adozona.hu
BH+ 2014.12.570
BH+ 2014.12.570
Közösségen belüli értékesítés áfa-mentességéhez az adózónak a törvényi feltételeket bizonyítania kell [2007. évi CXXVII. tv. 29. § (1) bek., 89. § (1) bek., 1952. évi III. tv. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2010. évre általános forgalmi adó (áfa) adónemre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2011. december 2. napján kelt 2529440624 számú határozatával a felperest 5 936 000 Ft adókülönbözet, 2 968 000 Ft adóbírság és 603 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, a következő időszakra átvihető követelés összegét 1 150 000 Ft-ban állapítva meg. Az elsőf...
BH+ 2014.12.570 Közösségen belüli értékesítés áfa-mentességéhez az adózónak a törvényi feltételeket bizonyítania kell [2007. évi CXXVII. tv. 29. § (1) bek., 89. § (1) bek., 1952. évi III. tv. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2010. évre általános forgalmi adó (áfa) adónemre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2011. december 2. napján kelt 2529440624 számú határozatával a felperest 5 936 000 Ft adókülönbözet, 2 968 000 Ft adóbírság és 603 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, a következő időszakra átvihető követelés összegét 1 150 000 Ft-ban állapítva meg. Az elsőfokú hatóság a 2011. december 14. napján kelt 2529439525 számú határozatával a 2529440624 számú határozata indokolási részét kiegészítette.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. március 19. napján kelt 3549532939 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1) bekezdése, 56. §-a, 89. § (1) bekezdése, 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, a tagállamok forgalmi adóra vonatozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, a Tanács 1977. május 17-i 77/388/EGK Hatodik Irányelve 28/A. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, 28/C. cikk A) része a) pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdése alapján hozta meg.
Indokolása szerint a felperes 2010. II. félévében közösségen belüli adómentes értékesítést számlázott 33 500 254 Ft összegben a W. s.r.o. szlovákiai cég felé. Az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján (adózó képviselőjének: N. Sándornak, a szlovák cég 2010. szeptember 8. napjáig volt ügyvezetőjének: Sz. Zoltánnak, a 2010. december 10. napjáig volt ügyvezetőjének: T. Krisztiánnak a nyilatkozatai, a B. Kft.-nél folytatott kapcsolódó vizsgálat anyaga, és e Kft. tulajdonosának: R. Györgynek a nyilatkozata, a D. Kft.-nél végzett kapcsolódó vizsgálat anyaga, és a vizsgált időszakban volt képviselőjének: V. Józsefnek, illetve a vizsgálat időpontjában jogosult képviselőjének: M. Zoltánnak a nyilatkozatai, a W. Transz Kft.-nél végzett kapcsolódó vizsgálat anyaga, és képviselőjének: Sz. Zoltánnak a nyilatkozata, az M. Club Kft. "fa"-nál végzett kapcsolódó vizsgálat anyaga, és felszámolójának nyilatkozata, a B. Kft. fuvarozónál lefolytatott kapcsolódó vizsgálat során meghallgatott M. Zsolt kamionsofőr nyilatkozata, a szlovák adóhatóság megkeresésre adott válaszirata, a rendelkezésre bocsátott CMR okmányok adatai, a 2010. szeptember 28.-ai engedményezési szerződés) alapján azt állapította meg, kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy adózó a szlovákiai üzleti partner részére közösségi termékértékesítést végzett volna, illetve, hogy ezen ügyletek kapcsán a termékek (konzervek) Szlovákiába kiszállításra kerültek volna. Az adózó részéről az ügyletek során kellő körültekintés sem volt megállapítható.
A Közösség másik tagállamába irányuló adómentes termékértékesítés feltétele, hogy a vevő e beszerzés után a saját tagállamában adófizetésre kötelezett legyen, továbbá a termék igazoltan elhagyja azon ország területét, ahonnan értékesítették, és egy másik tagállamba kerüljön át (de nem a Közösség területén kívülire).
Az elsőfokú hatóság bizonyított tények alapján állapította meg, hogy a szlovák cég részére a felperes hitelt érdemlő módon igazoltan közösségi termékértékesítést nem végzett, a kiszámlázott termékek pedig az ország területét bizonyítottan nem hagyták el, ellenkezőjét az adózó - kötelezettsége ellenére - nem igazolta. Az ügyletek tehát Közösségi termékértékesítés bizonyítottsága hiányában adóköteles belföldi termékértékesítésnek minősülnek.
A felperes által befogadott, a B. Zrt. részéről üzletszerzési jutalékról kiállított számla tekintetében az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg továbbá, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági eseménynek a megjelölt felek közötti megvalósulása nem igazolt, így a Zrt. által kiállított számlára adólevonási jog nem alapítható.
A felperes értékesítésének egy része áthúzódott 2011. I. negyedévre is, ezért az elsőfokú adóhatóság a 2012. május 14. napján kelt 2439252414 számú határozatával a felperest 2011. március hónapra 1 257 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte azzal, hogy a terhére 2 514 000 Ft adókülönbözetet, és jogosulatlan igénylést állapított meg, a jogosulatlanul igényelt összeggel azonos összegű adóra benyújtott átvezetési kérelme teljesítését pedig elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. augusztus 30. napján kelt 3549673302 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a vizsgálatokkal érintett két bevallási időszak elszámolása - miután ok/okozati összefüggésben állnak egymással - nem volt mellőzhető, döntése alapját az előző időszakról beszámító követelés összegének módosulása teremtette meg, jogi indoka a megelőző, 2010. év vizsgálati anyaga.
A felperes kezdeményezte az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálatát, kérve azok hatályon kívül helyezését, keresetleveleit a B. Törvényszék 10., illetve a 11. számon lajstromozta. Álláspontja szerint az adóhatóság feltételezéseken és nem bizonyított tényeken alapuló határozatai jogsértők, a szlovákiai céggel megkötött adásvételi szerződés alapján az áruk elhagyták az ország területét, azt Szlovákiában a vevő átvette, a termékek kiszállítását igazolta, így bizonyítottan Közösségen belüli adómentes termékértékesítést folytatott.
Az elsőfokú bíróság a 11. számú pert egyesítette a 10. perhez és jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság által feltárt tényekből csak az az egyedüli okszerű következtetés volt levonható, hogy a felperes termékértékesítést, igazoltan, külföldre nem végzett. Ennek következtében pedig helytálló azon megállapítása is, hogy a felperest adómentesség nem illette meg, jogügylete után az áfa általános szabályai szerint adózik.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet iratellenes, a tényállása hiányos, logikai ellentmondásokat tartalmaz, sérti az Art. 97. § (3)-(4) és (6) bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 216. §-át, 219. §-át, 221. §-át. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem a maguk összességében, okszerűtlenül értékelte, így döntése jogsértő. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Európai Unió Tanácsának 2006. november 28-i a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelvének 2. cikk (1) bekezdése szerint a héa hatálya alá tartozik a) egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy vagy szervezet által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés; b) termék ellenérték fejében történő Közösségen belüli beszerzése a tagállamon belül. A 40. cikk értelmében a Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a vevő részére történő feladás vagy fuvarozás befejezésekor található.
A nemzeti szabályozás, az Áfa tv. 2. § a) pontja szerint e törvény alapján adót kell fizetni: a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, b) terméknek az Európai Közösségen belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése után. Az Áfa tv. 29. § (1) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, illetőleg - javára - más végzi, és az értékesítés eredményeként a termék a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a 26. és 28. §-tól eltérően a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése alapján mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek. A felperes a szlovákiai cég felé termékértékesítéseit áfa mentesen számlázta.
Az adóhatóság a felperesnél az Art. 87. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatát végezte, a felperesnek igazolnia kellett, hogy bevallásai jogszerűek, adatai a valósággal egyező tényeken alapulnak. Az igazoláshoz az Art. 44. §-ában rögzített bizonylat-, könyvvezetés és nyilvántartási kötelezettsége alapján a felperes az adózása alapbizonylatait az Art. 95. § (1)-(3) bekezdése szerint volt köteles az adóhatóságnak előtárni.
Az Art. 99. § (2) bekezdése szerint, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Ezen általános szabályon kívül az Áfa tv. 29/A. § a) pontja speciális szabályként is előírja az adózó számára, hogy hitelt érdemlően igazolnia kell az adómentes értékesítés törvényi feltételeként a termék más tagállamba történő fuvarozását. Az adóhatóságnak vizsgálnia kellett, hogy az áfa mentesség törvényi feltételeit az adózó igazolta-e. Az alperes és az elsőfokú bíróság a nemzeti és a közösségi jogszabályoknak és joggyakorlatnak megfelelően, a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlat alapján határozta meg a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség tartalmát, a felperestől elvárt bizonyítás nem haladta meg az adómentesség alkalmazásához szükséges mértéket (EBH 2010/2285., EBH 2011/2433., BH 2012/136., C-409/04., C-273/11.). Felülvizsgálati kérelmében ezért a felperes - ekörben - tévesen hivatkozott az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettségre.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján ítéletében azt állapította meg, hogy felperes az adómentességét nem igazolta. Így állította csak, de nem bizonyította bevallásai jogszerűségét, azt, hogy értékesítései áfa-mentesek lettek volna, azaz Közösségen belüli termékértékesítést végzett volna akként, hogy termékei igazoltan belföldről külföldre kerültek.
Közigazgatási perben a bíróság a Pp. XX. fejezetében található speciális szabályok alapján a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 215. §). A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási (Pp. 260. §), jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270. §) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül, de csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.].
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján, az elsőfokú ítélettel és az adóhatározatokkal való összevetés során a Kúria nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes, a valósággal egyező tényállást rögzített, logikusan és okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, megindokolta a keresetet - bizonyítottság hiánya okán - elutasító döntését. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak felülvéleményezést nem alapoztak meg.
Anyagi jogi törvény, az Áfa tv. rendelkezik a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességéről, amelyhez szükséges, előírt feltételek teljesítettsége már ténykérdés. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján félre nem érthetően állapította meg, hogy a felperes termékértékesítést igazoltan külföldre nem végzett, jogügyletét így adómentesség nem illeti meg. A felperes ténylegesen a bizonyítékok felülmérlegelését kérte, azonban a felülvizsgálati eljárásban annak jogszabályi és ténybeli alapja hiányzott.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.642/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Varga Árpád József ügyvéd által képviselt B. Gyümölcstermelő Kft. felperesnek a dr. Balla Orsolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 28. napján kelt 1.K.26.924/2013/5. számú ítélete ellen a felperes által 7., 8. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K. 26.924/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (azaz százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - összesen 719.300 (azaz hétszáztizenkilencezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2010. évre általános forgalmi adó /áfa/ adónemre végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2011. december 2. napján kelt 2529440624 számú határozatával a felperest 5.936.000 Ft adókülönbözet, 2.968.000 Ft adóbírság és 603.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, a következő időszakra átvihető követelés összegét 1.150.000 Ft-ban állapítva meg. Az elsőfokú hatóság a 2011. december 14. napján kelt 2529439525 számú határozatával a 2529440624 számú határozata indokolási részét kiegészítette.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. március 19. napján kelt 3549532939 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1) bekezdése, 56. §-a, 89. § (1) bekezdése, 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, a tagállamok forgalmi adóra vonatozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, a Tanács 1977. május 17-i 77/388/EGK Hatodik Irányelve 28/A. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, 28/C. cikk A) része a) pontja, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdése alapján hozta meg.
Indokolása szerint a felperes 2010. II. félévében közösségen belüli adómentes értékesítést számlázott 33.500.254 Ft összegben a W. s.r.o. szlovákiai cég felé. Az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján /adózó képviselőjének: N. Sándornak, a szlovák cég 2010. szeptember 8. napjáig volt ügyvezetőjének: Sz. Zoltánnak, a 2010. december 10. napjáig volt ügyvezetőjének: T. Krisztiánnak a nyilatkozatai, a B. Kft.-nél folytatott kapcsolódó vizsgálat anyaga, és e Kft. tulajdonosának: R. Györgynek a nyilatkozata, a D. Kft.-nél végzett kapcsolódó vizsgálat anyaga, és a vizsgált időszakban volt képviselőjének: V. Józsefnek, illetve a vizsgálat időpontjában jogosult képviselőjének: M. Zoltánnak a nyilatkozatai, a W. Transz Kft.-nél végzett kapcsolódó vizsgálat anyaga, és képviselőjének: Sz. Zoltánnak a nyilatkozata, az M. Club Kft. "fa"-nál végzett kapcsolódó vizsgálat anyaga, és felszámolójának nyilatkozata, a B. Kft. fuvarozónál lefolytatott kapcsolódó vizsgálat során meghallgatott M. Zsolt kamionsofőr nyilatkozata, a szlovák adóhatóság megkeresésre adott válaszirata, a rendelkezésre bocsátott CMR okmányok adatai, a 2010. szeptember 28.-ai engedményezési szerződés/ alapján azt állapította meg, kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy adózó a szlovákiai üzleti partner részére közösségi termékértékesítést végzett volna, illetve, hogy ezen ügyletek kapcsán a termékek (konzervek) Szlovákiába kiszállításra kerültek volna. Az adózó részéről az ügyletek során kellő körültekintés sem volt megállapítható.
A Közösség másik tagállamába irányuló adómentes termékértékesítés feltétele, hogy a vevő e beszerzés után a saját tagállamában adófizetésre kötelezett legyen, továbbá a termék igazoltan elhagyja azon ország területét, ahonnan értékesítették, és egy másik tagállamba kerüljön át /de nem a Közösség területén kívülire/.
Az elsőfokú hatóság bizonyított tények alapján állapította meg, hogy a szlovák cég részére a felperes hitelt érdemlő módon igazoltan közösségi termékértékesítést nem végzett, a kiszámlázott termékek pedig az ország területét bizonyítottan nem hagyták el, ellenkezőjét az adózó - kötelezettsége ellenére - nem igazolta. Az ügyletek tehát Közösségi termékértékesítés bizonyítottsága hiányában adóköteles belföldi termékértékesítésnek minősülnek.
A felperes által befogadott, a B. Zrt. részéről üzletszerzési jutalékról kiállított számla tekintetében az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg továbbá, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági eseménynek a megjelölt felek közötti megvalósulása nem igazolt, így a Zrt. által kiállított számlára adólevonási jog nem alapítható.
A felperes értékesítésének egy része áthúzódott 2011. I. negyedévre is, ezért az elsőfokú adóhatóság a 2012. május 14. napján kelt 2439252414 számú határozatával a felperest 2011. március hónapra 1.257.000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte azzal, hogy a terhére 2.514.000 Ft adókülönbözetet, és jogosulatlan igénylést állapított meg, a jogosulatlanul igényelt összeggel azonos összegű adóra benyújtott átvezetési kérelme teljesítését pedig elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. augusztus 30. napján kelt 3549673302 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a vizsgálatokkal érintett két bevallási időszak elszámolása - miután ok/okozati összefüggésben állnak egymással - nem volt mellőzhető, döntése alapját az előző időszakról beszámító követelés összegének módosulása teremtette meg, jogi indoka a megelőző, 2010. év vizsgálati anyaga.
A felperes kezdeményezte az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálatát, kérve azok hatályon kívül helyezését, keresetleveleit a B. Törvényszék 10., illetve a 11. számon lajstromozta. Álláspontja szerint az adóhatóság feltételezéseken és nem bizonyított tényeken alapuló határozatai jogsértők, a szlovákiai céggel megkötött adásvételi szerződés alapján az áruk elhagyták az ország területét, azt Szlovákiában a vevő átvette, a termékek kiszállítását igazolta, így bizonyítottan Közösségen belüli adómentes termékértékesítést folytatott.
Az elsőfokú bíróság a 11. számú pert egyesítette a 10. perhez és jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság által feltárt tényekből csak az az egyedüli okszerű következtetés volt levonható, hogy a felperes termékértékesítést, igazoltan, külföldre nem végzett. Ennek következtében pedig helytálló azon megállapítása is, hogy a felperest adómentesség nem illette meg, jogügylete után az áfa általános szabályai szerint adózik.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet iratellenes, a tényállása hiányos, logikai ellentmondásokat tartalmaz, sérti az Art. 97. § (3)-(4) és (6) bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 216. §-át, 219. §-át, 221. §-át. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem a maguk összességében, okszerűtlenül értékelte, így döntése jogsértő. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Európai Unió Tanácsának 2006. november 28-i a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelvének 2. cikk (1) bekezdése szerint a héa hatálya alá tartozik a) egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy vagy szervezet által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés; b) termék ellenérték fejében történő Közösségen belüli beszerzése a tagállamon belül. A 40. cikk értelmében a Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a vevő részére történő feladás vagy fuvarozás befejezésekor található.
A nemzeti szabályozás, az Áfa tv. 2. § a) pontja szerint e törvény alapján adót kell fizetni: a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, b) terméknek az Európai Közösségen belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése után. Az Áfa tv. 29. § (1) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, illetőleg - javára - más végzi, és az értékesítés eredményeként a termék a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a 26. és 28. §-tól eltérően a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése alapján mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek. A felperes a szlovákiai cég felé termékértékesítéseit áfa mentesen számlázta.
Az adóhatóság a felperesnél az Art. 87. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatát végezte, a felperesnek igazolnia kellett, hogy bevallásai jogszerűek, adatai a valósággal egyező tényeken alapulnak. Az igazoláshoz az Art. 44. §-ában rögzített bizonylat-, könyvvezetés és nyilvántartási kötelezettsége alapján a felperes az adózása alapbizonylatait az Art. 95. § (1)-(3) bekezdése szerint volt köteles az adóhatóságnak előtárni.
Az Art. 99. § (2) bekezdése szerint, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. Ezen általános szabályon kívül az Áfa tv. 29/A. § a) pontja speciális szabályként is előírja az adózó számára, hogy hitelt érdemlően igazolnia kell az adómentes értékesítés törvényi feltételeként a termék más tagállamba történő fuvarozását. Az adóhatóságnak vizsgálnia kellett, hogy az áfa mentesség törvényi feltételeit az adózó igazolta-e. Az alperes és az elsőfokú bíróság a nemzeti és a közösségi jogszabályoknak és joggyakorlatnak megfelelően, a hasonló ügyletek vonatkozásában szokásos gyakorlat alapján határozta meg a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség tartalmát, a felperestől elvárt bizonyítás nem haladta meg az adómentesség alkalmazásához szükséges mértéket (EBH 2010/2285., EBH 2011/2433., BH 2012/136., C-409/04., C-273/11.). Felülvizsgálati kérelmében ezért a felperes - ekörben - tévesen hivatkozott az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettségre.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján ítéletében azt állapította meg, hogy felperes az adómentességét nem igazolta. Így állította csak, de nem bizonyította bevallásai jogszerűségét, azt, hogy értékesítései áfa-mentesek lettek volna, azaz Közösségen belüli termékértékesítést végzett volna akként, hogy termékei igazoltan belföldről külföldre kerültek.
Közigazgatási perben a bíróság a Pp. XX. fejezetében található speciális szabályok alapján a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 215. §). A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási (Pp. 260. §), jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270. §) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül, de csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján (Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.).
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján, az elsőfokú ítélettel és az adóhatározatokkal való összevetés során a Kúria nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes, a valósággal egyező tényállást rögzített, logikusan és okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, megindokolta a keresetet - bizonyítottság hiánya okán - elutasító döntését. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak felülvéleményezést nem alapoztak meg.
Anyagi jogi törvény, az Áfa tv. rendelkezik a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességéről, amelyhez szükséges, előírt feltételek teljesítettsége már ténykérdés. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján félre nem érthetően állapította meg, hogy a felperes termékértékesítést igazoltan külföldre nem végzett, jogyügyletét így adómentesség nem illeti meg. A felperes ténylegesen a bizonyítékok felülmérlegelését kérte, azonban a felülvizsgálati eljárásban annak jogszabályi és ténybeli alapja hiányzott.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2014. április 03.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria, Kfv.V.35.642/2013.)