adozona.hu
BH+ 2014.11.517
BH+ 2014.11.517
Épület bontásából származó hulladék kezelése engedélyhez kötött tevékenység [2000. évi XLIII. tv. 3., 14., 15., 49. §, 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet 1. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) felperesnél 2010. március 24. napján ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a felperes által bérelt telephelyen lévő konténerekben építési-bontási tevékenységből származó hulladékok vannak, azok egy részét a telephelyre szállították, majd szétválogatják, és tovább szállítják az ártalmatlanító vállalkozásokhoz. A telephelyen tárolt hulladékokról nem vezettek nyilvántartás...
A felperes nyilatkozata szerint a jegyzőkönyvben foglaltak a valóságnak megfeleltek. A jegyzőkönyv mellékletét képezte a felperes telephelyére vonatkozó bérleti szerződés, a hulladék égetését és az építési törmeléket is tartalmazó konténerekről készült fényképek.
Az elsőfokú hatóság 2010. március 1. napján értesítette a felperest arról, hogy eljárást indított, és a 2010. július 26-án kelt KTVF.24734-4/2010. számú határozatával a telephelyen végzett, nem veszélyes hulladék engedély nélküli kezelése miatt 1 470 150 Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgtv.) 14. §-ának (1) és (2) bekezdése és 49. §-a alapján. A határozat indokolása szerint a felperes nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes a hulladékot a telephelyre szállítja, szelektálja, a fahulladékot elkülönítik, a bontott téglát megtisztítják, a betont építkezéseken hasznosítják. A hulladékról nyilvántartást nem vezettek, annak a mennyiségét a felperes ügyvezetőjének becslése alapján határozta meg. A bírság összegét a 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (3) bekezdésének d) pontja alapján állapította meg, az alapbírság mértékét 18 000 Ft-ban vette figyelembe. Az elsőfokú határozat rögzítette, hogy a becsléssel megállapított 18 tonna mennyiség a 10-100 tonna tömegtartományba esik, ahol a középérték 55 tonna, így ezzel kellett számolnia, erre tekintettel a bírság összege 1 470 150 Ft.
Az alperes 2011. június 23-án kelt 14/4925-8/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot a fellebbezésre vonatkozó tájékoztatás körében megváltoztatta, egyebekben a felperes fellebbezését elutasította. Az alperes kifejtette, hogy a felperes kevert építési-bontási hulladékot tárolt, hulladékot égetett és érvényes hulladékkezelési engedéllyel nem rendelkezett. A felperes a Hgtv. 3. §-a szerinti gyűjtési, szállítási és tárolási tevékenységet végzett a Hgt. 14. §-ában írt engedély nélkül. A bírság kiszabása a hivatkozott tömegmérték középtartomány alapján becsléssel jogszerűen történt.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. A felperes előadta, hogy a begyűjtésre, hulladékkezelésre vonatkozó jogszabályokat nem sértette meg, mert nem végez ilyen tevékenységeket. A felperes átrakodási, szelektálási tevékenységet végez, amelynek telephelyen belüli gyűjtése hatósági engedély nélkül végezhető. Az ellenőrzés során a kitermelt növényi maradványokat égették el. Előadta, hogy az építési-bontási törmelék már a helyszínen keletkezett múlt századi építmények feltárása során, amelyet a kihallgatni kért tanúk vallomása is alá támaszt. Kifogásolta a bírság mértékét, álláspontja szerint a 18 tonna 55 tonnára kerekítése jogszabálysértő, annak 20 tonnára való kerekítését tartotta elfogadhatónak.
A bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította. Az eljárt bíróság ítéletének indokolása szerint a hatóságok a tényállást teljes körűen feltárták, és az ügyben alkalmazandó jogszabályok részletes ismertetése, a bizonyítékok megfelelő értékelése alapján megfelelő döntést hoztak, amellyel mindenben egyetértett. A helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint közokiratnak minősül, és az abban rögzített tényállást vette figyelembe. Az eljárt bíróság a felperes tevékenységével kapcsolatban utalt arra, hogy a jegyzőkönyv tartalmát a felperes korábbi ügyvezetője elfogadta. Utalt a felperes fellebbezésében foglaltakra, amely alátámasztja, hogy olyan építkezések esetén, ahol nincs lehetőség az anyagok szelektív kezelésére, a felperes a hulladékot a telephelyre szállítja. A felperes a hulladékot nemcsak a saját tevékenységből származóan kezeli.
Az eljárt bíróság a Pp. 206. §-a értelmében a felperes alkalmazottjának vallomását nem tekintette érdektelennek, a felperes ügyvezetője és további tanú vallomásához képest az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv, mint közokirat tartalmát fogadta el. A felperes által csatolt fényképeken szereplő dátum vonatkozásában megállapította, hogy azok részben az ellenőrzési jegyzőkönyv keletkezését megelőzően, részben pedig azt követően keletkeztek, és nem támasztják alá a közokiratban foglaltakat. A felperes ellenőrzés során tett nyilatkozata szerint az építési törmeléknek minősülő hulladék 80%-a nem az adott telephelyen, a korábbi építmények alapjainak kibontásból származott, hanem építkezésből származó, beszerzett hulladék. Az eljárt bíróság hangsúlyozta, hogy felperes elismerte, hogy a hulladékot begyűjti, beszállítja, szétválogatja, ártalmatlanítja, és ezt követően továbbadja vállalkozásoknak, hulladékkezelési engedély hiányában, ezért a felülvizsgálni kért határozatok nem jogszabálysértők.
Az eljárt bíróság a bírság mértékének, az alapbírság módjának meghatározásával kapcsolatban rögzítette, hogy arról az elsőfokú hatóság határozatának 3. oldalán számot adott. A bírság mértékét a 10-es, 100-as tömegtartomány középértékén, 55 tonnában határozta meg, így a bírság mértéke az R. rendelkezéseit nem sérti. A Pp. 339/B. §-ban foglaltak alapján megállapította, hogy az alperes indokolása okszerű és jogszerű volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és kereseti kérelemnek helyt adásával az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését indítványozta.
A felperes az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését kérte arra vonatkozóan, hogy a bontásból származó anyagokat hulladéknak kell-e minősíteni 2006/12 EK irányelv alapján.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetésekre jutott. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hgtv. 3. §-ának a) és i) pontját, továbbá a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 30. §-ának (1) bekezdését.
A felperes hangsúlyozta, hogy az ellenőrzéskor a telephelyen kezelt hulladékokkal kapcsolatban nem kellet rendelkeznie hulladékszállítási engedéllyel. Az anyagokat tárolta, kiválogatta, mivel azokra tevékenységének ellátása során későbbi munkafázisban szüksége volt. A hulladékok keletkezése és felhasználása technológiai folyamatának szerves részét képezte. Az ellenőrzés során talált anyagok alapvetően három részre oszthatók: az első csoportba a kitermelt növényi maradványok, második csoportba a napi építési tevékenységből visszamaradt, selejtezésre kerülő, szelektálás végett a fenti telephelyre szállított anyagok, a harmadik csoportba azok tartoznak, amelyeket a telephely rendezése során kitermeltek, azzal, hogy azt a későbbiekben ugyanott beépítsék. Ez a mennyiség a vitatott hulladék 80%-át tette ki. Nem valósult meg olyan fajta hulladék begyűjtés, hulladékkezelés vagy hulladékégetés, melyhez hatósági engedély szükséges.
A felperes kifejtette, hogy a perbeli bontott anyag felhasználása Hgtv. 3. §-ának i) pontjában szabályozott újrahasználat körébe tartozik. Az ellenőrzés során talált anyagokkal a felperes nem végzett hulladékgazdálkodást, hanem azokra kifejezetten szüksége is volt, adott esetben külön kellett volna beszereznie.
A Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a bíróságnak tájékoztatni kellett volna a felperest arról, hogy bizonyítania kellett volna, hogy az általa szállított, tárolt, bontott anyagtól tulajdonosa, kezelője megválni szándékozott-e. Az eljárt bíróság e körben nem derítette fel a tényállást, ilyen tartalmú bizonyítási kötelezettséget nem telepített a felperesre. Hangsúlyozta, hogy a megállapított tényállásból kategorikusan nem következik, hogy az építési és bontási eljárások során keletkezett anyagok szükségszerűen hulladékok.
Az eljárt bíróság határozatának meghozatala során figyelemmel kellett volna lenni a 2006/12/EK és a 2008/98/EK irányelvek rendelkezéseire. A per tárgyát képező anyagok hulladék minőségének megállapítása körében a Tanács 21.2.2007.COM (2007.) Közleményét is alapul kell venni, mely egyértelműen rögzíti, hogy ha a gyártónak az anyagra szüksége van fő tevékenységéhez, akkor az anyagot nem lehet hulladéknak tekinteni. A felperes álláspontja szerint a 2008/98/EK Irányelv preambulumának 22 bekezdése is a fentieket rögzíti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között tárgyaláson kívül vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljárt bíróság a bizonyítási eljárást követően a feltárt tények, a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok okszerű és helyes mérlegelésével állapította meg, hogy a felperes hulladékot gyűjtött, amelyet a tulajdonosától átvett, majd a telephelyén tárolta. A felperes hulladékkezelési tevékenységet végzett, amelyhez nem rendelkezett engedéllyel, ezért a hulladékgazdálkodási bírság jogalapja is fenn állt. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felperes az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben rögzítettek és a fellebbezésében előadottak szerint sem vitatta, hogy a telephelyen lévő anyag hulladék, amely nem a saját tevékenységéből származott.
A Hgtv. 3. §-ának a) pontja szerint a hulladék bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.
A felperes tévesen értelmezi a Hgtv. 3. §-ának a) pontját és a 14. §-ának (1) és (2) bekezdését, mert az általa a hulladék birtokosától átvett, begyűjtött, a telephelyre szállított és ott válogatott anyagok, - a bontott tégla, - hulladéknak minősül.
A jogerős ítélet nem sérti a Pp. 3. §-ának (3) bekezdését, figyelemmel arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelemben írt állításainak bizonyítására tanuk kihallgatását kérte, a tanúvallomások azonban a Pp. 206. §-a értelmében nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy az építési bontási hulladék a felperes telephelyén keletkezett, és ott a Hgtv. 3. §-ának i) pontja szerint újrahasználat valósult meg. (9. számú jegyzőkönyv, 8. oldal felperes képviselőjének nyilatkozata). A Kúria utal arra, hogy a felperes a 2012. augusztus 24. napján kelt előkészítő iratban hivatkozott arra, hogy az építőipari kivitelezői tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 13. §-ának (4) bekezdése szerint a hulladék építési célra történő felhasználásának megfelelőségét igazolni kell, azonban a fentiekre vonatkozó bizonyítékot nem ajánlott fel.
Az eljárt bíróság a hulladék és az újrahasznosítás fogalmát az Európai Parlament és Tanács 2006/12/EK és a 2008/98/EK irányelveivel összhangban értelmezte. A Kúria álláspontja szerint a Hgtv. 3. §-ának i) pontja, 14. §-ának (1) és (2) bekezdés, 49. §-a alkalmazása körében nem merült fel olyan kérdés, amely az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését a Pp. 156/A. §-a értelmében szükségessé tenné.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. III. 37.103/2013.)
A Kúria a Babkó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Babkó Norbert ügyvéd) által képviselt B. Kft. felperesnek, dr. Nágel Annamária jogi előadó által képviselt Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi- és Vízügyi Főfelügyelőség alperes ellen hulladékgazdálkodási bírság ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben Budapest Környéki Törvényszék a 2012. november 19. napján kelt 2.K.27.062/2011/13. számú ítélete ellen a felperes részéről 14 sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta a következő
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 2.K.27.062/2011/13. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000.- (azaz hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) felperesnél 2010. március 24. napján ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a felperes által bérelt telephelyen lévő konténerekben építési-bontási tevékenységből származó hulladékok vannak, azok egy részét a telephelyre szállították, majd szétválogatják, és tovább szállítják az ártalmatlanító vállalkozásokhoz. A telephelyen tárolt hulladékokról nem vezettek nyilvántartást, annak mennyiségét az jelen lévő ügyvezető állapította meg becsléssel. A 12 m3 mennyiségű hulladék mellett 6 m3-es konténerben zöld hulladékot égetettek, amelyhez kevés műanyag hulladék keveredett.
A felperes nyilatkozata szerint a jegyzőkönyvben foglaltak a valóságnak megfeleltek. A jegyzőkönyv mellékletét képezte a felperes telephelyére vonatkozó bérleti szerződés, a hulladék égetését és az építési törmeléket is tartalmazó konténerekről készült fényképek.
Az elsőfokú hatóság 2010. március 1. napján értesítette a felperest arról, hogy eljárást indított, és a 2010. július 26-án kelt KTVF.24734-4/2010. számú határozatával a telephelyen végzett, nem veszélyes hulladék engedély nélküli kezelése miatt 1.470.150,- Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgtv.) 14. §-ának (1) és (2) bekezdése és 49. §-a alapján. A határozat indokolása szerint a felperes nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes a hulladékot a telephelyre szállítja, szelektálja, a fahulladékot elkülönítik, a bontott téglát megtisztítják, a betont építkezéseken hasznosítják. A hulladékról nyilvántartást nem vezettek, annak a mennyiségét a felperes ügyvezetőjének becslése alapján határozta meg. A bírság összegét a 271/2001.(XII.21.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (3) bekezdésének d) pontja alapján állapította meg, az alapbírság mértékét 18.000,- Ft-ban vette figyelembe. Az elsőfokú határozat rögzítette, hogy a becsléssel megállapított 18 tonna mennyiség a 10-100 tonna tömegtartományba esik, ahol a középérték 55 tonna, így ezzel kellett számolnia, erre tekintettel a bírság összege 1.470.150,- Ft.
Az alperes 2011. június 23-án kelt 14/4925-8/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot a fellebbezésre vonatkozó tájékoztatás körében megváltoztatta, egyebekben a felperes fellebbezését elutasította. Az alperes kifejtette, hogy a felperes kevert építési-bontási hulladékot tárolt, hulladékot égetett és érvényes hulladékkezelési engedéllyel nem rendelkezett. A felperes a Hgtv. 3. §-a szerinti gyűjtési, szállítási és tárolási tevékenységet végzett a Hgt. 14. §-ában írt engedély nélkül. A bírság kiszabása a hivatkozott tömegmérték középtartomány alapján becsléssel jogszerűen történt.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. A felperes előadta, hogy a begyűjtésre, hulladékkezelésre vonatkozó jogszabályokat nem sértette meg, mert nem végez ilyen tevékenységeket. A felperes átrakodási, szelektálási tevékenységet végez, amelynek telephelyen belüli gyűjtése hatósági engedély nélkül végezhető. Az ellenőrzés során a kitermelt növényi maradványokat égették el. Előadta, hogy az építési-bontási törmelék már a helyszínen keletkezett múlt századi építmények feltárása során, amelyet a kihallgatni kért tanúk vallomása is alá támaszt. Kifogásolta a bírság mértékét, álláspontja szerint a 18 tonna 55 tonnára kerekítése jogszabálysértő, annak 20 tonnára való kerekítését tartotta elfogadhatónak.
A bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította. Az eljárt bíróság ítéletének indokolása szerint a hatóságok a tényállást teljes körűen feltárták, és az ügyben alkalmazandó jogszabályok részletes ismertetése, a bizonyítékok megfelelő értékelése alapján megfelelő döntést hoztak, amellyel mindenben egyetértett. A helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint közokiratnak minősül, és az abban rögzített tényállást vette figyelembe. Az eljárt bíróság a felperes tevékenységével kapcsolatban utalt arra, hogy a jegyzőkönyv tartalmát a felperes korábbi ügyvezetője elfogadta. Utalt a felperes fellebbezésében foglaltakra, amely alátámasztja, hogy olyan építkezések esetén, ahol nincs lehetőség az anyagok szelektív kezelésére, a felperes a hulladékot a telephelyre szállítja. A felperes a hulladékot nemcsak a saját tevékenységből származóan kezeli.
Az eljárt bíróság a Pp. 206. §-a értelmében a felperes alkalmazottjának vallomását nem tekintette érdektelennek, a felperes ügyvezetője és további tanú vallomásához képest az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv, mint közokirat tartalmát fogadta el. A felperes által csatolt fényképeken szereplő dátum vonatkozásában megállapította, hogy azok részben az ellenőrzési jegyzőkönyv keletkezését megelőzően, részben pedig azt követően keletkeztek, és nem támasztják alá a közokiratban foglaltakat. A felperes ellenőrzés során tett nyilatkozata szerint az építési törmeléknek minősülő hulladék 80 %-a nem az adott telephelyen, a korábbi építmények alapjainak kibontásból származott, hanem építkezésből származó, beszerzett hulladék. Az eljárt bíróság hangsúlyozta, hogy felperes elismerte, hogy a hulladékot begyűjti, beszállítja, szétválogatja, ártalmatlanítja, és ezt követően továbbadja vállalkozásoknak, hulladékkezelési engedély hiányában, ezért a felülvizsgálni kért határozatok nem jogszabálysértők.
Az eljárt bíróság a bírság mértékének, az alapbírság módjának meghatározásával kapcsolatban rögzítette, hogy arról az elsőfokú hatóság határozatának 3. oldalán számot adott. A bírság mértékét a 10-es, 100-as tömegtartomány középértékén, 55 tonnában határozta meg, így a bírság mértéke az R. rendelkezéseit nem sérti. A Pp.339/B. §-ban foglaltak alapján megállapította, hogy az alperes indokolása okszerű és jogszerű volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és kereseti kérelemnek helyt adásával az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését indítványozta.
A felperes az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését kérte arra vonatkozóan, hogy a bontásból származó anyagokat hulladéknak kell-e minősíteni 2006/12 EK irányelv alapján.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetésekre jutott. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hgtv. 3. §-ának a) és i) pontját, továbbá a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 30. §-ának (1) bekezdését.
A felperes hangsúlyozta, hogy az ellenőrzéskor a telephelyen kezelt hulladékokkal kapcsolatban nem kellet rendelkeznie hulladékszállítási engedéllyel. Az anyagokat tárolta, kiválogatta, mivel azokra tevékenységének ellátása során későbbi munkafázisban szüksége volt. A hulladékok keletkezése és felhasználása technológiai folyamatának szerves részét képezte. Az ellenőrzés során talált anyagok alapvetően három részre oszthatók: az első csoportba a kitermelt növényi maradványok, második csoportba a napi építési tevékenységből visszamaradt, selejtezésre kerülő, szelektálás végett a fenti telephelyre szállított anyagok, a harmadik csoportba azok tartoznak, amelyeket a telephely rendezése során kitermeltek, azzal, hogy azt a későbbiekben ugyanott beépítsék. Ez a mennyiség a vitatott hulladék 80%-át tette ki. Nem valósult meg olyan fajta hulladék begyűjtés, hulladékkezelés vagy hulladékégetés, melyhez hatósági engedély szükséges.
A felperes kifejtette, hogy a perbeli bontott anyag felhasználása Hgtv. 3. §-ának i) pontjában szabályozott újrahasználat körébe tartozik. Az ellenőrzés során talált anyagokkal a felperes nem végzett hulladékgazdálkodást, hanem azokra kifejezetten szüksége is volt, adott esetben külön kellett volna beszereznie.
A Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a bíróságnak tájékoztatni kellett volna a felperest arról, hogy bizonyítania kellett volna, hogy az általa szállított, tárolt, bontott anyagtól tulajdonosa, kezelője megválni szándékozott-e. Az eljárt bíróság e körben nem derítette fel a tényállást, ilyen tartalmú bizonyítási kötelezettséget nem telepített a felperesre. Hangsúlyozta, hogy a megállapított tényállásból kategorikusan nem következik, hogy az építési és bontási eljárások során keletkezett anyagok szükségszerűen hulladékok.
Az eljárt bíróság határozatának meghozatala során figyelemmel kellett volna lenni a 2006/12/EK és a 2008/98/EK irányelvek rendelkezéseire. A per tárgyát képező anyagok hulladék minőségének megállapítása körében a Tanács 21.2.2007.COM (2007.) Közleményét is alapul kell venni, mely egyértelműen rögzíti, hogy ha a gyártónak az anyagra szüksége van fő tevékenységéhez, akkor az anyagot nem lehet hulladéknak tekinteni. A felperes álláspontja szerint a 2008/98/EK Irányelv preambulumának 22 bekezdése is a fentieket rögzíti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között tárgyaláson kívül vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljárt bíróság a bizonyítási eljárást követően a feltárt tények, a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok okszerű és helyes mérlegelésével állapította meg, hogy a felperes hulladékot gyűjtött, amelyet a tulajdonosától átvett, majd a telephelyén tárolta. A felperes hulladékkezelési tevékenységet végzett, amelyhez nem rendelkezett engedéllyel, ezért a hulladékgazdálkodási bírság jogalapja is fenn állt. A Kúria hangsúlyozza, hogy a felperes az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben rögzítettek és a fellebbezésében előadottak szerint sem vitatta, hogy a telephelyen lévő anyag hulladék, amely nem a saját tevékenységéből származott.
A Hgtv. 3. §-ának a) pontja szerint a hulladék bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.
A felperes tévesen értelmezi a Hgtv. 3. §-ának a) pontját és a 14. §-ának (1) és (2) bekezdését, mert az általa a hulladék birtokosától átvett, begyűjtött, a telephelyre szállított és ott válogatott anyagok, - a bontott tégla, - hulladéknak minősül.
A jogerős ítélet nem sérti a Pp. 3. §-ának (3) bekezdését, figyelemmel arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelemben írt állításainak bizonyítására tanuk kihallgatását kérte, a tanúvallomások azonban a Pp. 206. §-a értelmében nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy az építési bontási hulladék a felperes telephelyén keletkezett, és ott a Hgtv. 3. §-ának i) pontja szerint újrahasználat valósult meg. (9. számú jegyzőkönyv, 8. oldal felperes képviselőjének nyilatkozata). A Kúria utal arra, hogy a felperes a 2012. augusztus 24. napján kelt előkészítő iratban hivatkozott arra, hogy az építőipari kivitelezői tevékenységről szóló 191/2009.(IX.15.) Korm. rendelet 13. §-ának (4) bekezdése szerint a hulladék építési célra történő felhasználásának megfelelőségét igazolni kell, azonban a fentiekre vonatkozó bizonyítékot nem ajánlott fel.
Az eljárt bíróság a hulladék és az újrahasznosítás fogalmát az Európai Parlament és Tanács 2006/12/EK és a 2008/98/EK irányelveivel összhangban értelmezte. A Kúria álláspontja szerint a Hgtv. 3. §-ának i) pontja, 14. §-ának (1) és (2) bekezdés, 49. §-a alkalmazása körében nem merült fel olyan kérdés, amely az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését a Pp. 156/A. §-a értelmében szükségessé tenné.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
A Kúria a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. §-ának (2) bekezdése értelmében kötelezte a felperest a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
A Kúria az alperes részére a perköltség megfizetését mellőzte, mivel a perben a felperest jogi előadó, kormánytisztviselő képviselte.