adozona.hu
BH+ 2014.12.555
BH+ 2014.12.555
I. A bíróság nem rendelhet el hiánypótlást a csődegyezség tartalmának módosítása érdekében [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 21. §, 21/A. § (2) bek.]. II. A csődeljárást lefolytató bíróság a csődegyezséget jóváhagyó végzésében nem rendelkezhet a zálogjog törléséről, mert a bíróság csődegyezséget jóváhagyó végzése megelőzi az adós teljesítését, s feltételtől függő bejegyzési rendelkezésre nincs lehetőség. Amennyiben a volt hitelező a zálogjog törléséhez szükséges nyilatkozatot nem teszi meg, az adós perben kérhet
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság a 2013. október 3-án közzétett végzésével indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az L. Kft.-t rendelve ki.
A csődeljárás során az F. Takarékszövetkezet terjesztett elő három kifogást a többi hitelező követelésének besorolása és az ingatlan értéke megállapítása tekintetében, amelyeket a bíróság érdemben elbírált.
A 2014. január 14-én érkezett beadványában az adós bejelentette, hogy 2014. január 9-én csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen az egyezségi javaslatát...
A csődeljárás során az F. Takarékszövetkezet terjesztett elő három kifogást a többi hitelező követelésének besorolása és az ingatlan értéke megállapítása tekintetében, amelyeket a bíróság érdemben elbírált.
A 2014. január 14-én érkezett beadványában az adós bejelentette, hogy 2014. január 9-én csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen az egyezségi javaslatát a hitelezők elfogadták. Kérte ezért a csődegyezség bíróság által történő jóváhagyását. Csatolta az egyezségi tárgyalás jegyzőkönyvét, a meghatalmazottak képviseleti jogosultságát igazoló okiratokat, a hitelezői listát - melyben a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vett két, moratórium hatálya alá nem tartozó hitelezőt -, az adós reorganizációs programját és az egyezségi megállapodás aláírt példányát.
A reorganizációs program szerint a 2009-ben alakult adós részben önerőből, részben az F. Takarékszövetkezet által biztosított hitelből vásárolta meg a tulajdonában álló ingatlant, amelyen a Takarékszövetkezet, illetve az R. Kft. jelzálogjoga áll fenn. Az ingatlanon az adós lakóparkot kívánt létrehozni, a megvásárlás és a bontási munkálatok után azonban azt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kiemelten védett régészeti lelőhellyé nyilvánította, továbbá a szomszédos ingatlannal kapcsolatos vitái is vannak. Az építkezéssel kapcsolatos előkészítés leállt. Az adós tevékenységet nem folytat, a hatósági határozatokkal szembeni jogorvoslati eljárások megindítását, az ingatlan beépíthetőségi helyzetének javítását és az ingatlan értékesítésének előmozdítását tűzte ki fő célként. Ha sikeresek lesznek az eljárások, az ingatlan piacon való keresleti értéke növekedhet.
Miután a társaságnak csak passzív vagyona van és a reorganizáció csak külső forrásból oldható meg, a további működéshez pedig elengedhetetlen lenne az ingatlan tehermentesítése, ezért a tulajdonosok tagi hitellel saját forrásból fizetnék meg a hitelezőknek a követelésük 5-5%-át, a további tőke, kamat és egyéb követeléseikről pedig a hitelezők lemondanának.
A biztosított hitelezők 50,9%-ban, a nem biztosított hitelezők 79%-ban fogadták el az adós egyezségi javaslatát.
Az Egyezségi megállapodás a felvezető szövegében "Hitelezők" megnevezés alatt a hozzájáruló hitelezőket határozta meg, míg az 1. pontban felsorolta az alábbiakat, mint hitelezői követelést bejelentetteket: F. Takarékszövetkezet, Gy. G., Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal, N. Kft., Fővárosi Vízművek Zrt, R. Kft, NAV Észak-budapesti Adóigazgatóság.
A 9. pont az alábbiakat tartalmazza:
"Felek rögzítik, hogy az Adós kizárólagos tulajdonát képező B., belterület 17619. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon az F. Takarékszövetkezet javára 340 928 CHF kölcsön és járulékai erejéig 32141/2010/10.01.27 számon bejegyzett első ranghelyen zálogjog, míg R. Kft. javára 84 450 000 Ft és járulékai erejéig második ranghelyen 126746/1/2013/13.08.06 szintén zálogjog került bejegyzésre, amely zálogjogok az alapul szolgáló követelések jelen egyezség szerinti megszűnésére tekintettel - az egyezség szerinti összegek maradéktalan megfizetésével - mint mellékkötelezettségek is megszűnnek, ez alapján azok földhivatali törlésére kerül sor. A Hitelezők erre tekintettel kérik az illetékes földhivatalt a jelen pontban meghatározott terhek törlésére."
A 10. pontban az R. Kft. már a megállapodás aláírásával hozzájárult a jelzálogjoga törléséhez.
Az elsőfokú bíróság az egyezségi megállapodás jóváhagyása iránti kérelmet elutasította és a csődeljárást megszüntette. Határozatát azzal indokolta, hogy a csődegyezségnek végrehajthatónak kell lennie, mely fogalomba nem kizárólag a bírósági végrehajtás tartozik, hanem az olyan feltételek egyezségbe történő beépítése is, amelyek alapján a hitelezők számon tudják kérni az egyezségben foglalt ígéretek teljesítését.
Az egyezségi megállapodás 9. pontja alapján nem állapítható meg, hogy mely hitelezőknek kell a tehermentesítéshez szükséges nyilatkozatokat megtenniük, és az sem, hogy erre milyen határidővel kötelesek. A megállapodás e pontja ugyan rögzíti, hogy mely hitelezők jelzálogjoga áll fenn az ingatlanon, de a szöveg utolsó fordulata szerint a "hitelezők" kötelesek kérelmezni az illetékes földhivataltól a terhek törlését. A "hitelezők" fogalmát az egyezségi megállapodás bevezető részében az azt aláíró felekre definiálták, ezek a hitelezők azonban nem jogosultak a kényszeregyezség alá tartozó F. Takarékszövetkezet hitelező ingatlanra bejegyzett jelzálogjogának törlését kérni az illetékes földhivataltól.
Nem határoztak meg a nyilatkozatok megtételére határidőt, ezért az egyezségi megállapodás e része nem végrehajtható.
Nem tartalmazza az írásba foglalt egyezség valamennyi hitelező nevét és postacímét. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Cstv. 11. § (1) bekezdés szerint minősülő, fizetési haladék alól mentesített követeléssel rendelkező hitelezők is az adós hitelezőinek minősülnek, különös tekintettel arra, hogy a vagyonfelügyelő is nyilvántartásba vette őket. A hitelezők adatait csak a vagyonfelügyelő által csatolt és aláírt hitelezői jegyzék tartalmazta, az írásba foglalt egyezség nem, amely így nem felel meg a Cstv. 21. §-ában írtaknak, mert a bíróság nem hagyhat jóvá olyan csődegyezséget, amely több okiratban tartalmazza a jogszabály által előírt szükséges információkat.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában - utalva az adós fellebbezési érvelésére, mely szerint egyetlen jogszabály sem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a nyilatkozatnak ahhoz, hogy egy kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező vonatkozásában is törlésre kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, és ezért az Inytv. 34. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságnak kellett volna erről alakszerű határozatot hoznia - kifejtette, hogy a csődegyezséget az adós köti a hitelezőivel. Az egyezségben vállalt kötelezettség esetén nincs helye annak, hogy az egyezséget jóváhagyó végzésben a bíróság kötelezze a feleket az egyezségben írtak teljesítésére. A Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné, hogy a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben - az eljárási költség, vagyonfelügyelői díj és költség kivételével - az egyezség tartalmára vonatkozó rendelkezést, marasztalást, kötelezést, megállapítást tegyen.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a csődegyezséggel szemben alapvető elvárás a végrehajthatóság. A kikristályosodott bírói gyakorlat csak a külön értelmezést nem igénylő, egyértelműen meghatározott összeg, magatartás és konkrétan rögzített teljesítési határidő meghatározása esetén minősíti végrehajthatónak a határozatot, illetve az egyezséget. A jogszabály előírásainak nem felel meg az olyan, utólagos értelmezésre szoruló egyezség, amelyből nem állapítható meg egyértelműen, hogy ki, mikor, milyen magatartást köteles tanúsítani.
Megállapította, hogy a csődegyezség az adott ügyben a jelzálogjog megszüntetésével kapcsolatban nem egyértelmű, és a bíróság végzése nem tartalmazhat semmilyen rendelkezést a kényszeregyezség hatálya alá eső hitelező jelzálogjogának törlésére vonatkozóan, a csődegyezség erre figyelemmel végrehajthatatlan.
Elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját is, mely szerint egyetlen okiratban kell feltüntetni minden, a törvény által előírt, vagy a felek által szükségesnek tartott szerződéses kikötést. A Cstv. 21. §-ának megsértése önmagában megalapozza az egyezségi megállapodás jóváhagyása iránti kérelem elutasítását. A csődegyezség tartalmi rendelkezései hiánypótlással nem módosíthatók, a hiánypótlás csupán a jóváhagyásra irányuló kérelem tekintetében rendelhető el.
A csődegyezség jogszabályoknak való megfelelése körében - hivatkozva a Ptk. 5. §-ára - utalt arra, hogy a két biztosított követeléssel rendelkező hitelező helyzete jelentősen eltér, mert ugyanazon az ingatlanon áll fenn első- és második ranghelyi jelzálogjoguk. A felszámolási eljárásban a F. Takarékszövetkezetnek az első ranghelyi jelzálogjoga alapján a követelése akár teljes egészében, vagy igen nagy részben megtérülne. A második ranghelyen bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező hitelező, az R. Kft. követelésének megtérülése azonban bizonytalan, mert csak akkor van rá esély, ha az első ranghelyen bejegyzett zálogjogosult már 100%-os kielégítést nyert. A felszámolásban szinte teljes egészében megtérülő követelés jogosultja a csődeljárásban ugyanolyan mértékű kielégítést kapna, mint a felszámolásban kielégítés nélkül maradó hitelezők. Az ítélőtábla álláspontja szerint az ilyen tartalmú csődegyezség csak akkor nem minősülne joggal való visszaélésnek, ha ahhoz az a hitelező is hozzájárult volna, aki biztosított követelése alapján szinte teljes kielégítést nyerne a felszámolásban. Bár a jelen ügyben még nem alkalmazandó a Cstv. 20. § (1a) bekezdése, azonban a csődegyezség a jog társadalmi rendeltetésével akkor fér össze, ha nem vezet illetéktelen előnyök szerzésére, illetve jogok csorbulására. Az F. Takarékszövetkezet biztosított hitelező számára olyan mértékben méltánytalan a csődegyezség, jogai olyan mértékben csorbulnának, hogy ez önmagában is megalapozná a csődeljárás megszüntetését.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21. § (1) bekezdését, mert a jogerős végzésben a bíróságok a kényszeregyezség hatálya alá tartozó zálogjogosulttal kapcsolatban olyan plusz tartalmi követelményeket állítottak fel a csődegyezséggel szemben, amelyeket a Cstv. nem tartalmaz.
Sérti továbbá a jogerős végzés a Cstv. 20. § (1) bekezdését, mert a másodfokú bíróság azzal a megállapítással, mely szerint a csődegyezség a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező számára hátrányos rendelkezést tartalmaz, a csődegyezség gazdasági tartalmát vette vizsgálat alá, melyre nincs lehetősége. A csődegyezség végrehajtható, ezért a jogerős végzés a Cstv. 21/A. § (3) bekezdését is sérti. Végül sérült a Cstv. 1. § (2) bekezdése is, mert a csődeljárás céljára figyelemmel kellett volna a csődegyezséget jóváhagyni.
A kérelem részletes indokolásában kifejtette, nem zárja ki semmi annak lehetőségét, hogy az egyezséghez mellékletek tartozzanak, illetve, hogy az több részből tevődjön össze. A megállapodás szövegét és mellékleteit a polgári jog általános szabályai szerint együttesen kell vizsgálni.
A végrehajthatóság tekintetében a jelzálogjog törlésére vonatkozó csődegyezségi rendelkezések kapcsán előadta, hogy a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező nem volt hajlandó kiadni a zálogjoga törlésére vonatkozó nyilatkozatot. Ezért - álláspontja szerint - kizárólag az a jogszabályi lehetőség maradt, amelyet a fellebbezésében is hivatkozott, mégpedig az Inytv. 34. §-a. Ennek megfelelően a csődeljárást lefolytató bíróságnak kellett volna rendelkeznie a törlésről.
Kifejtette, hogy a jogerős végzésben foglaltak szerint, ha az egyezség az aláírásában részt nem vevő hitelezőre nézve fogalmaz meg kötelezést, úgy az egyezség sehogyan, semmilyen módon nem lesz végrehajtható. Ha a csődegyezségnek egy konkrét határidőt kellett volna megjelölnie az F. Takarékszövetkezet zálogjogának törlésére vonatkozó nyilatkozat kiadására, úgy mindezt csak egy újabb - jognyilatkozat pótlására irányuló - per során lehetett volna kikényszeríteni, mert a hitelező önként nem adott volna ki ilyen engedélyt. A csődegyezséget jóváhagyó bíróság végzése alapján azonban sor kerülhetne azonnal a végrehajtásra, ezért a szóban lévő csődegyezség lényegében az eljáró bíróság mulasztása és téves jogértelmezése miatt lett végrehajthatatlannak nyilvánítva.
Kiemelte, a hitelezők szempontjából az a fontos, hogy az őket érintő rendelkezések teljesülését tudják nyomon követni. A hitelezők szempontjából - miután nem kapnak tulajdonjogot, zálogjogot, egyéb biztosítékot - a csődegyezségnek az ingatlan tehermentesítésére vonatkozó rendelkezései irrelevánsak. Ezért e kérdés nem tartozik a végrehajthatóság kérdéséhez. Az adós ingatlanának tehermentesítése csak és kizárólag az adós szemszögéből nézve bír jelentőséggel.
Előadta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a hiánypótlás lehetőségét biztosítania kellett volna azokban a kérdésekben, amelyek tekintetében a csődegyezséget hiányosnak tartotta, mert a bíróság alapvető feladata a törvényesség felügyelete mellett az is, hogy a csődeljárás céljának megvalósítását biztosítsa.
A másodfokú bíróság újdonságként utalt arra, hogy a joggal való visszaélés és a jóhiszemű joggyakorlás követelményét is sérti a csődegyezség. A kényszeregyezség, mint jogi fogalom, a jogalkotói cél szerint arra hivatott, hogy a hitelezők többsége - az eljárásjogi szabályok betartásával és a kellő szavazati aránnyal - akkor is tudjon megállapodást kötni a hitelezői többség akaratával, ha ahhoz nem járul hozzá az összes hitelező. Ha a törvény által megalkotott szigorú eljárásjogi szabályok betartásra kerülnek, továbbá a hitelezők leadják a törvény szerint kiszámított és szükséges arányú szavazataikat, úgy fel sem merülhet a joggal való visszaélés kategóriája.
Egyetlen hitelező vélelmezett érdeksérelme áll szemben a hitelezők többségének érdeksérelmével, akiket jogaik gyakorlásában a csődegyezség jóváhagyásának megtagadása meggátol.
Utalt arra, hogy a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőkre nem tartalmaz hátrányosabb rendelkezést a csődegyezség, mint a hozzájárulókra, hiszen valamennyien 5%-nyi kielégítést kapnának.
Az F. Takarékszövetkezet felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. A joggal való visszaélés tilalma körében előadta, hogy a csődegyezség kielégítésre vonatkozó rendelkezései nem csupán a Ptk. 5. §-ában rögzített joggal való visszaélés tilalmába ütköznek, hanem a Cstv. 20. § (2) bekezdésébe is.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy az elsőfokú bíróság 2014. június 30-án a felszámolást megindította, a kirendelt felszámoló az A. Kft.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A csődegyezség formai megítélésével kapcsolatban a Kúria egyetért az adós álláspontjával, mely szerint a csődegyezségi megállapodáshoz tartozhatnak mellékletek, és a bíróságnak az egyezségi megállapodást a mellékleteivel egységben kell elbírálnia. (Gfv. VII.30.315/2013/3.)
A Kúria azonban megállapította, hogy az Egyezségi megállapodás nem utal mellékletekre, sőt, megfogalmazásából kitűnően mellékletek nélkül kívánták azt elkészíteni. Nem tekinthető tehát a Hitelezői lista az Egyezségi megállapodás mellékletének. Ebből következően helytállóan állapította meg a jogerős végzés, hogy az egyezség nem felelt meg a Cstv. 21. §-ában foglalt formai követelményeknek. Önmagában ez okból helytállóan döntött a bíróság a csődegyezség jóváhagyása iránti kérelem elutasításáról és az eljárás megszüntetéséről.
A hiánypótlás lehetőségével kapcsolatban a Kúria utal arra, hogy a Cstv. 21/A. § (2) bekezdése szerint "az egyezség jóváhagyására irányuló kérelmet" lehet egy alkalommal 3 munkanapos határidővel hiánypótlásra visszaadni. Nem értelmezhető ez a rendelkezés úgy, hogy az egyezség módosítására kerüljön sor, mert az egyezség módosításának a feltételeit 3 munkanapon belül az adós nem tudja biztosítani (tárgyalási határidők). Nem kizárt természetesen, hogy az adós - amennyiben a moratóriumból még megfelelő idő rendelkezésére áll - visszavonja a benyújtott kérelmet, és új egyezségi tárgyalást tartva az egyezség tartalmát módosítsa. Ezt azonban a bíróság nem rendelheti el, így hiánypótlás keretében nem kerülhet rá sor.
Az egyezség végrehajthatósága, illetve a kényszeregyezség hatálya alá tartozó zálogjogosult zálogjogának megszüntetése vonatkozásában a Kúria megjegyzi, nem helytálló az adósnak az az állítása, hogy az ilyen hitelezők esetében a zálogjog törléséről a csődeljárást lefolytató bíróságnak kellett volna határoznia. A Kúria az adósnak a hitelezők felé fennálló tartozása végrehajtása tekintetében a Gfv. VII.30.017/2014/9. számú végzésében fejtette ki álláspontját, mely szerint a bíróság csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzése és a csődegyezség együttesen jelentik az esetleges végrehajtás alapjául szolgáló okiratot. Helytállóan fejtette ki az adós a felülvizsgálati kérelemben, hogy a jelzálogjog törlésére vonatkozó kötelezettség nem az adós kötelezettsége a hitelezők felé, hanem a jelzálogjogosult kötelezettsége - a csődegyezségben foglalt adósi kötelezettség teljesítését követően - az adós felé. A csődeljárást lefolytató bíróság azért nem rendelkezhet a zálogjog törléséről, mert a bíróság csődegyezséget jóváhagyó határozata megelőzi az adós teljesítését, s feltételtől függő bejegyzési rendelkezésre nincs lehetőség.
Ha a Cstv. szabályainak megfelelően létrejött kényszeregyezséget az adós az abban foglaltak szerint teljesíti, akkor a kötelezettsége teljesítettnek minősül abban az esetben is, ha a csődegyezségben meghatározott összeg kisebb a hitelező eredeti követelésénél. Ilyen esetben a biztosítékkal rendelkező hitelező sem élhet a biztosíték nyújtotta jogosítványokkal, követelésének - a szabályos csődegyezségnek megfelelően történt - kielégítésével a biztosíték is megszűnik (Pfv. VII.20.199/2012/8). Amennyiben a volt hitelező nem teszi meg a nyilatkozatot a zálogjog törlésére vonatkozóan, az adós perben kérheti a zálogjog törlését.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.262/2014.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Simala Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Simala Zoltán ügyvéd által képviselt A. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós ellen a Fővárosi Törvényszéken 9.Cspk.01-13-000072 számon indított csődeljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 11.Cspkf.43.669/2014/2. számú végzése ellen az adós által 26. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán folyamatban levő felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 15 napon belül 12.700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
A bíróság a 2013. október 3-án közzétett végzésével indította meg az adós csődeljárását, vagyonfelügyelőként az L. Kft-t rendelve ki.
A csődeljárás során az F. Takarékszövetkezet terjesztett elő három kifogást a többi hitelező követelésének besorolása és az ingatlan értéke megállapítása tekintetében, amelyeket a bíróság érdemben elbírált.
A 2014. január 14-én érkezett beadványában az adós bejelentette, hogy 2014. január 9-én csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen az egyezségi javaslatát a hitelezők elfogadták. Kérte ezért a csődegyezség bíróság által történő jóváhagyását. Csatolta az egyezségi tárgyalás jegyzőkönyvét, a meghatalmazottak képviseleti jogosultságát igazoló okiratokat, a hitelezői listát - melyben a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vett két, moratórium hatálya alá nem tartozó hitelezőt -, az adós reorganizációs programját és az egyezségi megállapodás aláírt példányát.
A reorganizációs program szerint a 2009-ben alakult adós részben önerőből, részben az F. Takarékszövetkezet által biztosított hitelből vásárolta meg a tulajdonában álló ingatlant, amelyen a Takarékszövetkezet, illetve az R. Kft. jelzálogjoga áll fenn. Az ingatlanon az adós lakóparkot kívánt létrehozni, a megvásárlás és a bontási munkálatok után azonban azt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kiemelten védett régészeti lelőhellyé nyilvánította, továbbá a szomszédos ingatlannal kapcsolatos vitái is vannak. Az építkezéssel kapcsolatos előkészítés leállt. Az adós tevékenységet nem folytat, a hatósági határozatokkal szembeni jogorvoslati eljárások megindítását, az ingatlan beépíthetőségi helyzetének javítását és az ingatlan értékesítésének előmozdítását tűzte ki fő célként. Ha sikeresek lesznek az eljárások, az ingatlan piacon való keresleti értéke növekedhet.
Miután a társaságnak csak passzív vagyona van és a reorganizáció csak külső forrásból oldható meg, a további működéshez pedig elengedhetetlen lenne az ingatlan tehermentesítése, ezért a tulajdonosok tagi hitellel saját forrásból fizetnék meg a hitelezőknek a követelésük 5-5%-át, a további tőke, kamat és egyéb követeléseikről pedig a hitelezők lemondanának.
A biztosított hitelezők 50,9%-ban, a nem biztosított hitelezők 79%-ban fogadták el az adós egyezségi javaslatát.
Az Egyezségi megállapodás a felvezető szövegében "Hitelezők" megnevezés alatt a hozzájáruló hitelezőket határozta meg, míg az 1. pontban felsorolta az alábbiakat, mint hitelezői követelést bejelentetteket: F. Takarékszövetkezet, Gy. G., Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal, N. Kft., Fővárosi Vízművek Zrt, R. Kft, NAV Észak-budapesti Adóigazgatóság.
A 9. pont az alábbiakat tartalmazza:
"Felek rögzítik, hogy az Adós kizárólagos tulajdonát képező B., belterület 17619.hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon az F. Takarékszövetkezet javára 340 928 CHF kölcsön és járulékai erejéig 32141/2010/10.01.27 számon bejegyzett első ranghelyen zálogjog, míg R. Kft. javára 84.450.000 Ft és járulékai erejéig második ranghelyen 126746/1/2013/13.08.06 szintén zálogjog került bejegyzésre, amely zálogjogok az alapul szolgáló követelések jelen egyezség szerinti megszűnésére tekintettel - az egyezség szerinti összegek maradéktalan megfizetésével - mint mellékkötelezettségek is megszűnnek, ez alapján azok földhivatali törlésére kerül sor. A Hitelezők erre tekintettel kérik az illetékes földhivatalt a jelen pontban meghatározott terhek törlésére."
A 10. pontban az R. Kft. már a megállapodás aláírásával hozzájárult a jelzálogjoga törléséhez.
Az elsőfokú bíróság az egyezségi megállapodás jóváhagyása iránti kérelmet elutasította és a csődeljárást megszüntette. Határozatát azzal indokolta, hogy a csődegyezségnek végrehajthatónak kell lennie, mely fogalomba nem kizárólag a bírósági végrehajtás tartozik, hanem az olyan feltételek egyezségbe történő beépítése is, amelyek alapján a hitelezők számon tudják kérni az egyezségben foglalt ígéretek teljesítését.
Az egyezségi megállapodás 9. pontja alapján nem állapítható meg, hogy mely hitelezőknek kell a tehermentesítéshez szükséges nyilatkozatokat megtenniük, és az sem, hogy erre milyen határidővel kötelesek. A megállapodás ezen pontja ugyan rögzíti, hogy mely hitelezők jelzálogjoga áll fenn az ingatlanon, de a szöveg utolsó fordulata szerint a "hitelezők" kötelesek kérelmezni az illetékes földhivataltól a terhek törlését. A "hitelezők" fogalmát az egyezségi megállapodás bevezető részében az azt aláíró felekre definiálták, ezek a hitelezők azonban nem jogosultak a kényszeregyezség alá tartozó F. Takarékszövetkezet hitelező ingatlanra bejegyzett jelzálogjogának törlését kérni az illetékes földhivataltól.
Nem határoztak meg a nyilatkozatok megtételére határidőt, ezért az egyezségi megállapodás ezen része nem végrehajtható.
Nem tartalmazza az írásba foglalt egyezség valamennyi hitelező nevét és postacímét. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Cstv. 11. § (1) bekezdés szerint minősülő, fizetési haladék alól mentesített követeléssel rendelkező hitelezők is az adós hitelezőinek minősülnek, különös tekintettel arra, hogy a vagyonfelügyelő is nyilvántartásba vette őket. A hitelezők adatait csak a vagyonfelügyelő által csatolt és aláírt hitelezői jegyzék tartalmazta, az írásba foglalt egyezség nem, amely így nem felel meg a Cstv. 21. §-ában írtaknak, mert a bíróság nem hagyhat jóvá olyan csődegyezséget, amely több okiratban tartalmazza a jogszabály által előírt szükséges információkat.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában - utalva az adós fellebbezési érvelésére, mely szerint egyetlen jogszabály sem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a nyilatkozatnak ahhoz, hogy egy kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező vonatkozásában is törlésre kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, és ezért az Inytv. 34. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságnak kellett volna erről alakszerű határozatot hoznia - kifejtette, hogy a csődegyezséget az adós köti a hitelezőivel. Az egyezségben vállalt kötelezettség esetén nincs helye annak, hogy az egyezséget jóváhagyó végzésben a bíróság kötelezze a feleket az egyezségben írtak teljesítésére. A Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné, hogy a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben - az eljárási költség, vagyonfelügyelői díj és költség kivételével - az egyezség tartalmára vonatkozó rendelkezést, marasztalást, kötelezést, megállapítást tegyen.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a csődegyezséggel szemben alapvető kritérium a végrehajthatóság. A kikristályosodott bírói gyakorlat csak a külön értelmezést nem igénylő, egyértelműen meghatározott összeg, magatartás és konkrétan rögzített teljesítési határidő meghatározása esetén minősíti végrehajthatónak a határozatot, illetve az egyezséget. A jogszabály előírásainak nem felel meg az olyan, utólagos értelmezésre szoruló egyezség, amelyből nem állapítható meg egyértelműen, hogy ki, mikor, milyen magatartást köteles tanúsítani.
Megállapította, hogy a csődegyezség az adott ügyben a jelzálogjog megszüntetésével kapcsolatban nem egyértelmű, és a bíróság végzése nem tartalmazhat semmilyen rendelkezést a kényszeregyezség hatálya alá eső hitelező jelzálogjogának törlésére vonatkozóan, a csődegyezség erre figyelemmel végrehajthatatlan.
Osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját is, mely szerint egyetlen okiratban kell feltüntetni minden, a törvény által előírt, vagy a felek által szükségesnek tartott szerződéses kikötést. A Cstv. 21. §-ának megsértése önmagában megalapozza az egyezségi megállapodás jóváhagyása iránti kérelem elutasítását. A csődegyezség tartalmi rendelkezései hiánypótlással nem módosíthatók, a hiánypótlás csupán a jóváhagyásra irányuló kérelem tekintetében rendelhető el.
A csődegyezség jogszabályoknak való megfelelése körében - hivatkozva a Ptk. 5. §-ára - utalt arra, hogy a két biztosított követeléssel rendelkező hitelező helyzete jelentősen eltér, mert ugyanazon az ingatlanon áll fenn első- és második helyi jelzálogjoguk. A felszámolási eljárásban a F. Takarékszövetkezetnek az első helyi jelzálogjoga alapján a követelése akár teljes egészében, vagy igen nagy részben megtérülne. Ugyanakkor a második ranghelyen bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező hitelező, az R. Kft. követelésének megtérülése bizonytalan, mert csak akkor van rá esély, ha az első ranghelyen bejegyzett zálogjogosult már 100%-os kielégítést nyert. A felszámolásban szinte teljes egészében megtérülő követelés jogosultja a csődeljárásban ugyanolyan mértékű kielégítést kapna, mint a felszámolásban kielégítés nélkül maradó hitelezők. Az ítélőtábla álláspontja szerint az ilyen tartalmú csődegyezség csak akkor nem minősülne joggal való visszaélésnek, ha ahhoz az a hitelező is hozzájárult volna, aki biztosított követelése alapján szinte teljes kielégítést nyerne a felszámolásban. Bár a jelen ügyben még nem alkalmazandó a Cstv. 20. § (1a) bekezdése, azonban a csődegyezség a jog társadalmi rendeltetésével akkor fér össze, ha nem vezet illetéktelen előnyök szerzésére, illetve jogok csorbulására. Az F. Takarékszövetkezet biztosított hitelező számára olyan mértékben méltánytalan a csődegyezség, jogai olyan mértékben csorbulnának, hogy ez önmagában is megalapozná a csődeljárás megszüntetését.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21. § (1) bekezdését, mert a jogerős végzésben a bíróságok a kényszeregyezség hatálya alá tartozó zálogjogosulttal kapcsolatban olyan plusz tartalmi követelményeket állítottak fel a csődegyezséggel szemben, amelyeket a Cstv. nem tartalmaz.
Sérti továbbá a jogerős végzés a Cstv. 20. § (1) bekezdését, mert a másodfokú bíróság azzal a megállapítással, mely szerint a csődegyezség a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező számára hátrányos rendelkezést tartalmaz, a csődegyezség gazdasági tartalmát vette vizsgálat alá, melyre nincs lehetősége. A csődegyezség végrehajtható, ezért a jogerős végzés a Cstv. 21/A. § (3) bekezdését is sérti. Végül sérült a Cstv. 1. § (2) bekezdése is, mert a csődeljárás céljára figyelemmel kellett volna a csődegyezséget jóváhagyni.
A kérelem részletes indokolásában kifejtette, nem zárja ki semmi annak lehetőségét, hogy az egyezséghez mellékletek tartozzanak, illetve, hogy az több részből tevődjön össze. A megállapodás szövegét és mellékleteit a polgári jog általános szabályai szerint együttesen kell vizsgálni.
A végrehajthatóság tekintetében a jelzálogjog törlésére vonatkozó csődegyezségi rendelkezések kapcsán előadta, hogy a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező nem volt hajlandó kiadni a zálogjoga törlésére vonatkozó nyilatkozatot. Ezért - álláspontja szerint - kizárólag az a jogszabályi lehetőség maradt, amelyet a fellebbezésében is hivatkozott, mégpedig az Inytv. 34. §-a. Ennek megfelelően a csődeljárást lefolytató bíróságnak kellett volna rendelkeznie a törlésről.
Kifejtette, hogy a jogerős végzésben foglaltak szerint, ha az egyezség az aláírásában részt nem vevő hitelezőre nézve fogalmaz meg kötelezést, úgy az egyezség sehogyan, semmilyen módon nem lesz végrehajtható. Ha a csődegyezségnek egy konkrét határidőt kellett volna megjelölnie az F. Takarékszövetkezet zálogjogának törlésére vonatkozó nyilatkozat kiadására, úgy mindezt csak egy újabb - jognyilatkozat pótlására irányuló - per során lehetett volna kikényszeríteni, mivel a hitelező önként nem adott volna ki ilyen engedélyt. A csődegyezséget jóváhagyó bíróság végzése alapján azonban sor kerülhetne azonnal a végrehajtásra, ezért a szóban forgó csődegyezség lényegében az eljáró bíróság mulasztása és téves jogértelmezése miatt lett végrehajthatatlannak nyilvánítva.
Kiemelte, a hitelezők szempontjából az a fontos, hogy az őket érintő rendelkezések teljesülését tudják nyomon követni. A hitelezők szempontjából - miután nem kapnak tulajdonjogot, zálogjogot, egyéb biztosítékot - a csődegyezségnek az ingatlan tehermentesítésére vonatkozó rendelkezései irrelevánsak. Ezért e kérdés nem tartozik a végrehajthatóság kérdéséhez. Az adós ingatlanának tehermentesítése csak és kizárólag az adós szemszögéből nézve bír jelentőséggel.
Előadta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a hiánypótlás lehetőségét biztosítania kellett volna azokban a kérdésekben, amelyek tekintetében a csődegyezséget hiányosnak tartotta, mert a bíróság alapvető feladata a törvényesség felügyelete mellett az is, hogy a csődeljárás céljának megvalósítását biztosítsa.
A másodfokú bíróság újdonságként utalt arra, hogy a joggal való visszaélés és a jóhiszemű joggyakorlás követelményét is sérti a csődegyezség. A kényszeregyezség, mint jogi fogalom, a jogalkotói cél szerint arra hivatott, hogy a hitelezők többsége - az eljárásjogi szabályok betartásával és a kellő szavazati aránnyal - akkor is tudjon megállapodást kötni a hitelezői többség akaratával, ha ahhoz nem járul hozzá az összes hitelező. Ha a törvény által megalkotott szigorú eljárásjogi szabályok betartásra kerülnek, továbbá a hitelezők leadják a törvény szerint kiszámított és szükséges arányú szavazataikat, úgy fel sem merülhet a joggal való visszaélés kategóriája.
Egyetlen hitelező vélelmezett érdeksérelme áll szemben a hitelezők többségének érdeksérelmével, akiket jogaik gyakorlásában a csődegyezség jóváhagyásának megtagadása meggátol.
Utalt arra, hogy a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőkre nem tartalmaz hátrányosabb rendelkezést a csődegyezség, mint a hozzájárulókra, hiszen valamennyien 5%-nyi kielégítést kapnának.
Az F. Takarékszövetkezet felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. A joggal való visszaélés tilalma körében előadta, hogy a csődegyezség kielégítésre vonatkozó rendelkezései nem csupán a Ptk. 5. §-ában rögzített joggal való visszaélés tilalmába ütköznek, hanem a Cstv. 20. § (2) bekezdésébe is.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy az elsőfokú bíróság 2014. június 30-án a felszámolást Fpk.01-14-004344 számon megindította, a kirendelt felszámoló az A. Kft.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A csődegyezség formai megítélésével kapcsolatban a Kúria egyetért az adós álláspontjával, mely szerint a csődegyezségi megállapodáshoz tartozhatnak mellékletek, és a bíróságnak az egyezségi megállapodást a mellékleteivel egységben kell elbírálnia. (Gfv. VII.30.315/2013/3.)
A Kúria azonban megállapította, hogy az Egyezségi megállapodás nem utal mellékletekre, sőt, megfogalmazásából kitűnően mellékletek nélkül kívánták azt elkészíteni. Nem tekinthető tehát a Hitelezői lista az Egyezségi megállapodás mellékletének. Ebből következően helytállóan állapította meg a jogerős végzés, hogy az egyezség nem felelt meg a Cstv. 21. §-ában foglalt formai követelményeknek. Önmagában ez okból helytállóan döntött a bíróság a csődegyezség jóváhagyása iránti kérelem elutasításáról és az eljárás megszüntetéséről.
A hiánypótlás lehetőségével kapcsolatban a Kúria utal arra, hogy a Cstv. 21/A. § (2) bekezdése szerint "az egyezség jóváhagyására irányuló kérelmet" lehet egy alkalommal 3 munkanapos határidővel hiánypótlásra visszaadni. Nem értelmezhető ez a rendelkezés úgy, hogy az egyezség módosítására kerüljön sor, hiszen az egyezség módosításának a feltételeit 3 munkanapon belül az adós nem tudja biztosítani (tárgyalási határidők). Nem kizárt természetesen, hogy az adós - amennyiben a moratóriumból még megfelelő idő rendelkezésére áll - visszavonja a benyújtott kérelmet, és új egyezségi tárgyalást tartva az egyezség tartalmát módosítsa. Ezt azonban a bíróság nem rendelheti el, így hiánypótlás keretében nem kerülhet rá sor.
Az egyezség végrehajthatósága, illetve a kényszeregyezség hatálya alá tartozó zálogjogosult zálogjogának megszüntetése vonatkozásában a Kúria megjegyzi, nem helytálló az adósnak az az állítása, hogy az ilyen hitelezők esetében a zálogjog törléséről a csődeljárást lefolytató bíróságnak kellett volna határoznia. A Kúria az adósnak a hitelezők felé fennálló tartozása végrehajtása tekintetében a Gfv.VII.30.017/2014/9. számú végzésében fejtette ki álláspontját, mely szerint a bíróság csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzése és a csődegyezség együttesen képezik az esetleges végrehajtás alapjául szolgáló okiratot. Ugyanakkor helytállóan fejtette ki az adós a felülvizsgálati kérelemben, hogy a jelzálogjog törlésére vonatkozó kötelezettség nem az adós kötelezettsége a hitelezők felé, hanem a jelzálogjogosult kötelezettsége - a csődegyezségben foglalt adósi kötelezettség teljesítését követően - az adós felé. A csődeljárást lefolytató bíróság azért nem rendelkezhet a zálogjog törléséről, mert a bíróság csődegyezséget jóváhagyó határozata megelőzi az adós teljesítését, s feltételtől függő bejegyzési rendelkezésre nincs lehetőség.
Ha a Cstv. szabályainak megfelelően létrejött kényszeregyezséget az adós az abban foglaltak szerint teljesíti, akkor a kötelezettsége teljesítettnek minősül abban az esetben is, ha a csődegyezségben meghatározott összeg kisebb a hitelező eredeti követelésénél. Ilyen esetben a biztosítékkal rendelkező hitelező sem élhet a biztosíték nyújtotta jogosítványokkal, követelésének - a szabályos csődegyezségnek megfelelően történt - kielégítésével a biztosíték is megszűnik (Pfv. VII.20.199/2012/8). Amennyiben a volt hitelező nem teszi meg a nyilatkozatot a zálogjog törlésére vonatkozóan, az adós perben kérheti a zálogjog törlését.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az adós felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a hitelező jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.)IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.