490/B/2005. AB határozat

alkotmányjogi panaszról, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint e rendelkezésnek a Fővár...

490/B/2005. AB határozat
alkotmányjogi panaszról, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint e rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság 1, K. 34160/2004/5. számú határozatával jogerősen befejezett ügyben való alkalmazásának megtiltására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés f) pontjával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdésére figyelemmel - alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Fővárosi Bíróság 1. K. 34160/2004/5. számú jogerős ítéletében alkalmazott, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Díjtv.) 31. § (1) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá e rendelkezéssel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását indítványozta. Kérte továbbá e rendelkezés alkalmazhatósága kizárását a konkrét ügyben.
A fenti ítéletével a bíróság elutasította a keresetet, amely annak a díjnak a visszafizetésére irányult, amelyet a földhivatal a bírósági eljárás céljára, a bíróság felhívására csatolandó tulajdonilap-másolatok kiadásáért számított fel.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvét, valamint a 70/A. § (1) bekezdéséből következő diszkrimináció tilalmát sérti a tárgyi díjmentesség kifogásolt rendelkezése. Mivel - véleménye szerint - nincs szabályozva, hogy a tulajdoni lap beszerzéséről mikor intézkedik a bíróság hivatalból, illetőleg milyen esetben terheli az a felet, a hiányos, valamint pontatlan szabályozás jogbizonytalanságot eredményez, mert "nem tartalmazza az előre kiszámíthatóság lehetőségét," így az eljáró hatóság - konkrét esetben a bíró - döntésétől függ, hogy a bírósági eljáráshoz az okirat illetékmentesen vagy díjkötelesen szerezhető-e be. Emellett a díjfizetési kötelezettség tekintetében indokolatlanul megkülönbözteti az állami szervet, illetve a természetes személyt.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítélete 2005. április 27-én kelt, a beadvány pedig 2005. május 24-én érkezett az Alkotmánybírósághoz, így megállapítható, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. § (2) bekezdésében írt határidőben nyújtotta be.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Díjtv. támadott szabálya:
"31. § (1) Tárgyánál fogva díjmentes a hiteles másolat kiadása, ha az
f) az eljáró szerv hivatalból indult közigazgatási eljáráshoz, közérdekű bejelentés, javaslat és panasz elbírálására irányuló eljáráshoz vagy bírósági eljáráshoz
kéri."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Díjtv. támadott rendelkezése sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a normavilágosság a jogbiztonság alapvető eleme. A normaszövegnek tehát minden esetben meg kell felelnie a jogbiztonság követelményének. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "[...] a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.) A 10/2003. (IV. 3.) AB határozatban elvégzett összegzés rámutatott, hogy a jogbiztonságnak része a világos, felismerhetően értelmezhető és egyértelmű normatartalom. A normaszöveg értelmezhetetlenségének, avagy eltérő értelmezést engedő voltának az a következménye, hogy kiszámíthatatlan helyzetet teremt a norma címzettjei számára. (ABH 2003, 130, 135.) Az Alkotmánybíróság számos határozatában kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabály a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak, [pl. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725-726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 4. § (2) bekezdése tartalmazza, hogy a tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül megismerhető, ennek keretében arról bárki hiteles másolatot is kérhet. A Díjtv. 27. §-a kimondja, hogy a tulajdoni lapról kiállított másolatért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelyet a 29. § (1) bekezdése értelmében annak kell megfizetnie, aki a hiteles másolat kiadását kéri. Ennek jogszabályi alapja az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. § (1) és (2) bekezdése, amely szerint az egyes államigazgatási eljárásokért, egyes intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért díjat kell fizetni, a lakosság széles körét érintő díjfizetési kötelezettséget pedig csak törvény állapíthatja meg. A kötelezettség alóli személyes és tárgyi díjmentesség eseteit a Díjtv. 30-31. §-a sorolja fel. Az e rendelkezésekhez fűzött indokolás kiemeli, hogy a díjmentesség meghatározásánál az Itv. szabályait tekintette irányadónak, a kedvezményezettek körét nem szűkítette. A tárgyi díjmentességhez a Díjtv. 31. § (2) bekezdése értelmében a hiteles másolat kiadását tárgyi díjmentesség esetében a kezdeményezőknek a felhasználás célját hitelt érdemlően igazolniuk kell, kivéve, ha személyes díjmentességet élveznek.
A Díjtv. 31. § (1) bekezdésében biztosított díjmentességet nem a tulajdoni lapot kiváltó személye, hanem az ügy tárgya alapozza meg, amelyre tekintettel indokolt e kedvezménnyel az állampolgárok jogérvényesítését, állampolgári kötelezettségeik teljesítését elősegíteni. A támadott rendelkezés ugyan az eljáró szerv oldaláról fogalmazza meg a díjmentesség egyik esetét, azonban ez esetben is az előttük indult egyes eljárásokhoz kapcsolódik, amelyekben jellemzően officialitás érvényesül: vagy mert hivatalból indult - közigazgatási - eljárás, vagy olyan eljárás, amely a közösség, a társadalom érdekét szolgálja (közérdekű kérelemmel, panasszal és bejelentéssel kapcsolatos), illetőleg az eljáró szerv hivatalból, bírósági eljárás céljára kéri. Utóbbi esetben a bizonyítás - a hivatalbóli bizonyításnak a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben foglalt általános, illetőleg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben (a továbbiakban: Pp.) írt kivételes - szabályai döntik el, hogy van-e helye a tulajdoni lap hatóság általi beszerzésének. A polgári peres eljárásban - amelynek kapcsán az indítványozó az alkotmányjogi panaszt előterjesztette - a Pp. az alapelvek között [3. § (3) bekezdése] rögzíti, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A Pp. 164. § (2) bekezdése szerint a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi. Erre a Pp. szűk körben ad lehetőséget: a házassági perekben [Pp. 286. § (1) bekezdése], az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perekben [293. § (1) bekezdése], a szülői felügyelet megszüntetése iránti perekben [302. § (1) bekezdése] a gondnokság alá helyezés iránti perekben [310. § (1) bekezdése], valamint a közigazgatási perek egyes eseteiben [336/A. § (1) bekezdése]. Egyéb esetekben a tulajdoni lapot a fél köteles csatolni a perbeli legitimációja igazolására, vagy okirati bizonyítékként.
Az indítványozó értelmezésével szemben így nem az eljáró szerv mérlegelésétől függ, hogy az adott eljárásban kire hárul a tulajdoni lap beszerzése, hanem jogszabályi rendelkezésekből következik, mikor köteles arra az eljáró szerv. E szabály egyértelműen és világosan fogalmaz, ezért nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltjogállamiság elve.
2. A tárgyi díjmentesség fogalmilag az eljárás tárgyához kapcsolódik, és független a mentességet élvezők személyétől. Nem az eljáró szervekre tekintettel biztosítja a kedvezményt, hanem az eljárás tárgyához kapcsolódóan nem terheli a félre a tulajdoni lap beszerzésével járó költséget. Ezért e rendelkezés az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalmával nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll tekintetében előterjesztett alkotmányjogi panaszt, egyben - értelemszerűen - a vizsgált jogszabályi rendelkezés alkalmazási tilalmára irányuló indítványt is elutasította.
IV.
Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet is előterjesztett, mert álláspontja szerint hiányzik a szabályozás atekintetben, kit terhel a bíróság előtti eljárásban a tulajdoni lap beszerzésének kötelezettsége.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz (a konkrét normakontroll kérelmek), valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség hatáskörei együttes gyakorlására vonatkozó álláspontját a 1105/D/2004. AB határozatban foglalta össze. (ABH 2005, 1316,1327.) Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz és a bírói kezdeményezés azonosságára helyezve a hangsúlyt, több esetben következetesen kizárta, hogy alkotmányjogi panasz hatáskörben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889,900.) Az 1044/B/1997. AB határozat kiemelte, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" következzék be. (ABH 2004, 1160, 1176.)
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, melyben az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát kezdeményezte, az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2007. március 12.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.