adozona.hu
AVI 2014.12.109
AVI 2014.12.109
A kellő körültekintést az adózónak a gazdasági kapcsolat teljes folyamatában kell tanúsítania (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2003-2005. adóévekre valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként összesen 56 855 000 Ft adókülönbözetet, 4 350 000 Ft késedelmi pótlékot és 493 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg. Az adóhatóság öt különböző tényállás körében tett megállapításokat: a felperes göngyölegeinek nyilvántartása és ebből eredő értékvesztés-elszámolása és adókötelezettsége kör...
AVI 2014.12.109 A kellő körültekintést az adózónak a gazdasági kapcsolat teljes folyamatában kell tanúsítania (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2003-2005. adóévekre valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként összesen 56 855 000 Ft adókülönbözetet, 4 350 000 Ft késedelmi pótlékot és 493 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg. Az adóhatóság öt különböző tényállás körében tett megállapításokat: a felperes göngyölegeinek nyilvántartása és ebből eredő értékvesztés-elszámolása és adókötelezettsége körében, az S. Kft.-vel és az M. Kft.-vel kötött segédmunka és takarítási tevékenységhez köthető befogadott számlák általános forgalmi adólevonása, 3 napos ausztriai tréninghez köthető természetbeni juttatás, az ún. "Zöldszám" elnevezésű távközlési szolgáltatás általános forgalmi adólevonása, lakásbérleti szerződéshez köthető személyi jövedelemadó-előleg bevallási és megfizetési kötelezettségének elmulasztása miatti mulasztási bírság.Mivel a felperes felülvizsgálati kérelmében csak az S. Kft. és az M. Kft.-vel kötött szerződéshez kapcsolódó általános forgalmi adó levonhatóságot vitatta, így a Legfelsőbb Bíróság csak e körben részletezi az előzményi tényállást.
A felperes 2002. november 1-jétől 2003. október 31-ig a S. Kft.-vel, 2003. szeptember 8-tól 2004. december 31-ig az M. Kft.-vel kötött segédmunkára és takarítási tevékenységre szerződést. Mindkét kft. esetében F. Gábor volt a szerződést kötő fél. A Kft.-k által kiállított számlák SZJ.7450 számot tartalmaztak, amely tartalma szerint munkaerő-közvetítés. Az adóhatóság mindkét kft. vonatkozásában széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, megkísérelte az iratok beszerzését, az S. Kft. 2003. január 3. után felszámolási eljárás alá került. Megkereste a helyi adóhatóságokat, hogy nevezett kft.-k bejelentkeztek-e, megkereste az illetékes munkaügyi központokat, a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nem nyújtottak be, az illetékes egészségpénztárakat a dolgozók bejelentési kötelezettségének teljesítésére megállapítva, hogy a kft.-k nem, vagy alig rendelkeztek saját munkaerővel (1 fő). Vizsgálatot folytatott a nevezett kft.-k bankszámláit vezető pénzintézetnél a számlák forgalmára. Megállapította, hogy az M. Kft. székhelyeként megjelölt címén más gazdálkodó szervezet működik, annak tulajdonosának tudta nélkül lett bejelentve a székhelycím. Mindezen részadatokat egybevetve az adóhatóság megállapította, hogy a kft.-k által kibocsátott számlákban foglalt általános forgalmi adó visszaigénylésére a felperes nem volt jogosult, mivel a számlák nem tekinthetők hiteles bizonylatnak az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdés, és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (1)-(2) bekezdéseire figyelemmel.
Az alperes 1559236599 számú határozatával az elsőfokú határozatot részben módosította, a felperes terhére összesen 57 854 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után 4 631 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az adóbírság mértékének meghatározására vonatkozó megállapításokat megsemmisítette, és e tárgyban az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította, ezt meghaladóan az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kft.-k által kibocsátott számlák vonatkozásában azt állapította meg, hogy a felperes jogosulatlanul helyezte levonásba az általános forgalmi adó összegét, mert a kibocsátott számlák nem tekinthetők olyan hiteles bizonylatnak, amelyekre általános forgalmi adólevonási jogot lehetne alapítani.
A felperes keresetében mind az öt tényállási elemmel kapcsolatos adóhatósági megállapításokat vitatta. A kft.-kel kötött vállalkozási szerződések alapján a kibocsátott számlákban foglalt általános forgalmi adó visszaigénylése jogszerűségének megállapítását kérte. Megfelelő gondossággal járt el, hiszen ellenőrizte a számlakibocsátók adóalanyiságát, az adóhatóság által elvárt részletesebb vizsgálatra a felperes nem volt köteles.
Az elsőfokú peres eljárás alatt a Pénzügyminisztérium Adóigazgatási és Szakvégzési Főosztálya határozatával az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően kizárólag a társasági adót érintő megállapítások vonatkozásában megsemmisítette, és új eljárás lefolytatását rendelte el (göngyöleg elszámolás). A felperes fennmaradt kereseti kérelmeit fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a Pénzügyminisztérium határozatával módosított alperesi határozatot megváltoztatta, és 493 000 Ft mulasztási bírság részében hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes felülvizsgálati kérelmével nem támadott körben a természetbeni juttatás-reprezentáció, a "Zöldszám" körében a felperes keresetét megalapozatlannak tartva elutasította, míg a lakásbérleti szerződéshez kapcsolódó adóelőleg-levonás, bevallás és befizetés körében a felperes keresetének helyt adott.
Az általános forgalmi adó levonhatóságával kapcsolatban megállapította, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései alapján a tényállást teljes körűen feltárta, minden, az ügyben releváns körülményt megvizsgált, széles körű bizonyítási eljárást folytatott le a számlakibocsátók adóalanyiságával, tevékenységével kapcsolatban.
Az Art. 1. § (7) bekezdésére utalással megállapította, hogy a felperes által kötött szerződés és a számlákban írt gazdasági esemény nem mutatott egyezőséget. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára és az Sztv. 166. § (2) bekezdésére figyelemmel csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az adólevonási jog. Tartalmi feltételek esetén vizsgálni kell, hogy a gazdasági esemény a valóságban végbement-e, megtörtént-e, az ellenérték megfizetésére sor került-e, illetve sor kerülhetett-e másik adóalany részéről az adó áthárítására. Bármely konjunktív feltétel hiányában - az önmagában alakilag szabályos számla - nem jogosít adólevonásra.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az adóhatóságok a perbeli esetben a gazdasági események vizsgálatának eredményeként okszerűen állapították meg, hogy a gazdasági esemény tényleges megtörténte nem igazolható.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése kapcsán kifejtette, hogy a kellő körültekintés nem azonosítható valamely megállapodás megkötésével vagy a gazdasági eseményről szóló valamilyen számla befogadásával. Az adóalanynak ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit, és ha alapos ok nélkül bízik ezek meglétében vagy hiteltelenségét azért nem ismeri fel, mert a tőle elvárható körültekintést, figyelmet elmulasztotta, akkor nem gondosságára, hanem gondatlanságára kell következtetni. A felperes olyan számlát fogadott be, melynek SZJ száma alapján munkaerő-kölcsönzés, mint gazdasági esemény került feltüntetésre. A felperes azonban e perben semmiféle körültekintést nem tanúsított, szerződő partnereitől e körben nem kért információt. Összefoglalva, a felperest a kft.-k által kibocsátott számlák alapján általános forgalmi adó-visszaigénylési jogosultság nem illette meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kizárólag a kft.-khez köthető általános forgalmi adó-visszaigénylés körében tett megállapításokat érintően. Jogi álláspontja szerint e körben a jogerős ítélet megsértette az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontját, 35. § (1) bekezdés a) pontját, 44. § (5) bekezdését és az Sztv. 15. §-át és 166. §-át. Az ítélet irat- és tényállásellenes megállapításokat tartalmaz, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó. A felperestől csak a szokásos gondosság várható el, az alperes és az elsőfokú bíróság olyan ellenőrzést kívánt meg a felperestől, amelyre sem kötelezettsége, sem lehetősége nem volt. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság átminősítette a szerződéseket munkaerő-kölcsönzésre irányuló szerződéssé, e körben irreleváns, hogy rendelkezett-e a felperes ilyen tevékenység folytatására való engedéllyel. Lényegtelen, hogy nem jelentette be a munkavállalókat. A felperes a szerződések megkötésekor meggyőződött a szerződő fél jogalanyiságáról. Hivatkozott az általa évenként kötött szerződések nagy volumenére, és a perben vitatott szerződések csekély kereskedelmi kockázatára.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a szerződés és a számlák tartalma eltért egymástól, már ennek alapján a felperesnek tájékozódnia kellett volna, a kellő gondosságot nem csak a szerződés megkötésekor kell tanúsítania. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy nem vállalkozási szerződés, hanem munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszony jött létre.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel érintett részét hatályában fenntartotta.
Mivel a felperes felülvizsgálati kérelme csak a két kft.-vel összefüggő általános forgalmi adó levonhatóságához kapcsolódott, ezért a Legfelsőbb Bíróság a természetbeni juttatás-reprezentáció és a "Zöldszám" körében nem folytatott le felülvizsgálatot. A mulasztási bírsággal kapcsolatban sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be, ezért a Legfelsőbb Bíróság e jogkérdést sem vizsgálta.
Az S. Kft. és az M. Kft. által kiállított számlák általános forgalmi adó levonhatóságával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat állapította meg.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, az Sztv. 15. §-a és 166. § (2) bekezdése szerint csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az általános forgalmi adólevonás joga. Az adóhatóság a számla tartalmi követelményeinek fennállása körében széles körű bizonyítási eljárást folytatott le mindkét kft. esetében. Az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes által kötött szerződések elnevezése, illetve a kibocsátott számlák SZJ száma eltérnek egymástól. A felperes elvileg vállalkozási szerződést kötött segédmunka és takarítási tevékenységre, míg az SZJ szám szerint munkaerő-közvetítés teljesítésére került kiállításra a számla. Az adóhatóság nevezett kft.-kel kapcsolatban bizonyítási eljárást folytatott le egyrészt, hogy saját munkaerővel rendelkeztek-e, munkaerő-közvetítési tevékenységet folytattak-e, ilyenre megfelelő engedéllyel rendelkeztek-e vagy sem, miként alakult a vitatott időben az adóbevallási, befizetési kötelezettségük, hogyan alakult a pénzintézetnél nyitott számlák pénzforgalma.
Ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság is feltárta, e körben sem iratellenesség, sem tényállás ellenességet a Legfelsőbb Bíróság nem tapasztalt. A feltárt bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése sem volt megállapítható a körben, hogy ténylegesen az Art. 1. § (7) bekezdésére figyelemmel milyen tartalommal jött létre a szerződés: vállalkozási szerződés vagy munkaerő-közvetítési tevékenység. Az egyes részbizonyítékok egymás mellett, illetve egymást erősítve alapozták meg azt az adóhatósági megállapítást, hogy ezen számlák alapján a felperes nem volt jogosult általános forgalmi adó levonására.
A felperes által hivatkozott Kfv.I.35.494/2007/3. számú ítélet valóban kifejti, hogy amennyiben a számlát kiállító munkaerő-kölcsönzésre engedéllyel nem rendelkezik, de a valós gazdasági esemény megtörtént, úgy a számlabefogadó adólevonási joga nem vitatható el az engedély hiányára hivatkozva.
A perbeli esetben azonban sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem kizárólag ezen engedély hiányára hivatkozott, ez csak az egyes részbizonyítékok egyike volt, amely megerősítette a többi bizonyítékot a körben, hogy a számlakiállítók ilyen jellegű gazdasági tevékenységet ténylegesen nem végeztek. A kft.-k bejelentett munkaerővel nem, vagy csak alig rendelkeztek, nem volt megállapítható, hogy a felpereshez bejelentett munkát végzők ténylegesen kinél milyen módon álltak alkalmazásban, a számlát kiállítóknál, vagy esetleges alvállalkozóknál. Ilyen alvállalkozókra vonatkozó bizonyíték azonban egyáltalán nem merült fel.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján okszerűen mérlegelve állapította meg, hogy a perben vitatott számlák alapján a felperest az általános forgalmi adólevonás joga nem illette meg, mivel a bizonylatokat nem lehet hiteles számláknak tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság külön vizsgálta a felperesnek az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére való hivatkozását, de ebben sem osztotta jogi álláspontját.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében a számlában, az egyszerűsített és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás alapján az a termékértékesítés, illetve a szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. A felperes hivatkozásával szemben a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy a kellő körültekintést nemcsak a gazdasági kapcsolat kezdetekor kell tanúsítania az adózónak, hanem a gazdasági kapcsolat teljes folyamatában, a számla befogadásakor is. A felperesnek, ha előbb nem, a számlák befogadásakor észlelnie kellett volna, hogy eltér az általa kötött szerződés és a számlában szereplő tevékenységi kör. Ennek tisztázására azonban a felperes semmilyen magatartást nem tanúsított. Ennek a negligáló magatartásának nem lehet indoka az, hogy évente jelentős mennyiségű szerződést kötött, és ezt a szerződést csekély kereskedelmi kockázatúnak ítélte. A felperes ezen számlák alapján kívánt élni általános forgalmi adólevonási jogával, így ezen számlák tartalmi hitelességét kellett volna ellenőriznie és adott esetben a szükséges lépéseket megtennie.
Önmagában azt, hogy a felperes ellenőrizte a két kft. adóalanyiságát, nem lehet elégséges kellő körültekintésnek minősíteni. A munkák jellegére figyelemmel a felperes egyáltalán nem kért tájékoztatást, nem ellenőrizte, hogy a kft.-k rendelkeznek-e saját munkaerővel, vagy más munkaerővel kívánják megvalósítani a tevékenységet, akár alvállalkozók bevonásával. Erre vonatkozó adat egyáltalán nem merült fel. Az S. Kft. 2003. január 1-jétől felszámolás alatt állt, ezt követően a felperesnek már a felszámolóval kellett volna tartani a gazdasági kapcsolatot, de ellenőrzés hiányában erről sem volt tudomása. Az alperes és az elsőfokú bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a felperes a szerződés megkötésekor, illetve a szerződés tartama alatt a számlák befogadásakor a kellő gondosságot, körültekintést nem tanúsította, így az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére alappal nem hivatkozhatott.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel érintett részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.335/2010.)