adozona.hu
AVI 2014.11.100
AVI 2014.11.100
A reprezentáció természetbeni juttatás (1995. évi CXVII. tv. 69. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2007. évre személyi jövedelemadó adónemben bevallás ellenőrzését végezte, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 415 383 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 207 691 Ft adóbírságot és 31 689 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
A felperes gépjárműjének költségelszámolásával kapcsolatban hivatkozott a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélküli elszámolh...
AVI 2014.11.100 A reprezentáció természetbeni juttatás (1995. évi CXVII. tv. 69. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2007. évre személyi jövedelemadó adónemben bevallás ellenőrzését végezte, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 415 383 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 207 691 Ft adóbírságot és 31 689 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.A felperes gépjárműjének költségelszámolásával kapcsolatban hivatkozott a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélküli elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 2. § (1) bekezdésére és 4. §-ára azzal, hogy a felperes az alapnorma-átalány szerinti elszámolást választotta, de helytelenül határozta meg az üzemanyag fajtáját és tévesen vonta le a fenntartási költségeket. Másrészt nem tartotta elszámolhatónak a felperes reprezentációs költségei között az m.-i csárda által kiállított 3 számlát, összesen 172 493 Ft-os összeget, mert nem tudta igazolni, hogy a kiadások a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében merültek fel.
Az alperes 2239811756/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a gépjármű költségelszámolásánál a felperes választását nem korrigálta, csak az üzemanyag típusát. A reprezentációs költségekkel kapcsolatban hivatkozott a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (7) és (10) bekezdés d) pontjában foglaltakra.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy nem választotta az alapnorma-átalány szerinti számítási módot, így tévedett az alperes, amikor a Korm. r. 2. § (1) bekezdése és 1. számú mellékletében meghatározott alapnorma elszámolást nem alkalmazta. Másrészt arra hivatkozott, hogy a reprezentáció tényét okirati bizonyítékokkal igazolta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát a reprezentációs költségekkel kapcsolatos adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A gépjármű elszámolásával kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes semmilyen választás lehetőségével nem élt, útnyilvántartást nem vezetett, kiküldetési rendelvényben a gépjármű hengerűrtartalmát helytelenül tüntette fel és annak üzemi minősége is rosszul került megjelölésre. A felperes a Korm. r. 2. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott alapnorma alapján kívánta elszámolni üzemanyagköltségét, de a jogszabály szövege alapján ennek alkalmazása esetén a felperest alapnorma képzési módszer kidolgozása terhelte, amelyre azonban a felperes nem hivatkozott. A számítási mód kidolgozásának hiánya esetén kizárólag az alapnorma-átalány elszámolásával élhetett, így az elsőfokú bíróság érdemben osztotta az alperes álláspontját, és e körben a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság alaposnak ítélte azonban a felperes keresetét a reprezentációs költséggel kapcsolatban kifejtve, hogy az elszámolás alapját ételszolgáltatásról kiállított számlák képezték. Az Szja. tv. nem sorol fel további feltételeket, hogy a felperesnek rögzítenie kellene, kiket, milyen okból vendégel meg, csupán a számlát, a bizonylatot, mely hitelesen tanúsítja a szolgáltatás igénybevételét. Nem várható el a felperestől, hogy két év távlatából visszaemlékezzen üzleti partnerei nevére, és ilyen nyilvántartás vezetésére sem volt köteles. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésére figyelemmel az alperest terhelte a tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettség, így annak bizonyítása is, hogy az igénybevett szolgáltatás nem a felperes vállalkozása érdekében merült fel.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a felperes keresetének teljes körű elutasítását kérte, mivel az megsértette az Szja. tv. 1. § (4) bekezdését, 69. § (7) bekezdését és 10. § d) pontját. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy kiket vendégelt meg, és a költség vállalkozása érdekében merült fel. Nem az adóhatóság, hanem az adózó kötelezettsége a bizonyítás.
A felperes a gépjármű üzemanyag költségének elszámolásával kapcsolatban nyújtott be csatlakozó felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy jogszabály nem írja elő, hogy a választásnak milyen módon és meddig kell megtörténnie. A Korm. r. 2. § (1) bekezdése diszpozitív, az adózó választhat, a felperes pedig az a) pont szerinti alapnormát választotta. Így lehetőséget kellett volna adni arra, hogy ennek megfelelően kidolgozza az alkalmazandó elszámolási módszert is.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre benyújtott ellenkérelmében a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását kérte azzal, hogy a felperes az alapnorma-átalányt választotta, az adóhatóság az üzemanyag típusát korrigálta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Az Szja. tv. 69. § (10) bekezdés d) pontja határozza meg a reprezentáció fogalmát: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.). A reprezentáció természetbeni juttatás. Az Szja. tv. 69. § (7) bekezdés aa) pontja értelmében a kifizető nem köteles megállapítani, bevallani és megfizetni a reprezentáció alapján meghatározott bevétel után a (4) bekezdés szerinti mértékkel számított adóból azon összeget, amely nem több, mint az adóévre elszámolt éves bevétele 1 százalékának, de legfeljebb 25 millió forintnak az 54 százaléka.
A felperes a mohácsi csárda által 2007. évben kiállított 3 számla után összesen 172 493 Ft-ot kívánt reprezentációs költségként elfogadtatni. Felhívásra nem tudta megjelölni, hogy konkrétan kik vettek ezen részt, arra hivatkozott, hogy gyógyszerész kollégáit látta vendégül a gyógyszertári törvénykezéssel kapcsolatos megbeszélés céljából. Az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel ellentétben a Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint önmagukban a számlák nem alkalmasak a reprezentációs költség megállapíthatóságához. Ezek ugyanis csak azt bizonyítják, hogy a felperes ezen alkalommal milyen összegű étel és italfogyasztást fizetett ki, de azt nem bizonyítják, hogy kiket milyen célból vendégelt meg, a vendéglátás összefüggésben volt-e a felperes gazdasági tevékenységével vagy sem.
Az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogi ügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll.
Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy az Art. 97. § (4) bekezdésére figyelemmel az adóhatóságnak kellett volna bizonyítania, hogy az igénybevett szolgáltatás nem a felperes vállalkozása érdekében merült fel. Az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése alapján ugyanis az adózót terhelte a bizonyítási kötelezettség, ha ezt a kedvezményt igénybe akarta venni. A felperes azonban csak állította az üzleti jelleget, de semmivel nem tudta bizonyítani és ilyen bizonyítást sem ajánlott fel. Az elsőfokú bíróság ítélete tehát a reprezentációs költség elszámolásával kapcsolatban nem helytálló, e körben az alperes keresete alapos.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre benyújtott ellenkérelmében a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását kérte, amely nem is ellenkérelemnek, hanem felülvizsgálati kérelemnek minősül, hiszen a jogerős ítélet jogszabálysértésére hivatkozik. Márpedig az alperes ezt az általa benyújtott felülvizsgálati kérelemben nem kérte. A Pp. 273. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. Erre figyelemmel ezt az alperesi jogszabálysértésre hivatkozást a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének a gépjármű költségelszámolásával kapcsolatban kifejtettekkel. A Korm. r. 2. § (1) bekezdése kétfajta elszámolási módot tesz lehetővé: alapnorma vagy alapnorma-átalány. A felperes a 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti alapnormát kívánta alkalmazni. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt azonban arra, hogy e körben az 1. számú melléklet, az 1/A. számú melléklet, illetve a 2. számú mellékletben meghatározott korrekciós tényezők alkalmazása lett volna szükséges, azaz egyfajta alapnorma képzési módszer kidolgozása terhelte a felperest, amelynek azonban nem tett eleget. A felperes hivatkozása ellenére az adóhatóságnak nem volt olyan kötelessége, hogy akár további hiánypótlás keretében lehetőséget nyújtson a felperesnek az alkalmazandó elszámolási módszer kidolgozására. Amennyiben ugyanis a felperesi adózó a Korm. r. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti alapnormát kívánta választani, akkor az annak megfelelő elszámolási módszer kidolgozására volt köteles. Mivel ennek nem tett eleget, így a 2. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, a 4. §-ban meghatározott alapnorma-átalány alapján lehetett csak elszámolni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét alaptalannak minősítette, ezért az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdésére figyelemmel hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.310/2010.)