adozona.hu
BH 2014.12.383
BH 2014.12.383
Lakásszerzési kedvezmény külföldi ingatlan vásárlása esetén is igénybe vehető, de ebben az esetben is igazolni kell a lakáscélú felhasználást az Szja. tv. szerinti okiratokkal [1995. évi CXVII. tv. 63. § (2), (3), (4) bek.; 2004. évi CXL. tv. 111. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A felperes 2006-ban eladta a Budapest T. utca 9. szám alatti lakását, melyhez kapcsolódóan a 2007. május 13-án benyújtott személyi jövedelemadó bevallásában 7 229 000 forint ingatlanértékesítésből származó jövedelem után 1 807 425 forint adót vallott be és fizetett meg. Bevallását 2007. október 24-én önellenőrzéssel módosította, 2006. évre adófizetési kötelezettségét 1 807 425 forint visszaigénylésével csökkentette lakásszerzési kedvezményre történő hivatkozással.
[2]A felperes édesanyja ...
BH 2014.12.383 Lakásszerzési kedvezmény külföldi ingatlan vásárlása esetén is igénybe vehető, de ebben az esetben is igazolni kell a lakáscélú felhasználást az Szja. tv. szerinti okiratokkal [1995. évi CXVII. tv. 63. § (2), (3), (4) bek.; 2004. évi CXL. tv. 111. § (3) bek.].
[1]A felperes 2006-ban eladta a Budapest T. utca 9. szám alatti lakását, melyhez kapcsolódóan a 2007. május 13-án benyújtott személyi jövedelemadó bevallásában 7 229 000 forint ingatlanértékesítésből származó jövedelem után 1 807 425 forint adót vallott be és fizetett meg. Bevallását 2007. október 24-én önellenőrzéssel módosította, 2006. évre adófizetési kötelezettségét 1 807 425 forint visszaigénylésével csökkentette lakásszerzési kedvezményre történő hivatkozással.[2]A felperes édesanyja T. I. még 2002. november 15-én örökösödési megállapodást kötött négy örököstársával K. B. F. és házastársa hagyatékának egymás közötti felosztásáról, mely szerint mindegyik örököstárs a hagyaték 1/5 részét kapja. A hagyaték részét képező, az R.-i földhivatalban ... helyrajzi számon bejegyezett ingatlan 62/3080 tulajdoni hányadának telekkönyvbe bejegyzett tulajdonosa a felperes lett azzal, hogy a hagyaték 1/5 részét saját nevében, míg további 4/5 részét vagyonkezelés címén, az örököstársak nevében tartja tulajdonában.
[3]2006. április 10-én a felperes, T. I. és a négy örököstárs örökösödési megállapodást kötött, melyben a felperes vállalta, hogy a négy örököstársnak személyenként 8000 eurót (összesen 32 000 euró) fizet meg, melynek fejében megszerzi az r.-i lakásra vonatkozó összes igényt, amellett, hogy T. I. a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos, a felperes pedig a vagyonkezelő. Az osztrák jog szerint lehetőség adódik a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, ezt azonban a felperes a körülmények ismeretében nem szeretné, az ingatlan tulajdoni hányadának bekebelezéséről lemond.
[4]Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az önellenőrzéshez kapcsolódóan 2006. évre személyi jövedelemadó nemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére 1 807 425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg.
[5]A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a bírságalap után 542 227 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest az egyéb rendelkezések helybenhagyása mellett.
[6]Álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 1. pontjának és 63. § (2) bekezdésének összevetésére figyelemmel megállapítható, hogy külföldi ingatlan megszerzése a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését nem alapozza meg.
[7]A Fővárosi Bíróság ítéletében az alperes fenti határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
[8]Kiemelte, hogy az alperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése szerinti adókedvezmény érvényesíthetőségét arra alapítva, hogy a lakáscélú felhasználás nem belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatosan valósult meg. Okfejtése szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 49. § (1) bekezdése szerinti önellenőrzésre a felperesnek lehetősége volt, az ezzel ellentétes alperesi álláspont nem jogszerű. Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak azt kell vizsgálni, hogy függetlenül a külföldi felhasználástól a 2006. április 10-i okirat alkalmas-e annak igazolására, hogy a felperes a jövedelmét adókedvezmény igénybevételét megalapozó lakáscélú felhasználásra fordította.
[9]Az elsőfokú adóhatóság új eljárása eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 1 807 425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot nem szabott ki.
[10]Az alperes a 2011. augusztus 8-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[11]A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy az önellenőrzéssel nem jogosulatlan visszaigénylést hajtott végre, adókülönbözet a terhére nem állapítható meg, mivel az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében írt lakásszerzési kedvezményre a budapesti ingatlanok adásából származó jövedelem tekintetében jogosult.
[12]Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (3) bekezdésében, az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében, (3) bekezdésében és (4) bekezdésében, és az Európai Unió Bíróságának C-253/09. számú ügyben hozott ítéletében foglaltakra. Kiemelte, hogy a Fővárosi Bíróság kötelezésének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, miszerint az új eljárásban pusztán azt a tényt kellene vizsgálni, hogy a lakáscélú felhasználás megtörtént-e, ugyanis az Szja. tv. a lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás igazolását is előírja. A felperes álláspontjával ellentétben az egyéb feltételek vizsgálatával az adóhatóság nem sértette meg a Ket. 111. § (3) bekezdését.
[13]A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Álláspontja szerint elsődlegesen a Ket. 111. § (3) bekezdését, valamint a Pp. 227. §-át és 229. § (1) bekezdését sérti a támadott ítélet. Az alperesnek az új eljárás során kizárólag a jogerős ítélet által hivatkozott, 2006. április 10-i szerződés tartalmát kellett volna vizsgálnia, minden további körülmény figyelembevétele meghaladta az ítéletben foglaltakat. A törvényszék eljárása sem terjedhetett volna ki az ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtás kérdéskörére.
[14]A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[15]A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
[16]A Ket. 111. § (3) bekezdése szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. Ebből következik, hogy a megismételt eljárásban a közigazgatási hatóságnak az ítélet iránymutatását követnie kell és az ezen eljárásban hozott jogerős határozat bírósági felülvizsgálata arra terjedhet ki, hogy a hatóság a korábbi ítélet rendelkezéseinek eleget tett-e.
[17]Amennyiben a hatóság a bíróság útmutatása alapján hozta meg új határozatát, úgy nincs alapja a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének. Az alperes alapügyben hozott jogerős határozata a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének elutasítását a külföldi felhasználás tényére és az önellenőrzés kizártságára alapította, nem került vizsgálatra az Szja. tv. 63. § (4) bekezdésében meghatározott okiratok rendelkezésre állása.
[18]A Fővárosi Bíróság nem értett egyet az alperesi határozatban foglalt jogi állásponttal, ennek eredménye a hatályon kívül helyezés és az új eljárásra kötelezés, melynek során a hatóságnak vizsgálnia kellett, hogy a 2006. április 10-i okirat alkalmas-e annak igazolására, hogy a felperes a jövedelmét adókedvezmény igénybevételét megalapozó lakáscélú felhasználásra fordította.
[19]A Kúria osztja a törvényszék azon érvelését, mely szerint ezen kötelezésnek nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy az új eljárásban csak a lakáscélú felhasználás megtörténtét kell vizsgálni, mivel az Szja. tv. a lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás igazolását is előírja. Nem foghat helyt az a felperesi hivatkozás sem, mely a szerződéses tartalmak meglétén túl minden további vizsgálatot jogszerűtlennek tart a Fővárosi Bíróság ítéletére figyelemmel. A támadott ítélet nem sérti a Ket. 111. § (3) bekezdését és ezzel összefüggésben a Pp. 227. § (1) bekezdését és 229. § (1) bekezdését sem.
[20]A Pp. 272. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított 60 napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A 272. § (2) bekezdése kimondja, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A felhívott rendelkezésekből következik, hogy a Kúria csak a határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelem szerinti jogszabálysértéseket vizsgálhatja.
[21]A felperes a Kfv./12. számú iratában hivatkozott először arra, hogy amennyiben a felülvizsgálati bíróság nem osztaná a felülvizsgálati kérelemben elfoglalt álláspontot, úgy őt a lakásszerzési kedvezmény azon az alapon is megilleti, hogy édesanyja tulajdonszerzéséhez biztosított pénzbeli ellenértéket. Mivel utóbbi felperesi irat a támadott ítélet közlésétől számított 60 napon túl került benyújtásra, ezért a Kúria az abban megjelölt jogszabálysértéssel nem foglalkozhatott.
[22]A felülvizsgálati bíróság utal arra is, hogy a bíróság által megismételni rendelt új eljárás eredményeként hozott határozatot támadó perben a korábbi közigazgatási határozattal szemben újabb jogszerűségi kifogások nem hozhatók fel. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.359/2007. számú ítélete)
[23]Az ügy érdemében a Kúria álláspontja a következő:
[24]Az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetni)az ingatlan, vagyon értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 12 hónapon vagy az azt követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított(a lakásszerzési kedvezmény alapja). A 63. § (3) bekezdése szerint a magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor az adóbevallásában érvényesíti. A 63. § (4) bekezdés a) pontja alapján a lakáscélú felhasználás igazolására a következő okiratok szolgálnak: lakótelek, lakás tulajdonjogának, haszonélvezetének, használatának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerződés és a földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat.
[25]A fentiekből következik, hogy a lakásszerzési kedvezmény igénybevételének feltétele egyrészt maga a lakáscélú felhasználás - függetlenül attól, hogy belföldi vagy külföldi ingatlanra vonatkozik - és annak megfelelő igazolása a 63. § (4) bekezdése szerint. A Kúria nem ért egyet azzal a felperesi állásponttal, hogy az Szja. tv. 63. § (4) bekezdésében meghatározott okiratok hiánya esetén is jogosult az adózó a lakásszerzési kedvezményre, hiszen a 63. § (3) bekezdése egyértelműen előírja a lakáscélú felhasználás igazolását, mégpedig a (4) bekezdés szerinti okiratokkal.
[26]Az alperesi döntés jogalapja az volt, hogy a felperes az ingatlanügyi hatósághoz tulajdonjoga bejegyzéséhez kérelmet nem terjesztett elő. A 2006. április 10-én kelt örökösödési megállapodás tekintetében nem vitásan az osztrák jog az alkalmazandó, Ausztriában az ingatlan-nyilvántartást nem a földhivatal, hanem a bíróság vezeti. A 2006-ban hatályos Szja. tv. 63. § (4) bekezdés a) pontja "földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelmet" határoz meg, 2007. január 1-jétől a jogszabály módosult és az "ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelem" kategóriát használja.
[27]Amennyiben a felperes tulajdonjogának bejegyzését kérte volna az osztrák bíróságnál, mint ingatlanügyi hatóságnál, úgy az Szja. tv. 63. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott második feltétel teljesül, egyrészt azért, mert az önellenőrzés időpontjában hatályos jogszabályi hely már ingatlanügyi hatóságot jelöl meg, másrészt a 2006. évben hatályos jogszabály alkalmazása mellett is, ha külföldi ingatlan megszerzésére is vonatkozik a lakásszerzési kedvezmény, akkor a külföldi jog szerinti ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelmet el kell fogadni.
[28]A tulajdonjog átruházása körében a régi és az új Ptk. is a tradíciós rendszeren alapul, vagyis a tulajdon átszállásához a jogcímen felül az ingóknál a dolog átadását, míg ingatlanoknál az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést követeli meg. Ezt képezi le az Szja. tv. 63. § (1)-(4) bekezdésének szabályozási rendszere, amely - a korábban írtak szerint - a lakáscélú felhasználás igazolására az érvényes szerződés mellett előírja a bejegyzési kérelmet is.
[29]Az Osztrák Polgári Törvénykönyv szintén a tradíciós rendszer alapján áll, az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez az érvényes szerződésen kívül szükséges a tulajdonszerzésnek az erre rendelt nyilván könyvekbe történő bejegyzése. (ABGB 431. §) Ezt támasztja alá a felperes által benyújtott osztrák jogi szakvélemény és a felperes Kfv./12. számú, 2014. március 10-én kelt irata is.
[30]A felperes ingatlan-nyilvántartási/telekkönyvi bejegyzés hiányában az osztrák jog szerint nem vált a perbeli ingatlan jogi tulajdonosává. A gazdasági tulajdonos jogintézményét az osztrák törvényi szabályozás nem ismeri, azt a jogtudomány és a bírói jog alakította ki. A korábban ismertetett 2006. április 10-i szerződés ugyan kimondja, hogy az ingatlanra vonatkozó összes igényt a felperes szerzi meg, de a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos T. I. maradt, a felperes pedig - annak ellenére, hogy erre lehetősége lett volna - nem nyújtott be bejegyzési kérelmet az osztrák bírósághoz.
[31]Az elsőfokú bíróság jogsértéstől mentesen rögzítette, hogy a bejegyzési kérelem előterjesztése hiányában a felperes teljes körűen nem teljesítette az Szja. tv. 63. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakat, így a lakásszerzési kedvezmény nem illeti meg.
[32]Az Európai Unió Bírósága a C-345/05. számú ügyben megállapította, hogy a Portugál Köztársaság mivel olyan adójogi rendelkezéseket tartott fenn, amelyet az adókötelezett vagy a vele közös háztartásban élők állandó lakásául szolgáló ingatlan visszterhes átruházásából származó jövedelem adómentességét alárendelik azon feltételnek, hogy az adókötelezett a jövedelmet portugál területen fekvő ingatlan megszerzésébe fektesse be újra, nem teljesítette az EKSz. 18., 39. és 43. cikkéből - személyek szabad mozgása, munkavállalók szabad mozgása, letelepedés szabadsága - eredő kötelezettségeit. Az ítélet 29. pontja rögzíti, hogy az adórendszer koherenciájának megőrzése igazolhatja a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását. Ehhez azonban megállapítást kell nyernie az érintett adókedvezmény és az e kedvezmény valamely meghatározott adókivetés által történő kiegyenlítése közötti közvetlen összefüggésnek, amely az elbírált ügyben nem áll fenn. Ugyanilyen tartalmú megállapítást tett az Európai Unió Bírósága a C-253/09. számú ügyben hozott ítélete 71. és 72. pontjában.
[33]A Kúria osztja a törvényszék azon okfejtését is, nem ellentétes az uniós joggal az, hogy az adóhatóság a külföldi lakáscélú felhasználás esetében is a belföldi lakáscélú felhasználás igazolására előírtakat követeli meg, ugyanis ez igazolható az adórendszer koherenciájának megőrzésére vonatkozó indokkal. Ezzel ellentétes álláspont elfoglalása esetén előnyösebb helyzetbe kerülne a külföldi ingatlant szerző személy a belföldi ingatlant szerzővel szemben. Jelen esetben a felperes nem szenvedett el hátrányos megkülönböztetést, a bejegyzési kérelem benyújtásának hiánya saját döntésének tudható be.
[34]A Kúria az ítéleti indokolásban kifejtettek ismeretében a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmének nem adott helyt, mert annak jogalapja nem áll fenn, nincs olyan uniós norma, melynek értelmezése szükséges lenne a perbeli jogkérdések körében.
[35]A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésének alapulvételével hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. VI. 35.014/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Cech Ügyvédi Iroda által képviselt Dr. T. A. T. felperesnek a Dr. Falucskai Adrienn jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. október 31. napján kelt 4.K.33.917/2011/9. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
Í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.K.33.917/2011/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 180.700 (száznyolcvanezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s :
A felperes 2006-ban eladta a Budapest T. utca 9. szám alatti lakását, melyhez kapcsolódóan a 2007. május 13-án benyújtott személyi jövedelemadó bevallásában 7.229.000 forint ingatlanértékesítésből származó jövedelem után 1.807.425 forint adót vallott be és fizetett meg. Bevallását 2007. október 24-én önellenőrzéssel módosította, 2006. évre adófizetési kötelezettségét 1.807.425 forint visszaigénylésével csökkentette lakásszerzési kedvezményre történő hivatkozással.
A felperes édesanyja T. I. még 2002. november 15-én örökösödési megállapodást kötött négy örököstársával K. B. F. és házastársa hagyatékának egymás közötti felosztásáról, mely szerint mindegyik örököstárs a hagyaték 1/5 részét kapja. A hagyaték részét képező, az R-i földhivatalban ... helyrajzi számon bejegyezett ingatlan 62/3080 tulajdoni hányadának telekkönyvbe bejegyzett tulajdonosa a felperes lett azzal, hogy a hagyaték 1/5 részét saját nevében, míg további 4/5 részét vagyonkezelés címén, az örököstársak nevében tartja tulajdonában. 2006. április 10-én a felperes, T.I. és a négy örököstárs örökösödési megállapodást kötött, melyben a felperes vállalta, hogy a négy örököstársnak személyenként 8.000 eurót (összesen 32.000 euró) fizet meg, melynek fejében megszerzi az r-i lakásra vonatkozó összes igényt, amellett, hogy T. I. a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos, a felperes pedig a vagyonkezelő. Az osztrák jog szerint lehetőség adódik a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, ezt azonban a felperes a körülmények ismeretében nem szeretné, az ingatlan tulajdoni hányadának bekebelezéséről lemond.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az önellenőrzéshez kapcsolódóan 2006. évre személyi jövedelemadó nemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére 1.807.425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg. A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a bírságalap után 542.227 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest az egyéb rendelkezések helybenhagyása mellett. Álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3.§ 1. pontjának és 63.§ (2) bekezdésének összevetésére figyelemmel megállapítható, hogy külföldi ingatlan megszerzése a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését nem alapozza meg.
A Fővárosi Bíróság ítéletében az alperes fenti határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Kiemelte, hogy az alperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az Szja tv. 63. § (2) bekezdése szerinti adókedvezmény érvényesíthetőségét arra alapítva, hogy a lakáscélú felhasználás nem belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatosan valósult meg. Okfejtése szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 49. § (1) bekezdése szerinti önellenőrzésre a felperesnek lehetősége volt, az ezzel ellentétes alperesi álláspont nem jogszerű. Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak azt kell vizsgálni, hogy függetlenül a külföldi felhasználástól a 2006. április 10-i okirat alkalmas-e annak igazolására, hogy a felperes a jövedelmét adókedvezmény igénybevételét megalapozó lakáscélú felhasználásra fordította.
Az elsőfokú adóhatóság új eljárása eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 1.807.425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot nem szabott ki. Érvelése szerint az Szja tv. 63.§ (4) bekezdés a) pontjában meghatározott ingatlanügyi hatósághoz benyújtott felperesi bejegyzési kérelem hiányában a lakásszerzési kedvezmény az osztrák ingatlan után nem érvényesíthető. A külföldi ingatlan tulajdonosa 2003. május 12. napjától öröklés jogcímén T. I. , a felperes tulajdonjoga nincs bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, annak ellenére, hogy az örökösödési megállapodás alapulvételével ilyen kérelmet a felperes az osztrák jog szerint illetékes osztrák bíróság felé előterjeszthetett volna.
Az alperes a 2011. augusztus 8-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban rögzítette, hogy az Szja tv. 63.§ (3) bekezdése és (4) bekezdés a) pontja jogszerűen került alkalmazásra. A lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás megvalósulásán túl többek között az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelem is szükséges összhangban az Szja tv. 1.§ (4) bekezdésében foglaltakkal. Mivel Ausztriában van ingatlanügyi hatóság, helyesen állapította meg az elsőfokú adóhatóság, hogy a felperesnek lehetősége lett volna a lakásszerzési kedvezmény magyarországi érvényesítéséhez az Szja tv. szerinti bejegyzési kérelem benyújtására az osztrák ingatlanügyi hatósághoz és ezzel teljesítette volna a megkívánt feltételt. Ezt a lehetőséget a 2006. április 10-i okirat is tartalmazza, ezzel azonban a felperes nem kívánt élni, így maga zárta ki a kedvezmény igénybevételének lehetőségét.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy az önellenőrzéssel nem jogosulatlan visszaigénylést hajtott végre, adókülönbözet a terhére nem állapítható meg, mivel az Szja tv. 63.§ (2) bekezdésében írt lakásszerzési kedvezményre a budapesti ingatlanok adásából származó jövedelem tekintetében jogosult.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111.§ (3) bekezdésében, az Szja tv. 63.§ (2) bekezdésében, (3) bekezdésében és (4) bekezdésében, és az Európai Unió Bíróságának C-253/09. számú ügyben hozott ítéletében foglaltakra. Kiemelte, hogy a Fővárosi Bíróság kötelezésének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, miszerint az új eljárásban pusztán azt a tényt kellene vizsgálni, hogy a lakáscélú felhasználás megtörtént-e, ugyanis az Szja tv. a lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás igazolását is előírja. A felperes álláspontjával ellentétben az egyéb feltételek vizsgálatával az adóhatóság nem sértette meg a Ket. 111.§ (3) bekezdését.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes az ingatlanértékesítésből származó jövedelméből saját maga részére megszerezte egy ausztriai ingatlan gazdasági tulajdonjogát, ezen tulajdonjog azonban a felperes saját döntésének megfelelően nem került bejegyzésre az osztrák ingatlannyilvántartásba. Tehát nem arról van szó, hogy a felperes a tulajdonjogának ingatlannyilvántartási bejegyzésétől el volt zárva és ezért nem került az az osztrák ingatlannyilvántartásba bejegyzésre, hanem a felperes maga döntött úgy, hogy ilyen bejegyzés iránti kérelmet nem terjeszt elő, ezért teljes körűen nem teljesítette az Szja tv. 63.§ (4) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
A felperes tévesen állította, hogy a közösségi jog rendelkezéseivel ellentétes, ha az adóhatóság az adókedvezmény érvényesítésére olyan feltételt támaszt, melyet az adókedvezményre irányadó törvényi szabályozás kizárólag belföldi ingatlanszerzéséhez köt, ugyanis a perbeli esetben nem áll fenn semmilyen diszkrimináció a fent kifejtettekre figyelemmel. A C-253/09. számú európai bírósági ítélet alapulvételével nem ellentétes a közösségi joggal, hogy az adóhatóság a belföldi lakáscélú felhasználás igazolására előírtakat követeli meg külföldi lakáscélú felhasználás esetébe is, ez ugyanis igazolható az adórendszer koherenciájának, megőrzésére vonatkozó okokkal. A felperes az ausztriai ingatlan körében a tulajdonjog bejegyzése tekintetében nem volt hátrányosabb helyzetben, mint a magyar adózók, így alkalmazni kellett az Szja tv. 63.§ (4) bekezdés a) pontját.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Álláspontja szerint elsődlegesen a Ket. 111. § (3) bekezdését, valamint a Pp. 227. §-át és 229. § (1) bekezdését sérti a támadott ítélet. Az alperesnek az új eljárás során kizárólag a jogerős ítélet által hivatkozott, 2006. április 10-i szerződés tartalmát kellett volna vizsgálnia, minden további körülmény figyelembe vétele meghaladta az ítéletben foglaltakat. A törvényszék eljárása sem terjedhetett volna ki az ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtás kérdéskörére.
Amennyiben mégis vizsgálni kellett volna a bejegyzési kérelem meglétét, ennek hiánya nem vezethet az adókedvezmény megtagadásához, ugyanis a szerződésnek az ingatlanügyi hatósághoz való benyújtása nem a lakásszerzési kedvezmény igénybevételének egyik anyagi jogi feltétele, hanem a lakáscélú felhasználás törvény szerint meghatározott eljárásjogi igazolása. Ezt meghaladóan Ausztriában az ingatlannyilvántartást a bíróság vezeti, az Szja tv. 63.§ (4) bekezdés a) pontja földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelmet ír elő, tehát ennek teljesítése nem lehetséges. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság az osztrák jog szerint elismert tulajdonszerzésre nem tartja alkalmazhatónak a kedvezményt jogellenes módon indokolatlanul differenciál a tulajdonjogok között. Az elsőfokú bíróság azt rója a felperes terhére,hogy az Európai Unió egyik tagállamának jogában biztosított választási lehetőségével élt, ezzel egyben az osztrák jog szerinti tulajdont is minősítette és megsértette az uniós jogban ismert és alkalmazott kölcsönös elismerés és a tényleges érvényesülés elvét. A felperes osztrák ügyvéd becsatolt jogi állásfoglalásával bizonyította, hogy az osztrák jog szerint az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez nem szükséges annak bejegyzése, a törvényszék ennek ellenére utasította el a keresetet.
Az alperesi határozat és az elsőfokú ítélet a megvásárolt ingatlan fekvési helyén alapuló eltérő bánásmódot alkalmaz. Ez a felperesre hátrányos megkülönböztetés azonban - szemben a bíróság álláspontjával - nem igazolható az adórendszer koherenciájának megőrzésével, mivel nem állapítható meg közvetlen kapcsolat az érintett adókedvezmény és e kedvezmény valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között.
A felperes a Kfv/6. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelemmel forduljon az Európai Unió Bíróságához a perbeli tényálláshoz kapcsolódóan az EKSZ. 39., 43. és 56. cikkének értelmezése körében.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a döntéshozatali eljárás megindítására vonatkozó kérelem elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
A Ket. 111. § (3) bekezdése szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. Ebből következik, hogy a megismételt eljárásban a közigazgatási hatóságnak az ítélet iránymutatását követnie kell és az ezen eljárásban hozott jogerős határozat bírósági felülvizsgálata arra terjedhet ki, hogy a hatóság a korábbi ítélet rendelkezéseinek eleget tett-e. Amennyiben a hatóság a bíróság útmutatása alapján hozta meg új határozatát, úgy nincs alapja a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének. Az alperes alapügyben hozott jogerős határozata a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének elutasítását a külföldi felhasználás tényére és az önellenőrzés kizártságára alapította, nem került vizsgálatra az Szja tv. 63. § (4) bekezdésében meghatározott okiratok rendelkezésre állása. A Fővárosi Bíróság nem értett egyet az alperesi határozatban foglalt jogi állásponttal, ennek eredménye a hatályon kívül helyezés és az új eljárásra kötelezés, melynek során a hatóságnak vizsgálnia kellett, hogy a 2006. április 10-i okirat alkalmas-e annak igazolására, hogy a felperes a jövedelmét adókedvezmény igénybevételét megalapozó lakáscélú felhasználásra fordította. A Kúria osztja a törvényszék azon érvelését, mely szerint ezen kötelezésnek nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy az új eljárásban csak a lakáscélú felhasználás megtörténtét kell vizsgálni, mivel az Szja tv. a lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás igazolását is előírja. Nem foghat helyt az a felperesi hivatkozás sem, mely a szerződéses tartalmak meglétén túl minden további vizsgálatot jogszerűtlennek tart a Fővárosi Bíróság ítéletére figyelemmel. A támadott ítélet nem sérti a Ket. 111. § (3) bekezdését és ezzel összefüggésben a Pp. 227. § (1) bekezdését és 229. § (1) bekezdését sem.
A Pp. 272. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított 60 napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A 272. § (2) bekezdése kimondja, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A felhívott rendelkezésekből következik, hogy a Kúria csak a határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelem szerinti jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felperes a Kfv./12. számú iratában hivatkozott először arra, hogy amennyiben a felülvizsgálati bíróság nem osztaná a felülvizsgálati kérelemben elfoglalt álláspontot, úgy őt a lakásszerzési kedvezmény azon az alapon is megilleti, hogy édesanyja tulajdonszerzéséhez biztosított pénzbeli ellenértéket. Mivel utóbbi felperesi irat a támadott ítélet közlésétől számított 60 napon túl került benyújtásra, ezért a Kúria az abban megjelölt jogszabálysértéssel nem foglalkozhatott. A felülvizsgálati bíróság utal arra is, hogy a bíróság által megismételni rendelt új eljárás eredményeként hozott határozatot támadó perben a korábbi közigazgatási határozattal szemben újabb jogszerűségi kifogások nem hozhatók fel. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.359/2007. számú ítélete)
Az ügy érdemében a Kúria álláspontja a következő:
Az Szja tv. 63. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetni)az ingatlan, vagyon értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény) , amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 12 hónapon vagy az azt követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított(a lakásszerzési kedvezmény alapja). A 63. § (3) bekezdése szerint a magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor az adóbevallásában érvényesíti. A 63.§ (4) bekezdés a) pontja alapján a lakáscélú felhasználás igazolására a következő okiratok szolgálnak: lakótelek, lakás tulajdonjogának, haszonélvezetének, használatának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerződés és a földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat.
A fentiekből következik, hogy a lakásszerzési kedvezmény igénybevételének feltétele egyrészt maga a lakáscélú felhasználás - függetlenül attól, hogy belföldi vagy külföldi ingatlanra vonatkozik - és annak megfelelő igazolása a 63. § (4) bekezdése szerint. A Kúria nem ért egyet azzal a felperesi állásponttal, hogy az Szja tv. 63. § (4) bekezdésében meghatározott okiratok hiánya esetén is jogosult az adózó a lakásszerzési kedvezményre, hiszen a 63. § (3) bekezdése egyértelműen előírja a lakáscélú felhasználás igazolását, mégpedig a (4) bekezdés szerinti okiratokkal.
Az alperesi döntés jogalapja az volt, hogy a felperes az ingatlanügyi hatósághoz tulajdonjoga bejegyzéséhez kérelmet nem terjesztett elő. A 2006. április 10-én kelt örökösödési megállapodás tekintetében nem vitásan az osztrák jog az alkalmazandó, Ausztriában az ingatlannyilvántartást nem a földhivatal, hanem a bíróság vezeti. A 2006-ban hatályos Szja tv. 63.§ (4) bekezdés a) pontja "földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelmet" határoz meg, 2007. január 1-jétől a jogszabály módosult és az "ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelem" kategóriát használja. Amennyiben a felperes tulajdonjogának bejegyzését kérte volna az osztrák bíróságnál, mint ingatlanügyi hatóságnál, úgy az Szja tv. 63.§ (4) bekezdés a) pontjában meghatározott második feltétel teljesül, egyrészt azért, mert az önellenőrzés időpontjában hatályos jogszabályi hely már ingatlanügyi hatóságot jelöl meg, másrészt a 2006. évben hatályos jogszabály alkalmazása mellett is, ha külföldi ingatlan megszerzésére is vonatkozik a lakásszerzési kedvezmény, akkor a külföldi jog szerinti ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelmet el kell fogadni.
A tulajdonjog átruházása körében a régi és az új Ptk. is a tradíciós rendszeren alapul, vagyis a tulajdon átszállásához a jogcímen felül az ingóknál a dolog átadását, míg ingatlanoknál az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést követeli meg. Ezt képezi le az Szja tv. 63. § (1)-(4) bekezdésének szabályozási rendszere, amely - a korábban írtak szerint - a lakáscélú felhasználás igazolására az érvényes szerződés mellett előírja a bejegyzési kérelmet is. Az Osztrák Polgári Törvénykönyv szintén a tradíciós rendszer alapján áll, az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez az érvényes szerződésen kívül szükséges a tulajdonszerzésnek az erre rendelt nyilván könyvekbe történő bejegyzése. (ABGB 431.§) Ezt támasztja alá a felperes által benyújtott osztrák jogi szakvélemény és a felperes Kfv./12. számú, 2014. március 10-én kelt irata is. A felperes ingatlannyilvántartási/telekkönyvi bejegyzés hiányában az osztrák jog szerint nem vált a perbeli ingatlan jogi tulajdonosává. A gazdasági tulajdonos jogintézményét az osztrák törvényi szabályozás nem ismeri, azt a jogtudomány és a bírói jog alakította ki. A korábban ismertetett 2006. április 10-i szerződés ugyan kimondja, hogy az ingatlanra vonatkozó összes igényt a felperes szerzi meg, de a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos T. I. maradt, a felperes pedig - annak ellenére, hogy erre lehetősége lett volna - nem nyújtott be bejegyzési kérelmet az osztrák bírósághoz. Az elsőfokú bíróság jogsértéstől mentesen rögzítette, hogy a bejegyzési kérelem előterjesztése hiányában a felperes teljes körűen nem teljesítette az Szja tv. 63.§ (4) bekezdés a) pontjában foglaltakat, így a lakásszerzési kedvezmény nem illeti meg.
Az Európai Unió Bírósága a C-345/05. számú ügyben megállapította, hogy a Portugál Köztársaság mivel olyan adójogi rendelkezéseket tartott fenn, amelyet az adókötelezett vagy a vele közös háztartásban élők állandó lakásául szolgáló ingatlan visszterhes átruházásából származó jövedelem adómentességét alárendelik azon feltételnek, hogy az adókötelezett a jövedelmet portugál területen fekvő ingatlan megszerzésébe fektesse be újra, nem teljesítette az EKSZ. 18., 39. és 43. cikkéből - személyek szabad mozgása, munkavállalók szabad mozgása, letelepedés szabadsága - eredő kötelezettségeit. Az ítélet 29. pontja rögzíti, hogy az adórendszer koherenciájának megőrzése igazolhatja a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását. Ehhez azonban megállapítást kell nyernie az érintett adókedvezmény és az e kedvezmény valamely meghatározott adókivetés által történő kiegyenlítése közötti közvetlen összefüggésnek, amely az elbírált ügyben nem áll fenn. Ugyanilyen tartalmú megállapítást tett az Európai Unió Bírósága a C-253/09. számú ügyben hozott ítélete 71. és 72. pontjában.
A Kúria osztja a törvényszék azon okfejtését is, nem ellentétes az uniós joggal az, hogy az adóhatóság a külföldi lakáscélú felhasználás esetében is a belföldi lakáscélú felhasználás igazolására előírtakat követeli meg, ugyanis ez igazolható az adórendszer koherenciájának megőrzésére vonatkozó indokkal. Ezzel ellentétes álláspont elfoglalása esetén előnyösebb helyzetbe kerülne a külföldi ingatlant szerző személy a belföldi ingatlant szerzővel szemben. Jelen esetben a felperes nem szenvedett el hátrányos megkülönböztetést, a bejegyzési kérelem benyújtásának hiánya saját döntésének tudható be.
A Kúria az ítéleti indokolásban kifejtettek ismeretében a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmének nem adott helyt, mert annak jogalapja nem áll fenn, nincs olyan uniós norma, melynek értelmezése szükséges lenne a perbeli jogkérdések körében.
A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésének alapulvételével hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése szerint köteles megfizetni külön felhívásra az állam javára.
Budapest, 2014. június 23.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró
(Kúria Kfv. VI. 35.014/2013.)