adozona.hu
ÍH 2014.123
ÍH 2014.123
ESEDÉKESSÉG VIZSGÁLATA A FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNÁL A hitelezői követelés elismert, vagy nem vitatott volta a fizetésképtelenség tényállásának csupán egyik eleme. A többi tényállási elem (szerződésen alapuló, esedékes követelés) fennállásának hiányára az adós akkor is hivatkozhat, ha a követelést nem vitatta. Ebből következik, hogy a vitatás hiánya sem teszi esedékessé a még azzá nem vált követelést [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2012. március 19. napján érkezett kérelmével indult eljárásban, 21. sorszámú végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapítva felszámolását elrendelte; felszámolóként az F. Felszámoló és Pénzügyi Tanácsadó Kft.-t jelölte ki.
Végzésének indokolása szerint az adós és az E. Kivitelező, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: E. Kft.) konzorcium mint vállalkozó a Z. Társasházzal mint megrendelővel kötött vállalkozási szerződést. A vállalkozási szerződ...
ÍH 2014.123 ESEDÉKESSÉG VIZSGÁLATA A FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNÁL
A hitelezői követelés elismert, vagy nem vitatott volta a fizetésképtelenség tényállásának csupán egyik eleme. A többi tényállási elem (szerződésen alapuló, esedékes követelés) fennállásának hiányára az adós akkor is hivatkozhat, ha a követelést nem vitatta. Ebből következik, hogy a vitatás hiánya sem teszi esedékessé a még azzá nem vált követelést [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont].
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2012. március 19. napján érkezett kérelmével indult eljárásban, 21. sorszámú végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapítva felszámolását elrendelte; felszámolóként az F. Felszámoló és Pénzügyi Tanácsadó Kft.-t jelölte ki.Végzésének indokolása szerint az adós és az E. Kivitelező, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: E. Kft.) konzorcium mint vállalkozó a Z. Társasházzal mint megrendelővel kötött vállalkozási szerződést. A vállalkozási szerződés keretében az adós és az E. Kft. 2010. október 20. napján konzorciumi együttműködési megállapodást kötöttek, amelynek 5. pontjában a felek a pénzügyi elszámolás rendjét meghatározták, s rögzítették, hogy az első részszámla alapján bruttó 33 495 000 forintra jogosult az E. Kft. Az E. Kft. az említett együttműködési megállapodás alapján kiállította a BF/100111. sorszámú számlát 33 495 000 forint összegről. A szóban forgó számlában szereplő követelésből 10 206 815 forintot az E. Kft. a hitelezőre engedményezett a közöttük 2010. december 22. napján létrejött engedményezési szerződés alapján. Az engedményezésről az adóst 2010. december 22-én értesítették, amelyet az adós tudomásulvételi nyilatkozat aláírásával ismert el, s úgy nyilatkozott, hogy a számlakövetelésből engedményezett összeget a hitelező számlájára teljesíti.
A hitelező kérelmében előadta, hogy az adóssal szemben 10 206 815 forint engedményezett követelése áll fenn, amelyet az adós az írásbeli fizetési felszólítás ellenére sem fizetett meg, s nem is vitatott.
Az elsőfokú bíróság megküldte az adósnak a kérelmet és a nyilatkozattételre felhívó végzést. Az adós ezt követően előadott védekezésében vitatta a követelést és előadta, hogy az említett vállalkozási szerződés 13. pontjában a felek kikötötték, hogy a szerződés akkor lép hatályba, ha az adós kézhez kapta a KVVM képviseletében eljáró állami szerv részéről a pályázatot befogadó nyilatkozatot, valamint a támogatási szerződés megkötésének kezdeményezéséről szóló értesítést. Tekintettel arra, hogy a felek által kikötött feltétel nem következett be, álláspontja szerint a szerződés hatályosan nem jött létre. Arra is hivatkozott, hogy a konzorciumi megállapodásra figyelemmel kiállított BF/100111. sorszámú számla nem vált esedékessé, mivel az adós és az E. Kft. 2010. november 1. napján módosították a számla fizetési határidejét, s megállapították, hogy a számla mindaddig nem esedékes, amíg az állami támogatás 1/3-ad része nem érkezik meg. Az adós arra hivatkozott, hogy a tudomásulvételi nyilatkozatában csak annyit rögzítettek, hogy a 10 206 815 forint összeget az adós a hitelezőnek teljesíti.
Az elsőfokú bíróság a kérelmet alaposnak találta.
Ismertetve a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának rendelkezéseit kifejtette, hogy a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a hitelező követelése szerződéses jogviszonyból ered-e, esedékes-e és, hogy a tartozást az esedékességet követő 20 napon túl kelt írásbeli fizetési felszólítás ellenére sem fizette meg az adós és nem is vitatta. Megállapította, hogy az adós a szerződés létrejöttét nem vitatta, az iratokhoz csatolta a szerződésből eredő követelések esedékességét módosító közös nyilatkozatot. Kiemelte, hogy az adós csak a felszámolási eljárás során hivatkozott arra, hogy a szerződés nem hatályosult, ezért az elsőfokú bíróság ezt az adósi védekezést nem vizsgálta. Álláspontja szerint ugyanis a felszámolási eljárásnak nem lehet tárgya a szerződés érvényességének vagy hatályosságának vizsgálata. Kiemelte, hogy az adós a hitelező által megküldött felhívások ellenére egyszer sem hivatkozott arra, hogy a szerződés nem hatályosult. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az eljárás során a hitelező nem csatolta a számlát, mivel az nem került birtokába, az az adósnál van. A bíróság álláspontja szerint a hitelező által megjelölt többféle esedékességi időpont ellenére a hitelező akkor tette lejárttá a követelést az adóssal szemben, amikor a 2011. június 14. napján kelt levelében felhívta az adós figyelmét arra, hogy a számlából eredő követelés engedményezéséről 2010. december 22. napján értesítették, s erre tekintettel a tartozást csak a hitelező részére fizetheti ki, mivel a korábbi jogosulttal szemben felszámolási eljárás indult, amelynek során megállapították, hogy az engedményezett követelés nem tartozik a felszámolási vagyonba.
Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a hitelező 2011. október 25. napján kelt és az adós által tértivevénnyel igazoltan 2011. október 27. napján átvett felszólításban hívta fel az adóst arra, hogy tartozását 8 napon belül fizesse meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint e felhívással követelését egyértelműen esedékessé tette az adóssal szemben.
Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a Ptk. 329. § (3) bekezdése alapján a kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Ennek alapján az adós az engedményezés folytán jogosulttá vált hitelezővel szemben érvényesíthette volna az esedékességet érintő kifogását a korábbi jogosulttal 2010. november 1. napján megkötött megállapodás alapján.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, mivel az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye, az adósnak e határidőig lett volna lehetősége arra, hogy a hitelező követelésének esedékességét e körben vitassa, ezért az eljárás során az erre való hivatkozása elkésett.
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte.
Az elsőfokú bíróság végzését az adós támadta meg fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatásával az eljárás soron kívüli megszüntetését, s a hitelező 150 000 forint + áfa ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezését kérte.
Fellebbezésének indokolásában előadta, hogy az adós a Ptk. 329. § (3) bekezdése alapján az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Arra hivatkozott, hogy az E. Kft.-nek az adóssal szemben követelése nem volt és nincs is, s a társaság az E. Kft.-nek sem tartozott, s nem is tartozik, így az engedményezés érvényesen létre sem jöhetett volna. Hivatkozott a BH 1996.2008. számú eseti döntésére azzal, hogy az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában még létre sem jött követelés érvényesen nem engedményezhető. Arra is hivatkozott, hogy a hitelező által követelt összeg az engedményezés időpontjában nem volt esedékes. Utalt arra, hogy a fentebb említett, a vállalkozási szerződéssel érintett társasház tulajdonosainak döntése szerint a panelpályázattal kapcsolatos további beruházás nem kerül támogatásra, azaz nem valósult meg és a jövőben sem fog megvalósulni, ezért a "Megbízási Szerződést" a társasház 2013. május 30. napjával felmondta, így a vállalkozási szerződésben foglalt 13. pont szerint hatályba léptető rendelkezése nem valósult meg, s e döntés alapján a jövőben sem fog megvalósulni. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vette figyelembe a F. Tibor által aláírt, 2012. november 21. napján kelt nyilatkozatot, mivel annak tartalma valótlan és nem jogosulttól származik. Kitért arra, hogy a 2013. május 2. napján kelt beadványának 3. számú mellékleteként csatolt F. Tibor és K. József együttes nyilatkozata is egyértelműen bizonyítja, hogy az adott ügyben szereplő számlafizetés határideje nem a számlán szereplő dátum, hanem azt követően tekintik a felek a számlát lejártnak és esedékesnek, amikor a vállalkozó számlájára fedezetként szolgáló összeg 1/3-a megérkezik. A felek erre irányuló ügyleti akaratát mind a vállalkozási szerződés, mind a közös nyilatkozat egyértelműen tartalmazza.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta az adós eljárási költségben marasztalása mellett.
Előadta, hogy az adós fellebbezésében is ugyanazon indokokra hivatkozik, mint amelyeket az elsőfokú eljárásban már előadott, s amelyeket az elsőfokú bíróság érdemben elbírált. Úgy vélte, helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, amely szerint a fizetésképtelenség megállapítása olyan peren kívüli eljárás, amelynek nem lehet tárgya a szerződés érvénytelenségének vagy hatályosságának vizsgálata.
A fellebbezés alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a csatolt okirati bizonyíték alapján - azzal egészíti ki, hogy az E. Kft. mint engedményező és az adós 2010. november 1-jén kelt közös nyilatkozata szerint a BF/100111. sorszámú, 33 495 000 forint összegű, 2010. november 19-i fizetési határidejű számlát mindaddig nem tekintik esedékesnek és lejártnak, amíg a fedezetként szolgáló "állami 1/3-ad rész" igazolható módon meg nem érkezik a vállalkozó bankszámlájára. A számla a pénzeszköz megérkezésétől számított 30 napon belül válik ismételten esedékessé.
Az elsőfokú bíróság a döntése alapjául szolgáló tényeket a fenti kiegészítéssel lényegében helyesen állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetéssel az ítélőtábla nem értett egyet.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
A hitelezői követelés elismert vagy nem vitatott volta a fizetésképtelenségi tényállásnak csupán egyik eleme. Ebből az következik, hogy a tényállás egyéb elemeinek (szerződésen alapuló, illetőleg esedékes követelés) fenn nem állására (hiányára) az adós akkor is hivatkozhat, ha a hitelező követelését nem vitatta. A nem esedékes követelést az adósi vitatás hiánya sem teszi esedékessé.
A bíróságnak - ha az a felek által szolgáltatott bizonyítási eszközök alapján - terjedelmes bizonyítás nélkül - egyértelműen megállapítható, figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a hitelező követelése nem vált esedékessé. Márpedig az adott tényállás mellett megállapítható, hogy az E. Kft. (engedményező) és a P. Kft. (kötelezett) adós 2010. november 1-jén létrejött közös nyilatkozata szerint a számlában szereplő követelés csak akkor válik esedékessé, ha a vállalkozási szerződés fedezeteként szolgáló állami támogatás egyharmad része igazolható módon megérkezik a vállalkozó számlájára, s ezt követően 30 nap eltelik. Miután az engedményezési szerződés ezt követően jött létre (2010. december 22.), a követelés esedékességére vonatkozó szerződéses kikötés az engedményessel szemben is hatályos, hiszen a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése alapján az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép; ezért a régi jogosultnak a követelés esedékességét érintő megállapodása a kötelezettel az engedményezésre is kihat.
Az ügy irataiból egyértelműen megállapítható, hogy a hitelezőre jogelődje olyan követelést engedményezett, amely sem az engedményezéskor nem volt esedékes, sem pedig azt követően nem vált esedékessé a feltétel bekövetkezésének elmaradása miatt.
Az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az engedményes hitelező fizetési felszólítása a követelést esedékessé tette, ugyanis az esedékesség az adott esetben feltételtől (az állami támogatás folyósításától) függött, amely pedig nem következett be, illetve a hitelező nem bizonyította, hogy a feltétel bekövetkezett.
Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárásban a fizetésképtelenség vizsgálata körében terjedelmes bizonyítás lefolytatására nincs lehetőség, azonban a bíróságnak a szerződés nem létezését, érvénytelenségét, hatálytalanságát vagy a követelés nem szerződésen alapuló voltát, illetve a követelés esedékességének hiányát hivatalból is figyelembe kell vennie, ha az a szolgáltatott bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hiszen ezek a tények (szerződésen alapuló, esedékes követelés) a kérelem jogalapjához tartoznak, e tényállási elemek hiányában a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott tényállás nem teljes.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette [Cstv. 27. § (6) bekezdés].
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.487/2013/5.)