adozona.hu
AVI 2014.11.99
AVI 2014.11.99
Az adózó az ingatlan-átruházásból származó bevétellel szemben csak igazolt költségeket számolhat el (1995. évi CXVII. tv. 62. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság megismételt eljárás keretében végzett ellenőrzést a felperesnél 2002-2006 közötti időszakra vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben. A megismételt eljárás során kiállított megbízólevél 2008. augusztus 18-i keltezésű, ebben az időpontban a felperes Ba. városban rendelkezett állandó lakóhellyel. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes 2008. szeptember 3-án b.-i lakcímre jelentkezett át. Az új eljárás lefolytatásáról szóló értesítést és megbízólevelet még ezen időpontot ...
AVI 2014.11.99 Az adózó az ingatlan-átruházásból származó bevétellel szemben csak igazolt költségeket számolhat el (1995. évi CXVII. tv. 62. §)
Az adóhatóság megismételt eljárás keretében végzett ellenőrzést a felperesnél 2002-2006 közötti időszakra vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben. A megismételt eljárás során kiállított megbízólevél 2008. augusztus 18-i keltezésű, ebben az időpontban a felperes Ba. városban rendelkezett állandó lakóhellyel. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes 2008. szeptember 3-án b.-i lakcímre jelentkezett át. Az új eljárás lefolytatásáról szóló értesítést és megbízólevelet még ezen időpontot megelőzően átvette. Az elsőfokú adóhatóság 2009. március 20-án kelt határozatával a felperes terhére összesen 35 943 924 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. július 10-én kézbesített másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperesnek minden vizsgált évben keletkezett ingatlaneladásból származó bevétele, amellyel szemben adóbevallásában költségeket számolt el. A felperes azonban ezen költségeit és kiadásait nem tudta megfelelően igazolni.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Egyrészt arra hivatkozott, hogy az elsőfokú adóhatóság illetékesség hiányában járt el, másrészt sérelmezte, hogy a felperes költségeket az adóhatóság szakértői bizonyítás útján nem tisztázta.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a megismételt eljárás megindításakor illetékes adóhatóság a továbbiakban is eljárhatott. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 62. § (1) bekezdése szerint hitelt érdemlő módon kell igazolnia költségeit, ezen kötelezettségének azonban megfelelő bizonylattal nem tudott eleget tenni. A költségeket az adóhatóság becsléssel nem állapíthatja meg és nincs mód arra sem, hogy a költségeket szakértői bizonyítás tisztázza. A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes a hitelt érdemlő igazolásra annak ellenére köteles, hogy nem tartozik az Áfa. tv. hatálya alá.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az általa értékesített ingatlanokat építette, illetve építtette, az ezzel kapcsolatos költségeinek fedezetét a leendő vásárlók előlege, valamint hitelfelvétel képezte. A költségek összege szakértői bizonyítással tisztázható lett volna, ennek ellenére a Fővárosi Bíróság e bizonyítási indítványt elutasította. A felperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 22. §-ára hivatkozással sérelmezte, hogy lakcímváltozása ellenére az elsőfokú hatóság nem rendelkezett az ügy áttételéről. Hangsúlyozta, hogy az adó alapját az adóhatóság becsléssel is megállapíthatta volna. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 339/B. §-ában foglaltakkal.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy az Szja. tv. 4. § (3) és (4) bekezdése, 62. § (1) bekezdése alapján egyértelmű, hogy a felperesnek a társasházi építkezéssel kapcsolatos költségeit megfelelően igazolnia kellett volna. Ennek hiányában a költségeket az adóhatóság sem becsléssel, sem szakértői bizonyítás útján nem állapíthatta meg. Az alperes hangsúlyozta továbbá, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 14. § (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés megkezdését követően az illetékességi jogban bekövetkező változás ellenére a megkezdett ellenőrzés befejezésére és a hatósági eljárás lefolytatására az ellenőrzést megkezdő adóhatóság az illetékes.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú adóhatóság illetékességével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, a jogerős ítélet indokolása helytelenül állapítja meg a Ket. 22. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással azt, hogy az eljárás megindítását követően az ügyfél lakcímének változása nem teszi szükségessé az illetékesség vizsgálatát. A Ket. 22. § (1) bekezdése ezzel ellentétben a hatóság kötelezettségévé teszi, hogy illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja. Ezen általános szabályhoz képest azonban lex specialis-ként érvényesült az ügyben a Korm. r. 14. § (4) bekezdésének azon szabálya, amely az APEH különös illetékességi szabályait fogalmazza meg. E szerint, ha az adózó adóhatóságának illetékessége az ellenőrzés megkezdését követően az illetékességi okban bekövetkezett változás miatt szűnik meg, vagy az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdését követően szerez tudomást, a megkezdett ellenőrzés befejezésére és szükség szerint a hatósági eljárás lefolytatására az ellenőrzést megkezdő adóhatóság az illetékes.
E szabályra tekintettel a Fővárosi Bíróság érdemben helyes álláspontra helyezkedett akkor, amikor megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság nem követett el jogszabálysértést, amikor az eljárást a felperes lakcímének megváltozása ellenére folytatta.
Az alperes ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy az Szja. tv. 62. § (1) bekezdéséből következően a felperes ingatlan-átruházásból származó bevételével szemben csak igazolt költségeket számolhat el. A hasonló ügyekben folytatott következetes bírói gyakorlat szerint az adóhatóság kizárólag az ingatlanra fordított igazolt költségeket veheti figyelembe, és jogszerű az a bírósági eljárás, amely a felperesi igazságügyi szakértői bizonyítási indítványt elutasítja. Ezzel összefüggésben a bírói gyakorlat hivatkozik az Szja. tv. 4. § (3) bekezdésének költségfogalmára, melynek értelmében a kifizetett szabályszerűen igazolt kiadás vehető csak figyelembe. Kiadást utólag szakértői bizonyítással nem lehet igazolni (Kfv.I.35.156/2005/7.). A Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntésében azt is kifejtette, hogy az Szja. tv. 62. § (1) bekezdése értelmében nem az adóhatóságot, hanem a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az általa hivatkozott értéknövelő beruházások felmerültek-e vagy sem, és ha igen, akkor milyen összegben. Ennek során a költségek igazolására alkalmas hitelt érdemlő bizonylatot, illetve dokumentumot kell bemutatni (Kfv.I.35. 281/2008/7.).
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet nem ellentétes a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Art. 2. § (2) bekezdésében, 108. §-ában, továbbá a Ket. 50. § (3) bekezdésének bizonyítási szabályával, illetve nem sérti a Pp. 339/B. §-ában foglaltakat.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.313/2010.)