adozona.hu
AVI 2014.12.110
AVI 2014.12.110
Az Art. 97. §-ának (6) bekezdése értelmében az adózónak kifejezetten érdeke állításainak hitelt érdemlő adatokkal történő igazolása [2003. évi XCII. tv. 97. § (6) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2004-2007. évekre személyi jövedelemadó (szja.), és egészségügyi hozzájárulás (eho.) adónemekre lefolytatott bevallások utólagos ellenőrzésének eredményeként a 2009. augusztus 28. napján kelt 3215165247 számú határozatával a felperest 2004., 2005. és 2006. évekre
7 079 116 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 3 539 558 Ft adóbírság, 3 387 711 Ft késedelmi pótlék megfizetésér...
7 079 116 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 3 539 558 Ft adóbírság, 3 387 711 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A revízió 2007. évre adókülönbözetet eredményező megállapítást nem tett.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 8. napján kelt 2239266529 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a revízió megállapította, hogy a felperes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett bevételei nem nyújtottak fedezetet kiadásaira, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját helytállóan becsléssel állapította meg, és az adóalapot növelő fedezethiány összegeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.
Az alperes határozata szerint a felperes 2003. május 19-én adásvételi szerződést kötött az L. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.), mint eladóval, amelynek ügyvezetője a felperes édesapja volt, a d.-i 26484/86 hrsz.-ú ingatlan 14721/372671 tulajdoni hányadára vonatkozóan. Az adásvételi szerződést a felek 2004. december 20-án felbontották, a felbontó szerződés 3. pontja szerint: "a felek rögzítik, hogy az eredeti állapotot már teljes egészében visszaállították, mégpedig az eladó teljes egészében visszafizette a vételárat a vevőnek, míg a vevő az ingatlan illetőséget az eladó birtokába visszabocsátotta. A felek ezennel kölcsönösen elismerik, hogy az eredeti állapot helyre állítása minden tekintetben hiánytalanul megtörtént". A felperes folyószámlájára az adásvételi szerződés felbontását követően kb. 9 hónap múlva, 2005. szeptember 14-én a Kft.-től 9 200 000 Ft utalás érkezett.
A felperes fellebbezésében azt állította, hogy 2003-ban hitelt vett fel és abból fizette ki a vásárolt ingatlan vételárát, majd az adásvételi szerződés felbontása miatt 2005. szeptember 14-én az eladó visszautalt a folyószámlájára 9 200 000 Ft-ot, amelyet a hitel visszafizetésére fordított.
Az alperes megállapította, hogy felperes a 2005. évre feltárt 9 200 000 Ft többlet jövedelem forrását nem igazolta, előadása az összegre vonatkozóan ellentétben áll az adásvételi szerződést felbontó szerződés eredeti állapot helyre állítását tartalmazó 3. pontjával. Az elsőfokú adóhatóság egyébként adózó vagyonmérlegében az ingatlan vásárlásához felvett hitelt nem vette figyelembe, és a becslés során adózó folyószámláján a készpénz-mozgásokat vizsgálta.
A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget annak ellenére, hogy kérte a hitelt nyújtó bank (a továbbiakban: Bank) megkeresését. Előadta, hogy az adásvételi szerződés felbontásakor a Kft. a vételárat nem fizette vissza, arra csak 2005. szeptember 14-én került sor.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint felperes a jegyzőkönyvre tett észrevételében az általa később hivatkozottakat meg sem említette, az elsőfokú határozat ismeretében a fellebbezésben állította először, hogy a szerződés felbontása kapcsán az okirattól eltérően pénzmozgás nem történt. A felperes azt sem igazolta, hogy általa a Banktól felvett hitel és a 2003. augusztus 21-én kelt közjegyzői okiratban foglalt "jelzáloglevél kamattámogatás mellett nyújtott ingatlanépítési kölcsönszerződés" elnevezésű szerződés a d.-i 26484/86 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozna, mivel a hitelszerződést felhívás ellenére nem csatolta. A Kft. a 9 200 000 Ft utalásának jogcímeként hitel visszafizetést jelölt meg, míg az ingatlan vételárának visszafizetését az adásvételi szerződést felbontó okirat szerint 2004. december 20-áig rendezte. Az adóhatóság az Art. 97. §-ában foglalt bizonyítási kötelezettségének, és (az Art. mögöttes jogszabályaként alkalmazandó) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett.
Az Art. 109. §-ának (3) bekezdése alapján felperesnek kellett volna aggálytalanul, és hitelt érdemlően igazolnia, mind az adásvételi szerződés tényeit, mind pedig a hitel kérelem sorsát, menetét, a kapcsolatos módosításokat, változásokat, így az adóhatóságnak nem volt kötelezettsége azoknak a hiteliratoknak a beszerzése, amelyekkel a felperesnek, mint szerződő félnek kell rendelkeznie. Az elsőfokú bíróság tanúként meghallgatta a Kft. ügyvezetőjét, valamint az okirati tanúkat, akik ellentmondásos nyilatkozatai álláspontja szerint a felperes keresetét nem támasztották alá.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a hatóság nem tett eleget a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, arra hivatkozott, hogy az adóhatóság nem tett eleget a Ket. 50. §-ának (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy az Art. 5. §-ának (1) bekezdése alapján adóügyben elsődlegesen az Art.-t kell alkalmazni. Az ellenőrzési eljárásban az adóhatóság jogait és kötelezettségeit az Art. 97. §-98. §-ai szabályozzák, a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák. A (4) bekezdés szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az (5) bekezdés sorolja fel a bizonyítási eszközöket és bizonyítékokat. A Ket. 50. § (1) bekezdése alapján a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le.
Az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. A becslési eljárás során a nem bizonyított tény, körülmény az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
Az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást, azonban az Art. 97. §-ának (6) bekezdésében foglaltak alapján az adózónak kifejezetten érdeke állításainak hitelt érdemlő adatokkal való igazolása. Az elsőfokú bíróság ítélete részletesen és pontosan rögzítette a közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárást, a tényállás tisztázásának menetét és eredményét, az adóhatóság illetve a felperes által előtárt bizonyítékokat, megindokolta, hogy mit és miért kellett a hatóságnak bizonyítania, illetve a felperesnek igazolnia. A felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére a közigazgatási eljárásban olyan bizonyítási eljárás elmaradását, amelynek lefolytatása és eredménye az ügy érdemi elbírálására kihatott volna, és a perben nem volt pótolható, nem bizonyított. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést ne igazolhatta volna. Az elsőfokú bíróság ítélete ezért nem sérti a Ket. 50. § (1) bekezdését, és jogszerűen állapította meg, hogy az adóhatóság eljárása során e jogszabályhelyet nem sértette meg.
A felperes vitatta még a bizonyítási eljárást, a bizonyítékok értékelését, azonban egyrészt ennek jogszabályi alapját nem jelölte meg, másrészt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt; a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, azonban jogszabályhellyel alátámasztottan ilyen jogsértést a felperes felülvizsgálati kérelme nem tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság eljárása során széles körű bizonyítási eljárást folytatott, tanúkat hallgatott meg, okiratokat fogadott be, ítéletének indokolásában részletes tényállást rögzített, megjelölte az irányadó jogszabályokat, alkalmazásukhoz - a tényállással való összevetés alapján - pontos és helytálló magyarázatot adva. Értékelte a bizonyítékokat, megemlítve azokat a körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, jogi álláspontját részletesen kimunkálta, megindokolta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelem keretei között, a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sértve, jogszerű.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.332/2010.)