adozona.hu
BH 2014.11.353
BH 2014.11.353
A hitelt kihelyező banknak a hitel utógondozása során a szakmai gondosságnak megfelelően kell eljárnia [2003. évi XCII. tv. 117. § (1), (3) bek.; 1996. évi CXII. tv. 78. § (1), (4) bek.; 1994. évi LIII. tv. 165. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] N. L. és N. M. T. (a továbbiakban: adós) 2007. november 14-én megvásárolták a G. alatti lakóingatlant 7 400 000 Ft vételárért. A szerződés szerint adósok a vételár kifizetésére támogatást és banki hitelt igényeltek.
[2] A felperes, az O. T. K. Bank Nyrt. (bank) és az adósok 2007. december 10. napján ingatlan-jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott lakáshitel- kölcsönszerződést kötöttek, amelyben foglaltak alapján a kölcsön összege 6 600 000 Ft, abból 2 580 000 Ft-ra a Magyar...
BH 2014.11.353 A hitelt kihelyező banknak a hitel utógondozása során a szakmai gondosságnak megfelelően kell eljárnia [2003. évi XCII. tv. 117. § (1), (3) bek.; 1996. évi CXII. tv. 78. § (1), (4) bek.; 1994. évi LIII. tv. 165. §].
[1] N. L. és N. M. T. (a továbbiakban: adós) 2007. november 14-én megvásárolták a G. alatti lakóingatlant 7 400 000 Ft vételárért. A szerződés szerint adósok a vételár kifizetésére támogatást és banki hitelt igényeltek.[2] A felperes, az O. T. K. Bank Nyrt. (bank) és az adósok 2007. december 10. napján ingatlan-jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott lakáshitel- kölcsönszerződést kötöttek, amelyben foglaltak alapján a kölcsön összege 6 600 000 Ft, abból 2 580 000 Ft-ra a Magyar Állam készfizető kezességet vállalt. Az adósok kötelezték magukat annak tűrésére, hogy a felperes javára az ingatlanra 4 020 000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjog és azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre.
[3] Adósok 450 000 Ft otthonteremtési támogatásban részesültek, amely összegre az ingatlan-nyilvántartásban a felperest követően, a Magyar Állam javára jelzálogjogot, elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be.
[4] Az adósoknak a munkáltató a 2009. július 8. napján kötött megállapodásuk alapján 400 00 Ft munkáltatói kölcsönt nyújtott. Az ingatlan-nyilvántartásban a munkáltató javára 2008. október 20-i hatállyal a felperest, illetve a Magyar Államot követő rangsorban a munkáltatói hitel biztosítására jelzálogjog került bejegyzésre, amelyhez a felperes 2008. október 18-án hozzájárult.
[5] Az adósok törlesztési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a felperes a kölcsönszerződést 2012. június 11-én felmondta, és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatóságánál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az állami kezességvállalásból eredő jogainak érvényesítésére, 4 222 449 Ft tőke és 957 Ft napi növekmény összegre kérelmet nyújtott be.
[6] Az elsőfokú adóhatóság a pénzintézetnél az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés lefolytatását rendelte el, amelynek eredményeként a 2012. november 8. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította.
[7] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. március 11-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az Art. 117. § (1), (3) bekezdései, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (1), (4) bekezdései, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 165. §-a, 167-168. §-ai, 170. § (1) bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 273. § (2) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint az államilag garantált hitelrész nincs biztosítva zálogjoggal, szemben a bank követelésével.
[8] A felperes a kezes érdekeit figyelmen kívül hagyta, amikor beleegyezett egy munkáltatói kölcsönt biztosító jelzálogjog bejegyzésébe, felróható magatartása miatt a kezes helyzete így terhesebbé vált, mint a kezesség elvállalásakor volt. Amikor a bank a kezesség beváltását kéri - ha azt az adóhatóság engedélyezi -, akkor a kezes követelése elválik a bank követelésétől, tekintettel az államilag garantált hitelrész nem biztosított voltára.
[9] Az adóhatóság követelése tehát a banknak történő teljesítést követően kielégítési sorrendben a Vht. 165. § e) pontjába kerül, azaz csak más adó- és társadalombiztosítási követelésként számíthat a megtérülésre, amelyet megelőz az adós által felvett munkáltatói kölcsönt biztosító jelzálogjog kielégítése is. A hozzájárulás körében a felperes aktív magatartást tanúsított, beleegyezett a jelzálogjog bejegyzésébe akként, hogy maga semmilyen módon nem került hátrányosabb helyzetbe, kizárólag a kezes. A hitel utógondozása során tehát a felperes olyan magatartást valósított meg, amely nem felelt meg a szakmai gondosságnak, ezáltal kérelme nem volt teljesíthető.
[10] A felperes keresetében a határozatok megváltoztatásával, illetve hatályon kívül helyezésével kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint kérelme megalapozott, jogsértő magatartást nem valósított meg. Az adóhatóság túlterjeszkedett hatáskörén, nincs jogszabályi lehetősége az indokolása szerinti elutasításra, sem a Hpt.-re, sem a Ptk.-ra való hivatkozása nem alapozhatja meg a döntését.
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság megalapozott és érdemben jogszerű döntést hozott.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívüli helyezését és keresete teljesítését kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az ügyre, illetve az eljárására irányadó jogszabályokat, így a Hpt. 78. §-át, a Ptk. 273. § (2) bekezdését, 276. § (2) bekezdését, a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.)Korm. rendelet 24. § (7) bekezdését.
[13] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
[14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[15] A Kúria, illetve korábban a Legfelsőbb Bíróság az állami készfizető-kezesség beváltása körében meghozott számos ítéletében kifejtette, hogy a perbelivel egyező, illetve hasonló hitelekhez kapcsolódó állami készfizető kezesség a közjogi elemei miatt nem azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel. Az állam kizárólag a jogszabályokban meghatározott, általa támogatni kívánt célnak és az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet. Megszűnik tehát az állam helytállási kötelezettsége, ha a támogatni kívánt cél elenyészik, ha a hitel kihelyezésének feltételei a szerződés megkötésekor nem állnak fenn, illetve azt követően megszűnnek. Az állam készfizető kezessége e hitelekhez kapcsolódóan jogszabályon alapul, amelyből következően a hitelt kihelyező banknak, mint szerződő félnek kell a jogszerű (anyagi jogi és eljárásjogi) feltételek fennálltával megkötnie kölcsönszerződést és a hitel utógondozását teljesítenie.
[16] A Legfelsőbb Bíróság, a Kúria eseti és elvi döntéseiben (EBH 2013.5.K17., EBH 2004.1.1074., Kfv. VI. 35.641/2012/9., Kfv. VI. 39.053/2010/5., Kfv. V. 35.574/2012/9., Kfv. V. 35.360/2013/7.) rámutatott arra, hogy az adóhatóság az Art. 72. § (1) bekezdés c) pontja, 117. § (1) és (3) bekezdése alapján az állami garanciabeváltásra irányuló kérelem elbírálása során vizsgálja a garanciabeváltás jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését, amelyből nincs kizárva a Ptk. és a Hpt. vonatkozó rendelkezéseinek a bank részéről való betartottságának ellenőrzése sem. Az adóhatóságnak e jogszabályokban foglaltak szerint kifejezetten a "hitelintézet eljárását" kell vizsgálnia, ezért nem terjeszkedik túl a hatáskörén akkor, amikor a kezességvállaláshoz kapcsolódó jogszabályi körben a hitelkihelyezést, a kezességvállalási feltételek fennállását, a hitel utógondozását ellenőrzi, így vizsgálja, hogy a folyósítási feltételek és a kölcsönszerződés fennállása alatt a jogi biztosítékok miként alakulnak, változnak, az állami garanciabeváltás teljesítésének helyzete miként alakul.
[17] A felperesnek az elsőfokú bíróság és az adóhatóság által alkalmazott jogszabályi körre, az adóhatóság hatáskörére alapított kifogásai ezért nem alaposak.
[18] A Hpt. 78. § (1) bekezdése alapján a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A (4) bekezdés értelmében a kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt a hitelintézet rendszeresen figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat. A Ptk. 273. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt.
[19] E jogszabályhelyek alapján az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is vizsgálhatta, hogy a felperes a hitel utógondozásakor megfelelően járt-e el, a kezes érdekeire figyelemmel volt-e. Az állami kezességvállalás nem adhat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységre. A Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésében foglaltak be nem tartásával, a szokásos és kötelező szakmai gondosság hiányával folytatott hitelezés az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést valósítja meg.
[20] A felek által elismert tény, hogy a hitelszerződés alapján a felperes jelzáloga és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom első zálogjogi ranghelyen került az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzésre. Az a tény sem vitatott, hogy több mint fél évvel később történt - a felperes hozzájáruló nyilatkozata alapján - a munkáltatói kölcsön miatti, a munkáltató javára szóló jelzálogjog bejegyzése.
[21] A Vht. 170. § (1) bekezdése alapján, ha az ingatlan értékesítéséből befolyt összegből jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, az ilyen követelést - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a 165. § (1) bekezdés d)-g) pontjában meghatározott követeléseket megelőzően kell kielégíteni. Az adótartozás a Vht. 165. § (1) bekezdés e) pontjának rangsorában nyerhet kielégítést, amely követi nemcsak a hitelszerződés szerinti jelzálogjog jogosultjának, hanem a munkáltató jelzálogjoggal biztosított követelésének a kielégítését is.
[22] A kezesség beváltásához benyújtott igénylőlap szerint az ingatlan hitelbiztosítéki értéke: 6 700 000 Ft, a felperes javára 4 020 000 Ft és járulékai, az otthonteremtési támogatásra 450 000 Ft és járulékai, a munkáltató javára 400 000 Ft és járulékai erejéig bejegyzett a jelzálogjog. A három jelzálogjog összegeinek összeadása után az ingatlan hitelbiztosítéki értékéből a Magyar Állam készfizető kezességgel biztosított összegére már nem jut fedezet.
[23] Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felperes által nem vitatott, továbbá közölt tények, adatok és az alkalmazandó jogszabályok összevetésével, hogy az állam annak tudatában vállalta a készfizető kezességet, hogy a hitel fedezetéül szolgáló ingatlan csak a jelzálog-hitelintézet jelzálogával terhelt, így a munkáltatói kölcsönhöz kapcsolódóan a munkáltató jelzálog jogának a bejegyzése a kezes helyzetét végrehajtás esetére hátrányosan befolyásolta.
[24] Rögzíti a Kúria, hogy a banki kölcsönszerződés felmondásakor a vissza nem fizetett kölcsön (deviza közép árfolyamon számolva) már: 11 339 897 Ft volt.
[25] A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem cáfolta meg, hogy a Vht. 165. §-a, 167-168. §-ai, 170. § (1) bekezdése szerinti kielégítési sorrend alapján a kezes helyzete a munkáltató jelzálogjogának bejegyzésével végrehajtás esetére hátrányosabbá vált a hitelszerződés megkötésekori helyzeténél. Így az a Ptk. 273. § (2) bekezdésében előírt szabály, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, egyértelműen meghatározta az adóhatóság jogszerű rendelkezését: a kérelem elutasítását.
[26] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli jogkérdéshez a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint pontos, a valósággal egyező tényállást rögzített, az irányadó jogszabályokat nemcsak ismertette, hanem idézte is azokat, a tényállás és a jogszabályok ütköztetése alapján döntése jogszerű.
[27] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, a jogkérdéshez tartozó jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.030/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Kúria a dr. Rézmovits Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bagyinka Péter jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. október 03. napján kelt 26.K.31.664/2013/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.31.664/2013/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 422 200 (azaz négyszázhuszonkettőezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
N. L. és N. M. T. (a továbbiakban: adós) 2007. november 14-én megvásárolták a G. alatti lakóingatlant 7 400 000 Ft vételárért. A szerződés szerint adósok a vételár kifizetésére támogatást és banki hitelt igényeltek.
A felperes, az O. T. K. Bank Nyrt. (bank) és az adósok 2007. december 10. napján ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződést kötöttek, amelyben foglaltak alapján a kölcsön összege 6 600 000 Ft, abból 2 580 000 Ft-ra a Magyar Állam készfizető kezességet vállalt. Az adósok kötelezték magukat annak tűrésére, hogy a felperes javára az ingatlanra 4 020 000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjog és azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre.
Adósok 450 000 Ft otthonteremtési támogatásban részesültek, amely összegre az ingatlan-nyilvántartásban a felperest követően, a Magyar Állam javára jelzálogjogot, elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be.
Az adósoknak a munkáltató a 2009. július 8. napján kötött megállapodásuk alapján 400 00 Ft munkáltatói kölcsönt nyújtott. Az ingatlan-nyilvántartásban a munkáltató javára 2008. október 20-i hatállyal a felperest illetve a Magyar Államot követő rangsorban a munkáltatói hitel biztosítására jelzálogjog került bejegyzésre, amelyhez a felperes 2008. október 18-án hozzájárult.
Az adósok törlesztési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a felperes a kölcsönszerződést 2012. június 11-én felmondta, és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatóságánál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az állami kezességvállalásból eredő jogainak érvényesítésére, 4 222 449 Ft tőke és 957 Ft napi növekmény összegre kérelmet nyújtott be.
Az elsőfokú adóhatóság a pénzintézetnél az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés lefolytatását rendelte el, amelynek eredményeként a 2012. november 8. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. március 11-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az Art. 117. § (1), (3) bekezdései, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (1), (4) bekezdései, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 165. §-a, 167. §-168. §-ai, 170. § (1) bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 273. § (2) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint az államilag garantált hitelrész nincs biztosítva zálogjoggal, szemben a bank követelésével. A felperes a kezes érdekeit figyelmen kívül hagyta, amikor beleegyezett egy munkáltatói kölcsönt biztosító jelzálogjog bejegyzésébe, felróható magatartása miatt a kezes helyzete így terhesebbé vált, mint a kezesség elvállalásakor volt. Amikor a bank a kezesség beváltását kéri - ha azt az adóhatóság engedélyezi -, akkor a kezes követelése elválik a bank követelésétől, tekintettel az államilag garantált hitelrész nem biztosított voltára. Az adóhatóság követelése tehát a banknak történő teljesítést követően kielégítési sorrendben a Vht. 165. § e) pontjába kerül, azaz csak más adó és társadalombiztosítási követelésként számíthat a megtérülésre, amelyet megelőz az adós által felvett munkáltatói kölcsönt biztosító jelzálogjog kielégítése is. A hozzájárulás körében a felperes aktív magatartást tanúsított, beleegyezett a jelzálogjog bejegyzésébe akként, hogy maga semmilyen módon nem került hátrányosabb helyzetbe, kizárólag a kezes. A hitel utógondozása során tehát a felperes olyan magatartást valósított meg, amely nem felelt meg a szakmai gondosságnak, ezáltal kérelme nem volt teljesíthető.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatásával, illetve hatályon kívül helyezésével kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint kérelme megalapozott, jogsértő magatartást nem valósított meg. Az adóhatóság túlterjeszkedett hatáskörén, nincs jogszabályi lehetősége az indokolása szerinti elutasításra, sem a Hpt.-re, sem a Ptk.-ra való hivatkozása nem alapozhatja meg a döntését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság megalapozott és érdemben jogszerű döntést hozott.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívüli helyezését és keresete teljesítését kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az ügyre, illetve az eljárására irányadó jogszabályokat, így a Hpt. 78. §-át, a Ptk. 273. § (2) bekezdését, 276. § (2) bekezdését, a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 24. § (7) bekezdését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274.§-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria, illetve korábban a Legfelsőbb Bíróság az állami készfizető-kezesség beváltása körében meghozott számos ítéletében kifejtette, hogy a perbelivel egyező, illetve hasonló hitelekhez kapcsolódó állami készfizető kezesség a közjogi elemei miatt nem azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel. Az állam kizárólag a jogszabályokban meghatározott, általa támogatni kívánt célnak és az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet. Megszűnik tehát az állam helytállási kötelezettsége, ha a támogatni kívánt cél elenyészik, ha a hitel kihelyezésének feltételei a szerződés megkötésekor nem állnak fenn, illetve azt követően megszűnnek. Az állam készfizető kezessége e hitelekhez kapcsolódóan jogszabályon alapul, amelyből következően a hitelt kihelyező banknak, mint szerződő félnek kell a jogszerű (anyagi jogi és eljárásjogi) feltételek fennálltával megkötnie kölcsönszerződést és a hitel utógondozását teljesítenie.
A Legfelsőbb Bíróság, a Kúria eseti és elvi döntéseiben (EBH 2013.5.K17., EBH 2004.1.1074., Kfv.VI.35.641/2012/9., Kfv.VI.39.053/2010/5., Kfv.V.35.574/2012/9., Kfv.V.35.360/2013/7.) rámutatott arra, hogy az adóhatóság az Art. 72. § (1) bekezdés c) pontja, 117. § (1) és (3) bekezdése alapján az állami garanciabeváltásra irányuló kérelem elbírálása során vizsgálja a garanciabeváltás jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését, amelyből nincs kizárva a Ptk. és a Hpt. vonatkozó rendelkezéseinek a bank részéről való betartottságának ellenőrzése sem. Az adóhatóságnak e jogszabályokban foglaltak szerint kifejezetten a "hitelintézet eljárását" kell vizsgálnia, ezért nem terjeszkedik túl a hatáskörén akkor, amikor a kezességvállaláshoz kapcsolódó jogszabályi körben a hitelkihelyezést, a kezességvállalási feltételek fennállását, a hitel utógondozását ellenőrzi, így vizsgálja, hogy a folyósítási feltételek és a kölcsönszerződés fennállása alatt a jogi biztosítékok miként alakulnak, változnak, az állami garanciabeváltás teljesítésének helyzete miként alakul. A felperesnek az elsőfokú bíróság és az adóhatóság által alkalmazott jogszabályi körre, az adóhatóság hatáskörére alapított kifogásai ezért nem alaposak.
A Kúria a perbeli jogkérdés körében elsődlegesen rögzíti: mindig az adott ügy konkrét tényállása határozza meg az irányadó jogszabályokat. A perbeli tényálláshoz nem tartozó jogszabályok értelmezését, okfejtések értékelését ezért a Kúria mellőzte.
A Hpt. 78. § (1) bekezdése alapján a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A (4) bekezdés értelmében a kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt a hitelintézet rendszeresen figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat. A Ptk. 273. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt.
E jogszabályhelyek alapján az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is vizsgálhatta, hogy a felperes a hitel utógondozásakor megfelelően járt-e el, a kezes érdekeire figyelemmel volt-e. Az állami kezességvállalás nem adhat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységre. A Hpt. 78.§ (1) és (4) bekezdésében foglaltak be nem tartásával, a szokásos és kötelező szakmai gondosság hiányával folytatott hitelezés az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést valósítja meg.
A felek által elismert tény, hogy a hitelszerződés alapján a felperes jelzáloga és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom első zálogjogi ranghelyen került az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzésre. Az a tény sem vitatott, hogy több, mint fél évvel később történt - a felperes hozzájáruló nyilatkozata alapján - a munkáltatói kölcsön miatti, a munkáltató javára szóló jelzálogjog bejegyzése.
A Vht. 170. § (1) bekezdése alapján, ha az ingatlan értékesítéséből befolyt összegből jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, az ilyen követelést - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a 165. § (1) bekezdés d)-g) pontjában meghatározott követeléseket megelőzően kell kielégíteni. Az adótartozás a Vht. 165. § (1) bekezdés e) pontjának rangsorában nyerhet kielégítést, amely követi nemcsak a hitelszerződés szerinti jelzálogjog jogosultjának, hanem a munkáltató jelzálogjoggal biztosított követelésének a kielégítését is.
A kezesség beváltásához benyújtott igénylőlap szerint az ingatlan hitelbiztosítéki értéke: 6.700.000 Ft, a felperes javára 4.020.000 Ft és járulékai, az otthonteremtési támogatásra 450.000 Ft és járulékai, a munkáltató javára 400.000 Ft és járulékai erejéig bejegyzett a jelzálogjog. A három jelzálogjog összegeinek összeadása után az ingatlan hitelbiztosítéki értékéből a Magyar Állam készfizető kezességgel biztosított összegére már nem jut fedezet. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felperes által nem vitatott, továbbá közölt tények, adatok és az alkalmazandó jogszabályok összevetésével, hogy az állam annak tudatában vállalta a készfizető kezességet, hogy a hitel fedezetéül szolgáló ingatlan csak a jelzálog-hitelintézet jelzálogával terhelt, így a munkáltatói kölcsönhöz kapcsolódóan a munkáltató jelzálog jogának a bejegyzése a kezes helyzetét végrehajtás esetére hátrányosan befolyásolta.
Rögzíti a Kúria, hogy a banki kölcsönszerződés felmondásakor a vissza nem fizetett kölcsön (deviza közép árfolyamon számolva) már: 11.339.897 Ft volt.
A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem cáfolta meg, hogy a Vht. 165. §-a, 167. §-168. §-ai, 170.§ (1) bekezdése szerinti kielégítési sorrend alapján a kezes helyzete a munkáltató jelzálogjogának bejegyzésével végrehajtás esetére hátrányosabbá vált a hitelszerződés megkötésekori helyzeténél. Így az a Ptk. 273. § (2) bekezdésében előírt szabály, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, egyértelműen meghatározta az adóhatóság jogszerű rendelkezését: a kérelem elutasítását.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli jogkérdéshez a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint pontos, a valósággal egyező tényállást rögzített, az irányadó jogszabályokat nemcsak ismertette, hanem idézte is azokat, a tényállás és a jogszabályok ütköztetése alapján döntése jogszerű.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak sem a jog-, sem a ténykérdések körében nem cáfolták meg az elsőfokú bíróság jogszerű rendelkezését.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, a jogkérdéshez tartozó jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2014. június 05.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria Kfv. V. 35.030/2014.)