adozona.hu
AVI 2014.12.113
AVI 2014.12.113
Az Itv. 26. § (1) bekezdésének a) pontja lakóház építésére alkalmas telekről rendelkezik [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. október 19-én az L. A. Invest Kft.-től (a továbbiakban: Eladó) megvásárolta az s.-i 2662/76 helyrajzi számú, S., Sz. u. 187. szám alatti, "társasház, mélygarázs, portaépület és udvar" megnevezésű ingatlan 3/4-ed tulajdoni hányadát 779 310 000 Ft + általános forgalmi adó vételárért. Az adásvételi szerződés megkötése időpontjában az eladó a telken felépítendő 4 db 122 lakásos apartmanház, parkolók és személyi felvonók építésére rendelkezett építési engedéllyel, és az ingatlanon...
AVI 2014.12.113 Az Itv. 26. § (1) bekezdésének a) pontja lakóház építésére alkalmas telekről rendelkezik [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. a) pont]
A felperes 2007. október 19-én az L. A. Invest Kft.-től (a továbbiakban: Eladó) megvásárolta az s.-i 2662/76 helyrajzi számú, S., Sz. u. 187. szám alatti, "társasház, mélygarázs, portaépület és udvar" megnevezésű ingatlan 3/4-ed tulajdoni hányadát 779 310 000 Ft + általános forgalmi adó vételárért. Az adásvételi szerződés megkötése időpontjában az eladó a telken felépítendő 4 db 122 lakásos apartmanház, parkolók és személyi felvonók építésére rendelkezett építési engedéllyel, és az ingatlanon már megépített, illetve az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett volt társasházi formában 1 db apartmanház. A szerződő felek szándéka a továbbiakban az volt, hogy a projekt megvalósítását a felperes folytassa. Az adásvételi szerződésben a felperes nyilatkozott, hogy a megvásárolt telekingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő benyújtásától számított 4 éven belül lakóépületet kíván létesíteni, ezért az adóhatóságtól az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt illetékmentesség alkalmazását kérte.A Társasház, az Eladó és a felperes 2007. december 13-án a közös tulajdonban álló ingatlan használatáról megállapodást kötöttek, és rendelkeztek a tulajdoni hányaduknak megfelelő alapterületű ingatlanrészek kizárólagos használatáról.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága Illetékkiszabó Osztály 2. (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) megismételt eljárásban a 2010. január 6. napján kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 10%-os illetékkulcs alkalmazásával kiszabta a visszterhes vagyonátruházási illetéket.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. április 16-án kelt 2227607220 számú határozatával a fizetési meghagyást megváltoztatta, az illetéket 55 990 320 Ft-ra szállította le, és elrendelte a különbözetként mutatkozó illeték helyesbítés címén való törlését. A megváltoztatást az alperes azzal indokolta, hogy a felperes lakástulajdonnak minősülő felépítményhez tartozó földrészlet tulajdoni hányadát szerezte meg, ezért a visszterhes vagyonátruházási illeték mértékét nem az általános 10%-os, hanem az Itv. 21. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti 2%-os, illetve 6%-os illetékkulcs alkalmazásával kell megállapítani.
Az alperes a felperes által kért illetékmentességgel kapcsolatosan az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja, 102. § (1) bekezdés f) pontja, (3) bekezdése, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Th. tv.) 1. § (1) bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 139. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával döntött. Indokolása szerint a felperes egy önálló és beépített ingatlan tulajdoni hányadát szerezte meg, nem pedig egy beépíthető építési telket. A beépített ingatlan 3/4-ed tulajdoni hányadának a megvásárlásával a telek tekintetében közös tulajdon jött létre, amelynek szabályaiból következően a felperes a földrészletnek nem egy fizikailag meghatározott részét, hanem kizárólag a dolog eszmei hányadát szerezte meg. A beépített közös ingatlantulajdon használatának megosztottsága sem jelent tulajdonjogi megosztottságot, így illetékmentesség az Itv. 26. § (1) bekezdés a) alapján a vagyonszerzőt nem illeti meg.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes az alkalmazott jogszabályok téves értelmezésével hozta meg határozatát. Vagyonszerzésével megfelelt az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeknek, ezért a mentességre vonatkozó kérelmét a hatóságnak teljesítenie kellett volna. Sem az Itv. 26. § (1) bekezdése, sem a 102. § (1) bekezdés l) pontja nem tartalmaz arra vonatkozó kikötést, hogy a beépítetlen földrészletnek üres teleknek kellene lennie. Az Itv. e §-ai résztulajdon tulajdoni hányad megszerzése esetére is mentességet biztosítanak, és miután az általa vásárolt tulajdoni hányad beépítetlen földrészlet, így a másodfokú határozat jogsértő.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában a tényállás és az alkalmazandó jogszabályok alapján megállapította, hogy a felperes nem egy földrészlet fizikailag önálló részét szerezte meg, amely beépítetlen, hanem egy egységes egészet képező, beépített ingatlan 3/4-ed eszmei hányadát. A felek megállapodása az ingatlan használatára vonatkozóan illetékügyi szempontból változtatást nem eredményez.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontját, 102. §-ának (1) bekezdés l) pontját. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat. Álláspontja szerint kizárható, hogy a jogalkotó célja csak egyetlen lakóépület létesítésének támogatása lenne, és a másik három mindösszesen 366 lakás felépítése a kedvezményezetti körön kívül esne.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adásvételi szerződést megkötött felek között, illetve a perbeli felek között sem volt vitatott az ingatlan ingatlan-nyilvántartási állapota, az építésügyi hatóság határozatainak, a Társasház alapító okiratának tartalma. Ténykérdés, hogy a felperes által megvásárolt ingatlanon az adásvétel időpontjában új építésű építmény állott.
Az elsőfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Itv. szabályozásának megfelelően a felperes által vásárolt ingatlan beépített avagy beépítetlen telektulajdonnak minősült, amelyből következően a felperes vagyonszerzése illeték köteles vagy mentes.
Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak) a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít. A felperes telektulajdoni hányadot szerzett, amelynek - a telektulajdon szerzésével egyezően - lakóház építésére alkalmasnak kell lennie az illetékmentességhez (az egyéb törvényi feltételek teljesültsége esetén).
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 139. §-ának (1) bekezdése alapján a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet. A közös tulajdon tehát nem a dolog, hanem a tulajdonjog megosztottságát jelenti, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 52. §-ának (1) bekezdés d) pontja értelmében is az ingatlan-nyilvántartásban a közös tulajdont az egészhez viszonyított hányad feltüntetésével kell nyilvántartani. A Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára. A birtoklás (használat) kérdését a tulajdonostársak egymás között rendezhetik.
A felperes ingatlantulajdoni hányad szerzésével közös tulajdonhoz jutott. Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a. pontjában foglalt szabályozás tulajdon megszerzését kedvezményezi, amelynek minősül a Ptk. 139. §-ának (1) bekezdése szerinti közös tulajdon szerzés is. A felperes közös tulajdonának kell tehát - az ingatlan tényleges használatától függetlenül - megfelelnie a lakóház építésére alkalmas telektulajdon törvényi előírásnak.
A lakóház építésére alkalmas telektulajdon meghatározását az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés l) pontja tartalmazza, amely szerint az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet. (A földrészlet ingatlant jelent, nem pedig azon belüli elkülönített területet.) A beépítetlenség e jogszabályhely alapján az egész ingatlanra vonatkozik.
A felperes beépített ingatlanban szerzett tulajdoni hányadot, ugyanis nem a még be nem épített területrész tulajdoni hányadát, hanem a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályai alapján az egész ingatlan meghatározott tulajdoni részét vásárolta meg. A felperes vagyonszerzése nem felelt meg az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, mert az Itv. szabályozása szerint nem lakóház építésére alkalmas telektulajdont (tulajdoni hányadot) szerzett meg. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy felperes kérelmét az illetékhatóság jogszerűen utasította el.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.204/2011.)