adozona.hu
792/B/2006. AB végzés
792/B/2006. AB végzés
jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (8) bekezdés
a) pontjának "de legalább" szövegrésze (8) bekezdésének
b) pontja, valamint (20) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
2. Az Alkotmánybíróság az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló ...
792/B/2006. AB végzés
jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokról
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következővégzést:
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (8) bekezdésa) pontjának "de legalább" szövegrésze (8) bekezdésének
b) pontja, valamint (20) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
2. Az Alkotmánybíróság az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 223. § (9) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. .
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyben az indítványozók az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Ept.) 12. §-ával megállapított, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 49/B. § (8) és (20) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérték.Az egyik indítványozó az Ept. 223. §-ának - az Szja tv. támadott rendelkezései hatályba léptetéséről rendelkező -(9) bekezdés i) pontja alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését is indítványozta.
Az indítványozó indítványában az Ept. 223. § (1) bekezdésének egészét jelölte meg a támadott törvényi rendelkezésként, azonban az indítvány tartalma alapján kizárólag az Szja tv. Ept. 12. §-ával rnegállapított "ún. elvárt adóra" vonatkozó törvényi rendelkezéseinek a hatályba léptetéséről rendelkező 223. § (9) bekezdés i) pontját támadta. Az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlatának megfelelően - az indítvány tartalma alapján az Ept. 223. § (9) bekezdés i) pontját vette vizsgálat alá.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat - azok tárgyi összefüggésére tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványozók az Szja tv. vállalkozói személyi jövedelemadót szabályozó rendelkezései közül - az Ept. 12. §-ával megállapított - "ún.: elvárt adóra" vonatkozó rendelkezéseket támadták.
Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően - nem a módosító rendelkezéseket hatályba léptető, hanem a kifogásolt módosításokat magában foglaló (in-korporáló) törvényi rendelkezéseket (a vizsgált esetben, az Szja tv. "ún. elvárt adót" szabályozó törvényi rendelkezéseit) vonta be a vizsgálatába. [174/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 870, 871.; 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005,290,297.]
Az indítványok tartalma alapján az Alkotmánybíróság az Ept. 12. §-ával megállapított Szja tv. 49/B. § (8) bekezdés a) pontjának "de legalább" szövegrészére, (8) bekezdésének b) pontjára, továbbá (20) bekezdésére nézve folytatta le a vizsgálatát.
Az egyik indítványozó az Alkotmány 70/I. §-ával tekintette ellentétesnek az Szja tv. kifogásolt - az "ún. elvárt adóra", illetve az annak alkalmazása alóli kivételre vonatkozó - rendelkezéseit.
Az indítványozó érvelése szerint a vállalkozások alkotmányosan nem adóztathatók pusztán a létezésük alapján, a jövedelmük adóztatható, de nem adóztatható a veszteségük. Az indítványozói álláspontja szerint az adóhatóságnak kell ellenőriznie, hogy a vállalkozás kimutatott vesztesége valóságos-e, amennyiben igen, úgy nincs mit adóztatni, ez esetben az adóztatás értelmetlen is, hiszen csak a vállalkozás veszteségét fokozza.
Az indítványozó szerint a törvényalkotó abból a "téves" vélelemből indult ki, l) hogy az átmenetileg veszteséges vállalkozások kizárólag az adófizetési kötelezettség elhárítása érdekében "veszteségesek", ami ellentmond a piacgazdaságra való áttérésből fakadó azon törvényszerűségnek, hogy egyes vállalkozások eredményesen (nyereségesen), míg mások sikertelenül (veszteségesen) gazdálkodnak.
Mindezek alapján 4- az indítványozó vélekedése szerint - az "elvárt jövedelem" nem jövedelem, "csak képzeletbeli valami, aminek láz adóztatása alkotmánysértő."
A másik indítványozó szerint az Szja tv. kifogásolt rendelkezései sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság alkotmányi rendelkezését, továbbá az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelmét.
Az indítványozó nézete szerint a törvényalkotó az elvárt adóztatásnak a személyi jövedelemadó rendszerébe történő bevezetésével egy feltételezésre alapított kollektív szankcióval sújtotta az adózók széles körét.
Véleménye szerint a törvényalkotó feltevése az, hogy az adózók tömegesen megsértik az adójogszabályok rendelkezéseit (eltitkolják a valós adóköteles jövedelmüket), ezért megfordítja a bizonyítási terhet, az adózóknak kell bizonyítani azt, hogy a jövedelmük alapján nem kötelesek az adót megfizetni.
Az indítványozó szerint a törvényalkotó a vitatott szabályozás megalkotásával túllépte a jogalkotás jogállami kereteit, és megsértette az ártatlanság vélelmére vonatkozó alkotmányi rendelkezést.
Az indítványozó úgy vélte, hogy a törvényalkotó az általa meghatározott célok eléréséhez alkotmányosan meg nem engedett eszközt választott, "negatív törvényi vélelem" felállításával, - "a hatóság kényelme érdekében" - a bizonyítási teher megfordításával egyfajta "kollektív szankcionálást" vezetett be az "ún. elvárt adóztatással".
Az indítványozó az Ept. 223. § (9) bekezdésének i) pontját is alkotmányellenesnek tekintette, mivel álláspontja szerint a törvényalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt az adózók számára az "ún. elvárt adó" rendelkezései szerinti adózásra történő felkészülésre.
Az Szja tv. év közbeni módosítása nem tette lehetővé az adózók számára a megváltozott jogszabályi környezethez való alkalmazkodást (gazdálkodásuk, üzleti döntéseik során a megváltozott szabályozással előre nem számolhattak), ami sérti a jogbiztonságot, az adó jogintézményének előre látható és kiszámítható működését.
A kifejtettek alapján az indítványozó az Szja. és az Ept. támadott rendelkezéseinek - a kihirdetés napjára visszamenőleges hatályú - megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
2. Az Alkotmánybíróság az egyesített indítványok tartalmi elbírálása során észlelte, hogy az indítványok benyújtását követően a társasági adó és a vállalkozói személyi jövedelemadó egyes előírásai alkalmazásának kizárásáról szóló 2007. évi XII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. § (2) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdése a) pontjának "de legalább" szövegrészét, 2. § (2) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdés b) pontját, míg a 2. § (2) bekezdés c) pontjának első fordulata hatályon kívül helyezte az Szja tv. 49/B. § (20) bekezdését.
[A Tv. 2. § (3) bekezdésének a) pontja egyidejűleg hatályon kívül helyezte az Ept. 12. §-át is.]
A Tv. - 2007. március 20-án hatályba lépett - hivatkozott rendelkezései a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó adózók - indítványozók által kifogásolt - "ún. elvárt adó" fizetési kötelezettségét előíró Szja tv.-ben foglalt törvényi rendelkezéseit hatályon kívül helyezték, oly módon, hogy az egyéni vállalkozó adózókat a "töredék adóévre" se terhelje az adófizetési kötelezettség.
[A Tv. 2. § (2) bekezdésének utolsó fordulata értelmében a hatályon kívül helyezett rendelkezéseket 2007. január 1 -jétől a Tv. hatálybalépéséig eltelt időszak vonatkozásában nem kell alkalmazni.]
A Tv. 2. § (5) bekezdése tartalmazza azt a visszatérítési szabályt, amely alapján a "töredék adóévben" hatályban volt szabályok alapján az "ún. elvárt adót" (ennek adóelőlegét) megfizető adózók jogosultak az adó (adóelőleg) visszatérítésére.
Az említett törvényi rendelkezés alapján azoknak az adóalanyoknak az adóbevallását, akik az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdésének a Tv.-el hatályon kívül helyezett b) pontja értelmében adót (adóelőleget) vallottak be, az állami adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 34. §-ának az alkalmazásával a Tv. rendelkezéseinek megfelelően kijavítja.
A bevallás kijavításának következtében az adózó javára fennálló adókülönbözet eredményeként jelentkező túlfizetést - ha az adózónak nincs adótartozása vagy adók módjára behajtandó köztartozása- az adózó saját döntése szerint visszaigényelheti vagy az összegből egy később esedékes adótartozását egyenlítheti ki.
A kifejtettekre tekintettel tehát megállapítható, hogy az Szja tv.-Ept. 12. §-ával megállapított -49/B. § (8) bekezdésének az "ún. elvárt adóra" vonatkozó rendelkezései, valamint a 49/B. § (20) bekezdésében foglalt - az "ún. elvárt adóra" vonatkozó rendelkezések alkalmazása alóli kivételt szabályozó - törvényi rendelkezés az indítványok benyújtását követően hatályukat vesztették.
Az Ept. 223. § (9) bekezdés i) pontját - amely az Szja tv. Ept. 12. §-ával megállapított 49/B. § (8) és (20) bekezdését 2007. január 1-jével hatályba léptette - a Tv. 2. § (3) bekezdésének b) pontja - az indítványok benyújtását követően - ugyancsak hatályon kívül helyezte.
3. Az Alkotmánybíróság már több korábbi döntésében megállapította, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontjában foglalt utólagos absztrakt normakontrollra irányuló hatásköre csak az olyan jogszabályok, illetőleg jogszabályi rendelkezések vizsgálatára terjed ki, amelyek az elbírálás időpontjában hatályban vannak [pl. 10/1992. (II. 15.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.].
Ez alól - az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatával összhangban - kivételt képez folyamatban lévő ügyben az eljáró bíró kezdeményezése [Abtv. 38. § (2) bekezdés] vagy az alkotmányjogi panasz (Abtv. 48. §) alapján indult eljárás.
A vizsgált ügyben az indítványozók által előterjesztett indítványok nem bírói kezdeményezések, és nem alkotmányjogi panaszok, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette.
Budapest, 2007. május 7.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró