adozona.hu
BH+ 2014.12.552
BH+ 2014.12.552
A betéti társasággal szemben kibocsátott jogerős fizetési meghagyásban rögzített megítélt összeg jogalapját és összegét a betéti társaság volt beltagja a vele szemben indított külön perben vitathatja. A közokirattal bizonyított tartozással szemben azonban a beltagot terheli a tartozás összegének bizonyítása [Pp. 164. § (1) bek., 195. § (1) bek.; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 97. § (2) bek., 108. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. január 11. napján 92 179 942Ft és ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte a G. Kereskedelmi Betéti Társasággal (a továbbiakban: betéti társaság) szemben a bíróságtól.
A bíróság a kibocsátott fizetési meghagyást a kötelezett részére a cégjegyzékbe bejegyzett székhely helyett, a kötelezett egyik törvényes képviselője által a postához bejelentett utánküldési címen kézbesítette. A fizetési...
BH+ 2014.12.552 A betéti társasággal szemben kibocsátott jogerős fizetési meghagyásban rögzített megítélt összeg jogalapját és összegét a betéti társaság volt beltagja a vele szemben indított külön perben vitathatja. A közokirattal bizonyított tartozással szemben azonban a beltagot terheli a tartozás összegének bizonyítása [Pp. 164. § (1) bek., 195. § (1) bek.; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 97. § (2) bek., 108. § (3) bek.].
A felperes 2007. január 11. napján 92 179 942Ft és ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte a G. Kereskedelmi Betéti Társasággal (a továbbiakban: betéti társaság) szemben a bíróságtól.A bíróság a kibocsátott fizetési meghagyást a kötelezett részére a cégjegyzékbe bejegyzett székhely helyett, a kötelezett egyik törvényes képviselője által a postához bejelentett utánküldési címen kézbesítette. A fizetési meghagyás 2007. augusztus 11-én - ellentmondás hiányában - jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.
A felperes a betéti társasággal szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett, amely azonban eredményre nem vezetett.
2007. június 18-án az alperessel - mint a társaság mögöttes helytállásra köteles, a cégnyilvántartásba a mai napig bejegyzett, egyébként önálló cégjegyzésre jogosult, törvényes képviselőként is feltüntetett beltagjával szemben - a felperes ugyancsak kérte 92 179 942 Ft és ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását.
Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes módosított keresetével 76 830 112 Ft és ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogcímeként a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 101. §-ára hivatkozott. Állította, hogy az alperes beltag korlátlan, a betéti társaság többi beltagjával egyetemleges helytállási kötelezettséggel tartozik a követeléséért. Utalt arra is, hogy a felperes és a betéti társaság között 2003-ban szén eladására vonatkozó adásvételi szerződés jött létre. A betéti társaság a szerződésből eredő vételár fizetési kötelezettségének a keresetben megjelölt összeg erejéig nem tett eleget. A vele szemben kibocsátott és jogerőre emelkedett fizetési meghagyás végrehajtása során a követelés, vagyoni fedezet hiányában, nem nyert kielégítést. A felperes hivatkozott arra is, hogy a kereset egy részösszege tekintetében engedményesként lépett fel az alperessel szemben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy 2003-ban a felperes mint eladó és a betéti társaság mint vevő között adásvételi szerződés jött létre. Állította azonban, hogy a szerződő felek nem határozták meg a vételárat, annak kialakítását a különböző minőségű szenek osztályozását követően tervezték. Hivatkozott arra is, hogy a vevőnek az így meghatározott ellenértéket a kiskereskedelmi forgalomban történt értékesítés során befolyt vételárból kellett kiegyenlítenie. Az alperes ezért vitatta, hogy a betéti társaságnak a felperessel szemben tartozása áll fenn, és bármilyen tartozásért őt, beltagsági jogviszonya miatt, mögöttes helytállási kötelezettség terheli. Előadta azt is, hogy a felperes által eltűntként megjelölt szénmennyiséget a felperes törvényes képviselője, - aki egyúttal a betéti társaság törvényes képviselője is - a betéti társaság nevében, egy harmadik cég részére értékesítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Jogi álláspontja az volt, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének, bírósági kioktatás ellenére nem tett eleget. Nem tudta bizonyítani a 2003-ban közte és a betéti társaság között létrejött szerződésben kikötött vételárat, illetve teljesítési határidőt. Az engedményezett követelésként érvényesített igénye tekintetében sem igazolta, hogy az engedményező a betéti társaság birtokába került áru ellenértékére milyen jogcímen tartott igényt. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által benyújtott okiratokból kizárólag azt lehetett megállapítani, hogy külföldről, a betéti társaság által utóbb átvett szén milyen mennyiségben került leszállításra.
A felperes fellebbezése folytán, illetve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése alapján ismételten eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 76 830 112 Ft-ot, valamint ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatait.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a betéti társasággal szembeni nemperes, fizetési meghagyásos eljárásba a felperes az alperest nem vonta be, így a fizetési meghagyás jogereje a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján rá nem terjedt ki.
Az ítélőtábla kiemelte, az alperes a közhiteles cég nyilvántartás adatai alapján 2002. október 2-ától a betéti társaság beltagja, egyúttal önálló cégjegyzésre jogosult képviselője. A betéti társasággal szemben jogerőre emelkedett fizetési meghagyás azonban a Pp. 195. § (1) bekezdésének alkalmazásával olyan közokirat, amely teljesen bizonyítja azt a tényt, hogy a társaság tartozása a felperessel szemben az abban meghatározott összegben és esedékességgel fennáll. A felperest a követelés alapjául szolgáló tények további bizonyításának kötelezettsége ezért nem terhelte.
A Pp. 195. § (6) bekezdése alapján a közokirattal szemben is van helye ellenbizonyításnak. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében ez a bizonyítási kötelezettség azonban az alperest terhelte.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésének és a 141. § (2) bekezdésének alkalmazásával tájékoztatta az alperest az általa bizonyítandó tényekről, egyúttal határidőt biztosított a nyilatkozatok és bizonyítási indítványok előterjesztésére.
Az alperes ezt követően, személyes előadásában, a betéti társaság részére történő szállítás tényét önmagában nem vitatta. Arra vonatkozóan pedig egyáltalán nem nyilatkozott és bizonyítási eszközt sem jelölt meg, hogy a társaság közokirattal igazolt tartozásának mértéke mennyiben és milyen okból tér el a felperes által követelt összegtől. Azt sem vonta kétségbe, hogy a felperes követelését a betéti társaság vagyona nem fedezi. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest mint a társaság kötelezettségéért korlátlanul felelős beltagot, az 1997. évi Gt. 101. § (1) bekezdésének alkalmazásával a keresetnek megfelelően marasztalta.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Jogszabálysértésként a fizetési maghagyásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmh tv.) 16. § (1) bekezdését, továbbá a Pp. 27. § (2) bekezdését, a Pp. 128. §-át, és a Pp. 3. § (6) bekezdését jelölte meg. E körben utalt arra, hogy a másodfokú bíróság a betéti társasággal szemben kibocsátott fizetési meghagyás szabálytalan kézbesítése ellenére megállapította a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését, és a követelés jogosságát ítélt dolognak minősítette. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta a felperes és a bt. közötti alapjogviszonyt, a szerződésük fennállását, továbbá a felperes követelésének jogosságát, megsértve a Pp. 213. § (1) bekezdése és a Pp. 253. § (3) bekezdését is. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság joghatályosnak elfogadva a betéti társaság ellen kibocsátott fizetési meghagyást, az alperes, mint volt beltag saját vagyonára marasztaló ítéletet hozott, megszegve ezáltal a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 97. § (2) bekezdését és 108. § (3) bekezdését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Azt az alábbiakra tekintettel nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti, amint arra a korábban hozott végzésében is utalt, a betéti társasággal szembeni fizetési meghagyás kibocsátásának időpontjára tekintettel az Fmh tv. szabályai nem alkalmazhatók. Így azoknak a másodfokú bíróság általi megsértése fel sem merülhetett. A jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezhette továbbá a fizetési meghagyásra irányadó Pp. 321. § (1) bekezdése értelmében az sem, hogy az ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett fizetési meghagyást megelőzően folyt eljárás az alperes által megjelölt Pp. 27. § (2) bekezdésének, 128. §-ának, 3. § (6) bekezdésének megfelelt-e. A Kúria a fent hivatkozott határozatában kifejtette azt is, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 22. § (1) bekezdése értelmében az alperes beltagsági jogviszonyát fennállónak kell tekinteni.
A felülvizsgálati bíróság úgy ítélte, a másodfokú bíróság a Pp. 195. § (1) bekezdését megfelelően alkalmazva, helytállóan állapította meg azt is, hogy a betéti társasággal szemben kibocsátott, jogerős fizetési meghagyás mint közokirat teljesen bizonyította a betéti társaságnak a felperessel szemben fennálló tartozását. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében ezért az alperest mint mögöttes felelősséggel rendelkező beltagot terhelte annak bizonyítása, hogy a betéti társaság tartozása részben vagy egészben nem áll fenn. Az alperes azonban az elsőfokú eljárásban a követelés jogalapjának és összegének vitatása ellenére, állításának bizonyítására indítványt, a bíróság Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésében foglalt felhívását követően sem terjesztett elő. A felperes és a betéti társaság közötti megállapodás létrejöttét, a felperesi szénszállítás tényét azonban maga sem vitatta. Nem tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor megállapította, az alperes mint mögöttesen felelős beltag a betéti társaság kötelezettségének teljesítésért helytállni köteles, függetlenül attól, hogy a felperes az igényét a betéti társasággal szemben külön eljárásban érvényesítette. (BH 2008.155). Így, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) alperes által megjelölt 97. § (2) bekezdésének, illetve 108. § (3) bekezdésének megsértése sem merült fel.
Az alperes a megelőző eljárások során vitatta a felperes által, a betéti társasággal szemben kiállított számlák szabályszerűségét, annak átvételi módját, a betéti társaság részéről történt befogadását.
Az ítélőtábla azonban kellő indokát adta annak, hogy e nyilatkozatnak azért nem tulajdonított a jogvita eldöntése során jelentőséget, mert az alperes a fentiek szerint közokirattal bizonyított tartozással szemben nem jelölte meg, hogy a tartozás mértéke mennyiben tér el, és az azt alátámasztó bizonyítékokra sem utalt. A felülvizsgálati eljárás során - ha az eljárt bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, azok felülmérlegelésére nincs mód. A jelen eljárásban - figyelemmel arra is, hogy az alperes az őt terhelő bizonyításról az elsőfokú eljárás során a szükséges tájékoztatást megkapta, ennek ellenére - konkrét bizonyítékot állításának alátámasztására nem jelölt meg - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, a másodfokú bíróság által megállapított tényállást, az abból levont jogi következtetéseket nem lehet jogszabálysértőnek tekinteni.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság a megismételt eljárás során, a megelőzően folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban hozott végzésben írtaknak megfelelően eljárva hozta meg döntését, a Pp. 213. § (1) bekezdésében és a Pp. 253. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése nélkül. A kereseti kérelemről döntött, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között.
A Kúria mindezekre tekintettel, az anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.012/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kiss és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kiss Katalin ügyvéd által képviselt U. LIMITED felperesnek, Dr. Dalmadi György ügyvéd által képviselt Dr. B. P. alperes ellen helytállási kötelezettség teljesítése iránt a Fővárosi Bíróságon 38.P.24.979/2007. szám alatt indított, a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.849/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 3.500.000,- (Hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, valamint 15 napon belül a felperesnek 1.000.000,- (Egymillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes 2007. január 11. napján 92.179.942,-Ft és ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte a G. Kereskedelmi Betéti Társasággal (a továbbiakban: betéti társaság) szemben a Fővárosi Bíróságtól.
A bíróság a kibocsátott fizetési meghagyást a kötelezett részére a cégjegyzékbe bejegyzett székhely helyett, a kötelezett egyik törvényes képviselője által a postához bejelentett utánküldési címen kézbesítette. A fizetési meghagyás 2007. augusztus 11-én - ellentmondás hiányában - jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.
A felperes a betéti társasággal szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett, amely azonban eredményre nem vezetett.
2007. június 18-án az alperessel - mint a társaság mögöttes helytállásra köteles, a cégnyilvántartásba a mai napig bejegyzett, egyébként önálló cégjegyzésre jogosult, törvényes képviselőként is feltüntetett beltagjával szemben - a felperes ugyancsak kérte 92.179.942,-Ft és ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását.
Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes módosított keresetével 76.830.112,-Ft és ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogcímeként a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 101. §-ára hivatkozott. Állította, hogy az alperes beltag korlátlan, a betéti társaság többi beltagjával egyetemleges helytállási kötelezettséggel tartozik a követeléséért. Utalt arra is, hogy a felperes és a betéti társaság között 2003-ban szén eladására vonatkozó adásvételi szerződés jött létre. A betéti társaság a szerződésből eredő vételár fizetési kötelezettségének a keresetben megjelölt összeg erejéig nem tett eleget. A vele szemben kibocsátott és jogerőre emelkedett fizetési meghagyás végrehajtása során a követelés, vagyoni fedezet hiányában, nem nyert kielégítést. A felperes hivatkozott arra is, hogy a kereset egy részösszege tekintetében engedményesként lépett fel az alperessel szemben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy 2003-ban a felperes mint eladó és a betéti társaság mint vevő között adásvételi szerződés jött létre. Állította azonban, hogy a szerződő felek nem határozták meg a vételárat, annak kialakítását a különböző minőségű szenek osztályozását követően tervezték. Hivatkozott arra is, hogy a vevőnek az így meghatározott ellenértéket a kiskereskedelmi forgalomban történt értékesítés során befolyt vételárból kellett kiegyenlítenie. Az alperes ezért vitatta, hogy a betéti társaságnak a felperessel szemben tartozása áll fenn, és bármilyen tartozásért őt, beltagsági jogviszonya miatt, mögöttes helytállási kötelezettség terheli. Előadta azt is, hogy a felperes által eltűntként megjelölt szénmennyiséget a felperes törvényes képviselője, - aki egyúttal a betéti társaság törvényes képviselője is - a betéti társaság nevében, egy harmadik cég részére értékesítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Jogi álláspontja az volt, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének, bírósági kioktatás ellenére nem tett eleget. Nem tudta bizonyítani a 2003-ban közte és a betéti társaság között létrejött szerződésben kikötött vételárat, illetve teljesítési határidőt. Az engedményezett követelésként érvényesített igénye tekintetében sem igazolta, hogy az engedményező a betéti társaság birtokába került áru ellenértékére milyen jogcímen tartott igényt. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által benyújtott okiratokból kizárólag azt lehetett megállapítani, hogy külföldről, a betéti társaság által utóbb átvett szén milyen mennyiségben került leszállításra.
A felperes fellebbezése folytán, illetve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.X.21.742/2011/7. számú végzése alapján ismételten eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 76.830.112,-Ft-ot, valamint ennek 2006. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatait.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a betéti társasággal szembeni nemperes, fizetési meghagyásos eljárásba a felperes az alperest nem vonta be, így a fizetési meghagyás jogereje a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján rá nem terjedt ki.
Az ítélőtábla kiemelte, az alperes a közhiteles cég nyilvántartás adatai alapján 2002. október 2-ától a betéti társaság beltagja, egyúttal önálló cégjegyzésre jogosult képviselője. A betéti társasággal szemben jogerőre emelkedett fizetési meghagyás azonban a Pp. 195. § (1) bekezdésének alkalmazásával olyan közokirat, amely teljesen bizonyítja azt a tényt, hogy a társaság tartozása a felperessel szemben az abban meghatározott összegben és esedékességgel fennáll. A felperest a követelés alapjául szolgáló tények további bizonyításának kötelezettsége ezért nem terhelte.
A Pp. 195. § (6) bekezdése alapján a közokirattal szemben is van helye ellenbizonyításnak. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében ez a bizonyítási kötelezettség azonban az alperest terhelte.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésének és a 141. § (2) bekezdésének alkalmazásával tájékoztatta az alperest az általa bizonyítandó tényekről, egyúttal határidőt biztosított a nyilatkozatok és bizonyítási indítványok előterjesztésére.
Az alperes ezt követően, személyes előadásában, a betéti társaság részére történő szállítás tényét önmagában nem vitatta. Arra vonatkozóan pedig egyáltalán nem nyilatkozott és bizonyítási eszközt sem jelölt meg, hogy a társaság közokirattal igazolt tartozásának mértéke mennyiben és milyen okból tér el a felperes által követelt összegtől. Azt sem vonta kétségbe, hogy a felperes követelését a betéti társaság vagyona nem fedezi. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest mint a társaság kötelezettségéért korlátlanul felelős beltagot, az 1997. évi Gt. 101. § (1) bekezdésének alkalmazásával a keresetnek megfelelően marasztalta.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Jogszabálysértésként a fizetési maghagyásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmh tv.) 16.§ (1) bekezdését, továbbá a Pp. 27.§ (2) bekezdését, a Pp. 128.§-át, és a Pp. 3.§ (6) bekezdését jelölte meg. E körben utalt arra, hogy a másodfokú bíróság a betéti társasággal szemben kibocsátott fizetési meghagyás szabálytalan kézbesítése ellenére megállapította a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését, és a követelés jogosságát ítélt dolognak minősítette. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta a felperes és a bt. közötti alapjogviszonyt, a szerződésük fennállását, továbbá a felperes követelésének jogosságát, megsértve a Pp. 213. § (1) bekezdése és a Pp. 253. § (3) bekezdését is. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság joghatályosnak elfogadva a betéti társaság ellen kibocsátott fizetési meghagyást, az alperes mint volt beltag saját vagyonára marasztaló ítéletet hozott, megszegve ezáltal a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 97.§ (2) bekezdését és 108.§ (3) bekezdését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Azt az alábbiakra tekintettel nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti, amint arra a korábban hozott Pfv.X.21.742/2011/7. számú végzésében is utalt, a betéti társasággal szembeni fizetési meghagyás kibocsátásának időpontjára tekintettel az Fmhtv. szabályai nem alkalmazhatók. Így azoknak a másodfokú bíróság általi megsértése fel sem merülhetett. A jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezhette továbbá a fizetési meghagyásra irányadó Pp. 321. § (1) bekezdése értelmében az sem, hogy az ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett fizetési meghagyást megelőzően folyt eljárás az alperes által megjelölt Pp. 27. § (2) bekezdésének, 128. §-ának, 3. § (6) bekezdésének megfelelt-e. A Kúria a fent hivatkozott határozatában kifejtette azt is, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 22. § (1) bekezdése értelmében az alperes beltagsági jogviszonyát fennállónak kell tekinteni.
A felülvizsgálati bíróság úgy ítélte, a másodfokú bíróság a Pp. 195.§ (1) bekezdését megfelelően alkalmazva, helytállóan állapította meg azt is, hogy a betéti társasággal szemben kibocsátott, jogerős fizetési meghagyás mint közokirat teljesen bizonyította a betéti társaságnak a felperessel szemben fennálló tartozását. A Pp. 164.§ (1) bekezdése értelmében ezért az alperest mint mögöttes felelősséggel rendelkező beltagot terhelte annak bizonyítása, hogy a betéti társaság tartozása részben vagy egészben nem áll fenn. Az alperes azonban az elsőfokú eljárásban a követelés jogalapjának és összegszerűségének vitatása ellenére, állításának bizonyítására indítványt, a bíróság Pp. 141.§ (2) és (6) bekezdésében foglalt felhívását követően sem terjesztett elő. Ugyanakkor a felperes és a betéti társaság közötti megállapodás létrejöttét, a felperesi szénszállítás tényét maga sem vitatta. Nem tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor megállapította, az alperes mint mögöttesen felelős beltag a betéti társaság kötelezettségének teljesítésért helytállni köteles, függetlenül attól, hogy a felperes az igényét a betéti társasággal szemben külön eljárásban érvényesítette. (BH 2008.155). Így, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) alperes által megjelölt 97. § (2) bekezdésének, illetve 108. § (3) bekezdésének megsértése sem merült fel.
Az alperes a megelőző eljárások során vitatta a felperes által, a betéti társasággal szemben kiállított számlák szabályszerűségét, annak átvételi módját, a betéti társaság részéről történt befogadását.
Az ítélőtábla azonban kellő indokát adta annak, hogy e nyilatkozatnak azért nem tulajdonított a jogvita eldöntése során jelentőséget, mert az alperes a fentiek szerint közokirattal bizonyított tartozással szemben nem jelölte meg, hogy a tartozás mértéke mennyiben tér el, és az azt alátámasztó bizonyítékokra sem utalt. A felülvizsgálati eljárás során - ha az eljárt bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, azok felülmérlegelésére nincs mód. A jelen eljárásban - figyelemmel arra is, hogy az alperes az őt terhelő bizonyításról az elsőfokú eljárás során a szükséges tájékoztatást megkapta, ennek ellenére - konkrét bizonyítékot állításának alátámasztására nem jelölt meg - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, a másodfokú bíróság által megállapított tényállást, az abból levont jogi következtetéseket nem lehet jogszabálysértőnek tekinteni.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság a megismételt eljárás során, a megelőzően folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban hozott végzésben írtaknak megfelelően eljárva hozta meg döntését, a Pp. 213.§ (1) bekezdésében és a Pp. 253.§ (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése nélkül. A kereseti kérelemről döntött, a fellebbezés és a fellebbezési elllenkérelem keretei között.
A Kúria mindezekre tekintettel, az anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes az eredménytelenül előterjesztett felülvizsgálati kérelem miatt köteles a felperes jogi képviseletével felmerült eljárási költséget megtéríteni, a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján, figyelemmel a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2), (5) és (6) bekezdéseire. A megállapított ügyvédi munkadíj az ÁFA-t is tartalmazza.
Az alperes köteles továbbá a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is az állam javára a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
Budapest, 2014. június 19.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Négyessy András s.k. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.012/2014.)