adozona.hu
AVI 2014.11.98
AVI 2014.11.98
Az elhatárolt veszteség a vállalkozói jövedelemmel szemben számolható el (1995. évi CXVII. tv. 49/B. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő vizsgálat eredményeként a 2009. szeptember 30. napján kelt 1953979377 számú határozatával a felperest összesen: 22 283 193 Ft adókülönbözet, 11 141 136 Ft adóbírság, és 8 709 012 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 8. napján kelt 2279206091 számú...
AVI 2014.11.98 Az elhatárolt veszteség a vállalkozói jövedelemmel szemben számolható el (1995. évi CXVII. tv. 49/B. §)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő vizsgálat eredményeként a 2009. szeptember 30. napján kelt 1953979377 számú határozatával a felperest összesen: 22 283 193 Ft adókülönbözet, 11 141 136 Ft adóbírság, és 8 709 012 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 8. napján kelt 2279206091 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az élelmiszer jellegű vegyes-kereskedelemmel foglalkozó felperes által előtárt adatokból számítható alacsony, illetve negatív haszonkulcs, valamint a vállalkozás folyamatos vesztesége be nem vallott bevételre utaltak, ezért a revízió az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (3) bekezdés c) pontja alapján az árbevétel, illetve az annak alapján fizetendő általános forgalmi adó (áfa) alapjának meghatározására helytállóan becslést alkalmazott. A becslés eredményeként jelentkező különbözet (árbevétel növekedés összege) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. §-ának (2) bekezdése értelmében az adózó bevételének és vállalkozói kivétnek minősül, mivel az a vállalkozó nyilvántartásaiban nem jelent meg, azt az adózó a vállalkozásból kivonta, és vélelmezhetően magáncélra felhasználta. A vállalkozói kivét a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelem az Szja. tv. 16. § (4) bekezdése alapján. Az elsőfokú hatóság az árbevétel növekedés összegével = vállalkozói kivéttel megnövelte az adózó vallott vállalkozói kivétjének összegét, és a megnőtt összevonás alá eső jövedelem után számított adót állapított meg. A felperes becsült bevételét az áfa bevallásaiban szerepeltetett bevételek arányában osztotta meg a revízió az egyes bevallási időszakok között, és terhére a vállalkozói kivét módosított összege miatt vállalkozói, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékot állapított meg.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának a megváltoztatását, és fizetési kötelezettségei törlését, másodlagosan az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az Szja. tv. 16. § (4) bekezdése, 49/B. § (1) bekezdése, 49/C. § (1) bekezdése, 68. §-a helyes értelmezése és alkalmazása esetén vállalkozói kivétként nem értékelhető a becsült árbevétel és ennek kapcsán a becsült költség különbözete, mivel az kizárólag a vállalkozó által elért eredményt módosíthatja a bevallásban szerepeltetett adathoz képest. Amennyiben a vállalkozó a bevétel-költség becslése nyomán eredményt érhetett volna el, úgy azt az adóhatóság, mint vállalkozói jövedelmet, és mint vállalkozói osztalékot adóztathatta volna meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az adóhatóság az Art. 108. § (1)-(4) bekezdése alapján helytállóan alkalmazott becslési eljárást, amelynek módszerét a felperes nem kifogásolta. Az adóhatóság a továbbiakban akkor járt volna el jogszerűen, ha az Art. 97. § (6) bekezdését alkalmazva figyelembe veszi azt, hogy a felperesnek elsődlegesen a veszteségeit kell valamiből finanszíroznia, amely után megmaradó becsült többlet árbevétel tekinthető vállalkozói kivétnek. A veszteség érintetlenül hagyásával a teljes többlet árbevétel vállalkozói kivétként értékelése az elsőfokú bíróság szerint sérti az Art. 97. § (6) bekezdését, 108. § (1) bekezdését. A megismételt eljárásban az adóhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a felperes a vállalkozásának a veszteségeit miből finanszírozta, amely alapján határozható meg a vállalkozói kivét összege.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Szja. tv. 16. § (1) és (4) bekezdései, 49/A. § (1) és (7) bekezdései, 49/C. § (1) bekezdése, az Art. 97. § (6) bekezdése, 108. § (1) bekezdése téves értelmezésével és alkalmazásával jogsértő ítéletet hozott.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, az alperes pedig felülvizsgálati kérelmében a becslést jogszerűnek, a módszerét nem vitatottnak minősítő, e körben a keresetet elutasító ítéletrészt nem támadta.
Az Art. 97. § (6) bekezdésének első mondata szerint az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes helytállóan sérelmezte e jogszabályhely téves alkalmazását, ugyanis a felperes sem a keresetben, sem az elsőfokú eljárás során az Art. 97. § (6) bekezdésének alperes általi megsértésére nem hivatkozott, ahogyan arra sem, hogy az adóhatóságnak fel kellett volna tárnia a vállalkozás veszteségének finanszírozási forrásait. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedő jogi indokolásával [amely sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 215. §-át is] döntését olyan jogszabályhelyre alapította, amely alapján a felperes a határozatok bíróság általi felülvizsgálatát nem kérte.
A vállalkozói személyi jövedelemadó szabályait az Szja. tv. 49/B. §-a tartalmazza. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelmét az (1) bekezdés értelmében a vállalkozói bevételből a vállalkozói költség levonásával határozza meg.
Az (1)-(7) bekezdés szerint megállapított jövedelem a vállalkozói adóalap.
Az Szja. tv. 16. §-ának 2003. december 31-ig hatályos (4) bekezdése szerint az egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek az egyéni vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét) minősül, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Az Szja. tv. 16. §-ának 2004. január 1-jétől hatályos (4) bekezdése értelmében a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet e törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. Vállalkozói kivét esetében a bevétel megszerzésének időpontja a költség elszámolásának napja, ha azonban a vállalkozói kivét felvételét az adóhatóság az ellenőrzés során tárja fel, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja.
Az alperes határozatában elkülönítetten kezelte a felperes vállalkozói jövedelmét a vállalkozói kivéttől, jogszabályra alapítottan részletesen megindokolta, hogy mely tétel és miért minősült vállalkozói jövedelemnek illetve vállalkozói kivétnek. Azt is rögzítette, hogy nem az Szja. tv. 68. §-ában szabályozott "vállalkozásból kivont jövedelmet" adóztatta, hanem a feltárt többletbevételre a vállalkozói kivét adójogi következményeit alkalmazta.
A perben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes az elsőfokú bírósági eljárás során bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, nem bizonyította sem személyesen kimunkáltan, sem könyvszakértő bevonásával, hogy a vállalkozása pénzeszközeiben meg nem jelent, eltitkolt bevétele nem vállalkozói kivét, hanem a könyvelése alapján ténylegesen megállapítható vállalkozói jövedelem lenne. A felperes nem igazolta az alperes határozatának jogsértő voltát a vállalkozói kivétre vonatkozóan sem jogalapjában, sem összegszerűségében, keresete e körben így bizonyítatlan állítás maradt, amelyet az elsőfokú bíróság tévesen minősített alaposnak.
A saját vállalkozása költség és veszteség finanszírozását a felperes tudja, illetve ismeri, és rendelkezik arra vonatkozóan adatokkal, bizonyítékokkal. Sem ténybeli, sem jogszabályi alapja nincs annak az elsőfokú bíróság általi felvetésnek, hogy az adóhatóságnak bizonyítania kellett volna a veszteségfinanszírozás forrását, illetve, hogy annak kapcsolt következménye lenne a vállalkozói kivét összegének meghatározhatósága.
Jogkérdés, hogy az elhatárolt veszteség a vállalkozói jövedelemmel (és nem a vállalkozói kivettel) szemben számolható el [Szja. tv. 49/B. § (7) bekezdés a) pont], továbbá az Szja. tv. 16. §-ának (4) bekezdése szerint a vállalkozói kivétel szemben költség, költséghányad, vagy más levonás nem érvényesíthető. Ahhoz, hogy az elhatárolt veszteség elszámolásának kérdése - amelyet az alperes a felülvizsgálati kérelemben (reá vonatkozó kereseti kérelem nélkül) felvetett - vizsgálható legyen, az lett volna szükséges, hogy a felperes a perben bizonyítsa a vállalkozói kivétre vonatkozó határozatrész jogsértő voltát, a vállalkozói jövedelemmel kapcsolatos kereseti állítását. A felperes keresete azonban bizonyítatlansága okán alaptalannak bizonyult.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.316/2010.)