adozona.hu
AVI 2014.12.115
AVI 2014.12.115
Az Itv. meghatározza a hasznosító személyének difinícióját [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. december 17-én kelt adásvételi szerződésben vásárolta meg a h.-i 0254/1. hrsz.-ú szántó ingatlan 21843/272903 tulajdoni hányadát 4 643 000 Ft ellenérték fejében. Az adásvételi szerződés 6. pontja tartalmazza, hogy az ingatlant 2010. június 20-ig a H. Mezőgazdasági Szövetkezet javára szóló haszonbérleti szerződés terheli. A felperes a földhivatalnál benyújtott adatlapon illetékmentesség igénybevételét kezdeményezte az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (továbbiakban: Itv....
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2010. április 22-ei határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta megállapítva, hogy nem teljesült az illetékmentesség azon feltétele, hogy a vevő a termőföldet saját maga hasznosítja.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjára hivatkozással.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kitért arra, hogy az adásvételi szerződés ugyan 2017. június 20-ig fennálló haszonbérleti jogról tesz említést, a földhasználati nyilvántartás alapján megállapítható, hogy a mezőgazdasági szövetkezet haszonbérleti joga a földterületen 2010. május 12-én szűnt meg. A megyei bíróság kifejtette, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltételek megfogalmazásából az következik, hogy az illetékmentesség személyhez kötött mentesség, amely csak azt a magánszemélyt illeti meg, aki a termőföldet saját személyében műveli. Az a körülmény, hogy a mezőgazdasági szövetkezet javára az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában haszonbérleti jog állt fenn, az illetékmentességre való jogosultságot kizárta. A megyei bíróság hangsúlyozta, hogy az illetékmentesség valamennyi feltételének a szerződés megkötésekor fenn kellett volna állnia. A vevő általi hasznosítás lehetőségét azonban a fennálló haszonbérleti jog kizárta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Másodlagosan a megyei bíróság új eljárás lefolytatása iránti indítványt terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelemben előadta, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja nem tartalmaz olyan feltételt, miszerint a szerző félnek saját személyében kell művelnie a termőföldet. Utalt arra, hogy a megyei bíróság által hivatkozott eseti döntésekben foglalt tényállás a felperes ügyében megállapítható tényállástól eltér. Vitatta azt az ítéleti álláspontot is, hogy az illetékmentességhez szükséges feltételekkel a szerződés megkötésének napján kell rendelkezni, miután a vagyonszerzőnek a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell a feltételek vállalásáról nyilatkoznia. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdésében, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglaltakkal is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában meghatározott illetékmentesség igénybevételének feltétele az, hogy a vevő a termőföldet saját személyében művelje. Utalt arra, hogy az illetékmentességre vonatkozó nyilatkozat megtételének határideje nem érinti az illetékmentességre jogosító feltételek fennállásának szükséges időpontját.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §), az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértékét az Itv. 19. § (1) bekezdése - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%-ban határozza meg.
Az Itv. szabályoz illetékmentességet, és illeték kedvezményeket, részletesen meghatározva, hogy mely feltételek teljesültsége esetén mentes, vagy kedvezményezett a vagyonszerzés.
A felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjára alapította vagyonszerzésének illetékmentességét, amely szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföldvásárlása, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja.
A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja konkrétan meghatározza azt az időpontot ("a vásárlástól számítva"), amelytől a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása törvényi feltételnek teljesítettnek kell lennie az illetékmentességhez, ezért a felperesnek a más határidőre való hivatkozása téves. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes e törvényi feltételnek nem felelt meg, ugyanis a megszerzett termőföldet a vásárlástól számítottan mezőgazdasági célra nem tudta hasznosítani, mert az a vásárlás időpontjában, és azt követően haszonbérletben volt.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában meghatározott azon időtartam, amely a vásárlástól a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig tart, és arra szolgál, hogy a vagyonszerző a feltételek vállalásáról nyilatkozzon, nem azonos azzal a konkrét időponttal, amely a vásárlás időpontja, és amelytől a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása törvényi feltételnek teljesítettnek kell lennie az illetékmentességhez.
Az Itv. a "Vagyonszerzési illetékek" részében, a 26. § (1) bekezdésében tárgyi illetékmentességet szabályoz. E jogszabályhely p) pontjában kedvezményezett vagyonszerzés: az adásvétel, amely a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 365. § (1) bekezdése értelmében szerződés, létrejöttének időpontja a szerződéskötés. Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja szerint visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, amely időponttól kedvezményezett a szerzés a törvényi feltételek teljesítettsége esetén. Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában nincs az adásvételi szerződés megkötésének időpontjától számítottan illetékmentességgel nem kedvezményezett időtartam, azaz a törvényi feltételek teljesítése esetén a szerzés a "vásárlástól", azaz a szerződés megkötésétől illetékmentes, illetve a törvényi feltételek nem teljesítettsége esetén a szerzés a "vásárlástól", azaz a szerződés megkötésétől illetékköteles, továbbá a meghatározott konkrét időpont a vásárlás, így a szerződéskötés időpontja a meghatározó, és az a dátum, amely időponttól vizsgálandó a feltételek teljesítettsége. Téves a felperes azon hivatkozása, hogy a szerződéskötés időpontja nem releváns, és nem azonosítható a vásárlás időpontjával.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja az illetékmentesség feltételeként nem pusztán a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását írja elő, hanem konkrét feltételrendszert támaszt, amelynek elemét képezi többek között az is, hogy a regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítsa. A törvényszöveg meghatározza a hasznosító személyét: regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély, és nem tartalmaz sem konkrétan, sem utalásként más személyt, azaz a regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell hasznosítania a termőföldet. A felperes ellentétes álláspontja téves.
A Legfelsőbb Bíróság azonos jogi álláspont alapján döntött az EBH 2007/1658. számú eseti döntésében.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az érdemi döntéshez szükséges tényállást a felülvizsgálni kért határozat tartalmazza, a döntéshez szükséges bizonyítást a közigazgatási szerv lefolytatta, így eljárásjogi jogszabálysértés [az Art. 97. § (4)-(6) bekezdésének, a Ket. 50. § (1) bekezdésének a megsértése] az eljárás során nem történt.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.077/2011.)