adozona.hu
AVI 2014.11.105
AVI 2014.11.105
Az Art. nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy mely esetekben kötelező helyszíni vizsgálatot tartani [2003. évi XCII. tv. 86. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2005. és 2006. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
A revízió megállapításait a 2009. február 5. napján kelt 2865177927 számú jegyzőkönyvbe foglalta, amelyre felperes nem tett érdemi észrevételt. Az ellenőrzés eredményeként 2009. április 20. napján hozott határozatával az elsőfokú adóhatóság a felperest személyi jövedelemadó adónemben 15 691 000 Ft, egészségbiztosítási járulék...
AVI 2014.11.105 Az Art. nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy mely esetekben kötelező helyszíni vizsgálatot tartani [2003. évi XCII. tv. 86. § (2) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2005. és 2006. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.A revízió megállapításait a 2009. február 5. napján kelt 2865177927 számú jegyzőkönyvbe foglalta, amelyre felperes nem tett érdemi észrevételt. Az ellenőrzés eredményeként 2009. április 20. napján hozott határozatával az elsőfokú adóhatóság a felperest személyi jövedelemadó adónemben 15 691 000 Ft, egészségbiztosítási járulék adónemben 346 000 Ft, nyugdíjbiztosítási járulék adónemben 566 000 Ft, munkaadói járulék adónemben 66 000 Ft, egészségügyi hozzájárulás adónemben 3 683 000 Ft terhére megállapított adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 10 175 000 Ft adóbírság és 8 231 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2899777074 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A 2899777074 számú határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, amelyet az ügyben eljárt megyei bíróság a 2010. április 29. napján hozott 17. számú ítéletével elutasított. E jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely alapján a Legfelsőbb Bíróság előtt Kfv.I.35.263/2010. számon felülvizsgálati eljárás van folyamatban.
A revízió az ellenőrzés akadályoztatása miatt első alkalommal azért javasolta felperes terhére mulasztási bírság kiszabását, mert nem tett eleget együttműködési kötelezettségének és ez jelentős késedelmet okozott. Az erről szóló jegyzőkönyvet az elsőfokú hatóság 2008. november 12. napján vette fel. Ezt követően az elsőfokú adóhatóság a 2008. november 27. napján kelt, és a felperes jogi képviselője által december 9-én átvett levelében - a törvényes következményekre való tájékoztatás mellett - felszólította a felperest, hogy a mellékelten megküldött iratjegyzékben megjelölt, és korábban szóban többször is kért dokumentumokat bocsássa rendelkezésre. A felperes a felszólításnak nem tett eleget, a jegyzőkönyvre észrevételt nem nyújtott be.
Az elsőfokú adóhatóság a 2008. december 17. napján kelt 2865176315 számú határozatával - az együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt - 250 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. március 16-án kelt 2899427845 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A 2899427845 számú határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő, amelyet az ügyben eljárt megyei bíróság a 2009. szeptember 23. napján hozott 10. számú ítéletével elutasított. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2010. szeptember 2. napján hozott Kfv.V.35.058/2010/6. számú ítéletében a 10. számú ítéletet hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009. január 28-án felvett jegyzőkönyvének megállapítása szerint a felperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (1) bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettségét nem teljesítette, mert azt követően, hogy felperes 2008. november 10-én a korábban rendelkezésre bocsátott helyiség elzárásával egyidejű irat elzárása miatt szükségessé vált kapcsolódó vizsgálatot a revízió elvégezte, az ellenőrzést 2009. január 20-tól ismételten a felperes székhelyén kívánta folytatni, ennek feltételeit azonban a felperes nem biztosította, mert ismételten az ügyfelek számára nyitva álló üzleti helyiségből nyíló, csak függönnyel elválasztott helyiséget bocsátotta rendelkezésre. B. Ágnes, a felperes ügyvezetője 2008. november 12-én kelt idézésre nem jelent meg, a 2008. november 24-én faxon küldött, majd 2008. november 26-án kelt, postai úton benyújtott beadványában a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésére hivatkozással a szóbeli nyilatkozattételt megtagadta, de az írásbeli nyilatkozattételtől nem zárkózott el, ennek ellenére nem válaszolt az adóhatóság 2009. január 27. napján kelt okiratában feltett kérdésekre, és csak a 2009. január 28-án kelt beadványában jelentette be, hogy a nyilatkozattételt elutasítja, amely magatartásával az ellenőrzést akadályozta.
N. Judit, a felperes ügyvezetője 2008. december 5-én kelt idézésre nem jelent meg, a 2009. január 5-én kelt beadványában a Ket. 51. § (1) bekezdésére hivatkozással a szóbeli nyilatkozattételt megtagadta, de az írásbeli nyilatkozattételtől nem zárkózott el, az adóhatóság 2009. január 27. napján kelt okiratában feltett kérdésekre azonban nem válaszolt, a 2009. január 28-án kelt beadványában pedig azt közölte, hogy a nyilatkozatételt elutasítja, amely a magatartásával az ellenőrzést akadályozta, a felperes a kért iratanyagot többszöri felszólítás ellenére nem bocsátotta teljes körűen rendelkezésre, ezért az emiatt szükségessé vált kapcsolódó vizsgálat jelentősen meghosszabbította az ellenőrzés időtartamát. (B. Ágnes ügyvezető 2008. november 12-én kelt idézése, a 2008. november 27-én kelt levelek, a 2008. december 5-én kelt idézés; N. Judit ügyvezető a 2008. december 5-én kelt idézése; a felperes felé kibocsátott 2009. január 7-én kelt végzés, 2009. január 22-én kelt levél.)
A revízió második alkalommal is az ellenőrzés akadályoztatása miatt - az előzőekben ismertetettekre figyelemmel - javasolta a felperes terhére mulasztási bírság kiszabását. A felperes e jegyzőkönyvre észrevételt nem nyújtott be.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009. február 26. napján kelt 2865179118 számú határozatával - az együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt - 500 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. május 11-én kelt 2899432601 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az Art. 1. § (6) bekezdésében, 47. § (2) bekezdésében, 99. § (1) bekezdésében, 172. § (1) bekezdés l) pontjában és (21) bekezdésében és a Ket. 51. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy felperes az iratbemutatási kötelezettségét többszöri szóbeli és írásbeli felhívás ellenére sem teljesítette, nem bocsátotta rendelkezésre a kért dokumentumokat. A határozat értékelte továbbá a felperes ellenőrzés alatt tanúsított magatartását. E körben kiemelte, hogy képviselői nem tettek szóbeli nyilatkozatot, és az általuk hangsúlyozott együttműködési kötelezettség továbbá a kért és biztosított írásbeli nyilatkozattételi lehetőség ellenére is csak később jelentették be, hogy egyáltalán nem kívánnak nyilatkozatot tenni, és a helyszíni vizsgálat lefolytatására is alkalmatlan helyiséget ajánlottak fel.
A felperes keresetében az alperes 28998432601 számú elsőfokú határozatra is kiterjedő határozatának hatályon kívül helyezését kérte, vitatta a mulasztási bírság jogalapját és összegszerűségét. Azzal érvelt, hogy a határozatok meghozatalára a revizor elleni panaszbeadványa miatt került sor. Kifejtette, hogy eleget tett együttműködési kötelezettségének, és ezért továbbá az iratpótlási felhívások hiányosságai és jogsértő volta miatt az ellenőrzés befejezése után vele szemben mulasztási bírságot már nem lehetett kiszabni. Hivatkozott arra is, hogy az egynapos iratpótlási határidő az Art. 1. § (6) bekezdése szerinti méltányos eljárás, 2. § (1) bekezdésének megfelelő rendeltetésszerű joggyakorlás és a Ket. 4. § (1) bekezdésében előírt tisztességes eljárás követelményébe ütközik. Előadása szerint biztosította a helyszíni ellenőrzés feltételeit, és az Art. 99. § (1) bekezdésén alapuló együttműködési kötelezettséget az Art. 97. § (2) bekezdésére figyelemmel kell értelmezni, ezért az adóhatóságnak az ellenőrzést a gazdasági tevékenységét lehető legkisebb mértékben korlátozó módon kellett volna elvégeznie.
A megyei bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes jogszabálysértően szabott ki mulasztási bírságot, mivel a felperes - az ellenőrzésre az Art. 92. § (4) bekezdése szerinti határidőben - saját tárgyalótermét biztosította a helyszíni vizsgálat céljára, 2008. november 10. napjától az adóellenőrök által elfogadott, és csak utóbb, 2009. január 20. napján kifogásolt "tárgyalótermet" bocsátotta rendelkezésére. Ez a függönnyel elválasztott helyiség nem akadályozta az adóellenőröket az adótitokra vonatkozó törvényi kötelezettség megtartásában. A felperes azzal, hogy nem a korábban rendelkezésre bocsátott helyiséget, hanem egy másikat ajánlott fel, az együttműködési kötelezettségét nem sértette meg, és az adóhatóságnak egyébként is lehetősége lett volna arra, hogy az iratokat a saját hivatali helyiségében tanulmányozza.
A felperes az Art. 5. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 51. § (1) bekezdésében biztosított jogával élve tagadta meg a nyilatkozattételt.
Az a tény, hogy az elsőfokú adóhatóság 2009. április 20. napján meghozta határozatát ugyancsak azt támasztja alá, hogy a felperes - az iratok rendelkezésre bocsátásával - teljesítette együttműködési kötelezettségét.
Az elsőfokú hatóság 2009. január 22. napján kelt felhívása egyébként sem felelt meg az Art. 1. § (5)-(6) bekezdésében foglaltaknak, mert a kézhezvételétől számítva csupán egy napot ad a bizonylatok csatolására, ezért az ismételt mulasztási bírság kiszabása emiatt is megalapozatlan és jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Kérelmét azzal indokolta, hogy a megyei bíróság ítélete iratellenes megállapításokat tartalmaz, mert nemcsak utóbb kifogásolta, hogy felperes a 2008. november 10. napján elzárt helyiség helyett a mintaboltjában biztosított helyet a revizoroknak, ezt ugyanis már az elsőfokú hatóság 2865176315 iktatószámú korábbi határozata is rögzítette. A revízió az emiatt szükségessé vált kapcsolódó vizsgálatot követően, 2009. január 20. napján kívánta a felperes székhelyén folytatni az ellenőrzést, ennek feltételeit azonban a felperes továbbra sem biztosította. A helyszíni ellenőrzés megítélésénél pedig kiemelt jelentősége van annak, hogy biztosítható-e az Art. 53. § (2) bekezdése szerinti adótitok megtartása. A felperest egyébként sem azért bírságolta volna meg, mert élt a Ket. 51. § (1) bekezdése szerinti jogával, mivel a mulasztási bírságot kiszabó határozat az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontjára alapítottan - az ellenőrzés akadályozása miatt - került meghozatalra. A felperes nem teljesítette az együttműködési kötelezettséget, mert ahogyan azt az ellenőrzés eredményeként az ügy érdemében hozott határozat is megállapította a felperesi iratok hiányában kapcsolódó vizsgálatot kellett lefolytatni. Iratpótlási felhívásai is jogszerűek voltak, mert ezekre több alkalommal, megfelelő részletességgel és jogszerű határidővel került sor, ezért nem sérült az Art. 1. § (5)-(6) bekezdés szerinti méltányos eljárás követelménye. A felperes nem tett eleget az Art. 47. § (2) bekezdése szerinti iratbemutatási kötelezettségének, és a megyei bíróság iratellenes megállapításokból téves jogkövetkeztetéseket levonva hozta meg ítéletét, az nem felel meg az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontjában foglaltaknak.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakra figyelemmel - tárgyaláson kívül bírálta el, mert felperes tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon túl kérte és a tárgyaláson való elbírálást sem tartotta szükségesnek.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva az iratok alapján a következőket állapította meg:
Az alperes jelen felülvizsgálati ügyben érintett 2899432601 számú határozata a felperest az együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt azért sújtotta mulasztási bírsággal, mert a felperes ügyvezetői korábbi nyilatkozatukba foglaltak ellenére csak 2009. január 28-ai beadványukban fejezték ki egyértelműen, hogy egyáltalán nem kívánnak érdemben reagálni, azaz nem csak szóban, hanem az írásban feltett kérdésekre sem kívánnak válaszolni, és emiatt az ellenőrzés elhúzódott. Ide vezetett az is, hogy a felperes többszöri felhívás ellenére sem bocsátotta rendelkezésre a kért iratokat, iratbemutatási kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget, és emiatt kapcsolódó vizsgálatot kellett lefolytatni, és az is, hogy a helyszíni ellenőrzés feltételeit sem biztosította.
Az Art. 99. § (1) bekezdése előírja, hogy az adózó köteles az ellenőrzés során az adóhatósággal együttműködni, és az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani.
Az Art. 94. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az ellenőrzést az adó- és költségvetési támogatás megállapításához való jog elévülési idején belül helyszínen, vagy hivatali helyiségében folytathatja le. Az Art. tehát nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy mely esetekben kötelező helyszíni vizsgálatot tartani, így az adóhatóság az Art. 86. § (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve szabadon dönthetett a tekintetben, hogy helyszínen, avagy hivatali helyiségében kívánja-e az ellenőrzést elvégezni.
Az eljáró revizorok helyesen - a jogerős ítéleti megállapítással ellentétben - nem utóbb, hanem egyik alkalommal sem (2008. november 10-én és 2009. január 20-án) fogadták el a felperes által felajánlott, üzlethelységéből nyíló, függönnyel elválasztott helyiséget a helyszíni ellenőrzés céljára, mivel az nem felelt meg az Art. 53. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek.
Az adózót az adóhatósági ellenőrzés során - az Art. 14. § (1) bekezdés g) pontja, 95. § (3) bekezdése értelmében - a bekért iratok tekintetében rendelkezésre bocsátási kötelezettség terheli, és ezeket az Art. 47. § (2) bekezdése értelmében köteles 3 munkanapon belül bemutatni.
A rendelkezésre álló adatokból az állapítható meg, hogy felperes nem tett eleget az adatszolgáltatási illetve iratbemutatási kötelezettségének mivel a megadott, és az ismételt felhívásokkal lényegében meghosszabbodott többszöri - tehát nem kizárólag egy napos - határidőn belül sem adta át a kért iratokat az adóhatóságnak, ezek az emiatt szükségesség vált kapcsolódó vizsgálat során kerültek beszerzésre.
Az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja szerinti törvényi tényállás megvalósulásának nem feltétele az ellenőrzés tényleges meghiúsulása, az ellenőrzés akadályozásának minősül minden olyan magatartás, amely az eljárást indokolatlanul elhúzza. Ennélfogva az, hogy az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat révén, az érdemi döntéshez szükséges adatokat, illetve iratokat teljes körűen beszerezte, és a revíziót továbbá a hatósági eljárást a határozathozatalhoz szükséges mértékben lezárta a felperes javára nem értékelhető. Az a tény pedig, hogy az adózó a nyilatkozattételt a Ket. 51. § (1) bekezdése alapján megtagadhatja, illetve jelen esetben meg is tagadta, nem ad felmentést az adatszolgáltatási, illetve irat rendelkezésre bocsátási kötelezettség alól.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Art. 48. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételi kötelezettség - mint tanúvallomással rokon jogintézmény - az adózót a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló más adózók tekintetében terheli, amely megszegése esetén szankcióként az Art. 172. § (1) bekezdésének i) pontja alkalmazható. Az alperes jelen ügyben érdemi döntését azonban nem e törvényhelyre, hanem az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontjára alapította. Ez utóbbi körben pedig helyesen járt el akkor, amikor értékelte azt is, hogy az egyébként jogi képviselővel eljáró felperes, illetve a felperesi képviselők végül mikor és milyen körülmények között nyilvánították ki egyértelműen azt, hogy se szóban se írásban nem kívánnak választ adni az adóhatóság kérdéseire.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel nem állapítható meg a felperes által hivatkozott eljárási alapelveknek, illetve konkrét jogszabályi rendelkezéseknek a megsértése.
Tekintettel arra is, hogy a felperes esetében ismételt mulasztás megállapítására került sor az alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz, megfelel a mérlegelési jogkörben hozott határozatokra előírt Pp. 339/B. §-a által megfogalmazott törvényi követelményeknek is. A felperes a peres eljárás során sem bizonyított olyan tényt, körülményt, amelyet a javára - az alperesi határozatban megállapítottakon felül - értékelni lehetett volna. Ennélfogva a mulasztási bírságnak nemcsak a jogalapja, hanem az összegszerűsége is törvényes, összhangban áll az Art. 172. § (21) bekezdésében foglaltakkal.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.322/2010.)