adozona.hu
ÍH 2014.122
ÍH 2014.122
FIZETÉSI HALADÉK MEGHOSSZABBÍTÁSA CSŐDELJÁRÁSBAN – KÖVETELÉSEK BESOROLÁSA – INDOKOLÁSI KÖTELEZETTSÉG TERJEDELME, KÜLÖN FELLEBBEZÉSSEL NEM TÁMADHATÓ VÉGZÉS A bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról akkor hozhat döntést, ha meggyőződik arról, hogy a hitelezők a csődtörvény szerinti követelményeknek megfelelő számú szavazattal járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához. Szabálytalan a fizetési haladék meghosszabbításáról való döntéshozatal akkor is, ha a követelések besorolása nem a Cstv. 12.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2014. január 31-én érkezett beadványában csődeljárás megindítását kérte. Kérelméhez csatolta a 2013. november 30-i fordulónappal készült közbenső mérleget, mely szerint az eszközök (aktívák) és a források (passzívák) értéke összesen 2 315 735 000 forint. Az adós képviselőjének mellékletként csatolt nyilatkozata az adós vagyoni helyzetében bekövetkezett változásról összegszerű csökkenést nem jelölt meg, csupán azt tartalmazta, hogy a K.-i Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi F...
ÍH 2014.122 FIZETÉSI HALADÉK MEGHOSSZABBÍTÁSA CSŐDELJÁRÁSBAN – KÖVETELÉSEK BESOROLÁSA – INDOKOLÁSI KÖTELEZETTSÉG TERJEDELME, KÜLÖN FELLEBBEZÉSSEL NEM TÁMADHATÓ VÉGZÉS
A bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról akkor hozhat döntést, ha meggyőződik arról, hogy a hitelezők a csődtörvény szerinti követelményeknek megfelelő számú szavazattal járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához. Szabálytalan a fizetési haladék meghosszabbításáról való döntéshozatal akkor is, ha a követelések besorolása nem a Cstv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően történt [Cstv. 10. §, 12. §, 14. §, 18. §].
Az adós 2014. január 31-én érkezett beadványában csődeljárás megindítását kérte. Kérelméhez csatolta a 2013. november 30-i fordulónappal készült közbenső mérleget, mely szerint az eszközök (aktívák) és a források (passzívák) értéke összesen 2 315 735 000 forint. Az adós képviselőjének mellékletként csatolt nyilatkozata az adós vagyoni helyzetében bekövetkezett változásról összegszerű csökkenést nem jelölt meg, csupán azt tartalmazta, hogy a K.-i Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség megtiltotta a termelő tevékenységet 2013. november 28-án, valamint az O. Bank Nyrt. és az E. Bank Zrt. a finanszírozási szerződéseket 2013 decemberében felmondta. Utalt arra is, hogy a CH Zrt. "cs. a." az adós társaság többségi tulajdonosa is csődeljárás iránti kérelmet terjesztett elő, amely 2014. január 11-i időponttal elrendelésre került, a NAV Nógrád megyei Igazgatósága pedig 2014. január 9-én inkasszót nyújtott be. Az adós képviselője előadta, hogy a 96 fő munkavállaló részére 2013. december hóra járó 8 368 483 forint kifizetése 2014. január 10-én elmaradt.Az első fokon eljárt törvényszék 3. sorszámú végzésével elrendelte a csődeljárást, melynek közzétételére 2014. február 7-én került sor, vagyonfelügyelőként az E. Korlátolt Felelősségű Társaságot jelölte ki. A törvényszék a megállapított tényállásában rögzítette, hogy az egyezségkötést célzó tárgyalások előkészítése céljából a hitelezők a vagyonfelügyelő által történt besorolás tárgyában a Cstv. 15. § (3) bekezdés szerinti kifogást nem terjesztettek elő.
Az adós által 2014. április 2-án kitűzött első egyezségi tárgyaláson a biztosított hitelezők 100%-a, a nem biztosított hitelezői kategóriában szavazati joggal rendelkező hitelezők 92,34%-a képviseltette magát. A csődegyezségi tárgyaláson az O. Bank Nyrt. hitelező képviselője előadta, hogy a tárgyalást megelőzően kérte a vagyonfelügyelőtől a biztosított követelések fedezetnek megfelelő besorolását, mivel az adós által részére megküldött 2013. december 31-i fordulónappal kimutatott mérlegfőösszeg a november 30-i mérlegfőösszeghez képest jelentősen csökkent, mintegy 200 000 000 forint összegre, a biztosított hitelezői követelések pedig 3 000 000 000 forint összeget tesznek ki. Az adós jogi képviselője az O. Bank Nyrt. vagyonfelügyelőhöz 2014. március 31-én érkezett észrevételére érdemi választ nem adott, azonban úgy nyilatkozott, hogy az egyezségi javaslatról vélhetően nem kerül sor érdemi szavazásra, így a besorolások esetleges későbbi módosítása az érdemi döntésre befolyással nincs. A D. Acéltermékfeldolgozó és Kereskedelmi Zrt. (továbbiakban: D. Zrt.) képviselője az O. Bank Nyrt. által előadottakhoz csatlakozva kifejtette, hogy a biztosítotti besorolást a rendelkezésre álló fedezet értéke alapján szükséges módosítani. A csődtárgyalást levezető adósi képviselő álláspontja szerint a csődtárgyalás napján hatályos besorolás szerint zajlik a szavazatok figyelembevétele, az el nem bírált észrevétel a csődtárgyalás megtartásának nem akadálya. Ezt követően került sor határozathozatalra, mely szerint a szavazati joggal rendelkező hitelezők a fizetési moratórium 240 napra történő meghosszabbításához hozzájárultak. A jegyzőkönyv 4. sorszámú melléklete szerint a biztosított hitelezők 50,25%-a, a nem biztosított hitelezők 73,18%-a támogatta a moratórium meghosszabbítását. A csődegyezségi tárgyalás jegyzőkönyvének 4. sorszámú melléklete szerint hét hitelezői igény került biztosított követelésként besorolásra. (C. Bank Zrt., D. Zrt., E. Bank Zrt., M. Bank Zrt., NAV N. megyei Adóigazgatósága, O. Bank Nyrt., S. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala) A biztosított követelések közül a C. Bank Zrt., az E. Bank Zrt., az M. Bank Zrt. és a NAV 29.720 igen szavazatával szemben a D. Zrt., az O. Bank Nyrt., valamint az S.-i Polgármesteri Hivatal szavazott nemmel, 29 418 szavazattal, az igen és nem szavazatok közötti különbség 302 volt.
A vagyonfelügyelő 2014. április 10-én a törvényszékhez előterjesztett beadványában előadta, hogy a hitelezői igények besorolása a 2013. november 30-i mérleg adatai, és az ebben feltüntetett vagyon 2 315 735 000 forint értékének figyelembevételével történt. A csődegyezségi tárgyalást megelőző napon kapott jelzést az O. Bank Nyrt. hitelezőtől, mely szerint a hitelező a besorolással nem ért egyet, mivel az adóstól kapott 2013. december 31-i fordulónappal készített előzetes mérleg adatai szerint az adós teljes vagyona már csak 776 000 000 forint. Ezért kérte a hitelezői igények felülvizsgálatát, melyhez a D. Zrt. hitelező is csatlakozott a tárgyaláson. A vagyonfelügyelő álláspontja szerint a Cstv. 12. § (3) bekezdése alapján a bejelentett követelés a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értéke erejéig minősül biztosítottnak, így a hitelezői igények besorolását a rendelkezésre álló vagyon jelentős csökkenése miatt az adós bevonásával indokolt felülvizsgálni. Erről a vagyonfelügyelő a hitelezőket írásban értesítette. Beadványában a vagyonfelügyelő a fizetési haladék meghosszabbításának közzétételét nem kérte, azonban csatolta a 2013. december 31-i fordulónappal készített előzetes beszámolót, amely az eszközök és források összegét a 2013. november 30-i értékkel szemben már csak 766 000 000 forint összegben határozta meg.
Az adós a 2014. április 11-én érkezett beadványában a fizetési haladék meghosszabbítását és annak Cégközlöny honlapján történő közzétételét kérte a mellékletek csatolásával. Ezzel egyidejűleg a D. Zrt. nyújtott be kifogást a vagyonfelügyelő intézkedése ellen, mely szerint a biztosított követelések téves besorolásának fennállása ismeretében is engedte a fizetési haladék meghosszabbításáról a levezető elnök által javasolt szavazást. Álláspontja szerint a szavazás megtartása jogsértő volt, a nem megfelelő besorolásról a hitelező csak 2014. április 2-án szerzett tudomást. Kifogásában a hitelező azt kérte, hogy a moratórium meghosszabbításáról szóló végzést a törvényszék ne hozza meg a jogszabálysértő besorolások miatt, hanem utasítsa a vagyonfelügyelőt a biztosított és nem biztosított hitelezői igények besorolásának módosítására. A törvényszék a kifogást elutasító végzésében kiemelte, hogy a vagyonfelügyelő a 6. sorszámú beadványában már a kifogást megelőzően arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a hitelezői besorolások felülvizsgálata szükséges, mert a hitelezői gyűlést követően küldte meg részére az adós a kifogásban is jelzett 2013. december 31-i mérleget, ami jelentős vagyoncsökkenésre utal. Mivel a vagyonfelügyelő nem élt a moratórium meghosszabbítása iránti kezdeményezéssel, ezért eljárása nem törvénysértő.
Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú végzésével az adós fizetési haladék meghosszabbítása iránti kérelmét elutasította, a végzés indokolása szerint ilyen kérelmet csak a vagyonfelügyelő terjeszthet elő.
A vagyonfelügyelő a törvényszékhez április 23-án intézett kérelmében az előterjesztett dokumentumok alapján kérte a fizetési haladék 240 napra történő meghosszabbítását. Az első fokon eljárt törvényszék - mivel úgy ítélte meg, hogy a 6. és 9. sorszámon előterjesztett vagyonfelügyelői beadványok tartalmával ez a kérelem ellentétben áll -, ezért hiánypótlásra hívta fel a vagyonfelügyelőt. A vagyonfelügyelő az adós társaság vagyoni helyzetét érintő hiánypótlásra azt közölte, hogy a tárgyi eszközök nettó záró értéke 23 425 811 forinttal csökkent, az adós által megküldött adatok szerint a készletek értéke pedig 4 252 591 forinttal csökkent a 2013. november 30-i adatokhoz képest. A követelések az adott időszakban 62 710 139 forint összegben változtak, a pénzeszközök 29 989 902 forint összeggel csökkentek. Az adós által dokumentált vagyoncsökkenés összesen 120 378 443 forint. A vagyonfelügyelő közlése szerint az adós arról tájékoztatta a vagyonfelügyelőt, hogy a 2013. december 31-én készített előzetes mérleget a társaság igazgatósága nem hagyta jóvá, az a hitelező kérésére került összeállításra. Az előzetes mérlegben és az egyezségi javaslatban figyelembe vett értékvesztések az óvatosság elve alapján kerültek rögzítésre. 2013. november 30-án 96 munkavállalót tartott nyilván az adós, 2014. május 1-ig 74 fő munkaviszonya szűnt meg, nagyobbrészt a munkavállalók felmondása folytán. Az adós a társaság gépei, berendezései egy részét a csődeljárást megelőzően szerződés alapján bérbe adta. A közműszolgáltatás 2013-ban az adós üzemében megszűnt. Csatolta a vagyonfelügyelő az S.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyik jegyzőkönyvét a munkavállalók által indított perek állásának a bemutatása érdekében. A munkavállalók képviselőjének nyilatkozata szerint a K.-i Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség 2013. november 28-án hozott döntése, amelyben a termelőtevékenységet megszüntette "jól jött az adósnak", mivel már ezt megelőzően sem tudta foglalkoztatni a dolgozókat, a munkavégzés feltételeit nem tudta biztosítani. A gyárban nem volt fűtés, villany, víz, nem voltak megfelelő munkakörülmények. A feltételek hiányában az adós semmiképpen sem folytathatta volna a termelő tevékenységet, a környezetvédelmi hatóság határozatától függetlenül. A munkavállaló személyes nyilatkozatában előadta, hogy decemberben, és január közepéig is bejárt a munkahelyére, ahol közölték vele, hogy a gépeket szét kell szedni, mert elszállítják A.-ra, ahová a munkavállaló február 3-án leutazott, és munkába is állt. Ott azonban azt közölték vele, hogy munkabérben nem fog részesülni, a januári fizetést sem fogja megkapni, ezért került sor február 11-én a kollégájával az azonnali hatályú felmondás megírására. A vagyonfelügyelő beadványának mellékleteként csatolta az adós 2014. március 20-án kelt egyezségi javaslatát is, melynek 24. és 25. oldalán az adós utal a 2013. december 31-i értékvesztési leírási adatokra, amely az áprilisi csődtárgyaláson került a megjelent hitelezők előtt nyilvánosságra hozatalra.
A törvényszék 21. sorszámú végzésével a vagyonfelügyelő fizetési moratórium meghosszabbítására irányuló kérelmét elutasította. Végzésében azt hangsúlyozta, hogy az április 2-i csődtárgyalás alapjául szolgáló besorolások tekintetében az adós nem valós adatokat közölt, ez a fizetési haladék meghosszabbítására irányuló szavazati arányra lényeges hatással van, mivel a biztosított követeléseket a tényleges vagyoni érték alapján lehet meghatározni és besorolni. Amennyiben a vagyonfelügyelő által közölt (a márciusi újabb adatváltozat szerinti) tényleges eszközérték csökkenést vette alapul a bíróság, már az is 468 szavazatnak felelt meg, de az az iratokból nem állapítható meg, hogy mely zálogjogosult hitelező követelésének összegét mennyiben befolyásolta, és ennek folytán a szavazati arány az igenlő vagy a nemmel szavazók oldalán változott volna meg.
A befejező határozat előkészítése érdekében a törvényszék megkereste az O. Bank Nyrt. hitelezőt, a részére átadott vagyoncsökkentést tartalmazó előzetes beszámoló körülményeire, valamint a CH Zrt. "cs. a." csődeljárása ügyében az M.-i Törvényszéket, tekintve, hogy az egyezségi tárgyalás során az adós erre a csődeljárásra is hivatkozott, valamint az N. Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központját, a munkavállalókkal kapcsolatos információközlés érdekében. Az O. Bank Nyrt. hitelező bírósághoz érkezett válaszában arról tájékoztatta a törvényszéket, hogy a 2013. év végi beszámoló megküldését a 2013. november 30-i közbenső mérleg adatok alapján azért kérte, mert rendkívül alacsonynak tűnt a csődegyezség keretében a hitelezők részére felajánlott megtérülés, ami kb. 659 000 000 forint volt. Ezenkívül a csődegyezségi javaslat 24. és 25. oldalán utalás volt arra, hogy év végén a társaság eszközeiben jelentős összegű, rendkívüli értékvesztés elszámolására került sor. Ennek oka a hitelező előtt ismeretlen volt, a csődeljárás iránti kérelemhez csatolt képviselői nyilatkozat szerint pedig a novemberi mérleg valós és megbízható képet ad az adós társaság vagyoni helyzetéről. A 2013. december 31-i fordulónappal elkészített előzetes beszámoló aláírás nélküli, könyvvizsgálattal alá nem támasztott, azonban a mérlegfőösszeg forint összegre megegyezik az adós képviselője által aláírt válaszlevélben jelzett 766 000 000 forint eszköz könyv szerinti értékével, és a 2014. március 20-án kelt egyezségi javaslat 24. oldalán feltüntetett korrigált, - 2 951 000 000 forint mérleg szerinti veszteséggel. A tervezett eladási árak számos helyen az értékvesztéssel csökkentett nettó értéken kerültek tervezésre, pl. az O. Bank Nyrt. egyedi jelzálogjogával terhelt kemence, amelynek amortizációval csökkentett értéke 129 000 000 forint lenne, a rendkívüli értékvesztés alapján a tervezett eladási ára mindössze 8 200 000 forint lett. Ugyanakkor a C. Bank Zrt. fedezetét képező m.-i ingatlan nyilvántartási értéke a 2013. november 30-i mérleg szerint is kb. 22 000 000 forint, a tervezett eladási ára viszont 52 900 000 forint. A megismert adatok alapján 2014. március 31-én kelt, április 1-jén faxon megküldött levélben jelezte is a vagyonfelügyelő felé az O. Bank Nyrt., hogy a C. Bank Zrt. ezen követelésének besorolását nem látja alátámasztva. Ennek alapján nemcsak a vagyon értékének csökkenése miatt tett észrevételt a hitelezői besorolás ellen, hanem azon okból is, hogy nem látta alátámasztva a 2013. novemberi állapotra figyelemmel sem a C. Bank Zrt. követelésének 813 000 000 forint nagyságrendben a biztosított kategóriába való tartozását. A C. Bank Zrt. fedezete tekintetében a megküldött adatokból az is megállapítható, hogy annak értékében év végén nem történt értékvesztés elszámolás, az O. Bank Nyrt. esetében viszont ez jelentős volt. Hivatkozott arra is, hogy a csődegyezségi tárgyaláson azt is megjegyezte az O. Bank Nyrt., hogy a moratórium meghosszabbítására még van közel két hónap, de ennek csak akkor lenne értelme, ha az adós olyan egyezségi javaslatot terjesztene elő, amely elfogadható. Az egyezségi javaslat érdemi tárgyalására azonban nem került sor. A vagyonfelügyelő 2014. április 9-én jelezte, hogy a hitelezői igények besorolását indokolt felülvizsgálni, melyre küldött válaszlevelében az O. Bank Nyrt. kifejtette álláspontját, mely szerint a besorolás a 2013. november 30-i adatok alapján sem lehet reális, az adós által márciusban közölt adatok fényében. A hitelező a 2013. novemberi mérleghez képest a vagyon értékének csökkenésére utaló jelet a 2014. március 20-án kelt egyezségi javaslat alapján észlelte, ezt követően kérte az adóstól a teljes beszámolót, amelyre az adós vezérigazgatója 2014. március 28-án kelt levelében válaszolt. A 2013. december 31-i előzetes mérlegben megjelenő 766 000 000 forint eszközérték adatai, és a mérleg szerinti veszteség adatai nemcsak az adós vezérigazgatójának válaszlevelében, hanem a március 20-án kelt egyezségi javaslatban is megjelentek.
Az első fokon eljárt törvényszék felhívására a vagyonfelügyelő bejelentette, hogy a vagyonfelügyelői díjra rendelkezésre álló regisztrációs díj összege a költségek kifizetése után 1 225 256 forint. A vagyonfelügyelői díj számításának alapjául az ellentmondásos mérlegadatokra figyelemmel a 2014. május 18-án kelt, a K. Kft. adós eszközeinek értékeléséről készült jelentése szerint 2 000 053 268 forint értéket jelölt meg. Ennek alapján a vagyonfelügyelő díját áfával növelt 12 869 126 forint összegben kérte meghatározni. Előadta, hogy az adós újabb egyezségi ajánlatáról, vagy újabb egyezségi tárgyalás összehívásáról nincs tudomása, ilyet az adós nem kezdeményezett.
Az adós továbbra is fenntartotta a moratórium meghosszabbítása tekintetében kifejtett álláspontját. Hivatkozott a csődkérelem 7. számú mellékletében összefoglalt változásokat jelző nyilatkozatára, amelyben már szerepelt az a tény, hogy január 9-én a NAV N. megyei Igazgatósága az adós pénzforgalmi számlájára inkasszót nyújtott be. A beadványában utalt arra is, hogy az adós nem szolgáltatott valótlan adatokat, hiszen tájékoztatta a hitelezőket a reorganizációs program 24-25. oldalán, így az a hitelezők és a vagyonfelügyelő előtt ismert volt. Az O. Bank Nyrt. hitelező számára készített előzetes dokumentum pedig csak technikai, számviteli leértékelést tartalmazott, tényleges vagyoncsökkenést nem.
A törvényszék a 34. sorszámú végzésében az adós csődeljárását megszüntette. A határozata indokolásában - a fenti tényállásban rögzítetteken túl - kifejtette, az adós észrevétele a reorganizációs program 24-25. oldalára utalva lényegében azt erősíti, hogy az önmaga által valótlannak minősített 2013. december 31-i adatokat használta fel az egyezség előkészítése során, és az egyezségi javaslat tartalmát is az képezi. Ez esetben valótlan adatokat szolgáltatott a hitelezőknek az egyezségi tervezetben. Ugyanezt erősíti meg az O. Bank Nyrt. beadványa is, mely szerint éppen a csatolt egyezségtervezet alapján kért adatokat az adóstól a jelentős értékcsökkenés adataira figyelemmel. Így csak azt követően értesülhetett ő maga is, illetve a többi hitelező az április 2-i egyezségi tárgyaláson arról, hogy a 2014. január végén benyújtott csődeljárás iránti kérelem alapjául szolgáló vagyoni adatok nem egyeznek meg a kérelemhez mellékletként csatolt 2013. november 30-i közbenső mérleg adataival. A március 28-án írt O. Bank Nyrt. által mellékletként csatolt vezérigazgatói levélben erősíti meg az adós március végén azt az adatot, mely szerint az adós eszközeinek értéke 2013. december 31-én csak 766 000 000 forint, ezt az április 2-i tárgyaláson sem cáfolták. Ebből az következett a vagyonfelügyelő 6. sorszámú beadványa szerint, hogy ennek alapján kell a hitelezők besorolását módosítani. Csak a moratórium meghosszabbítása iránti kérelmet követően állt elő az adós azzal a védekezéssel, hogy a korábbi adatokon alapuló besorolás alapján helyes a szavazati arány számítása.
Az első fokon eljárt törvényszék kifejtette, hogy az adós csődkérelmének a 7. számú mellékletére hivatkozása is alaptalan. Az ebben jelzett változások konkrétumot nem tartalmaznak, sem az értékcsökkenés, sem bármilyen követelésváltozás vonatkozásában. E nyilatkozat arra sem utal, hogy az E. Bank Zrt. bármilyen összegben kielégítette volna magát az óvadékból, és a 2014. január 29-én kelt nyilatkozat az adós vagyoni helyzetében bekövetkezett változásról nem tartalmazza a 2013. december végi leértékelésre vonatkozó adatokat sem. A vagyoni adatok összegszerű eltérésére április 2-át megelőzően, a március végén előkerült adatok alapján derült fény, melynek ismeretében a vagyonfelügyelő jelezte, hogy a hitelezői besorolások felülvizsgálata szükséges. Utalt arra is a törvényszék, hogy a D. Zrt. hitelező kifogását arra figyelemmel utasította el, mert a vagyonfelügyelő a jogszabályoknak megfelelően és a hitelezői érdekek védelmében tett nyilatkozatot. A kifogás elutasítását követően azonban a korábbi álláspontját megváltoztatva mégis kérte a moratórium meghosszabbításának közzétételét. Alaptalannak találta az adósnak azt a felvetését is, hogy a besorolást senki nem vitatta, a D. Zrt. ugyanis erre nézve terjesztett elő kifogást, ami annak okán nyert elutasítást, hogy a vagyonfelügyelő a korábbi nyilatkozatában nem kérte a moratórium meghosszabbítását. Rámutatott arra is, hogy amíg nem vált ismertté a csődkérelemben közöltektől eltérő vagyoni érték, a hitelezők nem is voltak abban a helyzetben, hogy azt kifogásolják.
Az első fokon eljárt törvényszék rögzítette, hogy az eljárás adatai szerint a csődkérelem benyújtásakor 2014. január végén az adós vagyonának adatai pontosan nem voltak ismertek, és nem egyeztek meg a 2013. november 30-i mérlegadatokkal. A hitelezők besorolásának azonban a kérelem időpontjában fennálló vagyoni érték alapján kell megtörténnie, erre szolgálna az adós által említett nyilatkozat, melynek összegszerűségében is megjelölve kellett volna tartalmaznia a vagyoni elemek változásának értékét. Az adós képviselője a valótlan adatközlést a vezérigazgató által aláírt O. Bank Nyrt. hitelezőnek küldött nyilatkozatában maga ismerte el, illetve a hitelezőknek is rendelkezésre bocsátott egyezségi javaslatban is olyan adatokat alkalmazott, amelyek saját állítása szerint nem voltak valósak, csak "óvatossági leértékelésen" alapultak, tényleges vagyoncsökkenésről még sincs szó. Az O. Bank Nyrt. 33. sorszámú nyilatkozatában jelzett ellentmondásos vagyoni értékek is arra utalnak, hogy a besorolás alapja a hitelezőket érintően nem volt helytálló, így ennek alapján a helyes szavazati arányt sem lehetett megállapítani a 2014. április 2-án tartott csődtárgyaláson. Az első fokon eljárt törvényszék hangsúlyozta azt is, hogy az adós április 2-a óta a fizetési haladék időtartama alatt újabb csődtárgyalást nem hívott össze, és újabb egyezségi tervezetet sem dolgozott ki. Mivel a fizetési haladék 2014. június 12-én a 120 napot meghaladó 2. munkanapon lejárt, ezért a törvényszék a benyújtott egyezség és fizetési haladék meghosszabbításának hiányában a csődtörvény 21/B. § alapján a csődeljárást megszüntette, hivatalból rendelkezett a fizetési haladék meghosszabbításáról a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételéig, amelyre a megszüntető végzés jogerőre emelkedését követően kerülhet csak sor. A vagyonfelügyelő díját a Cstv. 16. § (3) bekezdés d) pontja szerint állapította meg.
A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatását, a fizetési haladék meghosszabbításáról való döntés meghozatalát, és a csődeljárást megszüntető végzés hatályon kívül helyezését kérte.
Az volt az álláspontja, hogy az első fokon eljárt törvényszék téves jogkövetkeztetésre jutott, és emellett számos olyan állítást tett, ami a csődbíróság hatáskörébe nem tartozó. A nyilatkozatokat egyoldalúan mérlegelte, figyelmen kívül hagyva teljes mértékben az adós álláspontját. Utalt rá, hogy a Cstv. 18. § (8) bekezdésében, és (11) bekezdésében foglaltak maradéktalanul megvalósultak, a hitelezők nyilatkozatai a törvény által előírt többi irattal együtt határidőben csatolásra kerültek a törvényszék részére, a csődtárgyalás időpontjában az adósnak a hitelezői besorolásokkal kapcsolatos kifogásról tudomása nem volt. A vagyonfelügyelő a fizetési moratóriumról határozó csődtárgyalás jegyzőkönyvét ellenjegyezte, ezzel igazolta, hogy a csődtárgyalás a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően zajlott le, ide értve a moratórium meghosszabbításával kapcsolatos szavazást is. Kiemelte, hogy a csődtárgyalás napjáig egyetlen hitelező részéről sem érkezett a Cstv. 12. § (5) bekezdésében foglalt kifogás, sem észrevétel a hitelezői besorolással kapcsolatban. Utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság végzésében hivatkozott D. Zrt. hitelező részéről érkezett kifogás csak 2014. április 11. napján került benyújtásra. Hangsúlyozta, az adósnak nem volt ismerete arról, hogy az O. Bank Nyrt. hitelező bármiféle észrevételt tett volna a csődtárgyalást megelőzően, a vagyonfelügyelő azt nem közölte. Kifejtette, a bírói gyakorlat sem látja akadályát a moratórium hosszabbítás közzétételének az esetben sem, ha az arról döntő csődegyezségi tárgyaláson valamely hitelező besorolásával kapcsolatban kifogásolási eljárás van folyamatban, függetlenül annak végkimenetelétől. Mindezek miatt alaptalannak tartotta az első fokon eljárt törvényszék megállapítását, mely szerint a vagyonfelügyelő nyilatkozatai egymással ellentétben állnak, hiszen a 6. és 9. sorszámú beadványaiban a vagyonfelügyelő nem tett mást, mint azt rögzítette, hogy ismét át kell tekintenie a hitelezői besorolást. Az adós határidőben, az egyezségi tárgyalás eredeti dokumentumait benyújtotta, mivel az adós feladatává teszi a csődtörvény az egyezségi tárgyalások eredményeinek bíróságra történő beküldését. A vagyonfelügyelő maga is beküldte az egyezségi tárgyalás dokumentumait, a fizetési moratórium meghosszabbításának jóváhagyásáról szóló jegyzőkönyvi határozat általa ellenjegyzett példányával, és a moratórium meghosszabbításáról szóló végzés közzétételére irányuló kérelemmel. Mivel a moratórium meghosszabbításának lett volna helye, ezért a törvényszék úgy szüntette meg az adós csődeljárását, hogy azt egyetlen hitelező és a vagyonfelügyelő sem kérelmezte, és semmi olyan törvényességi ok nem merült fel, amely a megszüntetést indokolta volna.
Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság nem adna helyt a 21. számú végzés megváltoztatására irányuló kérelmének, úgy kérte az elsőfokú végzés indokolásának megváltoztatását, mivel az - úgy vélte -, számos megalapozatlan tényállítást tartalmaz. E körben azt hangsúlyozta, hogy a csődeljárás szempontjából irreleváns, hogy az adóssal szembeni munkaügyi perekben a munkavállalók mint felperesek, pernyertességük érdekében milyen véleményt fogalmaztak meg az adós vélt szándékairól. Egyrészt folyamatban lévő perekről van szó, másrészt a törvényszék csak a felperes véleménynyilvánítását részletezte indokolásában. A csődbíróságnak nem feladata, és nincs hatásköre munkaügyi perek értékelésére, és semmiféle rálátása nem lehet a munkaügyi perek peres felei előadásának valóságtartalmára. Sérelmezte, hogy a tervezett csoportos létszámcsökkentést érintően is "prejudikált" a törvényszék, és megalapozatlan következtetéseket vont le. Hangoztatta, hogy az adós célja a reorganizáció, ugyanakkor a 2013-2014 telén a környezetvédelmi felügyelőség hivatkozott határozata folytán termelést nem tudott folytatni, és nem is lehetett előre látni a határozattal szembeni fellebbezés kimenetelét. A munkavállalókkal szemben ugyanakkor a munkáltató alapvető kötelezettsége a foglalkoztatás, aminek az adós nem tudott eleget tenni, így adott helyzetben nem tehetett mást, mint hogy megindította a csoportos létszámcsökkentésre irányuló eljárást. Ennek az eljárásnak a megindítása azonban nem jelenti azt, hogy a gyár működésének helyreállítása és a fellebbezés pozitív elbírálása esetén az adós köteles is lenne felmondani a csoportos létszámcsökkentésben megjelölt munkavállalóknak. Így érthetetlen, hogy a törvényszék, amelynek a folyamattal és annak lehetséges kimeneteleivel tisztában kell lennie, miért rója azt az adós terhére, mint ráutaló szándékot. Úgy vélte, valótlanok a fellebbezéssel támadott végzés indokolásának azok a megállapításai is, hogy 2013. november 28-át megelőzően a gyárban ne lett volna fűtés, víz, villany stb. Ez a helyzet 2013. december végétől következett be, amikor a termelő tevékenység az adósnál már nem folyt. Visszautasítja azt az állítást is, hogy azért sem akarja a működés helyreállítását az adós, mert a gépeket, berendezéseket szétszereltette, és másik, azonos vezetői körrel rendelkező céghez szállíttatta el. Tény, hogy a két gépsor bérlet keretében valóban átszállításra került az anyacéghez, de kárenyhítési céllal, és azon folyamatosan az A.-ra átirányított s.-i dolgozók vannak jelenleg is foglalkoztatva azzal, hogy a munkában töltött időszakra a bérüket mindez idáig esedékességkor maradéktalanul megkapták. A gépsorok a sikeres csődeljárás esetén bármikor visszavihetők. Megjegyezte, hogy a bérlet konstrukció keretében átszállított gépek értékbecsléssel alátámasztott értéke 9 060 000 forint, mely a teljes gépek, berendezések 739 639 000 forint értékéhez képest 1,2%-os arányt képvisel. Zavaró és valótlan az a ténymegállapítás is, hogy az adósnak "jól jött" a környezetvédelmi hatóság időközben megsemmisített "jogszabálysértő" termelésleállító döntése. A valóság az, hogy az adós teljes körűen megállapodott 2013 novemberében a finanszírozó bankokkal a társaság működésének továbbfinanszírozása érdekében, elhárítva ezzel a fizetési nehézségeit. A továbbműködés akadályát kizárólag a környezetvédelmi hatóság tevékenység megszüntetésére irányuló döntése eredményezte. Felszámolási eljárásokat a gyár bezárását követően indítottak a hitelezők, amelyek a csődeljárásra tekintettel megszüntetésre kerültek. Úgy vélte, téves az első fokon eljárt törvényszéknek az a megállapítása is, hogy az adós valótlan adatokat szolgáltatott akár a hitelezői, akár a vagyonfelügyelő részére. Az adós a csődkérelem mellékleteként csatolta a 2013. november 30-i fordulónappal elkészített mérlegét, emellett a csődkérelem 7. számú mellékletében összefoglalta a mérleg fordulónapját és a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem beadásának időpontja közötti időszakban bekövetkezett változásokat, mely dokumentumokat a vagyonfelügyelő kirendelését követően át is adta a részére. A 2013. január 29-én kelt dokumentumban egyebekben már szerepel az a tény, hogy 2014. január 9-én a NAV N. megyei Adóigazgatósága az adós pénzforgalmi számláira inkasszót nyújtott be. Az adós előzetesen tájékoztatta a hitelezőket a reorganizációs program 24-25. oldalán, így e tények a hitelezők és a vagyonfelügyelő előtt ismertek voltak. A reorganizációs programban az adós teljes körűen feltárta a csődeljáráshoz vezető okokat, és a hitelezők felé ismertette gazdasági helyzetét. Ezt követően a reorganizációs program ismeretében az O. Bank Nyrt. hitelező külön kérésére részére számszerűsített, az arra jogosult szerv által mérlegként jóvá nem hagyott előzetes dokumentum készült. Mivel ez a dokumentum az adós legfőbb szerve által nem került elfogadásra, így a csődeljárás alapját sem képezhette. A csődeljárás kezdeményezésekor készített mérleg 2013. november 30-i fordulónapra készült. Ezen dokumentum az adós tevékenységének kényszerű szünetelésére tekintettel annak az állapotnak megfelelő technikai, számviteli leértékelést tartalmaz a számviteli törvényben megfogalmazott óvatosság elvének megfelelően. Értékvesztést számolt el, tényleges vagyoncsökkenésről nincs szó: az adós vagyontárgyat nem vont el, követelést nem engedett el ezen időszak alatt. Ezt támasztja alá az időközben közzétételre került 2013. évi auditált mérlegbeszámoló is, melynek mérlegfőösszege 2 109 031 000 forint, ami a 2013. november 30-i fordulónappal készített, a csődkérelem mellékletét képező mérleg főösszegével nagyságrendileg hasonló értéket mutat. Ez is ellentmond a kifogást benyújtó hitelező és a vagyonfelügyelő korábbi állításának, mely szerint a mérlegadatok nagyságrendileg változtak volna, és ezért a hitelezői besorolásnak is változnia kell. Ahogyan arra az adós is felhívta a törvényszék figyelmét, a dokumentumokkal alátámasztott "vagyoncsökkenés" oka a 2013. november 30-i fordulónappal készített mérleghez képest főként abban áll, hogy egyes hitelezők kielégítést nyertek az adós vagyonából. Így az E. Bank Zrt. óvadéki joga alapján az óvadéki számlán rendelkezésre álló 42 590 917 forint összeget betörlesztett, míg a NAV azonnali beszedési megbízás útján érvényesített és törlesztésre fordított további 14 069 398 forint összeget. A törvényszék kifogásolta, hogy a 2014. január 29-én kelt nyilatkozat az adós vagyoni helyzetének változásáról nem tartalmazza az E. Bank Zrt. hitelező által érvényesített kielégítést. Ennek oka mindössze az, hogy a hitelező a fizetési moratórium hatálya alatt élt az óvadékkal és csökkentette hitelezői követelését. Így a csődkérelem 2014. január 29-én készült melléklete ezt nem tartalmazhatta. Az adós kiemeli, hogy ezt a tényt a 2014. május 20. napján kelt észrevételében a törvényszék tudomására hozta azáltal, hogy jelezte, emiatt az E. Bank Zrt. szavazatszámát csökkenteni kellett. A fentiekről egyebekben az eljáró vagyonfelügyelőnek ugyancsak tudomása volt. Ennek eredményeként az E. Bank Zrt. eredetileg 504 794 928 forint összegű követelése (10 095 szavazat) már a csődtárgyalást megelőzően 463 373 022 forint összegre csökkent. Ezért az E. Bank Zrt. hitelező a csődtárgyaláson 9267 szavazattal rendelkezett, és ennek megfelelően került beszámításra a moratórium hosszabbításnál is a szavazatszáma. Tehát a vagyoncsökkenés e tétel okán a szavazatszámokban is megmutatkozott. Kiemelte továbbá, hogy a törvényszék által hivatkozott 120 378 443 forint vagyoncsökkenés 23 425 421 forint tárgyi eszközökre elszámolt értékcsökkenést, 4 252 591 forint készletcsökkenést, 62 710 139 forint követeléscsökkenést, és 29 989 902 forint pénzeszköz csökkenést jelent. A készletcsökkenés oka, hogy a készlet egy része eladásra került, azaz a bevételi oldalon minimum ugyanilyen összegű árbevétel keletkezett. A követelés és pénzeszköz csökkenéssel egyidejűleg a mérleg forrásoldalán kötelezettségcsökkenés következett be, mely kötelezettségcsökkenés a szavazatszámláláskor már figyelembevételre került. Azaz ezen tételek vagyoncsökkenésként nem értékelhetők. Hangsúlyozta, hogy a tételes eszközlisták benyújtásra kerültek a törvényszékre, amelyből megállapítható, hogy az adós eszközei tételesen megvannak, rendelkezésre állnak, az adós részéről vagyonkimentés vagy valótlan adatszolgáltatás nem történt. Kifejtette, hogy végzésében a törvényszék is valósnak fogadta el a csődkérelem mellékletét képező 2013. november 30-i fordulónappal készített mérleget, mivel az eljáró vagyonfelügyelő díját is az ebben szereplő eszközértékre vetítve állapította meg. Mindezek alapján értelmezhetetlennek tartotta, hogyan jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy az adós "nem valós" adatszolgáltatást eszközölt bárki felé, főként pedig, hogy az adós maga ismerte volna el a valótlan adatszolgáltatást.
Az adós tájékoztatta továbbá az ítélőtáblát, hogy 2014. május végén elkészült egy teljes körű független, vagyonfelügyelő ellenjegyzésével felkért szakértő által készített, a gépek, készletek, ingatlanok összességére vonatkozó vagyonértékelés is, amely az eljáró vagyonfelügyelőnek is átadásra került. E vagyonértékelés sem a törvényszék által "sugalmazott" vagyoncsökkenést támasztja alá, hanem az adós által korábban hivatkozottakat. Tájékoztatta egyidejűleg a Fővárosi Ítélőtáblát, hogy időközben a Debreceni Ítélőtábla az M.-i Törvényszék döntését megváltoztatva a CH Zrt. "cs. a." csődegyezségét jóváhagyta, a csődeljárás befejezése 2014. június 24. napján közzétételre került a Cégközlönyben. A CH Zrt. "cs. a." csődeljárásának egyezséggel történő lezárása azt eredményezi az adós vonatkozásában, hogy a keresztkezességek okán a függő kötelezettségek és egyes banki hitelezők követelései összegszerűségében megváltoznak. Mindezek alapján a végzéssel, mint új körülménnyel valóban szükségessé vált a hitelezői besorolások 2014. június 21-i hatállyal történő felülvizsgálata. A moratórium lehetőséget biztosít az adós számára újabb csődtárgyalás összehívására, és a CH Zrt. "cs. a." sikeres csődeljárására tekintettel átrendeződött hitelezői állomány alapján történő egyezség megkötésére.
A fellebbezésre a D. Zrt. hitelező tett észrevételt, melyben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint a törvényszék moratórium meghosszabbításáról hozott végzése fellebbezéssel nem támadható, ezért az adós ez irányú jogorvoslati kérelmét el kell utasítani. Amennyiben a Fővárosi Ítélőtábla nem osztaná álláspontját, előadta, hogy a 21. és a 34. sorszámú végzéseket nem lehet egy fellebbezésben és egyszer lerótt eljárási illetékkel támadni.
Amennyiben a másodfokú bíróság mégis érdemben vizsgálná az adós fellebbezését, úgy a 21. sorszámú végzésre tett fellebbezéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az nem alapos, mert az elsőfokú bíróság már a 10. sorszámú végzésével elutasította az adós moratórium meghosszabbítására irányuló kérelmét, figyelemmel arra, hogy azt a vagyonfelügyelő nem kérte. Az ugyanekkor kelt, a hitelező kifogását elutasító 6.Cspkh.1/2014/2. számú végzésben is kifejtette a törvényszék, hogy a vagyonfelügyelő a moratórium meghosszabbítását nem kérte, mert előtte a hitelezői besorolás felülvizsgálatát kellett volna elvégeznie. Ugyanezen indokokat tartalmazza a 6.Cspk.1/2014/17. számú végzés is. Az adós mindezek ellenére támadja a moratórium meghosszabbítása iránti kérelmet elutasító döntést, és állítja, hogy a besorolással kapcsolatos hitelezői kifogásokról nem volt tudomása. Ezzel szemben az O. Bank Nyrt. a csődtárgyalást megelőző napon faxban, majd a csődegyezségi tárgyaláson a D. Zrt. hitelezővel együtt felszólalt a törvénysértő besorolás miatt. A felülvizsgálat szükségességével a vagyonfelügyelő és az adós jogi képviselője is egyetértett. Az adós konkrét eseti döntés megjelölése nélkül hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a szavazás érvényességét a hitelezői besorolás esetleges későbbi módosítása nem befolyásolta volna. E körben utalt az általa már korábban is felhívott BH 2013.224. számú eseti döntésre, amelynek értelmében a hitelezőknek joguk van arra, hogy a vagyonfelügyelő által elfogadott, besorolt követelések tekintetében kifogást terjesszenek elő a saját [Cstv. 12. § (5) bekezdés], illetve a más hitelezők [Cstv. 15. § (3) bekezdés] igényének elfogadása, besorolása miatt. A D. Zrt. hitelező érvelése szerint azonban nem csak a csődegyezség elfogadása, de a moratórium meghosszabbítása esetén is fontos a pontos besorolás. A vagyonfelügyelő a sérelmezett hitelezői besorolások ellenére engedte a szavazást a moratórium meghosszabbításáról, a tárgyalás elhalasztása helyett. Osztotta továbbá a hitelező az elsőfokú bíróság megállapítását, mely szerint a vagyonfelügyelő a 6. és 9. sorszámú beadványaiban nem kérte a moratórium meghosszabbítását, csupán 11. sorszám alatt terjesztett elő ilyen irányú kérelmet, amellyel kapcsolatban a bíróság hiánypótlási felhívásának nem tett eleget, ezért helytálló volt a kérelem elutasítása.
A 34. sorszámú végzést érintően ugyancsak hangsúlyozta, hogy a moratórium meghosszabbításának feltételei nem álltak fenn, ezért a végzés megváltoztatása nem indokolt. A Cstv. 12. § (3) bekezdésének felhívását követően állította, hogy az O. Bank Nyrt., az S.-i Önkormányzat, valamint a D. Zrt. hitelezők igényének pontos besorolása esetén a fizetési haladék meghosszabbítása elleni szavazatok száma többségbe került volna. Az elsőfokú bíróság többször tájékoztatta a vagyonfelügyelőt és az adóst is arról, hogy a moratórium meghosszabbítása 2014. május 21-ig kérhető, így a vagyonfelügyelőnek elegendő idő állt rendelkezésére a besorolás felülvizsgálatára, és újabb csődegyezségi tárgyalás összehívására. Erre azonban nem került sor. Mivel a moratórium nem került meghosszabbításra, a törvény szerinti 120 napos határidő pedig eltelt, így megalapozottan döntött az elsőfokú bíróság a csődeljárás megszüntetéséről.
* * *
A csődeljárás megszüntetését és a fizetési haladék meghosszabbításának elutasítását sérelmező, annak megváltoztatására irányuló fellebbezés alaptalan, míg az elsőfokú végzés indokolása egyes részeinek mellőzésére irányuló fellebbezési kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.A jelen csődeljárásra irányadó, a kérelem előterjesztésekor hatályos, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 12. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vagyonfelügyelő - az adós bevonásával - külön-külön nyilvántartásba veszi a követeléseket. A Cstv. 14. § (1) bekezdése szerint pedig a vagyonfelügyelő ugyancsak az adós bevonásával sorolja be a 12. § (2)-(4) bekezdés szerint nyilvántartásba vett követeléseket, a hitelezőkkel folytatandó, egyezségkötést célzó tárgyalások előkészítése céljából. A Cstv. 18. § (5) bekezdése - egyebek mellett - arról rendelkezik, hogy a szavazatok számításánál a hitelezőket minden 50 000 forint elismert, vagy nem vitatott követelésként nyilvántartásba vett követelés után egy egész szavazat illeti meg, töredékszavazat érvényesítésének nincs helye. A Cstv. 12. § (3) bekezdése értelmében a (2) bekezdés b) pontja szerinti biztosított az a követelés - a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értéke erejéig - amely kifizetésének biztosítására az adós mint zálogkötelezett vagyontárgyán vagy vagyonán zálogjogot alapítottak, az adós mint kötelezett által nyújtott óvadékot, biztosítéki célú vételi jogot, biztosítéki célú engedményezést kötöttek ki, továbbá, amely érvényesítése érdekében az adós vagyontárgyán végrehajtási jog van bejegyezve, vagy a végrehajtás során az adós vagyontárgyát lefoglalták. A Cstv. 18. § (8) és (9) bekezdése rendelkezik a fizetési haladék meghosszabbításának lehetőségéről. A fizetési haladék a csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 240 napig hosszabbítható meg, ha az adós a kérelemhez a szavazati joggal rendelkező hitelezőktől [(4)-(5) bekezdés], a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt, a követelésekre vonatkozóan az igenlő szavazatok többségét külön-külön megkapta. A (9) bekezdés értelmében pedig a fizetési haladék csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 365 napig történő meghosszabbítása akkor lehetséges, ha az adós a kérelemhez a szavazati joggal rendelkező hitelezőktől [(4) és (5) bekezdés] a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt, a követelésekre vonatkozóan a szavazatok 2/3-át külön-külön megkapta. Ugyanezen § (11) bekezdése mondja ki, hogy a vagyonfelügyelő a fizetési haladék meghosszabbításának jóváhagyásáról szóló jegyzőkönyvi határozat általa ellenjegyzett példányát, a közzétételi kérelmet, a hitelezői követelésekről a Cstv. 12. § (2)-(4) bekezdése alkalmazásával készített nyilvántartást, a hitelezőkkel folytatott tárgyalás (tárgyalások) jegyzőkönyveit, a hitelezők nyilatkozatait a fizetési haladék meghosszabbítására vonatkozó hozzájárulásukról megküldi a bíróságnak, legkésőbb a Cstv. 10. § (4) bekezdésében meghatározott 120 napos határidő, illetve a meghosszabbított fizetési haladék határidejének leteltét megelőző 15. munkanapon. A bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról 5 munkanapon belül dönt. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ha a kérelmet a bíróság nem utasítja el, haladéktalanul intézkedik a fizetési haladék meghosszabbításáról szóló végzés Cégközlöny honlapján történő közzétételéről oly módon, hogy a közzététel még a fizetési haladék letelte előtt megtörténjen. A közzétételre a Cégközlöny honlapján kerül sor, napi feltöltéssel.
A csődeljárásban teljesítendő, a fenti jogszabályi rendelkezésekből fakadó alapvető kötelezettsége a vagyonfelügyelőnek az adóssal együttműködve a bejelentett hitelezői követelések nyilvántartásba vétele és besorolása. A követelések besorolása nemcsak a csődegyezség megkötésénél bír jelentőséggel, hanem a fizetési haladék meghosszabbításánál is. A fizetési haladék, attól függően, hogy azt a hitelezők milyen arányban szavazták meg, 240, illetve 360 napig hosszabbítható meg. A Cstv. 18. § (8) bekezdése a fizetési haladék 240 napig történő meghosszabbítását a biztosított és nem biztosított hitelezői osztályok szavazatától teszi függővé, és arra az esetre biztosítja annak lehetőségét, ha a követelésekre vonatkozóan az igenlő szavazatok többségét az adós az egyes hitelezői osztályokban külön-külön megkapta. Mivel a fizetési haladékhoz fontos, a Cstv. 11. §-ában meghatározott joghatások fűződnek, ezért szabályozza és korlátozza a jogalkotó annak időtartamát, és köti annak meghosszabbítását is meghatározott feltételek megvalósulásához.
A törvényszék a vagyonfelügyelő fizetési moratórium meghosszabbítására irányuló kérelmét elutasította, mert az volt az álláspontja, hogy a csődtárgyalás alapjául szolgáló besorolások az adós vagyonára vonatkozó adatok ellentmondásossága folytán nem megfelelőek. Ezért a vagyonfelügyelőnek azt az eljárását tartotta helyesnek, hogy nem kérte a fizetési moratórium meghosszabbítását, hanem a hitelezői igények ismételt besorolását látta szükségesnek. Rögzítette azt is, hogy a fizetési haladék meghosszabbításához szükséges szavazati arányt lényegesen befolyásolja a biztosított követelések besorolása, mivel a biztosított követeléseket a tényleges vagyoni érték alapján lehet csak meghatározni és besorolni.
Az adós fellebbezésében foglaltak szerint a fizetési haladék meghosszabbítására irányuló kérelem törvényi feltételei fennálltak, a D. Zrt. hitelező fellebbezésre tett észrevételében kifejtett álláspontja szerint pedig a hitelezői igények pontos besorolásának hiányában a feltételek megvalósulása nem állapítható meg.
A másodfokú bíróság mindenekelőtt a D. Zrt. hitelezőnek az adós fellebbezésére tett észrevételében foglaltakra figyelemmel arra mutat rá, hogy a külön fellebbezéssel nem támadható végzés - jelen esetben a fizetési haladék meghosszabbítására irányuló kérelmet elutasító végzés - az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható. Ilyen esetben a határozat helytállósága az eljárást befejező határozat felülvizsgálata körében jut jelentőséghez. Ezt az álláspontot képviselte a Kúria a Gfv.VII.30.302/2012/8. számú határozatában, és ennek megfelelően alakult a bírói gyakorlat is.
Erre figyelemmel abban a kérdésben kellett állást foglalnia a másodfokú bíróságnak, hogy csődeljárásban van-e lehetősége a bíróságnak a formai okokból egyébként megfelelő fizetési haladék meghosszabbítása iránti kérelem tartalmi megfelelőségének a vizsgálatára, és ennek okán a kérelem elutasítására.
A fellebbezésben hivatkozottaktól eltérően a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja az volt, hogy a hitelezői követelések besorolásának jogszabályi megfelelősége "csődtörvényen kívülálló kérdés"-nek nem tekinthető. Szabálytalan döntéshozatal esetén ugyanis a bíróságnak lehetősége van a kérelem elutasítására. Szabálytalan a döntéshozatal akkor is, ha a követelések besorolása nem a Cstv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően történt. Amennyiben a fizetési haladék meghosszabbításáról döntő tárgyaláson, vagy akár ezt követően az erre irányuló kérelem előterjesztésekor adat merül fel arra, hogy a hitelezői követelések besorolása és ebből következően a szavazatok számítása nem megfelelő, úgy a bíróság nem hozhat döntést a fizetési haladék meghosszabbításáról mindaddig, amíg meg nem győződik arról, hogy a hitelezők a csődtörvény szerinti követelményeknek megfelelő számú szavazattal járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához. Abban pedig egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bírósággal, hogy a tényállásban is részletezett, rendelkezésre álló eljárási adatok nem támasztották alá a hitelezői igények biztosított kategóriába történt besorolásának jogszerűségét. A Cstv. 12. § (3) bekezdésének jelen eljárásban is alkalmazandó jogi szabályozása ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül egy követelés biztosítottnak. Ebből adódik az a következtetés, hogy csak azok a követelések sorolhatók a biztosított követelések osztályába, amelyek kifizetését a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értéke ténylegesen fedezi, azaz az értékesítés esetén a befolyó vételárból az igény kielégíthető. Az adósi vagyonra vonatkozó adatszolgáltatást hivatott szolgálni a Cstv. 8. § (2) bekezdés c) pontjában írt, a csődeljárás iránti kérelem kötelező mellékleteként csatolandó három hónapnál nem régebbi, éves (egyszerűsített éves beszámoló, vagy közbenső) mérleg és az adós vezetőinek írásbeli nyilatkozata arról, hogy az az adósi vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad. Ugyanezen § (2) bekezdés d) pontjában felsorolt kötelező melléklet az adós vezetőjének nyilatkozata arról, hogy a c) pont szerinti beszámoló vagy közbenső mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek. Mivel az adós vagyonára vonatkozóan szolgáltatott adatok ellentmondásossága az elsőfokú eljárásban nem nyert tisztázást, ez már a másodfokú eljárásban a szűkre szabott határidők miatt nem lehetséges.
Kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elsőfokú eljárásban a vagyonfelügyelő által az elsőfokú bíróság felhívására 31. sorszámon csatolt előkészítő iratban foglaltak szerint az adóssal és képviselőivel április 29. napján folytatott egyeztetés eredményeként az adós által megbízott értékbecslő szakvéleményében megállapított értékek alapján, az értékbecslés vagyonfelügyelő rendelkezésére bocsátását követően történik majd a hitelezői igények aktualizált vagyon alapján történő besorolása. E beadványában a vagyonfelügyelő arról is tájékoztatta a törvényszéket, hogy az adós képviselője részéről megküldött nagy terjedelmű, ingatlanokra is kiterjedő értékbecslés szerint az adós vagyonának forgalmi értéke a 2014. május 17-i állapot szerint 2 053 268 000 forint, amely a 2013. november 30-i mérlegben szereplő eszközértéknél 230 668 000 forinttal kevesebb. Ez is, valamint a tényállásban is rögzített, az adós vagyonát érintő adatszolgáltatás is azt igazolja, hogy a biztosított követelések besorolása nem a Cstv. 12. § (3) bekezdésének megfelelően történt. Helytállóan járt el tehát a törvényszék, amikor a vagyonfelügyelő fizetési haladék meghosszabbítására irányuló kérelmét elutasította, és a törvényben biztosított fizetési haladék lejártát követően a csődeljárást megszüntette.
Alapos azonban az adós fellebbezésének az elsőfokú végzés indokolásában foglalt egyes megállapítások mellőzésére irányuló fellebbezési kérelme, mivel a bíróságnak a határozata indokolásában az eljárás egyes mozzanatait csak annyiban kell ismertetnie, amennyire azok a bíróság döntésére befolyással voltak. A bíróságnak a határozatát is csak a szükséges mértékben kell megindokolnia, ennek körét pedig mindig az adott ügy jellege, és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg.
A csődeljárás szempontjából irreleváns, hogy az adóssal szemben folyamatban lévő munkaügyi perekben a munkavállalók, mint felperesek a pernyertességük érdekében milyen véleményt fogalmaznak meg az adós szándékairól. Miután a csődeljárás iránti kérelem előterjesztésével az adós célja a reorganizáció, így nem vonható egyenes következtetés a környezetvédelmi felügyelőség határozata folytán megindított csoportos létszámcsökkentésre irányuló eljárás visszafordíthatatlanságára sem. A csődeljárás megszüntetése szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a környezetvédelmi felügyelőség időközben megsemmisített, termelést leállító döntése a munkavállalók képviselőjének a nyilatkozata szerint "jól jött"-e az adósnak. Továbbá a gépek, berendezések elszállíttatása, és bérlet keretében való működtetése sem feltétlenül jelenti a működés helyreállítása iránti szándék hiányát. Az adós elsőfokú végzésben hivatkozott "valótlan" adatszolgáltatása is kétséges, annak csupán az egyes időpontokra vetített eltérés okainak feltáratlansága állítható.
A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján azzal hagyta helyben, hogy a határozat indokolásából a fent részletezett megállapításokat mellőzte.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.44.286/2014/3.)