adozona.hu
BH+ 2014.11.500
BH+ 2014.11.500
A felszámolásban a hitelezői igény bejelentésére rendelkezésre álló 40 napos határidő elmulasztása - a Cstv. ellenkező rendelkezése hiányában - igazolási kérelemmel kimenthető. Az igazolási kérelmet a felszámolóhoz kell benyújtani a hitelezői igénybejelentéssel együtt, azt azonban a felszámoló nem bírálhatja el, hanem haladéktalanul fel kell terjesztenie az eljáró bírósághoz [Pp. 107. §, 109. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek., 37. § (2) bek., 46. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását a bíróság az 1996. szeptember 13-án benyújtott kérelem alapján a 2000. szeptember 20-án jogerőre emelkedett 11. sorszámú végzésével indította meg. A kérelem benyújtásakor hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezése szerint a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja a felszámolás kezdő időpontja. A bíróság a felszámolás megindításáról szóló végzését 2001. március 8-án tette ...
BH+ 2014.11.500 A felszámolásban a hitelezői igény bejelentésére rendelkezésre álló 40 napos határidő elmulasztása - a Cstv. ellenkező rendelkezése hiányában - igazolási kérelemmel kimenthető. Az igazolási kérelmet a felszámolóhoz kell benyújtani a hitelezői igénybejelentéssel együtt, azt azonban a felszámoló nem bírálhatja el, hanem haladéktalanul fel kell terjesztenie az eljáró bírósághoz [Pp. 107. §, 109. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek., 37. § (2) bek., 46. § (6) bek.].
Az adós felszámolását a bíróság az 1996. szeptember 13-án benyújtott kérelem alapján a 2000. szeptember 20-án jogerőre emelkedett 11. sorszámú végzésével indította meg. A kérelem benyújtásakor hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezése szerint a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja a felszámolás kezdő időpontja. A bíróság a felszámolás megindításáról szóló végzését 2001. március 8-án tette közzé a Cégközlönyben, melyben felhívta a hitelezőket, hogy követeléseiket 40 napon belül jelentsék be a C. Kft. felszámolóhoz. A 40 napos igényérvényesítési határidő 2001. április 17-én lejárt.D. Cs. 30 000 000 Ft összegű, kölcsönszerződésből eredő hitelezői igénybejelentését 2001. május 17-én adta postára, az 2001. május 21-én érkezett meg a felszámolóhoz. A bejelentéssel együtt igazolási kérelmet nyújtott be a felszámolóhoz, melyben előadta, hogy a 40 napos bejelentési határidőt azért mulasztotta el, mert büntetés végrehajtási intézetben volt, s onnan 2001. április 10-én szabadult. 2001. május 16-án adott megbízást a jogi képviselőnek a hitelezői igény bejelentésére.
A felszámoló az igazolási kérelemnek helyt adva 2001. április 10-től számította a 40 napos határidőt, és a hitelezői igényt a határidőn belül benyújtottak között vette nyilvántartásba.
2011. szeptember 23-án nyújtott be kifogást a Magyar Követeléskezelő Zrt. a Cstv. 51. § (1) bekezdésére hivatkozással a felszámoló tevékenysége ellen. Kérte a bíróságot, arra kötelezze a felszámolót, hogy D. Cs. igényét a 40 napon túl, 1 éven belül bejelentett igények közé sorolja át. Előadta, 2011. szeptember 13-án, a felszámoló székhelyén iratbetekintés során észlelte, hogy határidőn belül, a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába került besorolásra D. Cs. követelése. Álláspontja szerint azt nem lehet a határidőben bejelentett hitelezői igények közé sorolni, mert a közzétételt követő 74. napon érkezett meg a felszámolóhoz. A felszámoló saját hatáskörében nem jogosult a késedelem igazolását elbírálni.
A felszámoló álláspontja szerint elbírálhatta az igazolási kérelmet. A felszámolóhoz csatlakozott D. Cs. beavatkozóként, aki egyetértett a felszámolóval.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott, a felszámolónak D. Cs. hitelezői igényének határidőben érkezett igényként történő nyilvántartásba vételére vonatkozó intézkedését megsemmisítette, kötelezte a felszámolót, hogy azt határidőn túl bejelentett igényként vegye nyilvántartásba és erről a hitelezőt és a beavatkozót 15 napon belül értesítse. Végzése indokolásában kifejtette: téves az a jogi álláspont, mely szerint a hitelező határidő mulasztását a felszámoló, mint a felszámolási eljárásban a bíróság által kijelölt fél "saját hatáskörében" elbírálhatná, ilyen jogosultságot a felszámoló részére a Csődtörvény nem biztosít. A felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha a beavatkozó hitelezői igényét a bejelentés időpontja alapján elkésett hitelezői igényként vette volna nyilvántartásba. A hitelezőnek azonban módjában állt volna a hitelezői igény felszámolónak történt bejelentésével egyidejűleg a Pp. 106-110. §-ai szerint a bíróságon igazolási kérelmet benyújtani a határidő mulasztásától, az elmulasztott határidő utolsó napjától számított három hónapon belül. Erre azonban a Pp. 107. § (1) bekezdésben meghatározott objektív határidőn belül nem került sor.
A beavatkozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló nem jogosult a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 40 napos eljárásjogi határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelem elbírálására. A sérelmet szenvedett hitelező kifogással támadhatja a felszámoló határidőn belüli vagy határidőn túli igényként való nyilvántartásba vételre vonatkozó intézkedését.
Rámutatott, hogy a beavatkozó igazolási kérelme a megállapított tényállás alapján nem lehetett volna alapos, mert a 15 napos határidő [Pp. 107. § (1) bekezdés] az elmulasztott cselekménytől (a 40 napos igénybejelentési határidő lejáratától) számít, ezért az igazolási kérelemre nyitva álló határidő 2001. május 2-án lejárt. Ennek következtében az ezt követően benyújtott igazolási kérelem - kivéve, ha a mulasztás később jutott a fél tudomására - elkésett. A hitelezői igénybejelentést a beavatkozó csak 2001. május 17-én adta postára.
A beavatkozó által 2011. december 6-án is benyújtott igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító 39. sorszámú végzést a másodfokú bíróság helybenhagyta. E határozat ellen a beavatkozó által benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria végzésével hivatalból elutasította, mert a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabályi feltételei hiányoztak.
Az előbb írt végzésben is az volt a másodfokú bíróság álláspontja, hogy a Cstv. 6. § (4) bekezdése értelmében félnek tekinthető felszámoló nem bírálhatja el a másik fél - hitelező - igazolási kérelmét. A Pp. 109. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság dönt, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt. Sem a Pp., sem a Cstv. nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a nem a bíróság előtt teljesítendő eljárási cselekmények elmulasztása miatt, azok teljesítésével egyidejűleg miként kell az igazolási kérelmet előterjeszteni. A felszámolónak az előterjesztett igazolási kérelmet a Pp. 129. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz kell továbbítania és úgy kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is a bíróságnál terjesztették volna elő.
A kifogást elbíráló jogerős végzés ellen a beavatkozó hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalmában - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását, és D. Cs. hitelezői igénye határidőben előterjesztettként történő minősítését. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését.
Felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy eltérő, korlátozó szabály hiányában az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó Ptk. 326-327. § szerinti rendelkezések alkalmazhatóak az anyagi jogi, elévülési jellegű, nem jogvesztőnek minősített határidőkre, amelyek számítására is az anyagi jogi rendelkezések az irányadók.
Előadta, hogy a Cstv. 40. §-a szerinti perindítás esetében a Cstv.-ben előírt 1 éves jogvesztő határidőn belül a 90 napos keresetindítási határidőt anyagi jogi határidőnek tekinti, mely analógia alapján a Cstv. 28. §-a szerinti 40 napos igénybejelentési határidő szintén anyagi jellegű határidőnek minősül, s elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének van helye.
Kiemelte, hogy az igazolási kérelem benyújtásával kapcsolatban tett megállapítások körében ellentmondó az ítélőtábla két hivatkozott végzése.
Állította, hogy nem a beavatkozó szabadulásának napján, hanem az ügyvédi meghatalmazás keltének a napján, 2001. május 16-án jutott a beavatkozó tudomására a mulasztása. 1999. március 5-től 2001. április 10-ig, több mint 2 évig volt előzetes letartóztatásban. A szabadulást követően legalább 30 napos időtartamra van szükség az elemi életfeltételek biztosításához, a korábbi ügyek állása felőli tájékozódáshoz. Ezek a köztudomású körülmények együttesen igazolják a másodfokú bíróság által a 2001. május 2. napjában megállapított igazolási kérelem benyújtására nyitva álló határidő és a május 17. - igazolási kérelem benyújtása - között eltelt időt, melynek kimentettségét a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróságnak figyelembe kellett volna vennie akkor is, ha erre nem történt tételes hivatkozás.
Az elsőfokú bíróság az igazolási kérelmet érdemben nem vizsgálta, a másodfokú bíróság pedig a köztudomású tények figyelmen kívül hagyásával és nem a Pp. 109. § (3) bekezdés szerinti méltányossággal bírálta el érdemben. E körben utalt arra, hogy nem mellőzhető a méltányos elbírálásnál a mulasztáshoz fűződő joghátrány és a mulasztás mértékének egybevetése, valamint a mulasztó személyében rejlő körülmények mérlegelése.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
A Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (2)-(3) bekezdése és a 46. § (5) bekezdés b) és c) pontja alapján megállapítható, hogy a felszámolási eljárásban két határidőt kell figyelembe venni a hitelezői igények bejelentésénél: a 40 napos, illetve a jogvesztő határidőt. [Jóllehet a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos rendelkezések még nem tartalmaztak jogvesztő határidőt a hitelezői igények bejelentésére, a Cstv.-t módosító 1997. évi XXVII. törvény 33. § (1) bekezdése szerint az új rendelkezéseket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell, ha a felszámolás még nem indult meg. Ez a törvény rendelkezett a Cstv. 37. § (3) bekezdésében a hitelezői igénybejelentésekre rendelkezésre álló 1 éves határidő tekintetében akként, hogy az jogvesztő.]
A felszámolás kezdő időpontjában fennálló követeléseket (2009-től a függő követeléseket is) a Cégközlönyben való közzétételtől számított határidőn belül, a felszámolás során keletkezett követeléseket pedig az esedékessé válásuktól számított 40 napos, illetve jogvesztő határidőben kell bejelenteni [Cstv.37. § (2) bekezdés].
Az eljárásban alkalmazandó 1 éves (a hatályos szabályok szerint 180 napos) jogvesztő határidő eltelte azt eredményezi, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező igénye megszűnik a jogvesztő határidő leteltével, ezért - jóllehet a Cstv. erről nem rendelkezik - igazolási kérelem benyújtásának sincs helye-értelme, mert már nem áll fenn érvényesíthető követelés.
A felszámolás kezdő időpontjától számított 40 napos igénybejelentési határidő elmulasztása tekintetében merült fel a jelen eljárásban az a jogkérdés, hogy miután a mulasztás nem a bíróság előtti eljárásban történik, ebből következően alkalmazhatóak-e rá a Pp. mulasztás kimentésére vonatkozó rendelkezései tekintve, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a Cstv.-ben nem szabályozott eljárási kérdésekre a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltéréssel. A felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentése olyan kötelezettség, amelyet nem a bíróság, hanem a felszámoló felé kell teljesíteni, ezért a bejelentés határidőben történő teljesítése elmulasztásának kimentése tekintetében nem egyértelmű a Pp. szabályainak az alkalmazása.
A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a jogerős határozat, a félnek minősülő felszámolónak nincs joga arra, hogy a Cstv.-ben szabályozott törvényi határidő másik fél által történt elmulasztása miatt igazolási kérelmet bíráljon el, azaz döntést hozzon arról, hogy a hitelezői igény bejelentésére megállapított 40 napos határidő elmulasztása a hitelező önhibáján kívül történt-e.
A hitelezői igényt a szükséges iratokkal, és az igazolási kérelemmel együtt a felszámolóhoz kell bejelenteni, és a felszámoló az, aki először minősíti a bejelentett igényt, a vitás kérdésekben - s ezen belül abban is, hogy önhibájából mulasztott-e a hitelező, vagy sem - csak a bíróság hozhat határozatot. A felszámolási eljárás egy nemperes eljárás, amelyben a bíróság felügyeli a felszámoló tevékenységét, és a felszámolónak a hitelezői igények elfogadásával kapcsolatos, döntést igénylő kérdésben a bírósághoz kell fordulnia [Cstv. 46. § (6) bekezdés]. A hitelezői igény határidőn belül vagy határidőn túl bejelentett igényként történő besorolhatóságának a kérdése alapvetően befolyásolja a hitelező - és ezzel a többi hitelező - kielégítési lehetőségét is.
A felszámolónak tehát ilyen esetben - ha nem kell a jogvesztő határidő letelte miatt elutasítania a bejelentett igény nyilvántartásba vételét - tájékoztatnia kell a hitelezőt arról, hogy követelését a 40 napos igénybejelentési határidőn túl érkezett hitelezői igények között tartja nyilván és vizsgálja a követelését, egyidejűleg az igazolási kérelmet a saját - erre irányuló - nyilatkozatával együtt a bíróságnak kell megküldenie a kérelem elbírálása érdekében. Az igazolási kérelem bíróságnak történő megküldésével a felszámoló nem várhatja meg a bejelentett pénzkövetelés érdemi vizsgálatának a befejezését. A felszámolási eljárás lefolytatására előírt határidőkre is tekintettel ugyanis mielőbb tisztázni kell, hogy kinek az igényét kell határidőben bejelentett hitelezői igényként, és kiírt határidőn túl érkezettként nyilvántartásba venni. A Pp. 107. § (1) bekezdésében található szubjektív és objektív határidők számításánál azonban az eljárás sajátosságaira tekintettel, az igazolási kérelem felszámolóhoz történő benyújtásának időpontját (az igazolási kérelem hozzá való megérkezésének időpontját) kell figyelembe venni.
A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzésben helytállóan állapította meg a bíróság, hogy a felszámoló nem volt jogosult az igazolási kérelem elbírálására.
A Kúria a jogerős végzésben az igazolási kérelem elkésettsége kapcsán kifejtetteket is megalapozottnak találta. A beavatkozó semmivel nem igazolta azt az állítását, hogy csak a jogi képviselőnek adott meghatalmazás napján értesült a felszámolás elrendeléséről. Az igazolási kérelem méltányosan történő elbírálására hivatkozással kapcsolatban a Kúria kiemeli, hogy a felszámolási eljárásban a hitelező igazolási kérelmének elfogadása befolyásolja a többi, határidőben bejelentkezett hitelező követelésének a kielégítését, mert helyzetük hátrányosabbá válhat, ezért csak e szempont figyelembevételével vizsgálható a mulasztás vétlensége.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.310/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az L. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban a dr. Fülöp Ágnes jogtanácsos által képviselt M. Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelezőnek a C. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló intézkedése ellen előterjesztett kifogás tárgyában, melybe a dr. Faragó Ágnes ügyvéd által képviselt D. Cs. a felszámoló nyertessége érdekében beavatkozott, a Fővárosi Törvényszéken 14.Fpkh.01-11-000466 számon folyó eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.626/2012/3. számú jogerős végzése ellen a beavatkozó által 20. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 25.400,- (Huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s :
Az adós felszámolását a bíróság az 1996. szeptember 13-án benyújtott kérelem alapján a 2000. szeptember 20-án jogerőre emelkedett 11. sorszámú végzésével indította meg. A kérelem benyújtásakor hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezése szerint a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja a felszámolás kezdő időpontja. A bíróság a felszámolás megindításáról szóló végzését 2001. március 8-án tette közzé a Cégközlönyben, melyben felhívta a hitelezőket, hogy követeléseiket 40 napon belül jelentsék be a C. Kft. felszámolóhoz. A 40 napos igényérvényesítési határidő 2001. április 17-én lejárt.
D. Cs. 30.000.000 Ft összegű, kölcsönszerződésből eredő hitelezői igénybejelentését 2001. május 17-én adta postára, az 2001. május 21-én érkezett meg a felszámolóhoz. A bejelentéssel együtt igazolási kérelmet nyújtott be a felszámolóhoz, melyben előadta, hogy a 40 napos bejelentési határidőt azért mulasztotta el, mert büntetés végrehajtási intézetben volt, s onnan 2001. április 10-én szabadult. 2001. május 16-án adott megbízást a jogi képviselőnek a hitelezői igény bejelentésére.
A felszámoló az igazolási kérelemnek helyt adva 2001. április 10-től számította a 40 napos határidőt, és a hitelezői igényt a határidőn belül benyújtottak között vette nyilvántartásba.
2011. szeptember 23-án nyújtott be kifogást a Magyar Követeléskezelő Zrt. a Cstv. 51. § (1) bekezdésére hivatkozással a felszámoló tevékenysége ellen. Kérte a bíróságot, arra kötelezze a felszámolót, hogy D. Cs. igényét a 40 napon túl, 1 éven belül bejelentett igények közé sorolja át. Előadta, 2011. szeptember 13-án, a felszámoló székhelyén iratbetekintés során észlelte, hogy határidőn belül, a Cstv. 57.§ (1) bekezdés f) pontjába került besorolásra D. Cs. követelése. Álláspontja szerint azt nem lehet a határidőben bejelentett hitelezői igények közé sorolni, mert a közzétételt követő 74. napon érkezett meg a felszámolóhoz. A felszámoló saját hatáskörében nem jogosult a késedelem igazolását elbírálni.
A felszámoló álláspontja szerint elbírálhatta az igazolási kérelmet. A felszámolóhoz csatlakozott D. Cs. beavatkozóként, aki egyetértett a felszámolóval.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott, a felszámolónak D. Cs. hitelezői igényének határidőben érkezett igényként történő nyilvántartásba vételére vonatkozó intézkedését megsemmisítette, kötelezte a felszámolót, hogy azt határidőn túl bejelentett igényként vegye nyilvántartásba és erről a hitelezőt és a beavatkozót 15 napon belül értesítse. Végzése indokolásában kifejtette: téves az a jogi álláspont, mely szerint a hitelező határidő mulasztását a felszámoló, mint a felszámolási eljárásban a bíróság által kijelölt fél "saját hatáskörében" elbírálhatná, ilyen jogosultságot a felszámoló részére a Csődtörvény nem biztosít. A felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha a beavatkozó hitelezői igényét a bejelentés időpontja alapján elkésett hitelezői igényként vette volna nyilvántartásba. A hitelezőnek ugyanakkor módjában állt volna a hitelezői igény felszámolónak történt bejelentésével egyidejűleg a Pp. 106-110. §-ai szerint a bíróságon igazolási kérelmet benyújtani a határidő mulasztásától, az elmulasztott határidő utolsó napjától számított három hónapon belül. Erre azonban a Pp.107.§ (1) bekezdésben meghatározott objektív határidőn belül nem került sor.
A beavatkozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló nem jogosult a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 40 napos eljárásjogi határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelem elbírálására. A sérelmet szenvedett hitelező kifogással támadhatja a felszámoló határidőn belüli vagy határidőn túli igényként való nyilvántartásba vételre vonatkozó intézkedését.
Rámutatott, hogy a beavatkozó igazolási kérelme a megállapított tényállás alapján nem lehetett volna alapos, mert a 15 napos határidő [Pp.107.§ (1) bekezdés] az elmulasztott cselekménytől (a 40 napos igénybejelentési határidő lejáratától) számít, ezért az igazolási kérelemre nyitva álló határidő 2001. május 2-án lejárt. Ennek következtében az ezt követően benyújtott igazolási kérelem - kivéve, ha a mulasztás később jutott a fél tudomására - elkésett. A hitelezői igénybejelentést a beavatkozó csak 2001. május 17-én adta postára.
A beavatkozó által 2011. december 6-án is benyújtott igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító 39. sorszámú végzést a másodfokú bíróság helybenhagyta 12.Fpkf.44.212/2012/3. számú végzésével. E határozat ellen a beavatkozó által benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria Gfv.VII.30.121/2013/2. számú végzésével hivatalból elutasította, mert a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabályi feltételei hiányoztak.
A 12.Fpkf. 44.212/2012/3. számú végzésben is az volt a másodfokú bíróság álláspontja, hogy a Cstv. 6.§ (4) bekezdése értelmében félnek tekinthető felszámoló nem bírálhatja el a másik fél - hitelező - igazolási kérelmét. A Pp.109.§ (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság dönt, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt. Sem a Pp., sem a Cstv. nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a nem a bíróság előtt teljesítendő eljárási cselekmények elmulasztása miatt, azok teljesítésével egyidejűleg miként kell az igazolási kérelmet előterjeszteni. A felszámolónak az előterjesztett igazolási kérelmet a Pp.129.§ (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz kell továbbítania és úgy kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is a bíróságnál terjesztették volna elő.
A kifogást elbíráló jogerős végzés ellen a beavatkozó hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalmában - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását, és D. Cs. hitelezői igénye határidőben előterjesztettként történő minősítését. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését.
Felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy eltérő, korlátozó szabály hiányában az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó Ptk. 326-327.§ szerinti rendelkezések alkalmazhatóak az anyagi jogi, elévülési jellegű, nem jogvesztőnek minősített határidőkre, amelyek számítására is az anyagi jogi rendelkezések az irányadók.
Előadta, hogy a Cstv. 40.§-a szerinti perindítás esetében a Cstv-ben előírt 1 éves jogvesztő határidőn belül a 90 napos keresetindítási határidőt anyagi jogi határidőnek tekinti, mely analógia alapján a Cstv. 28.§-a szerinti 40 napos igénybejelentési határidő szintén anyagi jellegű határidőnek minősül, s elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének van helye.
Kiemelte, hogy az igazolási kérelem benyújtásával kapcsolatban tett megállapítások körében ellentmondó a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.626/2012/3. számú, és 12.Fpkf.44.212/2012/3. számú végzése.
Állította, hogy nem a beavatkozó szabadulásának napján, hanem az ügyvédi meghatalmazás keltének a napján, 2001. május 16-án jutott a beavatkozó tudomására a mulasztása. 1999. március 5-től 2001. április 10-ig, több mint 2 évig volt előzetes letartóztatásban. A szabadulást követően legalább 30 napos időtartamra van szükség az elemi életfeltételek biztosításához, a korábbi ügyek állása felőli tájékozódáshoz. Ezek a köztudomású körülmények együttesen igazolják a másodfokú bíróság által a 2001. május 2. napjában megállapított igazolási kérelem benyújtására nyitva álló határidő és a május 17. - igazolási kérelem benyújtása - között eltelt időt, melynek kimentettségét a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróságnak figyelembe kellett volna vennie akkor is, ha erre nem történt tételes hivatkozás.
Az elsőfokú bíróság az igazolási kérelmet érdemben nem vizsgálta, a másodfokú bíróság pedig a köztudomású tények figyelmen kívül hagyásával és nem a Pp.109.§ (3) bekezdés szerinti méltányossággal bírálta el érdemben. E körben utalt arra, hogy nem mellőzhető a méltányos elbírálásnál a mulasztáshoz fűződő joghátrány és a mulasztás mértékének egybevetése, valamint a mulasztó személyében rejlő körülmények mérlegelése.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
A Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (2)-(3) bekezdése és a 46. § (5) bekezdés b) és c) pontja alapján megállapítható, hogy a felszámolási eljárásban két határidőt kell figyelembe venni a hitelezői igények bejelentésénél: a 40 napos, illetve a jogvesztő határidőt. (Jóllehet a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában hatályos rendelkezések még nem tartalmaztak jogvesztő határidőt a hitelezői igények bejelentésére, a Cstv-t módosító 1997. évi XXVII. törvény 33. § (1) bekezdése szerint az új rendelkezéseket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell, ha a felszámolás még nem indult meg. Ez a törvény rendelkezett a Cstv. 37. § (3) bekezdésében a hitelezői igénybejelentésekre rendelkezésre álló 1 éves határidő tekintetében akként, hogy az jogvesztő.)
A felszámolás kezdő időpontjában fennálló követeléseket (2009-től a függő követeléseket is) a Cégközlönyben való közzétételtől számított határidőn belül, a felszámolás során keletkezett követeléseket pedig az esedékessé válásuktól számított 40 napos, illetve jogvesztő határidőben kell bejelenteni [Cstv.37. § (2) bekezdés].
Az eljárásban alkalmazandó 1 éves (a hatályos szabályok szerint 180 napos) jogvesztő határidő eltelte azt eredményezi, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező igénye megszűnik a jogvesztő határidő leteltével, ezért - jóllehet a Cstv. erről nem rendelkezik - igazolási kérelem benyújtásának sincs helye-értelme, mert már nem áll fenn érvényesíthető követelés.
A felszámolás kezdő időpontjától számított 40 napos igénybejelentési határidő elmulasztása tekintetében merült fel a jelen eljárásban az a jogkérdés, hogy mivel a mulasztás nem a bíróság előtti eljárásban történik, ebből következően alkalmazhatóak-e rá a Pp. mulasztás kimentésére vonatkozó rendelkezései, miután a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a Cstv.-ben nem szabályozott eljárási kérdésekre a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltéréssel. A felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentése olyan kötelezettség, amelyet nem a bíróság, hanem a felszámoló felé kell teljesíteni, ezért a bejelentés határidőben történő teljesítése elmulasztásának kimentése tekintetében nem egyértelmű a Pp. szabályainak az alkalmazása.
A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a jogerős határozat, a félnek minősülő felszámolónak nincs joga arra, hogy a Cstv-ben szabályozott törvényi határidő másik fél által történt elmulasztása miatt igazolási kérelmet bíráljon el, azaz döntést hozzon arról, hogy a hitelezői igény bejelentésére megállapított 40 napos határidő elmulasztása a hitelező önhibáján kívül történt-e.
Jóllehet a hitelezői igényt a szükséges iratokkal, és az igazolási kérelemmel együtt a felszámolóhoz kell bejelenteni, és a felszámoló az, aki először minősíti a bejelentett igényt, a vitás kérdésekben - s ezen belül abban is, hogy önhibájából mulasztott-e a hitelező, vagy sem - csak a bíróság hozhat határozatot. A felszámolási eljárás egy nemperes eljárás, amelyben a bíróság felügyeli a felszámoló tevékenységét, és a felszámolónak a hitelezői igények elfogadásával kapcsolatos, döntést igénylő kérdésben a bírósághoz kell fordulnia [Cstv. 46.§ (6) bekezdés]. A hitelezői igény határidőn belül vagy határidőn túl bejelentett igényként történő besorolhatóságának a kérdése alapvetően befolyásolja a hitelező - és ezzel a többi hitelező - kielégítési lehetőségét is.
A felszámolónak tehát ilyen esetben - ha nem kell a jogvesztő határidő letelte miatt elutasítania a bejelentett igény nyilvántartásba vételét - tájékoztatnia kell a hitelezőt arról, hogy követelését a 40 napos igénybejelentési határidőn túl érkezett hitelezői igények között tartja nyilván és vizsgálja a követelését, egyidejűleg az igazolási kérelmet a saját - erre irányuló - nyilatkozatával együtt a bíróságnak kell megküldenie a kérelem elbírálása érdekében. Az igazolási kérelem bíróságnak történő megküldésével a felszámoló nem várhatja meg a bejelentett pénzkövetelés érdemi vizsgálatának a befejezését. A felszámolási eljárás lefolytatására előírt határidőkre is tekintettel ugyanis mielőbb tisztázni kell, hogy kinek az igényét kell határidőben bejelentett hitelezői igényként, és kiét határidőn túl érkezettként nyilvántartásba venni. A Pp. 107. § (1) bekezdésében található szubjektív és objektív határidők számításánál azonban az eljárás sajátosságaira tekintettel, az igazolási kérelem felszámolóhoz történő benyújtásának időpontját (az igazolási kérelem hozzá való megérkezésének időpontját) kell figyelembe venni.
A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzésben helytállóan állapította meg a bíróság, hogy a felszámoló nem volt jogosult az igazolási kérelem elbírálására.
A Kúria a jogerős végzésben az igazolási kérelem elkésettsége kapcsán kifejtetteket is megalapozottnak találta. A beavatkozó semmivel nem igazolta azt az állítását, hogy csak a jogi képviselőnek adott meghatalmazás napján értesült a felszámolás elrendeléséről. Az igazolási kérelem méltányosan történő elbírálására hivatkozással kapcsolatban a Kúria kiemeli, hogy a felszámolási eljárásban a hitelező igazolási kérelmének elfogadása befolyásolja a többi, határidőben bejelentkezett hitelező követelésének a kielégítését, mert helyzetük hátrányosabbá válhat, ezért csak ezen szempont figyelembe vételével vizsgálható a mulasztás vétlensége.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet benyújtó beavatkozó köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a hitelező jogi képviseletével felmerült jogtanácsosi munkadíjból áll. A munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. június 11.
Dr. Török Judit s.k., a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.310/2013.)