adozona.hu
AVI 2014.10.90
AVI 2014.10.90
Az adó megfizetésére kötelezettet is megilleti a képviselet (2003. évi XCII. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a K. Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (a továbbiakban: bt.) beltagja volt 2003. szeptember 13-tól 2007. október 24-ig.
Az adóhatóság a bt.-nél 2003. október 1. napjától 2005. december 31. napjáig, valamint 2006. január 1. napjától 2006. december 31. napjáig terjedő időszakokra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett ellenőrzés eredményként meghozott, és első fokon jogerőre emelkedett - felügyeleti intézkedés keretében vizsgált - 4026815020 és 4026815031 számú hat...
AVI 2014.10.90 Az adó megfizetésére kötelezettet is megilleti a képviselet (2003. évi XCII. tv. 7. §)
A felperes a K. Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (a továbbiakban: bt.) beltagja volt 2003. szeptember 13-tól 2007. október 24-ig.Az adóhatóság a bt.-nél 2003. október 1. napjától 2005. december 31. napjáig, valamint 2006. január 1. napjától 2006. december 31. napjáig terjedő időszakokra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett ellenőrzés eredményként meghozott, és első fokon jogerőre emelkedett - felügyeleti intézkedés keretében vizsgált - 4026815020 és 4026815031 számú határozataiban a bt.-t mindösszesen: 20 547 000 Ft adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A bt.-vel szemben 2008. július 3. napján végzett folyószámla ellenőrzés megállapításai alapján 20 743 000 Ft tartozás behajtására indult végrehajtási eljárás. Az adóhivatal végrehajtói a bt. székhelyén 2009. május 13-án eljárva megállapították, hogy a társaság e címen gazdasági tevékenységet nem folytat, ott lefoglalható ingóságokkal nem rendelkezik, az ingatlanon a társaság neve nincsen feltüntetve, az eljárás során jelenlévő tanú nyilatkozata szerint sem a bt.-ről, sem annak képviselőjéről információja nincsen. Ezt követően a bt. képviselőjének (aki az elsőfokú határozat meghozatala időpontjában volt a cég beltagja) a bejelentett címén 2009. május 27-én eljárva azt állapították meg, hogy ott a társaságnak ingó vagyona nincsen, a beltag tájékoztatása szerint a bt. 2008. év elejétől gazdasági tevékenységet nem végez, kinnlévőségei nincsenek, gépjárműve, ingatlana nincs.
A BM Adatfeldolgozó Hivatal Országos Járműnyilvántartásából és az Országos Földhivatali Információs Rendszerből 2009. május 5-én lekérdezett adatok szerint a bt. gépjárművel és ingatlannal nem rendelkezik.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatóság Végrehajtási Főosztály Végrehajtási Osztály (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a 3725880182 számú határozatával a felperest, mint a bt.-nek az ellenőrzéssel érintett időszak alatt helytállásra kötelezett beltagját áfa, késedelmi pótlék és bírság címén, a bt. terhén fennálló 20 743 000 Ft végrehajtás alá vont tartozás, valamint a tőketartozás után később felszámítandó késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte (egyetemlegesen a bt. későbbi beltagjával együtt).
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2239444026/2009. számú határozatával az elsőfokú határozatot - 11 000 Ft késedelmi pótlékot törölve - megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Határozatát a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. §-ának (1) bekezdésében, 35. §-ának (2) bekezdés f) pontjában, 138. §-ának (1) bekezdésében, 2. számú mellékletében, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 2. §-ának (2) bekezdésében, 97. §-ának (1) bekezdésében, 104. §-ának (1) bekezdésében, 108. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 334. §-ának (2) bekezdésében és 338. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Indokolása szerint a bt. az esedékes adót nem fizette meg, azt tőle behajtani nem lehetett, ezért a cégnek a Gt. szerint helytállni köteles tagja adóhatósági határozattal kötelezhető az adó megfizetésére. A határozat szerinti tartozások megállapítottan a felperes tagsági (beltag) jogviszonyának fennállása idején keletkeztek, így azokért - mögöttes felelőssége alapján - köteles helytállni. Az alperes elsőfokú határozatot a késedelmi pótlék tartozások tekintetében - a fellebbezésben foglaltaktól függetlenül - részben jogszabálysértőnek értékelte, ezért azt megváltoztatta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a bt. tartozását, sérelmezve, hogy a cég ellenőrzéséről nem tudott. Álláspontja szerint, mivel az adóhatóság az adózó helyett kötelezte fizetésre, az adózó jogai megilletik.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja az irányadó anyagi és eljárási jogszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett az adózó ellen indult eljárásban félként eljárjon, továbbá, hogy az adózóval szemben hozott határozatot utóbb vitássá tehesse.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 6. §-ának (2) bekezdésében, 7. §-ában, 12. §-ának (1) bekezdésében, 99. §-ában és 100. §-ában foglaltaknak. Sérelmezte, hogy a bt.-vel szemben folyt ellenőrzési eljárásba nem vonták be, és a terhére eső adóhiányra vonatkozó megállapítást sem a hatósági, sem a határozathozatali eljárásban nem tudta vitatni az Art. 6. §-ának (2) bekezdése ellenére. Megszorítónak tartja azt az érvelést, miszerint az adó megfizetésére kötelezett személy kizárólag az ellene indult eljárásban élhet az adózót is megillető eljárási jogokkal.
Az alperes ellenkérelmet a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen, a Legfelsőbb Bíróság korábbi jogértelmezésével (Kfv.I.35.142/2006/4.) egyezően fejtette ki, miszerint az Art. részletesen szabályozza, hogy ki kötelezett adófizetésre, illetve, hogy az adó meg nem fizetése esetén azt adóigazgatási eljárásban hozott határozattal kitől lehet követelni. Az adó megfizetésére kötelezettek adózási kötelezettsége származékos, és az eredeti kötelezett helyetti helytállásra, az eredeti kötelezett által meg nem fizetett, tőle be nem hajtható adó megfizetésére vonatkozik. Az adó megfizetésére kötelező határozatok tekintetében a jogalap: az adó adózó általi meg nem fizetése és tőle való behajthatatlansága. Ilyen határozat csak a mögöttes felelős, a helytállni köteles személy vonatkozásában hozható [Art. 35. §-ának (2) bekezdés a)-i) pontjai].
Az adó megfizetésre kötelező határozat indokolásának tartalmaznia kell, hogy az adózó tartozása min alapul, milyen összegű, annak behajtására milyen intézkedéseket tettek, azok miért nem, vagy mennyiben vezettek eredményre, azaz az adózótól a behajthatatlan tartozás mikor, miért keletkezett, hogyan tevődik össze, az adó megfizetésére kötelezettel szemben mely jogszabályhelyek alapján miért a határozat szerinti összegben került sor a fizetésre kötelezésre. E követelményeknek az alperes határozata mindenben megfelelt, amint azt az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan megállapította.
Az adót esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez, ha azonban az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhetőek az Art. 35. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személyek. E jogszabályhelyre alapított határozatok elleni jogorvoslat során nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül, figyelemmel az Art. 123. §-ára, 143. §-ának (1) bekezdésére, és a Pp. 339. §-ának (1) és (2) bekezdéseire.
A pénzügyi jogviszonyra és ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy az adózóval szemben hozott jogerős határozatot utóbb vitássá tehesse. Az adófizetésre kötelezettel szemben az adófizetésre kötelező határozat meghozatala nem vezethet arra, hogy újra megnyíljanak azok a jogvédelmi eszközök, amelyeket az adózó a közte és az adóhatóság közötti jogvitában korábban már érvényesített, vagy amelyekkel bármely okból nem élt.
Az Art. adózót meghatározó 6. §-ában a (2) bekezdés kifejezetten visszautal a 35. § (2) bekezdésre, amikor akként rendelkezik, hogy nem minősül adózónak a kizárólag adó megfizetésére kötelezett személy; azonban gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat. Az adó megfizetésére kötelezett igénybe veheti a jogorvoslati eszközöket, és ennek keretében vitathatja a kötelezését is, de a vele szemben hozott határozat ellen irányuló fellebbezés, felügyeleti intézkedés iránti kérelem vagy kereset benyújtása során már nem vitathatja az adóhatóság által az adózó terhére jogerősen előírt tartozás jogcímét, a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét. A megfizetésre kötelezett bt. tag az őt megillető jogorvoslati eljárás keretében tehát nem vitathatja az adózó-bt. terhére jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét (jogalapját és összegszerűségét), mint ahogy nem élhet az adózót megillető önellenőrzési, beszámítási joggal sem.
A kifejtettekből következően az Art. 100. §-ának (3) bekezdésében szabályozott, az adózót megillető jogosultságokkal (iratbetekintés, felvilágosítás kérés, észrevétel és bizonyítási indítvány tétele) az adó megfizetésére kötelezett azért nem úgy tud élni, mint az adózó, mivel vonatkozásában az adóigazgatási eljárás első szakaszának minősülő ellenőrzési eljárás hiányzik. Az Art. 136. §-ának (1) bekezdésében szabályozott fellebbezési jog az adó megfizetésére kötelezettet a vele szemben hozott elsőfokú adóhatósági határozattal szemben illeti meg, amely jogát a felperes gyakorolta.
Az Art. 12. §-ának (1) bekezdésében szabályozott iratbetekintési jog valóban megilleti az adó megfizetésére kötelezettet, azonban e jogszabály helyes értelmezése szerint - az adó megfizetésére kötelezettet illető adózói jogok korlátozott voltára is tekintettel -, az adó megfizetésére kötelezett a vele szemben folytatott eljárásban szereplő, olyan iratokba tekinthet be, kérhet vagy készíthet másolatot, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. Ennek megfelelően felperes, mint adó megfizetésére kötelezett az adózóval szemben lefolytatott, adóigazgatási eljárásban szereplő iratokat nem ismerhette meg. A felperes irat-betekintési joga még - tekintettel arra, hogy az ellene folytatott eljárásban az Art. 35. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását vitathatja - az adózóval szemben folytatott végrehajtási eljárásban keletkezett, az ott szereplő iratokra nézve áll még fenn. Mindezek folytán megállapítható, hogy felperesnek az által hivatkozott, az Art. 12. §-ának (1) bekezdésében biztosított joga nem sérült.
Az Art. 7. §-ának szabályai az adózó képviseletét rendezik. E jog az adó megfizetésére kötelezettet is megilleti, azaz a vele szemben folytatott adóigazgatási eljárásban nem kell személyesen eljárnia, hanem más - a törvényben meghatározott - személyek is elláthatják képviseletét. Felperes e jogának megsértését a rendelkezésre álló adatok nem támasztják alá. Abban az esetben sem állapítható meg jogsértés, amennyiben a felperes szerint az adózót (bt.) neki kellett volna képviselnie az adózó ellen folyt adóigazgatási eljárásban, ugyanis a beltag képviseleti jogát rendező jogszabályokból - Gt. 94. §-a, 96. §-a, 180. §-ának (3) bekezdése, 109. §-ának (1)-(3) bekezdései, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 8. §-a - a volt beltagra nézve (felperes az ellenőrzés megkezdésekor már nem volt beltag) nem következik az, hogy az Art. 7. §-a szerinti képviseleti jog őt illette volna meg.
Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.260/2010.)