adozona.hu
BH 2014.10.317
BH 2014.10.317
Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, a bíró utólagos normakontroll iránti indítvány előterjesztésére jogorvoslati úton nem kötelezhető [1952. évi III. tv. 155/B. § (1) bek., 155/B. § (3) bek., 163. § (2) bek., 206. § (1) bek.; 2011. évi CLI. tv. 25. § (1) bek.; Alaptörvény 26. Cikk (1) bek.; 1997. évi LXXXI. tv. 66. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes jogelődje a felperes 2012. február 21-én előterjesztett, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmt.) szerinti ellátás iránti igénybejelentését a 2012. április 3-án kelt határozatával - az Mmt. 2. § (1) bekezdésében írt feltétel hiányában - elutasította, mert a felperes a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át nem volt biztosított.
[2] A határozatot a másodfo...
BH 2014.10.317 Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, a bíró utólagos normakontroll iránti indítvány előterjesztésére jogorvoslati úton nem kötelezhető [1952. évi III. tv. 155/B. § (1) bek., 155/B. § (3) bek., 163. § (2) bek., 206. § (1) bek.; 2011. évi CLI. tv. 25. § (1) bek.; Alaptörvény 26. Cikk (1) bek.; 1997. évi LXXXI. tv. 66. § (1) bek.].
[1] Az alperes jogelődje a felperes 2012. február 21-én előterjesztett, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmt.) szerinti ellátás iránti igénybejelentését a 2012. április 3-án kelt határozatával - az Mmt. 2. § (1) bekezdésében írt feltétel hiányában - elutasította, mert a felperes a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át nem volt biztosított.[2] A határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta, mert a felperes a vizsgálandó időszakban csak 127 nap biztosítási időt szerzett, és mert az Mmt. az igénylő egészségi állapotára tekintettel nem biztosít lehetőséget a megváltozott munkaképességűek ellátásának méltányosságból történő megállapítására.
[3] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét - az Mmt. 2. § (1)-(2) bekezdése, 30. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával - elutasította.
[4] Megállapította, hogy a felperes 2010 novemberében előterjesztett rokkantságinyugdíj-igényét elutasító társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perben a munkaügyi bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértő a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2011. szeptember 1-jétől 53%-ban véleményezte, amelynek alapján a munkaügyi bíróság a felperes keresetét a 2012. február 8-án kelt ítéletével azért utasította el, mert az egészségkárosodása a felülvizsgált társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor nem érte el a rokkantság megállapításához szükséges mértéket.
[5] A bíróság a felperes által a rokkantsági nyugdíj iránti perrel és az alperes eljárásával kapcsolatban felhozott kifogások alapján (nevezetesen, hogy az alperesnek a korábbi perben beszerzett szakvélemény alapján 2011-ben hivatalból vissza kellett volna vonnia határozatait és 2011. szeptember 1-jétől rokkantsági nyugdíjat kellett volna megállapítania) a jelen perben felülvizsgált, megváltozott munkaképességű személyek ellátása tárgyában hozott határozatok jogszabálysértő voltát nem találta megállapíthatónak.
[6] Kiemelte, hogy a felperes által vitatott körülmények és a hivatkozott eljárási jogszabálysértések a korábbi per tárgyát képezték, azok a 2012. február 20-i igénybejelentést elbíráló határozat jogszabálysértő voltát nem alkalmasak alátámasztani. Nem teszi a határozatot jogszabálysértővé az sem, hogy az Mmt. az új ellátásokra új követelményrendszert állított fel.
[7] A bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 66. § (1) bekezdés a) pontja alperes általi megsértését sem állapította meg, mert kivételes nyugellátás az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő, a megváltozott munkaképességű özvegy és az árva részére állapítható meg, a felperes azonban nem minősül ilyen személynek.
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság új eljárásra és arra való utasítását kérte, hogy a Pp. 155/B. § (1) bekezdése alapján az Mmt. "hatálybalépésével kapcsolatosan kialakult helyzet" alaptörvény-ellenességének, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésének tisztázása céljából kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását.
[9] Másodlagosan - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett -, arra hivatkozással, hogy a Tny. 66. § (1) bekezdésében írt, különös méltánylást érdemlő körülmények fennállnak, kérte, hogy a Kúria kötelezze a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíj-biztosítási szervet, illetve annak vezetőjét kivételes és méltányos nyugellátás felperes részére történő megállapítására.
[10] A felperes - az alábbi indokok alapján - mindenekelőtt állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 163. § (2) bekezdését, 206. § (1) bekezdését.
[11] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak és a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak is tudomása volt arról, hogy házastársa 2012. június 5-én elhunyt, és a felperes 2011. szeptember 9-től 53%-os egészségkárosodással rendelkezett, vagyis esetében fennálltak a különös méltánylást érdemlő körülmények, így a bíróság helytelenül foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperesre a Tny. 66. § (1) bekezdését nem lehetett alkalmazni.
[12] A felperes szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 155/B. §-át is, mert annak ellenére nem fordult hivatalból az Alkotmánybírósághoz, hogy az Mmt. hatályba léptetése során sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve.
[13] Érvelése szerint az alperesnek abban azt esetben, ha 2011. december 31-ig döntést hozott volna, rokkantsági nyugdíjat, 2012. január 1-jétől pedig - az Mmt. 2. § (2) bekezdés c) pontja alapján - rehabilitációs járadékot kellett volna megállapítania. A 2011. december 29-én kihirdetett Mmt. 2012. január 1-jén lépett hatályba, a kihirdetéskor a felperes a korábbi, rokkantsági nyugdíj iránti perének elbírálására "várakozott". A felperes számára az lett volna az "optimális" eljárás, ha a határozat felülvizsgálata iránti kérelmének visszavonásával egyidejűleg kéri a rokkantsági nyugdíj megállapítását, amire - feltételezve, hogy a törvény kihirdetéséről azonnal tudomást szerez - mindösszesen egy nap állt volna rendelkezésére.
[14] Közismert tény, hogy a törvény szövege ténylegesen 2012. január első harmadában volt megismerhető; mindez azt jelenti, hogy a felperesnek esélye sem volt arra, hogy átgondolja, mi lett volna számára az "optimális" választás. Ez pedig alátámasztja, hogy az Mmt. megalkotása csupán formálisan felelt meg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (3) bekezdésének, a jogszabály alkalmazására való kellő felkészülési idő követelményének, ami által sérült a jogbiztonság, ez pedig az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését indokolta volna.
[15] A felperes végül hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével vagy megváltoztatásával juthat csak hozzá a 40 éven keresztül megfizetett társadalombiztosítási járulékokkal megalapozott ellátáshoz, amelynek alapján nem szorul szociális ellátásokra.
[16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[17] A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy az alperes jogelődjének - a felülvizsgálati kérelem érvelésével ellentétben - 2011-ben, a felperes korábbi rokkantságinyugdíj-igényét elbíráló határozatok felülvizsgálata iránti per folyamatban léte alatt nem volt döntéshozatali (korábbi döntése visszavonására vonatkozó) kötelezettsége.
[18] A felperesnek 2011-ben nem volt olyan igénybejelentése, amelyet az alperes jogelődjének el kellett volna bírálnia, döntéshozatali (visszavonási) kötelezettség, ez irányú jogszabályi rendelkezés hiányában, nem terhelte amiatt sem, mert a 2010-ben kelt határozatok felülvizsgálata iránt folyamatban lévő perben beszerzett szakvélemény a felperes 53%-os egészségkárosodását 2011. szeptember 1-jétől alátámasztotta.
[19] A Pp. 163. § (2) bekezdése szerint a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.
[20] A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
[21] Az alperes a perben valóban nem vitatta a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott előadását, annak a ténynek azonban, hogy a felperes egészségkárosodása - a korábbi perben beszerzett szakvélemény és a munkaügyi bíróság 2012. február 8-án kelt ítélete szerint - 2011. szeptember 1-jétől 53%-os volt, továbbá, hogy a felperes 2012. június 5-től özvegynek minősült, a felülvizsgált társadalombiztosítási határozatok jogszerűsége szempontjából nem volt jelentősége.
[22] A Kúria az Mfv. III.10.352/2012/8. számú határozatában rámutatott arra, hogy a kereseti kérelmek elbírálása során a munkaügyi bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a közigazgatási (társadalombiztosítási) per tárgya a keresettel támadott jogerős határozat, a perben a bíróságoknak a Pp. 339. § (1)-(3) bekezdéseiben és a 341. § f) pontjában foglaltak alapján a keresettel támadott határozat jogszerűsége tárgyában kell dönteniük (Kf. II. 39.616/2006., Kfv. III. 37.654/2011/5.).
[23] A jelen perben a bíróságnak a felperes 2012. február 21-én előterjesztett igénybejelentését elbíráló társadalombiztosítási határozatok jogszerűségéről kellett döntenie.
[24] Az igénybejelentés nem nyugdíjellátás, hanem a megváltozott munkaképességű személyek korábbi ellátásait átalakító jogi szabályozás rendszerében biztosított, az Mmt. alapján igényelhető új típusú ellátás megállapítására irányult.
[25] A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú határozat felülvizsgálata során a bíróságnak - tekintve, hogy a határozat tartalmazta azt is, hogy az Mmt. szerinti ellátások méltányossági jogkörben történő megállapítására az Mmt. nem biztosít lehetőséget - a felperes kifogása alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, alkalmazható-e az Mmt. szerinti ellátásokra a Tny. 66. § (1) bekezdés a) pontja. Ez a rendelkezés más típusú, a társadalombiztosítási nyugellátás rendszerében biztosított ellátás (kivételes nyugellátás) megállapítására jogosítja fel a Tny. 66. § (1) bekezdésében felsorolt szerveket, ilyen ellátás megállapítására - ahogyan arra az alperes a perben helytállóan hivatkozott - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásra való jogosultságát elbíráló szerveknek jogszabály nem biztosít lehetőséget.
[26] A munkaügyi bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a Tny. 66. § (1) bekezdés a) pontja a felperes ügyében azért nem alkalmazható, mert az abban foglalt feltételek nem teljesültek. A felperes erre vonatkozó kifogása azért alaptalan, mert az Mmt. szerinti jogosultságát elbíráló határozat jogszabályba ütköző voltának alátámasztására más szerv által megállapítható, más típusú ellátást szabályozó jogszabályi rendelkezés alkalmazásának mellőzése nem alkalmas.
[27] Mivel a bíróság a fenti körben téves indokolás alapján ugyan, érdemben azonban helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felülvizsgálni kért határozatok nem jogszabálysértők, az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó eljárási jogszabálysértés nem volt megállapítható.
[28] A Pp. 155/B. § (1) és (3) bekezdése alapján a bíróság - hivatalból vagy kérelemre, a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztésével - az Alkotmánybíróságnak a jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárását az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti.
[29] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján a bíró az Alkotmánybíróság eljárását akkor köteles kezdeményezni, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította.
[30] A felperes az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó lényeges eljárási szabály, a Pp. 155/B. §-a megsértését alaptalanul állította amiatt, mert a bíróságnak észlelnie kellett volna az Mmt. felperes által konkrétan meg nem jelölt rendelkezése alkotmányellenességét, az Mmt. hatálybalépésével kapcsolatos alkotmányossági problémát.
[31] A bíró az Abtv. 25. § (1) bekezdésének felperes által hivatkozott első fordulata alapján saját meggyőződése szerint dönt arról, fennáll-e az a feltétel, amely alapján köteles az Alkotmánybírósághoz fordulni.
[32] A bíró az Abtv. 25. § (1) bekezdés első fordulata alapján a kezdeményezés előterjesztését akkor nem mellőzheti, ha az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó normával kapcsolatban alkotmányossági aggálya merül fel, azaz észleli a norma alaptörvény-ellenességét.
[33] A bírónak a konkrét ügyben alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggálya jogértelmező tevékenység eredményeként, a normának az Alaptörvény rendelkezéseivel, valamint az Alaptörvénynek az Alkotmánybíróság általi értelmezésével való egybevetése eredményeként alakul ki.
[34] Ebben a körben új eljárásra és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére - az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében garantált bírói függetlenség sérelme nélkül - jogorvoslati úton, a rendes bírósági hierarchiában felette álló bíróság döntésével sem utasítható. Ezt az értelmezést tükrözik a BH 1992.34. számon és a KGD 2010.184. számon közzétett eseti döntések is, amelyekben a Legfelsőbb Bíróság utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezésekkel összefüggésben az eljárás felfüggesztésére vonatkozó kérdésekben foglalt állást.
[35] Az Alkotmánybíróság a 32/2011. (IV. 7.) AB határozatában (ABH), utalva 152/B/2009. AB határozatára, az utólagos konkrét normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés jogintézményével kapcsolatban megállapította, hogy a jogintézmény a bírósági szervezeti hierarchiától független eszköz minden bíró kezében, amennyiben az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányossága tekintetében aggálya támad. A bíró számára adott törvényes eszköz kettős természetű, mivel részben eljárási szabály, részben pedig a konkrét normakontroll egyik formáját rögzítő hatásköri szabály.
[36] Az Alkotmány bírói függetlenséget garantáló 50. § (3) bekezdésére hivatkozva rögzítette azt is, hogy a bírák - alkotmányossági aggály megfogalmazása és az alkotmánybírósági vizsgálat lefolytatásának eredményeként - csak az Alkotmánnyal összhangban lévő törvényeknek vannak alárendelve, épp ennek garanciája az utólagos normakontroll keretében meglévő bírói kezdeményezés.
[37] Az Alkotmánybíróság 42/2005. (XI. 14.) AB határozatában kimondta azt is, hogy az alkotmánybírósági eljárás megindítására irányuló bírói kezdeményezés az ítélkezésben megnyilvánuló bírói függetlenség részeként értelmezendő.
[38] Az ABH-ban pedig az Alkotmánybíróság rögzítette azt is, hogy "a bíró alkotmányos kötelességének teljesítését korlátozza - és a bíró ítélkezésben megnyilvánuló függetlenségét érinti - az, ha a fellebbviteli bíróság az alsóbb fokon eljáró bíró alkotmányossági aggályait megfogalmazó döntését, annak érdemét felülbírálhatja, érdemben hatályon kívül helyezheti és a bírót az eljárás folytatására utasíthatja".
[39] A Kúria az Alkotmánybíróság fenti döntéseit, tekintettel arra is, hogy a bírói függetlenséget az Alaptörvény is garantálja, és mert az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés jogintézményét illetően ezen határozatokban foglaltaktól eltérő értelmezést mindeddig az Alkotmánybíróság sem adott, jelen döntése meghozatala során irányadónak tekintette.
[40] A határozatokban foglalt alkotmányértelmezésből következően az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, a bíró utólagos normakontroll iránti indítvány előterjesztésére jogorvoslati úton éppúgy nem kötelezhető, mint ahogyan arra sem, hogy a kezdeményezést, amennyiben annak feltételei fennállnak (vagyis a bírónak az előtte folyamatban lévő ügyben olyan normát kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli) mellőzze.
[41] A Legfelsőbb Bíróság a BH 2010.194. számú eseti döntésében megállapította, hogy a bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait a bírói kezdeményezés jogintézményén keresztül nyilváníthatja ki.
[42] Ez a megállapítás a felsőbb bíróságokra is érvényes, ami azt jelenti, hogy az alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály felmerülésekor a felsőbb bíróság köteles az Abtv. 25. § (1) bekezdés első fordulata alapján az Alkotmánybíróságon kezdeményezni a norma alaptörvény-ellenességének megállapítását és az ügyben való alkalmazása kizárását, hatályon kívül helyezett norma esetén pedig az alkalmazás kizárását, erre az alsóbb bíróságot - a Pp. 155/B. § (1) bekezdése, és/vagy az Abtv. 26. § (1) bekezdés első fordulata megsértése miatt - nem kötelezheti.
[43] Mindezek alapján a Kúria a Pp. 155/B. § -ának az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés első fordulata együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 155/B. §-át amiatt, mert a bíró nem osztotta a felperes perben előadott alkotmányossági aggályait.
[44] A Kúria az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését a jelen perben nem tartotta indokoltnak.
[45] A felperes 2012 februárjában nyújtotta be az Mmt. szerinti ellátás iránti igénybejelentését, az e tárgyban hozott társadalombiztosítási határozatok meghozatalát az Mmt. alkalmazására biztosított felkészülési idő nem befolyásolta. A Kúria utal az Alkotmánybíróság gyakorlatára is: önmagában az, hogy a jogalanyok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna, hogy a jogszabály miként módosul, nem ad lehetőséget a jogbiztonság sérelmének megállapítására [55/1994. (XI. 10.) AB határozat, 16/2014. (V. 22.) AB határozat].
[46] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.508/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Ungvári Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Konyáriné Szilágyi Andrea szakügyintéző által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 11.M.135/2013. szám alatt indított és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 16-án kelt 11.M.135/2013/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.135/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
Az alperes jogelődje a felperes 2012. február 21-én előterjesztett, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmt.) szerinti ellátás iránti igénybejelentését a 2012. április 3-án kelt határozatával - az Mmt. 2. § (1) bekezdésében írt feltétel hiányában - elutasította, mert a felperes a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át nem volt biztosított. A határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta, mert a felperes a vizsgálandó időszakban csak 127 nap biztosítási időt szerzett, és mert az Mmt. az igénylő egészségi állapotára tekintettel nem biztosít lehetőséget a megváltozott munkaképességűek ellátásának méltányosságból történő megállapítására.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét - az Mmt. 2. § (1)-(2) bekezdése, 30. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával - elutasította. Megállapította, hogy a felperes 2010. novemberében előterjesztett rokkantsági nyugdíjigényét elutasító társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perben a munkaügyi bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértő a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2011. szeptember 1-től 53%-ban véleményezte, amelynek alapján a munkaügyi bíróság a felperes keresetét a 2012. február 8-án kelt ítéletével azért utasította el, mert az egészségkárosodása a felülvizsgált társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor nem érte el a rokkantság megállapításához szükséges mértéket.
A bíróság a felperes által a rokkantsági nyugdíj iránti perrel és az alperes eljárásával kapcsolatban felhozott kifogások alapján (nevezetesen, hogy az alperesnek a korábbi perben beszerzett szakvélemény alapján 2011-ben hivatalból vissza kellett volna vonnia határozatait és 2011. szeptember 1-től rokkantsági nyugdíjat kellett volna megállapítania) a jelen perben felülvizsgált, megváltozott munkaképességű személyek ellátása tárgyában hozott határozatok jogszabálysértő voltát nem találta megállapíthatónak. Kiemelte, hogy a felperes által vitatott körülmények és a hivatkozott eljárási jogszabálysértések a korábbi per tárgyát képezték, azok a 2012. február 20-i igénybejelentést elbíráló határozat jogszabálysértő voltát nem alkalmasak alátámasztani. Nem teszi a határozatot jogszabálysértővé az sem, hogy az Mmt. az új ellátásokra új követelményrendszert állított fel.
A bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 66. § (1) bekezdés a) pontja alperes általi megsértését sem állapította meg, mert kivételes nyugellátás az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő, a megváltozott munkaképességű özvegy és az árva részére állapítható meg, a felperes azonban nem minősül ilyen személynek.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság új eljárásra és arra való utasítására kérte, hogy a Pp. 155/B. § (1) bekezdése alapján az Mmt. "hatályba lépésével kapcsolatosan kialakult helyzet" alaptörvény-ellenességének, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésének tisztázása céljából kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását. Másodlagosan - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett -, arra hivatkozással, hogy a Tny. 66. § (1) bekezdésében írt, különös méltánylást érdemlő körülmények fennállnak, kérte, hogy a Kúria kötelezze a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervet, illetve annak vezetőjét kivételes és méltányos nyugellátás felperes részére történő megállapítására.
A felperes - az alábbi indokok alapján - mindenek előtt állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 163. § (2) bekezdését, 206. § (1) bekezdését.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak és a munkaügyi bíróságnak is tudomása volt arról, hogy házastársa 2012. június 5-én elhunyt, és a felperes 2011. szeptember 9-től 53%-os egészségkárosodással rendelkezett, vagyis esetében fennálltak a különös méltánylást érdemlő körülmények, így a bíróság helytelenül foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperesre a Tny. 66. § (1) bekezdését nem lehetett alkalmazni.
A felperes szerint a munkaügyi bíróság megsértette a Pp. 155/B. §-át is, mert annak ellenére nem fordult hivatalból az Alkotmánybírósághoz, hogy az Mmt. hatályba léptetése során sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve.
Érvelése szerint az alperesnek abban azt esetben, ha 2011. december 31-ig döntést hozott volna, rokkantsági nyugdíjat, 2012. január 1-től pedig - az Mmt. 2. § (2) bekezdés c) pontja alapján - rehabilitációs járadékot kellett volna megállapítania. A 2011. december 29-én kihirdetett Mmt. 2012. január 1-jén lépett hatályba, a kihirdetéskor a felperes a korábbi, rokkantsági nyugdíj iránti perének elbírálására "várakozott". A felperes számára az lett volna az "optimális" eljárás, ha a határozat felülvizsgálata iránti kérelmének visszavonásával egyidejűleg kéri a rokkantsági nyugdíj megállapítását, amire - feltételezve, hogy a törvény kihirdetéséről azonnal tudomást szerez - mindösszesen egy nap állt volna rendelkezésére. Közismert tény, hogy a törvény szövege ténylegesen 2012. január első harmadában volt megismerhető; mindez azt jelenti, hogy a felperesnek esélye sem volt arra, hogy átgondolja, mi lett volna számára az "optimális" választás. Ez pedig alátámasztja, hogy az Mmt. megalkotása csupán formálisan felelt meg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (3) bekezdésének, a jogszabály alkalmazására való kellő felkészülési idő követelményének, ami által sérült a jogbiztonság, ez pedig az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését indokolta volna. A felperes végül hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével vagy megváltoztatásával juthat csak hozzá a 40 éven keresztül megfizetett társadalombiztosítási járulékokkal megalapozott ellátáshoz, amelynek alapján nem szorul szociális ellátásokra.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy az alperes jogelődjének - a felülvizsgálati kérelem érvelésével ellentétben - 2011-ben, a felperes korábbi rokkantsági nyugdíj-igényét elbíráló határozatok felülvizsgálata iránti per folyamatban léte alatt nem volt döntéshozatali (korábbi döntése visszavonására vonatkozó) kötelezettsége. A felperesnek 2011-ben nem volt olyan igénybejelentése, amelyet az alperes jogelődjének el kellett volna bírálnia, döntéshozatali (visszavonási) kötelezettség, ez irányú jogszabályi rendelkezés hiányában nem terhelte amiatt sem, mert a 2010-ben kelt határozatok felülvizsgálata iránt folyamatban lévő perben beszerzett szakvélemény a felperes 53%-os egészségkárosodását 2011. szeptember 1-től alátámasztotta.
A Pp. 163. § (2) bekezdése szerint a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
Az alperes a perben valóban nem vitatta a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott előadását, annak a ténynek azonban, hogy a felperes egészségkárosodása - a korábbi perben beszerzett szakvélemény és a munkaügyi bíróság 2012. február 8-án kelt ítélete szerint - 2011. szeptember 1-től 53%-os volt, továbbá, hogy a felperes 2012. június 5-től özvegynek minősült, a felülvizsgált társadalombiztosítási határozatok jogszerűsége szempontjából nem volt jelentősége.
A Kúria az Mfv.III.10.352/2012/8. számú határozatában rámutatott arra, hogy a kereseti kérelmek elbírálása során a munkaügyi bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a közigazgatási (társadalombiztosítási) per tárgya a keresettel támadott jogerős határozat, a perben a bíróságoknak a Pp. 339. § (1)-(3) bekezdéseiben és a 341. § f) pontjában foglaltak alapján a keresettel támadott határozat jogszerűsége tárgyában kell dönteniük (Kf.II.39.616/2006., Kfv.III.37.654/2011/5.).
A jelen perben a bíróságnak a felperes 2012. február 21-én előterjesztett igénybejelentését elbíráló társadalombiztosítási határozatok jogszerűségéről kellett döntenie. Az igénybejelentés nem nyugdíj ellátás, hanem a megváltozott munkaképességű személyek korábbi ellátásait átalakító jogi szabályozás rendszerében biztosított, az Mmt. alapján igényelhető új típusú ellátás megállapítására irányult. A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú határozat felülvizsgálata során a bíróságnak - tekintve, hogy a határozat tartalmazta azt is, hogy az Mmt. szerinti ellátások méltányossági jogkörben történő megállapítására az Mmt. nem biztosít lehetőséget - a felperes kifogása alapján mindenek előtt azt kellett vizsgálnia, alkalmazható-e az Mmt. szerinti ellátásokra a Tny. 66. § (1) bekezdés a) pontja. Ez a rendelkezés más típusú, a társadalombiztosítási nyugellátás rendszerében biztosított ellátás (kivételes nyugellátás) megállapítására jogosítja fel a Tny. 66. § (1) bekezdésében felsorolt szerveket, ilyen ellátás megállapítására - ahogyan arra az alperes a perben helytállóan hivatkozott - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásra való jogosultságát elbíráló szerveknek jogszabály nem biztosít lehetőséget.
A munkaügyi bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a Tny. 66. § (1) bekezdés a) pontja a felperes ügyében azért nem alkalmazható, mert az abban foglalt feltételek nem teljesültek. A felperes erre vonatkozó kifogása azért alaptalan, mert az Mmt. szerinti jogosultságát elbíráló határozat jogszabályba ütköző voltának alátámasztására más szerv által megállapítható, más típusú ellátást szabályozó jogszabályi rendelkezés alkalmazásának mellőzése nem alkalmas. Mivel a bíróság a fenti körben téves indokolás alapján ugyan, érdemben azonban helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felülvizsgálni kért határozatok nem jogszabálysértők, az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó eljárási jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A Pp. 155/B. § (1) és (3) bekezdése alapján a bíróság - hivatalból vagy kérelemre, a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztésével - az Alkotmánybíróságnak a jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárását az Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti.
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján a bíró az Alkotmánybíróság eljárását akkor köteles kezdeményezni, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította.
A felperes az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó lényeges eljárási szabály, a Pp. 155/B. §-a megsértését alaptalanul állította amiatt, mert a bíróságnak észlelnie kellett volna az Mmt. felperes által konkrétan meg nem jelölt rendelkezése alkotmányellenességét, az Mmt. hatályba lépésével kapcsolatos alkotmányossági problémát.
A bíró az Abtv. 25. § (1) bekezdésének felperes által hivatkozott első fordulata alapján saját meggyőződése szerint dönt arról, fennáll-e az a feltétel, amelyek alapján köteles az Alkotmánybírósághoz fordulni. A bíró az Abtv. 25. § (1) bekezdés első fordulata alapján a kezdeményezés előterjesztését akkor nem mellőzheti, ha az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó normával kapcsolatban alkotmányossági aggálya merül fel, azaz észleli a norma alaptörvény-ellenességét. A bírónak a konkrét ügyben alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggálya jogértelmező tevékenység eredményeként, a normának az Alaptörvény rendelkezéseivel, valamint az Alaptörvénynek az Alkotmánybíróság általi értelmezésével való egybevetése eredményeként alakul ki. Ebben a körben új eljárásra és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére - az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében garantált bírói függetlenség sérelme nélkül - jogorvoslati úton, a rendes bírósági hierarchiában felette álló bíróság döntésével sem utasítható. Ezt az értelmezést tükrözik a BH 1992.34. számon és a KGD 2010.184. számon közzétett eseti döntések is, amelyekben a Legfelsőbb Bíróság utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezésekkel összefüggésben az eljárás felfüggesztésére vonatkozó kérdésekben foglalt állást.
Az Alkotmánybíróság a 32/2011. (IV. 7.) AB határozatában (ABH), utalva 152/B/2009. AB határozatára, az utólagos konkrét normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés jogintézményével kapcsolatban megállapította, hogy a jogintézmény a bírósági szervezeti hierarchiától független eszköz minden bíró kezében, amennyiben az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányossága tekintetében aggálya támad. A bíró számára adott törvényes eszköz kettős természetű, mivel részben eljárási szabály, részben pedig a konkrét normakontroll egyik formáját rögzítő hatásköri szabály. Az Alkotmány bírói függetlenséget garantáló 50. § (3) bekezdésére hivatkozva rögzítette azt is, hogy a bírák - alkotmányossági aggály megfogalmazása és az alkotmánybírósági vizsgálat lefolytatásának eredményeként - csak az Alkotmánnyal összhangban lévő törvényeknek vannak alárendelve, épp ennek garanciája az utólagos normakontroll keretében meglévő bírói kezdeményezés.
Az Alkotmánybíróság 42/2005.(XI. 14.) AB határozatában kimondta azt is, hogy az alkotmánybírósági eljárás megindítására irányuló bírói kezdeményezés az ítélkezésben megnyilvánuló bírói függetlenség részeként értelmezendő. Az ABH-ban pedig az Alkotmánybíróság rögzítette azt is, hogy "a bíró alkotmányos kötelességének teljesítését korlátozza - és a bíró ítélkezésben megnyilvánuló függetlenségét érinti - az, ha a fellebbviteli bíróság az alsóbb fokon eljáró bíró alkotmányossági aggályait megfogalmazó döntését, annak érdemét felülbírálhatja, érdemben hatályon kívül helyezheti és a bírót az eljárás folytatására utasíthatja".
A Kúria az Alkotmánybíróság fenti döntéseit, tekintettel arra is, hogy a bírói függetlenséget az Alaptörvény is garantálja és mert az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés jogintézményét illetően ezen határozatokban foglaltaktól eltérő értelmezést mindeddig az Alkotmánybíróság sem adott, jelen döntése meghozatala során irányadónak tekintette.
A határozatokban foglalt alkotmányértelmezésből következően az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, a bíró utólagos normakontroll iránti indítvány előterjesztésére jogorvoslati úton éppúgy nem kötelezhető, mint ahogyan arra sem, hogy a kezdeményezést, amennyiben annak feltételei fennállnak (vagyis a bírónak az előtte folyamatban lévő ügyben olyan normát kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli) mellőzze.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2010.194. számú eseti döntésében megállapította, hogy a bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait a bírói kezdeményezés jogintézményén keresztül nyilváníthatja ki. Ez a megállapítás a felsőbb bíróságokra is érvényes, ami azt jelenti, hogy az alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály felmerülésekor a felsőbb bíróság köteles az Abtv. 25. § (1) bekezdés első fordulata alapján az Alkotmánybíróságon kezdeményezni a norma alaptörvény-ellenességének megállapítását és az ügyben való alkalmazása kizárását, hatályon kívül helyezett norma esetén pedig az alkalmazás kizárását, erre az alsóbb bíróságot - a Pp. 155/B. § (1) bekezdése, és/vagy az Abtv. 26. § (1) bekezdés első fordulata megsértése miatt - nem kötelezheti.
Mindezek alapján a Kúria a Pp. 155/B. §-ának az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés első fordulata együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 155/B. §-át amiatt, mert a bíró nem osztotta a felperes perben előadott alkotmányossági aggályait.
A Kúria az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését a jelen perben nem tartotta indokoltnak. A felperes 2012. februárjában nyújtotta be az Mmt. szerinti ellátás iránti igénybejelentését, az e tárgyban hozott társadalombiztosítási határozatok meghozatalát az Mmt. alkalmazására biztosított felkészülési idő nem befolyásolta. A Kúria utal az Alkotmánybíróság gyakorlatára is: önmagában az, hogy a jogalanyok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna, hogy a jogszabály miként módosul, nem ad lehetőséget a jogbiztonság sérelmének megállapítására [55/1994.(XI.10.) AB határozat, 16/2014.(V.22.) AB határozat].
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban - a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján - mellőzte a határozathozatalt.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
Budapest, 2014. június 11.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv.III.10.508/2013.)