411/B/2005. AB határozat

Nagygeresd Községi Önkormányzat Képviselő-testülete által hozott jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezésről

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Nagygeresd Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 10/2003. (VI. 30.) számú rendeletének 4. §-a és 7. §-a, valamint a Nagygeresd Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 10/2003. (VI. 30.) számú rendeletének módosításáról szóló 21/2003. (XII. 10.) számú rendelete alkotmányellenességének, v...

411/B/2005. AB határozat
Nagygeresd Községi Önkormányzat Képviselő-testülete által hozott jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezésről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Nagygeresd Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 10/2003. (VI. 30.) számú rendeletének 4. §-a és 7. §-a, valamint a Nagygeresd Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 10/2003. (VI. 30.) számú rendeletének módosításáról szóló 21/2003. (XII. 10.) számú rendelete alkotmányellenességének, valamint ezen jogszabályi rendelkezéseknek a Vas Megyei Bíróság K.20.126/2004. számú perében történő alkalmazási tilalom megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
Indokolás
I.
A Vas Megyei Bíróság bírája, mint indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésére tekintettel kezdeményezte a K.20.126/2004/16. számú végzésével, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg Nagygeresd Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 10/2003. (VI. 30.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.1.) 4. §-a és 7. §-a, valamint az Ör.1.-et módosító Nagygeresd Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 10/2003. (VI. 30.) számú rendeletének módosításáról szóló 21/2003. (XII. 10.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.2.) alkotmányellenességét és azt, hogy e jogszabályhelyek a Vas Megyei Bíróság K.20.126/2004. számú perében nem alkalmazhatók. Az indítványozó bíró a bírói kezdeményezéshez tájékoztatásul csatolta a felperesek jogi képviselőjének a bírói kezdeményezést megelőzően tizenkilenc hónappal közvetlenül az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványának másolatát. A másolatban benyújtott önálló indítványt az Alkotmánybíróság a 974/B/2004. számú ügyben korábban már elbírálta (ABH 2005, 1763.) .
Az indítványozó bíró álláspontja szerint az Ör.1. 4. §-a és a módosító Ör.2. hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a nem nagygeresdi állandó lakos telektulajdonosokkal szemben, az állandó nagygeresdi lakosokat mentesíti a telekadó fizetési kötelezettség alól és ezzel az adófizetési kötelezettséget a nem állandó lakosok szűk körére korlátozza. Véleménye szerint ez a megkülönböztetés sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség elvét. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a bírói kezdeményezés az Ör.2. alkotmányellenességének vizsgálatát kéri, de az indítvány tartalmában csak az Ör.1. 4. §-át módosító 1. §-ra irányul, ezért az Alkotmánybíróság az eljárása során az Ör.2. 1. §-ának alkotmányossági vizsgálatát végezte el.
Az indítványozó bíró másfelől azt kifogásolja, hogy az Ör.1. 7. §-ában meghatározott adómérték, amely a telekadót 30 Ft/m2 összegben állapította meg, erősen eltúlzott, figyelembe véve Nagygeresd község földrajzi fekvését és az ott található ingatlanok forgalmi értékét. Ezért - úgy véli - a megállapított adóérték az Alkotmány 70/I. §-ába és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjába ütközik.
Nagygeresd Község Önkormányzata Képviselő-testülete (a továbbiakban: Képviselő-testület) a 11/2004. (VI. 15.) számú rendeletével (a továbbiakban: Ör.3.), valamint a 4/2005. (II. 10.) számú rendeletével (a továbbiakban: Ör.4.) 2005. január 1-jével, a 16/2005. (XII. 29.) számú rendeletével (a továbbiakban: Ör.5.) 2006. január 1-jével többször módosította az Ör. 1.4. §-át. Az Ör.3. az indítvánnyal támadott adómentességi szabályt az új szabályozás megállapításával hatályon kívül helyezte, amikor megállapította, hogy a mentességre a Htv. 13. §-ában foglaltak az irányadóak. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja alapján a hatályban lévő jogszabály, valamint állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Már nem hatályos jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság csak az Abtv. 38. §-ában meghatározott bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján. vizsgálja. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés alapján az Abtv. 38. §-ában meghatározott hatáskörében eljárva vizsgálta az Ör.1. 4. §-ának 2004. december 31-ig hatályos rendelkezését.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során észlelte, hogy a 2005. február 10-én kihirdetett Ör.4. az Ör.1. 4. §-át 2005. január 1-jére visszamenőleges hatállyal úgy módosította, hogy a bírói kezdeményezéssel támadott szabályozást visszaállította, illetve az Ör.5.2006. január 1-jétől az Ör.1. 4. §-át oly módon módosította, hogy annak f) pontja tartalmában azonos szabályt is tartalmazott a bírói kezdeményezéssel támadott és alkotmányellenesnek tartott mentességi szabállyal. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a támadott norma helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.] Mivel az Ör.1. 4. §-ának az Ör.5.-tel megállapított hatályos rendelkezése nem változtatott a sérelmezett rendelkezés alkotmányosságával összefüggésben felvetett kérdésen, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot az elbíráláskor hatályos Ör.1. 4. §j) pontjának rendelkezése tekintetében is lefolytatta.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/1. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Abtv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"38. § (1) A bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.
(2) Kérelemben a bíró (1) bekezdés szerinti eljárását kezdeményezheti az, aki szerint a folyamatban lévő ügyében alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes."
3. A Htv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa,
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,
e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza."
"22. § Az adó évi mértékének felső határa:
a) a 21. § a) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: 200 Ft/m2,
b) 21. § b) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: a korrigált forgalmi érték 3%-a."
4. Az Ör.1. indítvánnyal támadott rendelkezései:
4.1. Az Ör.1. 2003. július 1-jétől 2003. december 31-ig hatályos 4. §-a:
"4. § Mentes a telekadó alól a hatályos adójogszabályokban meghatározott menteségeken túl:
- az építményekhez tartozó - az önkormányzat által meghatározott mértéket (1439 m2-t) meghaladó - telkek esetében az a telekrész, amelyen az adóalany az ugyanazon a helyrajzi számon lévő építményt állandó lakosként használja."
4.2. Az Ör.1.7. §-a:
"7. § Az adó mértéke: 30 Ft/m2."
4.3.Az Ör.1. 2004. január 1-jétől 2004. december 31-ig hatályos, az Ör.2. 1. §-ával megállapított rendelkezése:
"4. § Mentes a telekadó alól a hatályos adójogszabályokban meghatározottakon túl:
- a magánszemély tulajdonában álló telek, illetve építményekhez tartozó telkek esetén telekrész, ha az adóalany Nagygeresd község állandó lakosa."
4.4. Az Ör.1. 2005. január 1-jétől 2005. február 10-ig "hatályos, az Ör.3. 1. §-ával megállapított rendelkezése:
"4. § Mentességre a Htv. 13. §-ban foglaltak az irányadóak."
4.5. Az Ör.1. 2005. január 1-jétől 2005. december 1-jéig hatályos, az Ör.4. 1. §-ával - az Ör. 3. §-a alapján 2005. január 1-jére visszamenőleges hatállyal - megállapított rendelkezése:
"4. § Mentes a telekadó alól a hatályos adójogszabályokban meghatározottakon túl:
- a magánszemély tulajdonában álló telek, illetve építményekhez tartozó telkek esetén telekrész, ha az adóalany Nagygeresd község állandó lakosa. Az állandó lakos fogalma lakóhelyet, valamint tartózkodási helyet egyaránt magába foglalja."
4.6. Az Ör.1. 2006. január 1-jétől hatályos, az Ör.5. 3. §-ával megállapított rendelkezése:
"Mentes az adó alól:
a) az építési tilalom alatt álló telek a tilalom ideje alatt,
b) a helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedést lebonyolító adóalany, az e célra használt telek után,
c) az épülethez, az épületnek nem minősülő építményhez, nyomvonal jellegű létesítményekhez tartozó - jogszabályban vagy hatósági előírásban megállapított - védő (biztonsági) terület;
d) ugyanazon helyrajzi számon lévő, az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - az épületnek minősülő építmény esetén annak hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett földrészlettel egyező nagyságú földrészlet
e) az erdő művelési ágban nyilvántartott telek.
f) az a telek, vagy telekrész, amelyen az adóalany ugyanazon helyrajzi számon lévő építményre a lakcímbejelentés szabályai szerint lakóhellyel rendelkezik.
Az állandó lakos fogalma lakóhelyet, valamint tartózkodási helyet egyaránt magába foglalja."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az önkormányzat adómegállapítási jogát a Htv. 6. §-a, az adómegállapítási jogának korlátait pedig a Htv. 7. §-a tartalmazza. A Htv. 17. §-a határozza meg a telekadó vonatkozásában az adótárgyakat, a 18. § az adóalanyokat, a 19. § a törvényi mentességi eseteket. Az önkormányzat a Htv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be adót, ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be, meghatározhatja a helyi adó bevezetésének időpontját. A Htv. 6. § c) pontja arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a helyi sajátosságok, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek, az adóalanyok teherbíró-képességének figyelembevételével állapítsa meg az adók mértékét, illetve a 6. § d) pontja pedig arra ad felhatalmazást, hogy az önkormányzat a Htv. második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse.
Az indítványozó szerint az Ör. 1. 4. §-a és a módosító Ör.2. hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a nem nagy-geresdi állandó lakos telektulajdonosokkal szemben, mivel az állandó nagygeresdi lakosokat mentesíti a telekadó fizetési kötelezettség alól.
A Képviselő-testület a Htv. 13. §-ában meghatározott törvényi mentességeket egészítette ki a Htv. 6. § d) pontjában kapott felhatalmazás alapján az Ör.1. 4. §-ában, amikor mentesítette az adó alól a lakást és a vele azonos helyrajzi számú ingatlanon lévő nem lakás céljára szolgáló építményt, ha a lakást az adóalany állandó lakosként használja. A Képviselő-testület az Ör.2. megalkotásakor pedig az 1. §-ban az Ör.1. 4. §-ának mentességi szabályát pontosította, fenntartva az állandó lakosok adómentességét.
Az Alkotmánybíróság számos döntésében - elvi jelleggel a 670/B/1997. AB határozatban - mutatott rá arra, hogy a helyi önkormányzat kizárólag törvény keretei között rendelkezik döntési szabadsággal a helyi adópolitika kialakításában. E döntés azt is hangsúlyozta: "a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Az adómentességek, ked- vezmények meghatározása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai, adópolitikai szempontokat, a lakosság szociális körülményeit mérlegelve, szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját vonja az általánostól eltérő kedvezőbb megítélés alá, az adóalanyok mely csoportja számára nyújt adómentességet, adókedvezményeket" (ABH 1999, 600., 604.) .
Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a diszkrimináció tilalmát. Megállapította, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden - személyek közötti -jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990,73, 78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994,197,203.]
A bírói kezdeményezés szerint az Ör. 1.4. §-ának -2004. december 31-ig hatályos - kifogásolt rendelkezése azért sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert az adó mértéke tekintetében különbséget tesz a nagygeresdi állandó lakos és a más településeken állandó lakos adóalanyok között azzal, hogy a nagygeresdi állandó lakos adóalanyok számára adómentességet biztosít.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés végén a felsorolást lezáró "vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel" szövegrész egy olyan gyűjtőfogalomra utal, amelybe adott esetben az állandó és nem állandó lakos szerinti különbségtétel is beletartozhat. Ennek a megkülönböztetésnek az Alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét az Alkotmánybíróságnak az adott helyi szabályozás tükrében, esetenként kell megvizsgálnia. Ezért az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a vitatott szabály által tett megkülönböztetés nem önkényes-e, a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka van-e.
A szabályozás indokainak megismerése érdekében az Alkotmánybíróság megkeresést intézett a község polgármesteréhez. A polgármester válaszában kifejtette, hogy az állandó lakosok számára nyújtott adómentesség indoka, hogy a községben lakóhellyel nem rendelkező ingatlantulajdonosok után a helyi önkormányzat nem részesül a központi költségvetésből megosztott bevételként a személyi jövedelemadóból, és ezért ezek a tulajdonosok - szemben " a helyi lakosokkal - nem járulnak hozzá a közfeladatok ellátásához.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a településen állandó lakóhellyel nem rendelkező ingatlantulajdonosok után a helyi önkormányzat nem részesül normatív támogatásban, illetve megosztott/átengedett adóbevétellel a központi költségvetésből annak ellenére, hogy ők ugyanúgy használói a település infrastruktúrájának, mint az állandó lakosok. Másrészt a település területén állandó lakóhellyel rendelkező lakosok érdekeltsége a településfejlesztésben nagyobb, mint a település területén ideiglenesen lakó vagy tartózkodó lakosoké. Az állandó lakosok a helyi adó megfizetésén túl más módon is részt vesznek a települési feladatok megoldásában.
A Képviselő-testület a Hatv. 6. §-a alapján a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási érdekeit szem előtt tartva élhet adó-megállapítási jogával. Ez a törvényi szabályozás módot ad arra, hogy a helyi önkormányzat adó-megállapítási joga gyakorlása során önálló helyi adópolitikát alakítson ki. A helyi adópolitika kialakítása során az önkormányzatnak módjában áll az is, hogy az adószabályok megalkotása során is elismerje, értékelje a településen életvitelszerűen élő állandó lakosságnak azt a többlettevékenységét, amelyet a települési feladatok megoldása érdekében végeznek. (670/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 600, 605.)
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.1. 2004. december 31-ig hatályos 4. §-a nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába, ezért a bírói kezdeményezést e vonatkozásban elutasította. Mivel az Ör. 1. 2006. január 1-jétől hatályos szabályozásának 4. § f) pontja a nagygeresdi állandó lakosokra is vonatkozó adómentességi szabályt tartalmaz, a fentiekben kifejtett álláspontja alapján az Alkotmánybíróság a jelenleg hatályos rendelkezést sem találta az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek, ezért a bírói kezdeményezést e vonatkozásban is elutasította.
2. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör.1. 7. §-ában meghatározott 30 Ft/m2 adómérték erősen eltúlzott, figyelembe véve Nagygeresd község földrajzi fekvését és az ott található ingatlanok forgalmi értékét, s ezért az az Alkotmány 70/I. §-a és a Htv. 6. § c) pontja rendelkezéseibe üközik.
"Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a Htv. és az Alkotmány 70/I. §-ának viszonyát. E határozataiban megállapította, hogy a Htv. - az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének d) pontjában foglaltaknak megfelelően -az önkormányzatok helyi adó megállapítási jogának kereteit szabályozza. A Htv.-ből a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség közvetlenül nem származik. A helyi adó megállapítása az önkormányzat képviselő-testületének a joga. A képviselő-testületet a helyi adók megállapítása során - a törvény keretei között - széles körű döntési szabadság illeti meg. A képviselő-testület a Htv. 6. §-ának c) pontja alapján az adó mértékét úgy köteles megállapítani, hogy az igazodjon az adózók teherviselő képességéhez. Mindezeknek megfelelően a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény rendelkezései önmagukban nem sértik az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott arányos közteherviselés elvét, mert adókötelezettség az adóalanyok számára csak az önkormányzat képviselő-testület által - a törvény előírásainak figyelembevételével - alkotott rendeletéből származik. Az, hogy valamely helyi adó megállapítása megfelel-e az Alkotmány 70/I. §-ában a közteherviselés arányosságával szemben támasztott követelményeknek a helyi adót megállapító önkormányzati rendeletek alapján vizsgálható. [67/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 352, 356; 1827/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 531, 532.]" (14/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1309, 1313.)
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt rendelkezés értelmezésével kapcsolatban kifejtette, hogy "ez a rendelkezés állampolgári kötelezettségként fogalmazza meg a közteherviselés elvét. A közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség megállapítása tekintetében egyedül azt az általános követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyainak. Azaz a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettségnek közvetlen összefüggésben kell állnia, arányosnak kell lennie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével. Ebből az általános követelményből a jogalkotónak nem származik kötelezettsége arra, hogy minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megállapított jövedelem vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia. Nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás, amely valamely adó mértékét tételesen meghatározott összegben állapítja meg." (66/B/1992. AB határozat ABH 1992,735,737.)
A helyi adók esetében az arányos közteherviselés garanciáit elsősorban a Htv. teremti meg azzal, hogy meghatározza a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának kereteit, a bevezethető adók fajtáit, az adóalanyok körét, az adó tárgyát és alapját, valamint az adó mértékének maximumát. A Htv. és az annak alapján megalkotható, helyi adókat megállapító önkormányzati rendeletek célja a helyi közszolgáltatások pénzügyi feltételeinek biztosítása, a helyi adó is a közterhekhez való hozzájárulás egy formája. A törvény keretei között az önkormányzat kötelessége, hogy rendeletben az állampolgárok vagyoni és jövedelmi viszonyainak megfelelő adókat vezessen be.
A telekadó esetén a Htv. alternatív módon határozza meg az adó alapját, illetőleg mértékét. A Htv. 21-22. §-a választási lehetőséget ad a helyi önkormányzatnak arra, hogy a telek alapterülete alapján tételes adóként vagy az ingatlan korrigált forgalmi értéke alapján, annak 3%-áig határozza meg a telekadó mértékét. Az adó megállapításának ez utóbbi módja minden esetben biztosítja az ingatlan értékével arányos adóztatást. Abban az esetben, ha az önkormányzat az adót tételesen állapítja meg - mivel a tételes adó korlátozottabb lehetőséget kínál az értékarányos adóztatásra - a Htv. rendelkezéseinek betartása mellett is előfordulhat, hogy az önkormányzati rendeletben meghatározott adómérték egyes adózók tekintetében súlyos méltánytalanságot eredményez. Ezért írja elő a Htv. 6. § c) pontja az önkormányzat számára, hogy az adó mértéké-nek megállapítása során köteles figyelemmel lenni a helyi sajátosságokra és az adóalanyok teherviselő képességére.
A Képviselő-testület az Ör.1. 7. §-ában a Htv. 22. § a) pontjában meghatározott keretek között, a törvényi felső határként meghatározott 200 Ft/m2 évi mértéknél lényegesen alacsonyabb összegben, 30 Ft/m2 összegben - a Htv. szerint megállapítható adómaximum 15%-ában - állapította meg az adóköteles adótárgy után fizetendő adó évi mértékét. Az Ör.1. az adó mértéke tekintetében a Htv. 6. § c) pontjában foglaltak szerint ugyan nem differenciált, de emiatt az adó mértékét az Alkotmánybíróság nem minősítette aránytalannak. "Az Alkotmánybíróság az eddigi gyakorlata alapján a telekadó mértékét azokban az esetekben minősítette alkotmányellenesnek a Hatv. 6. § c) pontjában foglaltak mérlegelésének hiánya miatt, amikor az önkormányzat a telekadó mértékét a Hatv.-ben meghatározott törvényi adómaximumban határozta meg. [1531/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 707, 710.; 22/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 620, 622-623.]" (507/B/2000. AB határozat, ABH 2002, 1500, 1506.) Az Alkotmány 70/I. §-a a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségét állapítja meg. Az Ör.1., ha a Htv. rendelkezései alapján meghatározott kört mentesít a telekadó fizetése alól, önmagában nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával. Nem megalapozott az indítványban megfogalmazott azon álláspont, mely szerint az Ör.1. telekadó mértékére "vonatkozó rendelkezései nincsenek tekintettel az adóalanyok teherviselő képességére, és ezért sértik az Alkotmány 70/I. §-ában, valamint a Htv. 6. § c) pontjában foglaltakat. A Htv. keretei között a mérték megállapítása a jogalkotó Képviselő-testület szabad mérlegelése, aminek célszerűségét az Alkotmánybíróság nem vizsgálja. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 1. 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 2007. február 26.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.