adozona.hu
ÍH 2014.150
ÍH 2014.150
SZERZŐDÉSELLENESEN FELHASZNÁLT ÁLLAMI TÁMOGATÁS VISSZAFIZETÉSE Az igazoltan szerződésellenesen felhasznált, európai uniós forrásokból származó állami támogatás visszafizetése tárgyában perindításnak (viszontkereset előterjesztésének) nincs helye, az ilyen követelés érvényesítésére - végső soron - adóhatósági eljárásban van lehetőség [Ptk. 320. §, 55/2005. (III. 26.) Korm. rendelet 2. §; Áht. 13/A. § (8) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 19 805 851 forint és ennek 2006. június 26. napjától számított törvényes kamata megfizetésére kértre kötelezni az alperest a közöttük 2006. június 26-án létrejött támogatási szerződésre figyelemmel. Állította, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tett, ennek ellenére az alperes a támogatás összegéből a keresetben megjelölt összeget nem fizette meg a részére. Annak megállapítását is kérte, hogy az alperes a támogatási szerződéstől jogszerűtlenül állt el. ...
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Módosított viszontkeresetében a támogatási szerződés alapján megfizetett 21 109 555 forint és kamatai visszafizetésére kérte kötelezni a felperest. Kiemelte, hogy szabálytalansággal érintett támogatás esetén a jogszabályi rendelkezések kötelezően írják elő a támogatás visszafizetését, illetve elvonását, ezért a perbeli esetben a Ptk. 320. § (3) bekezdése nem alkalmazható. Tételesen megjelölte azokat a hiányosságokat, illetve szabálytalanságokat, amelyek a felperes terhére róhatók, továbbá megjelölte a támogatási szerződéstől való elállásának indokait is.
Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását, a viszontkeresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes, a perben nem álló BMIK, valamint az alperes jogelődje között a Ptk.-ban nem nevesített atipikus szerződés jött létre, melynek alapján a felperes és a BMIK feladata a felnőttképzés megvalósítása volt, míg az alperes, illetve jogelődje az ehhez szükséges fedezetet biztosította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a támogatási szerződés VI/1. pontját megszegte, mivel nem biztosította a tisztességes és nyílt eljárások alkalmazását, a versenyeztetést, ezért az alperes a támogatási szerződés X/4/d. pontjának második fordulata alapján elállási jogát a 2988/95/EK rendelet V. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban jogszerűen gyakorolta. Megjegyezte, hogy a felnőttképzési regisztráció hiányára történő alperesi hivatkozást nem tartotta indokoltnak, mivel ezen követelmény szükségességéről való tudomásszerzést követően a felperes intézkedett a regisztrálásáról. Az elállás további indokainak részletes elemzését az elsőfokú bíróság mellőzte, mert az említett feltétel megsértése önmagában is megalapozza az elállás jogszerűségét. Az ellenőrzések során készült jegyzőkönyvekből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a szerződésben vállalt feladatot teljesítette. Az elsőfokú bíróság - utalással a 2988/95/EK rendelet II. cím IV. cikk (1) bekezdésére, a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 88. § (1) bekezdésére, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.) 13/A. § (1), (2) és (8) bekezdésére - úgy találta, hogy a jogszerű elállás következtében a felperes a még ki nem fizetett támogatásra kiterjedő igényjogosultságát elvesztette, a kitűzött célnak a megvalósítására felhasznált támogatást azonban visszafizetni nem köteles, ezért a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes és a beavatkozó fellebbezéssel, míg a felperes csatlakozó fellebbezéssel élt, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérték.
Az alperes és a beavatkozó az ítélet megváltoztatásával a viszontkeresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Kérelmük indokául előadták, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperest a szabályszegésre figyelemmel nem kötelezte az igénybe vett támogatás visszafizetésére. Álláspontjuk szerint az ítéletben hivatkozott jogszabályok kógens módon írják elő a kedvezményezett visszafizetési kötelezettségét az igénybe vett támogatás és ügyleti kamata vonatkozásában. Az alperes utalt arra, hogy a 2009. október 27-én kelt okiratban megjelölte, hogy az elállásra a támogatási szerződés X/4/a. és 4/d. pontjai alapján bekövetkezett szerződésszegés miatt került sor, így a projekt szabályszerű megvalósítása a kedvezményezettnek, azaz a felperesnek felróható okból meghiúsult. A támogatási szerződés X. fejezet 6. pontja alapján a kedvezményezett a szerződés 4. és 5. pontjaira alapított támogatói elállás esetén a támogatás egészét vagy annak arányos részét az elálláskor érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével növelt összegben köteles 15 napon belül visszafizetni. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság megállapította az elállás jogszerűségét és a felperes szerződésszegő magatartását, így a viszontkereset elutasítása jogszabálysértő.
A felperes csatlakozó fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát kérte, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint a támogatási szerződéstől való elállás jelen esetben fogalmilag kizárt figyelemmel arra, hogy már teljesítette a szerződésben foglalt kötelezettségét. A teljesített szolgáltatás visszatérítése nem megvalósítható, egyedüli megoldás a felek közötti elszámolás, melynek keretében alperes köteles a felperes részére megfizetni a támogatás fennmaradó részét.
Az alperes és a beavatkozó fellebbezése, valamint a csatlakozó fellebbezés az alábbiak szerint nem bírálható felül.
Az alperes viszontkeresetében a 2006. június 26. napján kelt támogatási szerződés alapján folyósított támogatás visszafizetésére kérte kötelezni a felperest elállása alapján [Ptk. 320. § (1) bekezdés].
A jogszabálysértő, nem rendeltetésszerű vagy szerződésellenes módon felhasznált európai uniós forrásokból származó és kapcsolódó állami támogatások behajtásának eljárási rendjéről szóló 55/2005. (III. 26.) Kormányrendelet 2. § (3) bekezdése értelmében a követelés érvényesítésére jogosult szervnek a visszafizetés okának megjelölésével fel kell hívnia a kedvezményezettet a visszafizetési kötelezettség teljesítésére. A 2. § (4) bekezdése alapján amennyiben a kedvezményezett visszafizetési kötelezettségének a támogatási szerződésben megadott határidőben nem vagy csak részben tesz eleget, és a benyújtott azonnali beszedési megbízás eredménytelen, a megkötött támogatási szerződés szerint intézkedni kell az alkalmazható biztosítékok érvényesítése érdekében. A 2. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a biztosítékokból a követelés kielégítése nem eredményes, az illetékes adóhatóságot a visszakövetelt összeg adók módjára történő behajtásának megindítása érdekében a követelés érvényesítésére jogosult szerv keresi meg. Amennyiben az adóvégrehajtás bírósági végrehajtásba fordul, az adóhatóság erről értesíti a követelés érvényesítésére jogosult szervezetet. A 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 161. §-a szerint jár el. A 4. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az adók módjára történő behajtás eredménytelen, a kedvezményezettel szemben felszámolási eljárás, illetve adósságrendezési eljárás elrendelését kell kezdeményezni.
Mindezekre figyelemmel az alperes követelését a korábban hatályban volt Áht. 13/A. § (8) bekezdése és a viszontkereset előterjesztésekor hatályos 55/2005. (III. 26.) Korm. rendelet 2. § (6) bekezdése értelmében végső soron adók módjára kell behajtani, tehát az igazoltan szerződésellenesen felhasznált támogatás visszafizetése vonatkozásában perindításnak (viszontkereset előterjesztésének) nincs helye. Így az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel arra, hogy a viszontkeresetben érvényesített követelés más hatóság hatáskörébe tartozik - érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, vagy a pert Pp. 157. § a) pontja értelmében a viszontkereset tárgyában meg kellett volna szüntetnie. Ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta, ezért a fenti rendelkezésekre tekintettel a másodfokú bíróság a pert megszüntette, és a Pp. 251. § (1) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét a viszontkereset vonatkozásában hatályon kívül helyezte.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen csatlakozó fellebbezéssel élt, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezése azonban fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, hiszen az alperes és a beavatkozó fellebbezése kizárólag a viszontkereset elutasítása tárgyában meghozott döntés megváltoztatására terjedt ki. Mivel pedig a kereset elutasítása kérdésében az elsőfokú bíróság ítélete jogerős, így e körben csatlakozó fellebbezés előterjesztésének nincs helye. A másodfokú bíróság ezért a felperes kizárt csatlakozó fellebbezését a Pp. 244. § (3) bekezdése alkalmazásával hivatalból elutasította rögzítve, hogy e rendelkezés ellen fellebbezésnek van helye a Pp. 233/A. §-a értelmében.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.559/2012/6.)
A Fővárosi Ítélőtábla fenti határozatát a Kúria Gfv.VII.30.163/2014/3. számú végzésével hatályában fenntartotta.