adozona.hu
BH+ 2014.12.566
BH+ 2014.12.566
Az önadózás rendszeréből következően "bevallani elmulasztott adó" hiányában az adóhatóság az adózó helyett adólevonási jogot nem gyakorolhat [2003. évi XCII. tv. 25. § (1) bek., 26. § (1) bek., 106. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság megbízólevél alapján egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során azt állapította meg, hogy a könyvelés alapdokumentumai - közöttük az M. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által kibocsátott számla - a bevallásban szereplő adatokkal számszaki egyezőséget mutatnak.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél 2008., 2009. és 2010. évekre valamennyi adóra és költségvetési támo...
BH+ 2014.12.566 Az önadózás rendszeréből következően "bevallani elmulasztott adó" hiányában az adóhatóság az adózó helyett adólevonási jogot nem gyakorolhat [2003. évi XCII. tv. 25. § (1) bek., 26. § (1) bek., 106. § (1) bek.].
Az adóhatóság megbízólevél alapján egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során azt állapította meg, hogy a könyvelés alapdokumentumai - közöttük az M. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által kibocsátott számla - a bevallásban szereplő adatokkal számszaki egyezőséget mutatnak.A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél 2008., 2009. és 2010. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2012. július 19. napján kelt 2431853459 számú határozatával a felperest 817 000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 129 000 Ft adóbírság és 260 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a revízió az ellenőrzés során nem állapított meg áfa adónemben adózó javára eltérést a bevallásokhoz képest. Az adózó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (6) bekezdésére és 106. § (2) bekezdésére hivatkozással sérelmezte észrevételében, hogy adókülönbözetként a revízió nem állapította meg javára azon számlák adótartalmát, amelyekre adólevonási joga 2008. II. negyedévben keletkezett, de azt eddig technikai okok miatt nem gyakorolta. Nyilatkozott egyúttal arról is, hogy továbbra sem kívánja későbbi adóbevallásába beállítani ezen tételeket. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 131. § (1) bekezdéséből fakadóan az adóalany az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően, elévülési időn belül bármikor érvényesítheti az adólevonási jogát. Az Art. 106. § (1) bekezdése pedig azt mondja, hogy az adóhatóság a bevallani elmulasztott adót állapítja meg az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként. Az adóhatóság az adóellenőrzés során nem köteles tisztázni, hogy az adóalany milyen okból nem gyakorolta a vizsgált időszakban, vagy azt megelőzően keletkezett adólevonási jogát, nem kötelezettsége az adózó javára adókülönbözetként megállapítani a vizsgált időszakban nem érvényesített, de az elévülési időn belül még levonható adót. Azon oknál fogva ugyanis, hogy az adóalany a vizsgált időszakban az adólevonási jogát nem érvényesítette, jogszabályi kötelezettség megsértése, illetve adóbevallásának elmulasztása nem állapítható meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. október 30. napján kelt 3772869363 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte, keresetlevelét a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság lajstromozta. A felperes előadása szerint többször közölte a revizorokkal, hogy adólevonási jogával - mivel 2008. év II. negyedévében visszaigényelhető áfa mutatkozott a könyvelésében - a tárgyi időszakban élni kíván, azt más időszakban nem akarja elszámolni (korábban adminisztrációs okból maradt el). Nyilatkozatát azonban nem vették figyelembe, az Art. 97. §-ának, 106. §-ának rendelkezései ellenére az adólevonási jogot javára nem értékelték, levonható adót nem állapítottak meg. Az adóhatóság egyébként az Áfa tv. 131. § (1) bekezdésére tévesen hivatkozott, mert az adólevonás jogot az Art. szabályozza.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2011. január 1. - október 31. közötti időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2012. július 19. napján kelt 2431853448 számú határozatával a felperest 9 476 000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 954 000 Ft adóbírság és 1 249 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. október 30. napján kelt 3772869341 iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes a Kft.-vel 2011. március 23-án kötött ingatlan-adásvételi szerződés alapján befogadta a cég által az értékesítésről kiállított számlát, amelyben áthárított áfát a 2011. március hónapról benyújtott bevallásban levonásba helyezte. Az Áfa tv. 60. § (1)-(2) bekezdései, 86. § (1) bekezdés j) pontja, 88. § (1) bekezdés a) pontja, 142. § (1) bekezdés e) pontja alapján az értékesítésre a fordított adózás szabályai vonatkoznak, adózó jogosult a számla alapján a 2011. március havi bevallásában levonható adóként szerepeltetett összegekkel csökkenteni a fizetendő adóját, ugyanakkor - mint az ingatlan beszerzőjének - meg kell fizetnie a fordított adózás alá eső számla adóösszegét.
A felperes közigazgatási pert kezdeményezett, kérve a határozatok hatályon kívül helyezését. Keresetlevelét a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság lajstromozta. Keresete szerint a megbízólevél alapján végzett ellenőrzésnek tárgyát képezte a Kft. számlája, adóigazgatási eljárást eredményező megállapítást a revizorok ekkor nem tettek, így az Art. 142. § (1), (2) bekezdés e) pontja alapján egy év elteltével az adózóra terhesebb határozat már nem hozható. Sérelmezte, hogy az Art. 106. § (1) bekezdése, 97. § (6) bekezdése alapján 2011. III. negyedévben is élni kívánt adólevonási jogával, amelyet az adóhatóság szintén nem teljesített.
Az elsőfokú bíróság a korábban iktatott ügyet egyesítette a a később iktatott ügyhöz és jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy felperest az áfa levonás joga öt év elévülési határidőn belül megilleti - kivéve az ellenőrzési időszakokban, mert ilyenkor beáll az önellenőrzési tilalom -, így nem sérült az adóvisszatérítés iránti joga. Kiemelte, hogy az Art. 106. § (1) bekezdésében a "bevallani elmulasztott" adó a bevallások utólagos ellenőrzése során feltárt mulasztást jelenti.
A perrel érintett adóügyeket megelőzően az adóhatóság egyes adókötelezettségek ellenőrzését végezte a felperesnél, ezért ellenőrzéssel lezárt időszak nem keletkezett, mulasztás pedig nem lett megállapítva. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy az Art. 14. § (1) bekezdés bármely pontját határozottan megnevező alperesi utalás hiánya nem vonja maga után azt a következtetést, hogy az ellenőrzés kiterjedt volna az Art. 14. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt adólevonás jogára, a levonás terjedelmét illetően.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat, az Art. 97. § (6) bekezdését, 106. § (1) bekezdését, 142. § (1) bekezdését sértő adóhatározatokat az elsőfokú bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeznie.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes nem támadta keresetében a 3772869341 iktatószámú határozat azon részét, amely meghatározta megbízólevél, jegyzőkönyv számok feltüntetésével, illetve a jegyzőkönyvből való idézettel azt a másik ellenőrzést, amelyet az adóhatóság a felperesnél a 3772869341 iktatószámú határozathoz tartozó vizsgálatot megelőzően folytatott. Nem vitatta azt sem, hogy e megelőző vizsgálat "egyes adókötelezettségek teljesítésére" irányuló vizsgálat volt, fenntartotta azonban a perben is azt az álláspontját, hogy az "egyes adókötelezettségek teljesítésére" irányuló vizsgálatot követően a Kft. számlájával kapcsolatosan az adóhatóság a terhére az Art. 142. § (1) bekezdése alapján adókötelezettséget nem állapíthatott volna meg.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott, míg megelőzően a c) pontba sorolt, az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést valósított meg.
Az egyes adókötelezettségek ellenőrzésének szabályait az Art. 118. §-a tartalmazza, amely szerint az adóhatóság elsősorban az adózónál fellelhető iratok vizsgálatával ellenőrzi, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeinek, azokat határidőben, illetőleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. Különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállítására, megőrzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelőleg levonására, beszedésére vonatkozó előírások megtartását ellenőrzi. Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását - megfelelő határidő tűzésével - az ellenőrzés megállapításairól hozott határozatában írja elő az adóhatóság. Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenőrzését is.
A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
Az Art. 87. § (2) bekezdése alapján ellenőrzéssel lezárt időszakot a bevallások utólagos ellenőrzése teremt. Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás az Art. 49. § (2) bekezdése értelmében - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet [Art. 92. § (15) bekezdés].
Figyelemmel tehát azon törvényi előírásokra, hogy ellenőrzéssel lezárt időszakot a bevallások utólagos ellenőrzése teremt, és a felperesnél a vizsgált időszakra és adónemekre bevallások utólagos vizsgálatát az adóhatóság nem végezte, továbbá adózó vonatkozásában az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adóra és költségvetési támogatásra - a vizsgált időszak tekintetében - beáll az önellenőrzési tilalom, az adóhatóság pedig az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet, jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság és az alperes, hogy a perrel érintett ellenőrzés lefolytatásának nem volt törvényes akadálya, az adóhatóság vizsgálhatta a Kft. érintett számláját, vonatkozásában megállapításokat tehetett, és jogkövetkezményeket vonhatott le.
Korábbi bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés hiányában az adóhatóság a súlyosítási tilalmat meg sem sérthette, így eljárása során az Art. 142. § (1) bekezdésének sérelme - törvényi feltételek hiányában, amint arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott - fel sem merülhetett.
Az Art. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adót, a költségvetési támogatást az adózó önadózással állapítja meg. Az Art. 26. § (1) bekezdése szerint az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni. Bevallások utólagos ellenőrzése során az adóhatóság az ellenőrzés megkezdéséig bevallani elmulasztott adót az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként állapítja meg [Art. 106. § (1) bekezdés]. Az önadózás rendszeréből következően tévesen és jogszabályi alap nélkül hivatkozott a felperes arra, hogy helyette, bevallás nélkül az adóhatóság áfa levonást végezhetett volna "bevallani elmulasztott adó" megállapítása hiányában. Az adóhatóság az adózó javára szolgáló tények tisztázásának Art. 97. § (6) bekezdésében rögzített kötelezettségét nem sértette meg azzal, hogy - törvényes eljárással - az adózót megillető adólevonási jogot meghagyta az adózónak.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kv. V. 35.476/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Juhász István ügyvéd által képviselt K. Árpád felperesnek a dr. Dweik Ádám jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 21. napján kelt 4.K.27.005/2013/5. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.005/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - összesen: 1.029.300 (azaz egymillióhuszonkilencezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
Az adóhatóság megbízólevél alapján egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek során azt állapította meg, hogy a könyvelés alapdokumentumai - közöttük az M. Kft. /a továbbiakban: Kft./ által kibocsátott számla - a bevallásban szereplő adatokkal számszaki egyezőséget mutatnak.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság/ a felperesnél 2008., 2009. és 2010. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2012. július 19. napján kelt 2431853459 számú határozatával a felperest 817.000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 129.000 Ft adóbírság és 260.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a revízió az ellenőrzés során nem állapított meg áfa adónemben adózó javára eltérést a bevallásokhoz képest. Az adózó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (6) bekezdésére és 106. § (2) bekezdésére hivatkozással sérelmezte észrevételében, hogy adókülönbözetként a revízió nem állapította meg javára azon számlák adótartalmát, amelyekre adólevonási joga 2008. II. negyedévben keletkezett, de azt eddig technikai okok miatt nem gyakorolta. Nyilatkozott egyúttal arról is, hogy továbbra sem kívánja későbbi adóbevallásába beállítani ezen tételeket. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 131. § (1) bekezdéséből fakadóan az adóalany az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően, elévülési időn belül bármikor érvényesítheti az adólevonási jogát. Az Art. 106. § (1) bekezdése pedig azt mondja, hogy az adóhatóság a bevallani elmulasztott adót állapítja meg az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként. Az adóhatóság az adóellenőrzés során nem köteles tisztázni, hogy az adóalany milyen okból nem gyakorolta a vizsgált időszakban, vagy azt megelőzően keletkezett adólevonási jogát, nem kötelezettsége az adózó javára adókülönbözetként megállapítani a vizsgált időszakban nem érvényesített, de az elévülési időn belül még levonható adót. Azon oknál fogva ugyanis, hogy az adóalany a vizsgált időszakban az adólevonási jogát nem érvényesítette, jogszabályi kötelezettség megsértése, illetve adóbevallásának elmulasztása nem állapítható meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. október 30. napján kelt 3772869363 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte, keresetlevelét a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság lajstromozta. A felperes előadása szerint többször közölte a revizorokkal, hogy adólevonási jogával - mivel 2008. év II. negyedévében visszaigényelhető áfa mutatkozott a könyvelésében - a tárgyi időszakban élni kíván, azt más időszakban nem akarja elszámolni (korábban adminisztrációs okból maradt el). Nyilatkozatát azonban nem vették figyelembe, az Art. 97. §-ának, 106. §-ának rendelkezései ellenére az adólevonási jogot javára nem értékelték, levonható adót nem állapítottak meg. Az adóhatóság egyébként az Áfa tv. 131. § (1) bekezdésére tévesen hivatkozott, mert az adólevonás jogot az Art. szabályozza.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2011. január 1. - október 31. közötti időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2012. július 19. napján kelt 2431853448 számú határozatával a felperest 9.476.000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 954.000 Ft adóbírság és 1.249.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. október 30. napján kelt 3772869341 iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes a Kft.-vel 2011. március 23-án kötött ingatlan-adásvételi szerződés alapján befogadta a cég által az értékesítésről kiállított számlát, amelyben áthárított áfa-t a 2011. március hónapról benyújtott bevallásban levonásba helyezte. Az Áfa tv. 60. § (1)-(2) bekezdései, 86. § (1) bekezdés j) pontja, 88. § (1) bekezdés a) pontja, 142. § (1) bekezdés e) pontja alapján az értékesítésre a fordított adózás szabályai vonatkoznak, adózó jogosult a számla alapján a 2011. március havi bevallásában levonható adóként szerepeltetett összegekkel csökkenteni a fizetendő adóját, ugyanakkor - mint az ingatlan beszerzőjének - meg kell fizetnie a fordított adózás alá eső számla adóösszegét.
A felperes közigazgatási pert kezdeményezett, kérve a határozatok hatályon kívül helyezését. Keresetlevelét a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság lajstromozta. Keresete szerint a megbízólevél alapján végzett ellenőrzésnek tárgyát képezte a Kft. számlája, adóigazgatási eljárást eredményező megállapítást a revizorok ekkor nem tettek, így az Art. 142. § (1), (2) bekezdés e) pontja alapján egy év elteltével az adózóra terhesebb határozat már nem hozható. Sérelmezte, hogy az Art. 106. § (1) bekezdése, 97. § (6) bekezdése alapján 2011. III. negyedévben is élni kívánt adólevonási jogával, amelyet az adóhatóság szintén nem teljesített.
Az elsőfokú bíróság a korábban iktatott ügyet egyesítette a a később iktatott ügyhöz és jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy felperest az áfa levonás joga öt év elévülési határidőn belül megilleti - kivéve az ellenőrzési időszakokban, mert ilyenkor beáll az önellenőrzési tilalom -, így nem sérült az adóvisszatérítés iránti joga. Kiemelte, hogy az Art. 106. § (1) bekezdésében a "bevallani elmulasztott" adó a bevallások utólagos ellenőrzése során feltárt mulasztást jelenti.
A perrel érintett adóügyeket megelőzően az adóhatóság egyes adókötelezettségek ellenőrzését végezte a felperesnél, ezért ellenőrzéssel lezárt időszak nem keletkezett, mulasztás pedig nem lett megállapítva. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy az Art. 14. § (1) bekezdés bármely pontját határozottan megnevező alperesi utalás hiánya nem vonja maga után azt a következtetést, hogy az ellenőrzés kiterjedt volna az Art. 14. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt adólevonás jogára, a levonás terjedelmét illetően.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat, az Art. 97. § (6) bekezdését, 106. § (1) bekezdését, 142. § (1) bekezdését sértő adóhatározatokat az elsőfokú bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeznie.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes nem támadta keresetében a 3772869341 iktatószámú határozat azon részét, amely meghatározta megbízólevél, jegyzőkönyv számok feltüntetésével, illetve a jegyzőkönyvből való idézettel azt a másik ellenőrzést, amelyet az adóhatóság a felperesnél a 3772869341 iktatószámú határozathoz tartozó vizsgálatot megelőzően folytatott. Nem vitatta azt sem, hogy e megelőző vizsgálat "egyes adókötelezettségek teljesítésére" irányuló vizsgálat volt, fenntartotta azonban a perben is azt az álláspontját, hogy az "egyes adókötelezettségek teljesítésére" irányuló vizsgálatot követően a Kft. számlájával kapcsolatosan az adóhatóság a terhére az Art. 142. § (1) bekezdése alapján adókötelezettséget nem állapíthatott volna meg.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott, míg megelőzően a c) pontba sorolt, az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést valósított meg.
Az egyes adókötelezettségek ellenőrzésének szabályait az Art. 118. §-a tartalmazza, amely szerint az adóhatóság elsősorban az adózónál fellelhető iratok vizsgálatával ellenőrzi, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeinek, azokat határidőben, illetőleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. Különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállítására, megőrzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelőleg levonására, beszedésére vonatkozó előírások megtartását ellenőrzi. Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását - megfelelő határidő tűzésével - az ellenőrzés megállapításairól hozott határozatában írja elő az adóhatóság. Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenőrzését is.
A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
Az Art. 87. § (2) bekezdése alapján ellenőrzéssel lezárt időszakot a bevallások utólagos ellenőrzése teremt. Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás az Art. 49. § (2) bekezdése értelmében - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet (Art. 92. § (15) bekezdés).
Figyelemmel tehát azon törvényi előírásokra, hogy ellenőrzéssel lezárt időszakot a bevallások utólagos ellenőrzése teremt, és a felperesnél a vizsgált időszakra és adónemekre bevallások utólagos vizsgálatát az adóhatóság nem végezte, továbbá adózó vonatkozásában az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adóra és költségvetési támogatásra - a vizsgált időszak tekintetében - beáll az önellenőrzési tilalom, az adóhatóság pedig az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet, jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság és az alperes, hogy a perrel érintett ellenőrzés lefolytatásának nem volt törvényes akadálya, az adóhatóság vizsgálhatta a Kft. érintett számláját, vonatkozásában megállapításokat tehetett, és jogkövetkezményeket vonhatott le.
Korábbi bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés hiányában az adóhatóság a súlyosítási tilalmat meg sem sérthette, így eljárása során az Art. 142. § (1) bekezdésének sérelme - törvényi feltételek hiányában, amint arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott - fel sem merülhetett.
Az Art. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adót, a költségvetési támogatást az adózó önadózással állapítja meg. Az Art. 26. § (1) bekezdése szerint az adót, a költségvetési támogatást - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni. Bevallások utólagos ellenőrzése során az adóhatóság az ellenőrzés megkezdéséig bevallani elmulasztott adót az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként állapítja meg (Art. 106. § (1) bekezdés). Az önadózás rendszeréből következően tévesen és jogszabályi alap nélkül hivatkozott a felperes arra, hogy helyette, bevallás nélkül az adóhatóság áfa levonást végezhetett volna "bevallani elmulasztott adó" megállapítása hiányában. Az adóhatóság az adózó javára szolgáló tények tisztázásának Art. 97. § (6) bekezdésében rögzített kötelezettségét nem sértette meg azzal, hogy - törvényes eljárással - az adózót megillető adólevonási jogot meghagyta az adózónak.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati költsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése, és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján határozatonként, összesítéssel rendelkezett.
Budapest, 2014. március 27.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria, Kv.V.35.476/2013.)