adozona.hu
AVI 2014.12.107
AVI 2014.12.107
A kifizető által kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott hitel kamatának a jegybanki alapkamathoz viszonyított különbözete olyan bevétel, amelynek egésze jövedelem [1995. évi CXVII. tv. 72. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004-2007. évekre valamennyi adónemre kiterjedő ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott határozatában a felperes javára 6 131 000 Ft, terhére 7 782 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 7 571 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, kötelezte adóbírság megfizetésére, késedelmi pótlékot számított fel, és az adózással összefüggő kötelezettség elmulasztása miatt 516 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a...
AVI 2014.12.107 A kifizető által kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott hitel kamatának a jegybanki alapkamathoz viszonyított különbözete olyan bevétel, amelynek egésze jövedelem [1995. évi CXVII. tv. 72. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2004-2007. évekre valamennyi adónemre kiterjedő ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott határozatában a felperes javára 6 131 000 Ft, terhére 7 782 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 7 571 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, kötelezte adóbírság megfizetésére, késedelmi pótlékot számított fel, és az adózással összefüggő kötelezettség elmulasztása miatt 516 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2899391678 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozat 2.5., 2.7-2.8., 2.9., 2.10., 3.3. pontjaival kapcsolatos érdemi döntéseket vitatta, és e körben kérte az adóhatósági határozatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségének törlését.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét teljes körűen elutasította, kötelezte perköltség és kereseti illeték megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát a jogerős ítélet II. és III. pontját, azaz az elsőfokú adóhatósági határozat 2.9., és 2.10. pontjait érintő alperesi döntések tekintetében.
A felülvizsgálati kérelem által vitatott körben az alperes határozata a következőket tartalmazza:
A felperes 2003. október 15-én részvény adásvételi szerződést kötött egy magánszeméllyel. A megállapodás értelmében a felperes tulajdonát képezte az N. Befektető és Szolgáltató Rt. (továbbiakban: Rt.) által kibocsátott, összesen 18 400 000 Ft névértékű részvénycsomag, amit 12 880 000 Ft-ért értékesített a magánszemély részére, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy a vételárat 2003. december 31. napjáig megfizeti. A magánszemély a vételárat nem egyenlítette ki a szerződésben meghatározott időpontig, ezt a felperes könyveiben egyéb követelései között tartotta nyilván. A vételár megfizetésére 2005 májusában került sor. Az Rt. részvénykönyvébe a magánszemély az adásvételi szerződéssel egyidejűleg részvényesként bejegyzésre került.
Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a magánszemély a felperes vagyona terhére vált az Rt. részvényesévé, és a nélkül élt részvényesi jogaival, hogy az ellenértéket a felperesnek megfizette volna, a részvényvásárlást a szerződésben meghatározott teljesítési időn túl a felperes finanszírozta. A magánszemélyt a felperes azáltal juttatta jövedelemhez, hogy nem kellett kamatfizetéssel járó hitelt igénybe vennie, ezért esetében a kamatkedvezményből származó jövedelem állapítható meg a 2004. január 1-jétől fennálló követelés kamata tekintetében, ami után a felperes terhére 1 179 000 Ft személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja.) és 295 000 Ft egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho.) fizetési kötelezettséget írt elő. Az alperes e körben érdemi döntését a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 72. § (1), (4) és (8) bekezdéseiben, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 178. § 18. pontjában foglaltakra alapította (elsőfokú határozat 2.9. pontjához kapcsolódó alperesi érdemi döntés).
A felperes 2005. évben 935 000 Ft, 2006. évben 1 796 000 Ft, 2007. évben 390 000 Ft összeget számolt el az M. Önsegélyező Pénztári (továbbiakban: Pénztár) befizetések főkönyvi számláján költségként. Ennek alapja a Pénztárral 2005. február 22-én kötött megállapodás volt a pénztártag alkalmazottak tagdíjának, határozatlan időtartamú munkáltatói átvállalásáról. E megállapodás értelmében a munkáltató kötelezettséget vállalt arra, hogy a pénztártag alkalmazottai tagdíját rendszeresen, egységesen, határozatlan időtartamra átvállalja, amit havonta a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig a Pénztár számlájára átutal. A munkáltatói tagdíj hozzájárulás összege a vizsgált években tagonként és havonta nem haladta meg a minimálbér összegét, ezt a felperes a munkavállalók jövedelmének kiszámításakor nem vette figyelembe, adó és járulékfizetési kötelezettséget a kifizetett összegek után nem teljesített. Az alperes a pénztártag alkalmazottaknak történt kifizetéseket munkabérnek minősítette és utána összesen 1 052 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely levonásának elmulasztása miatt mulasztási bírságot szabott ki, a költségként elszámolt összeget és a Pénztár által a tagok részére kifizetett összegek különbözetét pedig pénzeszköz átadásnak tekintette. Megállapította továbbá a magánszemélyeket terhelő adókülönbözeteket szja., eho., munkavállalói járulék és nyugdíjjárulék adónemben, mivel ezen adókülönbözetek a munkáltatónál képeznek bírság és késedelmi pótlék alapot. Az alperes e körben érdemi döntését az Art. 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, 172. § (14) bekezdésére, az Szja. tv. 1. § (4) és (5) bekezdéseire, 1. sz. melléklet 6. pontjára, az Önkéntes Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Öpt.) 2. § (2) bekezdés a) pontjára alapította (elsőfokú határozat 2.10. pontjához kapcsolódó alperesi érdemi döntés).
A megyei bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes jogszerűen minősítette 2004. január 1-jétől fennálló követelés kamatát a vevő magánszemély kamatkedvezményből származó jövedelmének, és ez után az szja., eho. hozzájárulás fizetési kötelezettséget törvényesen írta elő (jogerős ítélet II. pontja).
A megyei bíróság arra mutatott rá, hogy a pénztártagok olyan szolgáltatásban részesültek, melyben mindegyikük kizárólag a saját maga által igénybe vett szolgáltatást finanszírozta, nem alkottak kockázat-közösséget, ezért a jogalkotó által preferált cél, az öngondoskodás, a kockázatviselés, a kölcsönösség és a szolidaritás elve szerinti szolgáltatás nem valósult meg. A felperes által a tagok helyett Pénztárba befizetett összeget a működési költséget levonva teljesítette a Pénztár, a tagdíj átutalást követő 90 nap elteltével azt a munkavállalók részére kifizette, és ez az összeg megegyezett a felperes által névre szólóan teljesített befizetések összegével. A pénztártag alkalmazottak néhány esetet kivéve folyamatosan havonta kérték a támogatás kifizetését. Ezek az ügyletek nem feleltek meg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, kockázatviselés nem volt, az szja kedvezmény törvényi céljának megvalósulását a felperes nem bizonyította. A felperes által a Pénztár közbeiktatásával alkalmazottak részére nyújtott kifizetések munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek minősülnek, és az alperes e körben is jogszerű döntést hozott (jogerős ítélet III. pontja).
A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az alperes és a megyei bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a felek szerződésbe foglalt valós szándékát, amely kizárólag a részvény átruházásra és nem kölcsönnyújtásra irányult. Hangsúlyozta, hogy nem tanúsított tevőleges magatartással kölcsönnyújtást, a kamat felszámításának hiánya nem lehet jövedelem forrása. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 6. és 8. §-a, a Ptk. 94. § (1), (2) bekezdése értelmében értékesítése szolgáltatásnak minősül, amiből eredő ellenkövetelés a "követelések áruszállításból és szolgáltatásból" kategóriába tartozik, amit az Szja. tv. 72. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni. Előadta továbbá, hogy a Pénztár gyakorlata, és szolgáltatásai megfeleltek az Öpt. rendelkezéseinek és az abban lefektetett alapelveknek. Hangsúlyozta, hogy a Pénztár rendelkezett a PSZÁF működési engedélyével, amely nem tapasztalt jogsértést, és a Pénztár működésének esetleges szabálytalanságai rajta kívül álló okokból álltak elő. Az öngondoskodás jelent meg a Pénztár egyéni számla szolgáltatásaiban, amelyeket az Öpt. 2. § (2) bekezdés d) pontja határozott meg. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes és a megyei bíróság téves jogértelmezéssel és jogalkalmazással hozta meg határozatát.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatában foglaltakat fenntartva - a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek, vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben a gazdasági eredménye kimutatható.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a megyei bíróság és jogi álláspontját a tekintetben, hogy az alperes az Art. 1. § (7) bekezdése alapján helytállóan minősítette a felperes és a magánszemély közötti jogviszonyt tekintettel annak gazdasági eredményére, azaz arra, hogy magánszemély a nélkül élt részvényesi jogaival, hogy az ellenértéket a felperesnek megfizette volna, és részvény vásárlását a szerződésben meghatározott teljesítési időn túl a felperes finanszírozta. A felperes azáltal juttatta a magánszemélyt jövedelemhez, hogy nem a magánszemélynek kellett kamatfizetéssel járó hitelt igénybe vennie, a magánszemély a felperes vagyona terhére vált részvényessé. A részvények árát a felperes nem vitásan külön erre irányuló kérelem nélkül hitelezte meg a magánszemély részére. A felperes és a magánszemély között azonban ténylegesen egy olyan jogviszony jött létre, amelyben a magánszemély kamatjövedelemhez jutott annak révén, hogy a vételárat nem a piaci kamatnak megfelelő hitel segítségével kellett megfizetnie. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a magánszeméllyel szembeni követelést "áruszállításból és szolgáltatásból származó követelések között kell kimutatni, mivel azt maga is az egyéb követelések között tartotta nyilván a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény vizsgált időszakban hatályos 29. § (8) bekezdésének megfelelően. Amennyiben vevői követelésnek tekintette volna a magánszemély tartozását, késedelmi kamatot kellett volna felszámítania utána és intézkednie kellett volna a tartozás behajtása iránt is. Az alperes és a megyei bíróság kamatkedvezményből származó jövedelem minősítése megfelel az Szja. tv. 72. § (1) bekezdésében foglaltaknak. E törvényhely értelmében ugyanis a kifizető által kamatmentesen, vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott hitel, kölcsön kamatának a jegybanki alapkamathoz viszonyított különbözete (kamatkülönbözet) a magánszemély olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem.
A megyei bíróság törvényesen állapította meg azt is, hogy az Szja. tv. 72. §-hoz kapcsolódóan, figyelemmel az Art. 1. § (7) bekezdéseire és a 178. § 18. pontjára is, a felperest kifizetőnek kell tekinteni.
Az adóhatóságnak joga, egyben kötelessége az Art. 1. § (7) bekezdésének, továbbá 2. § (1) bekezdésének alkalmazása. Az adóhatóság ezért törvényesen végezte el a Pénztárral kötött ügyletek, szolgáltatások vizsgálatát annak eldöntése és tisztázása érdekében, hogy az adókedvezményt céljának, rendeltetésének, a törvényi szabályozásnak megfelelően vették-e igénybe vagy sem. Iratszerűen került megállapításra az, hogy a felperes által fizetett tagdíj-átutalást követő 90 nap elteltével a munkavállalók részére olyan összegű kifizetés történt a Pénztár részéről, amely megegyezett a felperes által névre szólóan teljesített befizetések összegével, levonva belőle a Pénztár működési költségeit, figyelembe véve az egyéni számlák hozamait. A felperesi alkalmazottak folyamatosan havonta kérték a támogatás folyósítását, amit a "szolgáltatást igénylő lap" elnevezésű nyomtatvány kitöltésével szociális rászorultság vizsgálata nélkül kaptak meg, és ennek összege a munkáltatói hozzájárulás mértékétől függött. A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a tagok olyan szolgáltatásban részesültek, amelyben mindegyikük kizárólag a saját maga által igénybe vehető szolgáltatást finanszírozta közösségi kockázatvállalás nélkül. A Pénztár az egyéni számlák finanszírozásával nyújtott szolgáltatások esetén, a szolgáltatásra igénybe vehető összeg befizetéstől, azon belül is az egyéni számla egyéni részre jutó összegtől függő maximálásával nem biztosította a szolidaritási elv érvényesülését. A felperes ismerte a támogatás és igénylés rendjét, azt, hogy a munkáltatói hozzájárulás összegéből a munkavállalók meghatározott összegű, rendszeres kifizetésben részesülnek. A megyei bíróság az iratszerűen megállapított tényállás alapján helytállóan vonta le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a jogszabály által preferált cél, az öngondoskodás illetve kockázatviselés éppúgy nem valósult meg, mint a kölcsönösség, szolidaritás elve szerinti szolgáltatás, nem lehet ugyanis ennek tekinteni azt, ha a pénztártag az általa befizetett, illetve munkáltató által átvállalt összeget azonnal és szinte teljes egészében igénybe veszi. A konkrét ügyletek és jogviszonyok minősítése és adójogi értékelése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a Pénztár rendelkezett-e vagy sem, működéséhez szükséges engedéllyel, mint ahogy annak sem, hogy a Pénztár mikor került törlésre a nyilvántartásból. A megyei bíróság az Öpt. 2. § (2) bekezdés a) pontjában, az Szja. tv. 1. § (4) és (5) bekezdései-ben, az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, az Szja. tv. 1. számú melléklet 6. pontjára figyelemmel e körben is megalapozott és törvényes döntést hozott. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbelivel egyező tényállású és jogi megítélésű más ügyekben is ugyanilyen tartalmú döntéseket hozott (Kfv.I. 35.066/2005/5., Kfv.I.35.336/2005/6., Kfv.I.35.224/2005/6., Kfv.I.35. 111/2004/5. stb.).
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.336/2010.)