AVI 2014.11.103

Az adómentességhez a helyiség rendeltetésén túl az is szükséges, hogy meghatározott intézmények működéséhez kapcsolódjon [1990. évi C. tv. 13. § d) pont]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesi kft. M. Megyei Jogú Város Önkormányzatától megvásárolta a város belterületén fekvő 3422 m2 alapterületű, ezen belül 1045 m2 hasznos alapterületű, az ingatlan-nyilvántartásban orvosi rendelőként szereplő építményt. A felperes tulajdonjogát a földhivatal 2004. szeptember 14-én kelt határozatával jegyezte be. A felperes 2005. január 11-én benyújtott adóbevallásában az építményt orvosi rendelőként tüntette fel, ezért építményadó kiszabására nem került sor. A felperesi kft. az ingatlan...

AVI 2014.11.103 Az adómentességhez a helyiség rendeltetésén túl az is szükséges, hogy meghatározott intézmények működéséhez kapcsolódjon [1990. évi C. tv. 13. § d) pont]
A felperesi kft. M. Megyei Jogú Város Önkormányzatától megvásárolta a város belterületén fekvő 3422 m2 alapterületű, ezen belül 1045 m2 hasznos alapterületű, az ingatlan-nyilvántartásban orvosi rendelőként szereplő építményt. A felperes tulajdonjogát a földhivatal 2004. szeptember 14-én kelt határozatával jegyezte be. A felperes 2005. január 11-én benyújtott adóbevallásában az építményt orvosi rendelőként tüntette fel, ezért építményadó kiszabására nem került sor. A felperesi kft. az ingatlant idősek otthonaként kívánta hasznosítani, ennek érdekében építészeti terveket készíttetett. A kft. ügyvezetője 2005. június 29-én elhunyt, a hagyaték átadására a 2007. február 1-jén jogerőre emelkedett közjegyzői öröklési bizonyítvány alapján került sor.
A helyi adóhatóság 2006. március 30-án építményadó bevallás ellenőrzését rendelte el a felperesnél, amelynek alapján 2009. július 21-i határozatával a felperes terhére 2005., 2006., 2007., 2008. és 2009. évekre összesen 3 887 400 Ft építményadót írt elő azzal az indokkal, hogy a felperes tulajdonában lévő épület orvosi rendelőként nem működött. Ezért a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 13. § d) pontja szerinti adómentesség a felperest nem illette meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. október 19-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a Htv. 13. § d) pontjának a Htv. 52. § 33. és 34. pontjával történő együttes értelmezésével megállapítható, hogy a felperes az építményadó megfizetése alól nem mentesülhetett. A Htv. 13. § d) pontjában megállapított mentesség feltétele, hogy a mentesség alapjául szolgáló szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, illetőleg nevelési-oktatási tevékenységet az e célra szolgáló helyiségben ténylegesen végezzék. Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy önmagában az a körülmény, hogy az épület funkciója az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzést nyert, adómentességre nem jogosít. Nem teremti meg az adómentességet az sem, hogy a felperesi kft. a jövőben az épületet adómentes tevékenység céljára kívánta használni. Ez a használat ugyanis nem valósult meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Előadta, hogy az épület funkcióját közhiteles nyilvántartás rögzíti, a hasznosításra a felperesi kft. elhunyt ügyvezetője előkészületeket tett, abban csak hirtelen halála akadályozta meg. A tervek megvalósítására a hagyatéki eljárás jogerős befejezését követően nyílt lehetősége az örökösöknek. Hangsúlyozta, hogy a Htv. 13. § d) pontjában meghatározott mentesség feltételei fennállnak, a hivatkozott törvényhely ugyanis csak meghatározott funkció céljára szolgáló épületet kíván meg, amelyhez feltételként nem kapcsolódik olyan követelmény, hogy a helyiségben a tevékenységet ténylegesen végezzék. Utalt arra, hogy a felperesi kft. hosszabb távú célja egyértelműen az ingatlan idősek otthonaként történő hasznosítása volt, abban semmilyen más tevékenységet nem folytatott. Álláspontja szerint a megyei bíróság jogértelmezése az adómentesség Htv. 13. § d) pontjában meghatározott feltételeit indokolatlan szűkíti. Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet ily módon ellentétes a Htv. 11. § (1) bekezdés, 13. § d), h) pontja, 52. § 14., 33. és 34. pontjával, illetve 11-16. §-ában, valamint a M. Megyei Jogú Város Önkormányzata építményadóról szóló 62/2001. (XII. 12.) számú rendelete 1. § (1) bekezdés és 2. § (1) bekezdésével.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte előadva, hogy a bírói gyakorlatnak a Htv. 13. § h) pontjához kapcsolódó része irányadó a 13. § d) pontjának értelmezése körében is. Ennek megfelelően az adómentesség feltétele az, hogy az intézmény céljára szolgáló helyiség valóban létező és működő intézménynek nyújtson helyet, az intézmény meghatározását a Htv. 52. § 13., 33. és 34. pontja tartalmazza. Az ingatlanban tehát a 13. § d) pontjában meghatározott tevékenységet kell folytatni ahhoz, hogy adómentesség legyen megállapítható. Ezzel szemben a felperesi ingatlan hasznosítása, használata a vizsgált adóévekben egyáltalán nem valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Htv. 13. § d) pontja szerint mentes az adó alól a szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, illetőleg a nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiség. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a 13. § d) pontja nem tartalmaz olyan többletfeltételt, mint a Htv. 13. § h) pontja, amely feltételként határozza meg azt is, hogy az adóalany az épületet rendeltetésszerű tevékenységéhez használja. A Htv. 13. § h) pontjához fűződő bírói gyakorlat tehát az eltérő tartalmú adómentességi jogszabályi feltételekre figyelemmel a Htv. 13. § d) pontjának értelmezésére nem alkalmas.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a felperes adómentességének hiánya a Htv. 13. § d) pontjának törvényszövegéből is egyértelműen megállapítható. Az idézett törvényszöveg szerint ugyanis a meghatározott intézmények céljára szolgáló helyiség mentes az adó alól, azaz a helyiség rendeltetésén túl szükséges, hogy az meghatározott - szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, illetőleg nevelési-oktatási - intézmények működéséhez kapcsolódjon. Miután a perbeli ingatlant a felperes tulajdonszerzését követően orvosi rendelőként már nem működtették és abban szociális intézmény még nem kezdte meg működését, a helyi adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy az nem szolgál sem szociális, sem egészségügyi intézmény céljára, ezért azzal kapcsolatban adómentességi jogcím nem állapítható meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.279/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.