a 7. § (1) bekezdésének e) pontja]. A más munkáltatónál való foglalkoztatást (amelyet az indítványozó áthelyezésnek minősít) eredményező rehabilitációs eljárás lefolytatása tehát nem akadálya annak, hogy - amennyiben ennek feltételei fennállnak - a megváltozott munkaképességű munkavállaló keresetkiegészítésben részesüljön.
A hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Alkotmány 70/A. §-a az azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban vizsgálja a hátrányosabb módon való kezelést. A fentiekben kifejtettek alátámasztják, hogy a keresetkiegészítésre vonatkozó jogosultság megállapítása nem függ attól, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalót az eredeti vagy a rehabilitációs eljárás során javasolt új munkáltató foglalkoztatja. Vagyis, mivel a megtámadott jogszabályból kifolyólag nem különül el az indítványozó által állított hátrányos helyzetben levő személyek csoportja, hiányzik a diszkrimináció vizsgálatához szükséges viszonyítási alap. Ezért az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2007. július 2.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró