adozona.hu
AVI 2014.10.95
AVI 2014.10.95
Jövedéki eljárás során a vámhatóság nem köteles azon okokat vizsgálni, hogy mi vezetett a szabványon kívüli termékanyag feltalálására (2003. évi CXXVII. tv. 15. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2009. április 28-án a felperes telephelyén működtetett üzemanyagtöltő-állomásnál, pultoszlopon keresztül 4×1 liter mennyiségű mintát vettek le. A Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete szakvéleményében megállapította, hogy a minta minősége a lobbanáspont tekintetében nem felel meg a magyar szabvány előírásainak. Az elsőfokú vámhatóság ezért a felperest 36 388 195 Ft jövedéki bírság, 6 970 919 Ft jövedéki adó, 58 900 Ft vizsgálati költség megfizetésére kötele...
Az alperes 12222-1/2009. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Ezt követően 12222-3/2009. számú határozatával saját határozatát az összegszerűség tekintetében módosította, mivel az elsőfokú hatóság a térfogat-korrekciós tényezőt tévesen határozta meg. Ennek alapján a felperes 36 384 550 Ft jövedéki bírságot, 6 970 221 Ft jövedéki adót volt köteles megfizetni. Az alperes kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság a vegyvizsgáló intézet szakvéleménye, továbbá az Á. Zrt. vizsgálati eredménye alapján helytállóan állapította meg, hogy a lobbanáspont tekintetében a vizsgálati minta nem felel meg a magyar szabványnak, így a felperes a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) rendelkezései alapján köteles jövedéki bírságot és jövedéki adót fizetni. Mivel a tárolótartályban nem szabványos üzemanyag volt, így a lezárást kötelező volt elrendelni.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte, másodlagosan annak megváltoztatását és a javára szolgáló körülmények figyelembevételével a bírság összegének leszállítását, illetve az üzemanyagtöltő-állomás lezárásának mellőzését indítványozta. Hivatkozott arra, hogy a gázolaj származását megfelelően igazolta, minőségi átvételre nincs fizikai lehetősége. A szállítás során bekövetkezhetett vétlen keveredést senki nem vizsgálta, e körben a hatóság a fuvarozó cégnél a tényállást nem tisztázta. A felperes a tőle elvárható magatartását tanúsította. A vétlen keveredés termék-előállításnak minősül, de a felperes kizárólag gázolajat forgalmaz, így nem lehetett bejelentési kötelezettsége, a keveredés nem valósulhatott meg a töltőhelyen. Sérelmezte az üzemanyagtöltő-állomás bezárását, mert azt csaknem kizárólag saját tulajdonú tehergépjárműveinek és hűtő-kocsijainak ellátását szolgálja.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésére, mely a hatóság kötelezettségévé teszi a tényállás tisztázását. Ugyanakkor a tényállás tisztázása nem egy öncélú és parttalan tevékenység, annak határait az adott anyagi jogszabály keretei szabják mg.
A Jöt. 110. § (3) bekezdése és (13) bekezdésére figyelemmel a felperes köteles volt a jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolni, illetve kizárólag a hatályos Magyar szabványnak megfelelő vámtarifaszámú gázolajat értékesíthet kútoszlopon keresztül.
A felek nem vitatták, hogy az eljárás tárgyát képező gázolaj nem felelt meg a magyar szabvány előírásainak, ezt a vegyvizsgáló intézet és az Á. Zrt. szakvéleménye is megerősítette. A helyszínen talált gázolaj nem felelt meg a felperes által benyújtott kísérő okmányokban és számlákban szereplő terméknek, így a számlák a gázolaj adózott voltának igazolására nem voltak alkalmasak. A Jöt. objektív felelősségére figyelemmel a vámhatóság nem köteles az eljárásban azon okokat kutatni, hogy mi vezetett a szabványon kívüli minőségi termékanyag feltalálására.
A Jöt. 15. § (2) bekezdés a) pontja alapján adófizetési kötelezettség keletkezik, ha adóraktáron kívül jogellenesen előállított jövedéki terméket megszerzik, birtokolják. A fizetési kötelezettség jogalapját a Jöt. 114. § (1)-(2) bekezdései fogalmazzák meg. A Jöt. 117. § (3) bekezdésére figyelemmel az üzlet bezárására a törvény kógens előírásokat tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felperes által hivatkozott Pénzügyminisztérium és VPOP Jövedéki Igazgatóságának állásfoglalása és nyilatkozatai a bíróságot nem kötik.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetének történő helyt adást, vagy az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Továbbra is fenntartotta, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel, hiszen nem vizsgálta, hogy mikor, milyen módon történhetett a keveredés. A felperes csak gázolajat forgalmaz, így telephelyén nem történhetett az meg, így azt nem is kellett bejelentenie. A felperes a betárolt gázolaj eredetét és adózott voltát megfelelő dokumentumokkal igazolta. Továbbra is hivatkozott a Pénzügyminisztérium, állásfoglalására, illetve a VPOP Jövedéki Igazgatóságának nyilatkozatára.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy az objektív felelősségre figyelemmel a vámhatóság a tényállást megfelelő körben feltárta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint mind az elsőfokú bíróság, mind az alperes a tényállást a szükséges mértékben feltárták, és a bizonyítékok alapján a jogszabályok megfelelő alkalmazásával hozták meg döntésüket. A Jöt. 15. § (1) bekezdés a) pontja alapján adófizetési kötelezettség keletkezik az adóraktáron kívül jogellenesen előállított jövedéki termék megszerzése, birtoklása esetén. A Jöt. 110. § (3) bekezdésére figyelemmel a nem jövedéki engedélyes kereskedő köteles a beszerzett, értékesített és készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolni. A Jöt. 110. § (13) bekezdésére figyelemmel kizárólag a hatályos magyar szabványnak megfelelő vámtarifaszámú gázolajat értékesíthetett volna a felperes kútoszlopon keresztül.
A felperes által sem vitatottan a 2009. augusztus 14-én vett minták a lobbanáspont tekintetében nem feleltek meg a magyar szabvány előírásainak. A felperes által benyújtott dokumentumok, számlák szabványos gázolajra vonatkoznak, így a felperesnél fellelt gázolaj adózott voltának igazolására nem voltak alkalmasak. A Jöt. objektív alapú szankciórendszerére figyelemmel a felperesnek a keveredésre vagy a felperesi vétlen magatartásra való hivatkozása nem releváns a perben, hiszen annak volt ügydöntő jelentősége, hogy a felperes nem magyar szabványnak megfelelő gázolajat birtokolt, illetve értékesített a kútoszlopon keresztül. Ezért nem sértette meg az alperes a tényállás feltárási kötelezettségét, amikor a felperes beszállítóinál külön nem kutatott annak megállapítása érdekében, hogy miként történhetett a keveredés. E körben az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy sem a Pénzügyminisztérium, sem a VPOP állásfoglalásai, nyilatkozatai az eljáró közigazgatási bíróságot nem kötik, hiszen azok nem jogszabályok. A Jöt. 117. § (3) bekezdésére figyelemmel az üzemanyagtöltő-állomás bezárásának elrendelése kötelező volt, az nem a jövedéki hatóság mérlegelésétől függött.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.249/2010.)