adozona.hu
BH 2014.10.315
BH 2014.10.315
I. Súlyos eljárási szabálysértésnek minősül, amennyiben a vizsgálóbiztos eljárása alatt a munkáltató által megbízott ügyvédi iroda jelöltje aktívan közreműködve a vizsgálóbiztos feladatait átvette, majd a fegyelmi tárgyaláson jegyzőkönyvvezetőként vett részt [1992. évi XXIII. törvény 51. § (6) bekezdés, 53. § (3) bekezdés a) pont]. II. Fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezése esetén az érintett fegyelmi felelőssége nem áll fenn. Ezért a Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontja első mondatának helyes értelmezés
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2005. szeptember 1. napjától állt közszolgálati jogviszonyban az alperesnél, panaszügyintéző munkakörben dolgozott.
[2] Közvetlen munkahelyi felettese utasította a felperest a rászignált iratok rendezésére. Miután álláspontja szerint a felperes az utasításban foglaltaknak nem, vagy csak részben tett eleget, további vizsgálatot rendelt el, majd a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított a felperessel szembe...
BH 2014.10.315 I. Súlyos eljárási szabálysértésnek minősül, amennyiben a vizsgálóbiztos eljárása alatt a munkáltató által megbízott ügyvédi iroda jelöltje aktívan közreműködve a vizsgálóbiztos feladatait átvette, majd a fegyelmi tárgyaláson jegyzőkönyvvezetőként vett részt [1992. évi XXIII. törvény 51. § (6) bekezdés, 53. § (3) bekezdés a) pont].
II. Fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezése esetén az érintett fegyelmi felelőssége nem áll fenn. Ezért a Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontja első mondatának helyes értelmezése szerint a kormánytisztviselő eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását nem zárja ki, ha a fegyelmi határozat érdemi vizsgálatára súlyos eljárási szabálysértés miatt már nem kerül sor [2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontja].
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2005. szeptember 1. napjától állt közszolgálati jogviszonyban az alperesnél, panaszügyintéző munkakörben dolgozott.[2] Közvetlen munkahelyi felettese utasította a felperest a rászignált iratok rendezésére. Miután álláspontja szerint a felperes az utasításban foglaltaknak nem, vagy csak részben tett eleget, további vizsgálatot rendelt el, majd a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben.
[3] Az alperes a felperessel szembeni fegyelmi eljárás előkészítésében való közreműködés, az eljárással kapcsolatos részletes tájékoztató nyújtása, a dokumentumok előkészítése és a belső hivatali eljárás valamennyi szakaszában történő részvétel céljából megbízási szerződést kötött egy ügyvédi irodával. A szerződés alapján az iroda részéről ügyvédjelöltek "jogi szakértőként" és jegyzőkönyvvezetőként voltak jelen a fegyelmi eljárás során, illetőleg tettek nyilatkozatot.
[4] A fegyelmi tanács tárgyalás alapján - amelyen az egyik ügyvédjelölt ismételten jegyzőkönyvvezetőként vett részt - határozatával a felperest hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
[5] A felperes a keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását kérte. A keresetében - többek között - a fegyelmi eljárás szabálytalan lefolytatására hivatkozott.
[6] A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes köztisztviselői jogviszonyát, és kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására.
[7] Az elsőfokú bíróság a fegyelmi eljárás lefolytatásának szabályszerűségét, annak alakiságát vizsgálva azt állapította meg, hogy az alperes megsértette a Ktv. 53. § (3) bekezdés c) pontjában foglaltakat, mivel a fegyelmi tanács eljárásában jegyzőkönyvvezetőként eljárt személy a fegyelmi eljárásban jogi szakértőként vett részt, nyilatkozatot tett, véleményt nyilvánított, és ezzel a fegyelmi eljárás lefolytatását és a bizonyítási eljárás menetét érdemben befolyásolhatta. Miután álláspontja szerint ezen eljárási szabálysértés az ügy érdemére kihatott vagy kihathatott, a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, a felperes jogviszonyát a Ktv. 60. § (1) bekezdése alapján helyreállította. Kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatására.
[8] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
[9] Ítéletének indokolása szerint az alperes helyes érvelése szerint a fegyelmi eljárásban szakértő igénybevételére nem került sor, ezért a Ktv. 53. § (3) bekezdésének c) pontjában rögzített azon kizárási ok, amely tiltja a fegyelmi tanács eljárásában a vizsgálat során meghallgatott szakértő jegyzőkönyvvezetőként való részvételét, nem játszhatott szerepet. Bár a fegyelmi eljárás során a megbízott ügyvédi iroda ügyvédjelöltjei "külső szakértő" vagy "jogi szakértő" megjelöléssel voltak feltüntetve, valójában nem szakértői, hanem jegyzőkönyv-vezetői feladatokat láttak el. Szakértő bevonására azonban nem volt szükség, a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó eljárásjogi szabályok ugyanis nem tekinthetőek olyan szakkérdésnek, amelyekben szükséges lenne a szakértő bevonása.
[10] A törvényszék megállapítása szerint az eljárás során azonban sérültek a Ktv. 51. § (6) bekezdésében és az 53. § (3) bekezdésében meghatározott eljárási szabályok, amikor a vizsgálóbiztos eljárásában az alperessel megbízási jogviszonyban álló ügyvédi iroda ügyvédjelöltjei vettek részt, továbbá akkor is, amikor a fegyelmi tanács jegyzőkönyvvezetőjeként a részben vizsgálóbiztosi feladatokat átvevő ügyvédjelölt járt el. Ezen eljárási szabályok a vizsgálóbiztos pártatlan eljárását és a fegyelmi tanács eljárásának tisztaságát garantálják, így abban az esetben, ha a fegyelmi eljárás során ezek az elvek sérülnek, nem szükséges bizonyítani, hogy az érdemi határozat meghozatalára az adott szabálysértés kihatott-e és mennyiben.
[11] A törvényszék a fegyelmi eljárás irataiból egyértelműen megállapította, hogy az egyik ügyvédjelölt már a vizsgálóbiztos eljárása alatt is aktívan közreműködött az eljárásban, segítette a vizsgálóbiztos munkáját, egy alkalommal még a felperes munkájából való felfüggesztésére vonatkozó javaslatot is tett számára. Ebből következően a vizsgálóbiztos munkájában aktívan közreműködő, annak feladatait időnként átvevő jegyzőkönyvvezetőket a fegyelmi jogkör gyakorlója a megbízási szerződés alapján utasíthatta, ennek pedig még a lehetősége is elegendő annak megállapításához, hogy a vizsgálóbiztos eljárása során olyan személy járt el, akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem volt elvárható.
[12] Az egyik ügyvédjelöltnek a fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában jegyzőkönyvvezetőként történt részvétele a Ktv. 53. § (3) bekezdés a) pontjába ütközött, mert a fegyelmi tárgyaláson nem vehet részt a vizsgálóbiztos, így a korábban a vizsgálóbiztos feladatait átvevő ügyvédjelölt jegyzőkönyvvezetése sem volt jogszerű.
[13] A másodfokú bíróság az eltérő indokolással helybenhagyott jogerős közbenső ítéletében a felperes jogviszonyának helyreállítását a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 193. § (1) bekezdése alapján rendelte el, figyelemmel az alperes 2012. szeptember 24-én kelt tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatára.
[14] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítéletnek a felperes visszahelyezését kimondó rendelkezését támadta, és kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályú "megváltoztatását" és a felperesnek az eredeti munkakörbe való visszahelyezésére vonatkozó keresetének elutasítását.
[15] Álláspontja szerint a jogerős ítéletben foglaltak szerint az elsőfokú ítélet meghozatalakor a Ktv. 60. § -a már nem volt hatályos, ezért a felperesnek a visszahelyezésre irányuló kereseti kérelmét a Kttv. 193. § (1) bekezdése alapján kellett elbírálni. Ennek rendelkezése alapján azonban, mivel az ítéletek a fegyelmi felelősség érdemében nem döntöttek, ezért a felperes ez irányú kereseti kérelme alaptalan volt. A jogerős közbenső ítéletben hivatkozott, az utolsó tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata kizárólag arra az esetre járult hozzá a felperes jogviszonyának helyreállításához, amennyiben a felperes fegyelmi felelőssége nem kerül megállapításra.
[16] Érvelése szerint a törvényszék iratellenesen állapította meg, hogy a fegyelmi tanács jegyzőkönyvvezetőjeként eljárt ügyvédjelölt részben vizsgálóbiztosi feladatokat látott el, és ezért a fegyelmi eljárás szabályai sérültek.
[17] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[18] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében egyrészt a jogerős ítéletben megállapított eljárási szabálysértés fennálltát, másrészt pedig a felperes eredeti munkakörébe történő visszahelyezését vitatta.
[19] A törvényszék a jogerős közbenső ítéletében azt állapította meg, hogy az ügyvédi iroda nevében eljárt személyek vizsgálati szakban történt részvétele során olyan érdemi, a vizsgálóbiztos feladatait részben átvevő tevékenységet végeztek, amely kizárja a későbbi fegyelmi tárgyaláson jegyzőkönyvvezetőként történő részvételt, a megbízási szerződésben foglalt utasítási jog pedig kétségessé teszi a ténylegesen ellátott feladat elfogulatlan ellátását.
[20] A jegyzőkönyvvezető feladatát minden esetben kizárólag az eljárási cselekmények és az eljárásban részt vevők nyilatkozatainak időbeli sorrendben történő összefoglaló leírása képezi, amely kizárja a saját vélemény előadását, rögzítését, továbbá az ügy érdemében tett bármilyen nyilatkozat megtételét.
[21] A törvényszék a becsatolt fegyelmi eljárás iratai alapján helytállóan állapította meg, hogy az ügyvédi iroda nevében eljárt személyek jegyzőkönyvvezetőként tett és a jegyzőkönyvben rögzítésre került nyilatkozatai ennek az elvárásnak nem feleltek meg. Az egyik ügyvédjelölt a felvett jegyzőkönyvben a felperes vizsgálóbiztossal kapcsolatban bejelentett elfogultsági kifogása vonatkozásában saját nyilatkozatát rögzítette, és megállapította, hogy véleménye szerint a felperes által előadottak nem támasztják alá az összeférhetetlenséget.
[22] Ezt követően a vizsgálóbiztost nyilatkoztatta az összeférhetetlenség fennállásáról. Kiemelést igényel még az a jegyzőkönyv is, amelyben az ügyvédjelölt jegyzőkönyvvezetőként eljárva nyilatkoztatja a meghallgatandó tanút elfogultságáról, figyelmezteti őt a hamis tanúzás következményeire, illetve a tanútól megkérdezi, hogy az irattár hogyan működik.
[23] A fenti kiemelésekből egyértelműen megállapítható, hogy az ügyvédi irodának adott megbízás alapján a fegyelmi eljárásban jogi szakértőként eljárt ügyvédjelöltek jegyzőkönyvvezetőként ténylegesen a vizsgálóbiztos kizárólagos hatáskörébe tartozó jogokat gyakoroltak, annak feladatait időnként átvették.
[24] Mivel a Ktv. 51. § (5) bekezdése meghatározza, hogy a fegyelmi eljárás megindítója kit jelölhet ki vizsgálóbiztosként, továbbá az eljárásjogi szabályok azt is rögzítik, hogy a kijelölésen túl a fegyelmi jogkör gyakorlójának utasításadási jogköre a vizsgálóbiztos irányában nincs, ezért a másodfokú bíróság a jogerős közbenső ítéletében jogszerűen vizsgálta a kvázi vizsgálóbiztosi feladatokat ellátó ügyvédi irodával kötött megbízási szerződés tényleges tartalmát. A megbízási szerződés 1.2. pontja ugyanis azt rögzítette, hogy a megbízott a megbízást a szerződés fennállása alatt folyamatosan a megbízó utasításai, valamint a tőle mint szakembertől általában elvárható legnagyobb gondossággal és legjobb tudása szerint köteles eljárni.
[25] Ebből következően tehát a megbízóként aláíró munkáltatóijogkör-gyakorló közvetlen utasításadási joggal bírt az ügyvédi iroda, illetőleg annak nevében eljáró ügyvédjelöltek irányában, ami súlyosan sérti a Ktv. -nek a vizsgálóbiztos eljárására vonatkozó garanciális szabályait.
[26] A törvényszék ezért helytállóan rögzítette, hogy jogszabálysértő, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója bármilyen módon lehetőséget kap arra, hogy a vizsgálóbiztos eljárását befolyásolhassa.
[27] Annak érdekében, hogy érvényesüljön a köztisztviselő tisztességes eljáráshoz való joga, súlyos eljárási szabálysértésként kell értékelni, ha a fegyelmi jogkör gyakorlója, akár közvetetten is, a kijelölt vizsgálóbiztossal együtt jár el a fegyelmi eljárás e szakaszában.
[28] Mindebből következően a jogerős közbenső ítélet helytállóan rögzítette, hogy a fegyelmi eljárás során olyan garanciális szabályok sérültek, amelynek következménye kizárólag az eljárás eredményeként kiszabott fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése lehetett.
[29] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte továbbá a felperes jogviszonya helyreállításának mellőzését is a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással.
[30] A hivatkozott jogszabály szerint ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a kormánytisztviselő abban az esetben kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ha a fegyelmi felelősség nem áll fenn, vagy annak megállapítása esetén a hivatalvesztés fegyelmi büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával.
[31] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy mivel a jogerős közbenső ítélet a fegyelmi határozatot kizárólag az elkövetett eljárási szabálysértésre tekintettel helyezte hatályon kívül, azonban a felperes fegyelmi felelőssége kérdésében érdemben nem döntött, ezért a fenti jogszabály alkalmazására nem volt lehetőség, a felperes jogviszonyának helyreállítását nem is kérhette.
[32] A Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontja első fordulatának helyes értelmezése szerint amennyiben a hivatalvesztés fegyelmi büntetést tartalmazó határozatot jogerősen hatályon kívül helyezték, úgy az érintett, jelen esetben a felperes fegyelmi felelőssége nem állt fenn.
[33] Ebből a szempontból nem annak van jelentősége, hogy a legsúlyosabb fegyelmi büntetést tartalmazó határozatot a bíróságok eljárásjogi okból vagy érdemben helyezték hatályon kívül, hanem annak a ténynek, hogy az érintettel szemben fegyelmi felelőssége megállapítására jogszerűen nem került sor.
[34] Mivel a perbeli esetben az alperes súlyos eljárási jogszabálysértésére tekintettel került sor a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, a felperes esetében fegyelmi felelősség megállapítására nem került sor, ezért a felperes eredeti munkakörébe történt visszahelyezése nem jogszabálysértő, nem ütközik a Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontjába.
[35] A jogerős közbenső ítéletben a törvényszék helytállóan utalt arra, hogy az alperesi képviselő a 2012. szeptember 24-én kelt jegyzőkönyvben úgy nyilatkozott, a felperesi kereset jogalapjának történő helyt adás esetén nem ellenzi a felperes továbbfoglalkoztatását, vagyis nem hivatkozott a Kttv. 193. § (2) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt, a jogviszony helyreállításának mellőzését lehetővé tevő körülményre, ezért az alperes nyilatkozatához kötötten a bíróságok helytállóan döntöttek a felperes jogviszonyának helyreállításáról.
[36] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.123/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Vesztergom Imre ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bokrosi Jusztina jogtanácsos által képviselt alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 15.M.3793/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.635.932/2013/14. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2014. június 4. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő
k ö z b e n s ő í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.635.932/2013/14. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 50 000 (ötvenezer) forint és 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2005. szeptember 1. napjától állt közszolgálati jogviszonyban az alperesnél, ahol a Fogyasztóvédelmi Osztályon szolgáltatás-színvonal és panaszügyintéző munkakörben dolgozott.
Közvetlen munkahelyi felettese, B. G. 2008. októberében és 2009. március hónapban utasította a felperest a rászignált iratok rendezésére. Miután álláspontja szerint a felperes az utasításban foglaltaknak nem, vagy csak részben tett eleget, további vizsgálatot rendelt el, majd 2009. április 27-én a munkáltatói jogkör gyakorló H. J. F.-hez fordult, és fegyelmi eljárás megindítását javasolta a felperessel szemben.
H. J. F. 2009. április 27-én kelt és közölt intézkedésével a felperes elleni fegyelmi eljárást elrendelte, vizsgálóbiztosként B. G.-t jelölte ki.
Az alperes a felperessel szembeni fegyelmi eljárás előkészítésében való közreműködés, az eljárással kapcsolatos részletes tájékoztató nyújtása, a dokumentumok előkészítése és a belső hivatali eljárás valamennyi szakaszában történő részvétel céljából megbízási szerződést kötött az Esztári Ügyvédi Irodával. A szerződés alapján az iroda részéről dr. L. K. és dr. A. D. ügyvédjelöltek "jogi szakértőként", és jegyzőkönyvvezetőként voltak jelen a fegyelmi eljárás során, illetőleg tettek nyilatkozatot.
Dr. L. K. a 2009. április 28-ai helyszíni szemle során készült leltárfelvételkor külső szakértőként és jegyzőkönyvvezetőként járt el, a jegyzőkönyvben foglaltak alapján nyilatkozattételre hívta fel a felperest, az elfogultsági kifogás tárgyában a vizsgálóbiztost is, majd erről véleményt nyilvánított. Dr. L. K. "jogi szakértő" eljárását, nyilatkozatát tartalmazza továbbá a 2009. április 29-én, illetőleg a 2009. április 30-án és a 2009. június 15-én kelt jegyzőkönyv is.
A vizsgálóbiztos jelentése 2009. június 15-én részletesen rögzítette a vizsgálat során feltárt munkaköri kötelezettségszegéseket és a felperessel szemben hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabását javasolta.
A fegyelmi tanács a 2009. június 30-án megtartott tárgyalás alapján - amelyen dr. L. K. ismételten jegyzőkönyvvezetőként vett részt - határozatával a felperest hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolásában megállapította, hogy a felperes 78 alkalommal súlyosan megsértette a munkaköri leírás 4. pontjában szereplő rendelkezést, 78 alkalommal súlyosan megsértette a szabályzat 1.1., valamint 1.3. pontjában foglalt rendelkezéseket, az Iratkezelési Rendet, a Magyar Energia Hivatal Iratkezelési Szabályzatáról szóló 3/2008. számú elnöki utasítás rendelkezéseit teljes mértékben figyelmen kívül hagyta és több pontját súlyosan megsértette. Az indokolás részletesen rögzítette a dokumentumok nem megfelelő tárolásával, kezelésével, leadásával, a hiányzó iratokkal kapcsolatos megállapításokat avval, hogy a felperes olyan mértékű gondatlan iratkezelést valósított meg, amely köztisztviselő esetében a munkakör betöltésére alkalmatlan minősítést eredményez.
A felperes a keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását kérte. A keresetében a fegyelmi eljárás megindításának elkésettségére, illetőleg a fegyelmi eljárás szabálytalan lefolytatására hivatkozott, továbbá érdemben is vitatta a határozatban foglaltakat. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével az alperes 2009. június 30-án kelt fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes köztisztviselői jogviszonyát, és kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására.
A felperes keresetében hivatkozottak szerint elsőként a fegyelmi eljárás megindításának elkésettségét vizsgálta és megállapította, hogy miután a munkáltatói jogkör gyakorlója 2009. április 27-én szerzett tudomást a felperesi kötelezettségszegésekről, és még ugyanezen a napon döntött a fegyelmi eljárás megindításáról, ezért a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 51. § (1) bekezdésében rögzített eljárási határidők megtartásra kerültek.
Az elsőfokú bíróság a fegyelmi eljárás lefolytatásának szabályszerűségét, annak alakiságát vizsgálva azt állapította meg, hogy az alperes megsértette a Ktv. 53. § (3) bekezdés c) pontjában foglaltakat, mivel a fegyelmi tanács eljárásában jegyzőkönyvvezetőként járt el dr. L. K., aki a fegyelmi eljárásban jogi szakértőként vett részt, nyilatkozatot tett, véleményt nyilvánított, és ezzel a fegyelmi eljárás lefolytatását és a bizonyítási eljárás menetét érdemben befolyásolhatta. Miután álláspontja szerint ezen eljárási szabálysértés az ügy érdemére kihatott vagy kihathatott, a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte a felperes jogviszonyát a Ktv. 60. § (1) bekezdése alapján helyreállította. Kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatására.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
Ítéletének indokolása szerint az alperes helyes érvelése szerint a fegyelmi eljárásban szakértő igénybevételére nem került sor, ezért a Ktv. 53. § (3) bekezdésének c) pontjában rögzített azon kizárási ok, amely tiltja a fegyelmi tanács eljárásában a vizsgálat során meghallgatott szakértő jegyzőkönyvvezetőként való részvételét nem játszhatott szerepet. Bár a fegyelmi eljárás során a megbízott ügyvédi iroda ügyvédjelöltjei "külső szakértő" vagy "jogi szakértő" megjelöléssel voltak feltüntetve, valójában nem szakértői, hanem jegyzőkönyvvezetői feladatokat láttak el. Szakértő bevonására azonban nem volt szükség, a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó eljárásjogi szabályok ugyanis nem tekinthetőek olyan szakkérdésnek, amelyekben szükséges lenne a szakértő bevonása.
A törvényszék megállapítása szerint az eljárás során azonban sérültek a Ktv. 51. § (6) bekezdésében és az 53. § (3) bekezdésében meghatározott eljárási szabályok, amikor a vizsgálóbiztos eljárásában az alperessel megbízási jogviszonyban álló ügyvédi iroda ügyvédjelöltjei vettek részt, továbbá akkor is, amikor a fegyelmi tanács jegyzőkönyvvezetőjeként a részben vizsgálóbiztosi feladatokat átvevő ügyvédjelölt járt el. Ezen eljárási szabályok a vizsgálóbiztos pártatlan eljárását és a fegyelmi tanács eljárásának tisztaságát garantálják, így abban az esetben, ha a fegyelmi eljárás során ezek az elvek sérülnek, nem szükséges bizonyítani, hogy az érdemi határozat meghozatalára az adott szabálysértés kihatott-e és mennyiben.
A törvényszék a fegyelmi eljárás irataiból egyértelműen megállapította, hogy dr. L. K. már a vizsgálóbiztos eljárása alatt is aktívan közreműködött az eljárásban, segítette a vizsgálóbiztos munkáját, egy alkalommal még a felperes munkájából való felfüggesztésére vonatkozó javaslatot is tett számára. Ebből következően a vizsgálóbiztos munkájában aktívan közreműködő, annak feladatait időnként átvevő jegyzőkönyvvezetőket a fegyelmi jogkör gyakorlója a megbízási szerződés alapján utasíthatta, ennek pedig még a lehetősége is elegendő annak megállapításához, hogy a vizsgálóbiztos eljárása során olyan személy járt el, akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem volt elvárható.
Dr. L. K.-nak a fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában jegyzőkönyvvezetőként történő részvétele a Ktv. 53. § (3) bekezdés a) pontjába ütközött, mert a fegyelmi tárgyaláson nem vehet részt a vizsgálóbiztos, így a korábban a vizsgálóbiztos feladatait átvevő ügyvédjelölt jegyzőkönyvvezetése sem volt jogszerű. A másodfokú bíróság megjegyezte továbbá, hogy a fegyelmi eljárás jogellenessége a vizsgálóbiztos személyével kapcsolatosan is felmerült, mivel B. G. vizsgálóbiztos 2009. április 27-én kelt feljegyzésében maga tett javaslatot az alperes elnöke felé a felperessel szembeni fegyelmi eljárás megindítására, amely megkérdőjelezi elfogulatlanságát.
A másodfokú bíróság az eltérő indokolással helybenhagyott jogerős közbenső ítéletében a felperes jogviszonyának helyreállítását, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 193. § (1) bekezdése alapján rendelte el, figyelemmel az alperes 2012. szeptember 24-én kelt tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatára.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítéletnek a felperes visszahelyezését kimondó rendelkezését támadta, és kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályú "megváltoztatását" és a felperesnek az eredeti munkakörbe való visszahelyezésére vonatkozó keresetének elutasítását. Az alperes érdemben is vitatta a jogerős közbenső ítélet döntését, és ebben a körben elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítéletben foglaltak szerint az elsőfokú ítélet meghozatalakor a Ktv. 60. §-a már nem volt hatályos, ezért a felperesnek a visszahelyezésre irányuló kereseti kérelmét a Kttv. 193. § (1) bekezdése alapján kellett elbírálni. Ennek rendelkezése alapján azonban, mivel az ítéletek a fegyelmi felelősség érdemében nem döntöttek, ezért a felperes ez irányú kereseti kérelme alaptalan volt. A jogerős közbenső ítéletben hivatkozott, az utolsó tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata kizárólag arra az esetre járult hozzá a felperes jogviszonyának helyreállításához, amennyiben a felperes fegyelmi felelőssége nem kerül megállapításra.
Érvelése szerint a törvényszék iratellenesen állapította meg, hogy a fegyelmi tanács jegyzőkönyvvezetőjeként eljárt ügyvédjelölt részben vizsgálóbiztosi feladatokat látott el, és ezért a fegyelmi eljárás szabályai sérültek. A fegyelmi és bírósági eljárás iratanyaga azt bizonyítja, hogy a felperes a valóságos tényállás megállapításának megakadályozása érdekében sok mindenről beszélt, ami nem tartozott az ügy tárgyához és mindent elkövetett annak érdekében, hogy a fegyelmi eljárás minél később fejeződjön be. Dr. L. K. az ügy tárgyával összefüggő felperesi nyilatkozatokat vette jegyzőkönyvbe, ez azonban nem befolyásolta a fegyelmi tanács döntését, mivel a felperesnek megfelelő idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy minden számára fontosnak tűnő érvet leírjon a fegyelmi tanács részére. Dr. L. K. jegyzőkönyvvezetői eljárása, továbbá jogi tanácsadása nem jelenti, hogy átvette volna a vizsgálóbiztosi feladatokat, hiszen B. G. vizsgálóbiztos minden eljárási cselekménynél részt vett, a vizsgálati jelentést a jogszabályoknak megfelelően elkészítette, aláírta és átadta a munkáltatói jogkör gyakorlójának.
Az alperes álláspontja szerint iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a fegyelmi tárgyaláson jegyzőkönyvvezetőként eljáró dr. L. K. a fegyelmi eljárás vizsgálóbiztosa volt. Abból a tényből, hogy az alperesi hivatal elnöke B. G.-t jelölte ki vizsgálóbiztosként, továbbá az ügyvédi irodával kötött szerződésből megállapítható, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának nem volt utasítási joga a vizsgálóbiztosi tevékenység kifejtéséhez.
A felperes a fegyelmi eljárás során, továbbá a bírósági eljárás során is arra hivatkozott, hogy B. G. vele szemben elfogult volt. A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás során vizsgálta ezt a körülményt, és a bejelentést megalapozatlannak tartotta. A bírósági eljárás során az erre a tényre vezetett bizonyítási eljárás sem vezetett sikerre, a felperes állítását nem tudta alátámasztani. Érvelése szerint B. G. osztályvezető volt a legalkalmasabb annak megállapítására, hogy a felperes munkájával kapcsolatosan milyen kötelezettségeket sértett meg.
Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes a fegyelmi eljárás során a terhére rótt kötelezettségszegések vonatkozásában lényegében elismerő nyilatkozatot tett.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében egyrészt a jogerős ítéletben megállapított eljárási szabálysértés fennálltát, másrészt pedig a felperes eredeti munkakörébe történő visszahelyezését vitatta.
A törvényszék a jogerős közbenső ítéletében azt állapította meg, hogy az Esztári Ügyvédi Iroda nevében eljáró dr. L. K. és dr. A. D. vizsgálati szakban történt részvétele során olyan érdemi, a vizsgálóbiztos feladatait részben átvevő tevékenységet végzett, amely kizárja a későbbi fegyelmi tárgyaláson jegyzőkönyvvezetőként történő részvételt, a megbízási szerződésben foglalt utasítási jog pedig kétségessé teszi a ténylegesen ellátott feladat elfogulatlan ellátását.
A jegyzőkönyvvezető feladatát minden esetben kizárólag az eljárási cselekmények és az eljárásban résztvevők nyilatkozatainak időbeli sorrendben történő összefoglaló leírása képezi, amely kizárja a saját vélemény előadását, rögzítését, továbbá az ügy érdemében tett bármilyen nyilatkozat megtételét.
A törvényszék a becsatolt fegyelmi eljárás iratai alapján helytállóan állapította meg, hogy az Esztári Ügyvédi Iroda nevében eljáró dr. L. K. és dr. A. D. jegyzőkönyvvezetőként tett és a jegyzőkönyvben rögzítésre került nyilatkozatai ennek az elvárásnak nem feleltek meg. Dr. L. K. a 2009. április 28-án felvett jegyzőkönyvben a felperes vizsgálóbiztossal kapcsolatban bejelentett elfogultsági kifogása vonatkozásában saját nyilatkozatát rögzítette és megállapította, hogy véleménye szerint a felperes által előadottak nem támasztják alá az összeférhetetlenséget. Ezt követően a vizsgálóbiztost nyilatkoztatta az összeférhetetlenség fennállásáról. Kiemelést igényel még a 2009. május 5-én felvett jegyzőkönyv is, amelyben dr. A. D. jegyzőkönyvvezetőként eljárva nyilatkoztatja a meghallgatandó tanút elfogultságáról, figyelmezteti őt a hamis tanúzás következményeire, illetve L. K. tanútól megkérdezi, hogy az irattár hogyan működik.
A fenti kiemelésekből egyértelműen megállapítható, hogy az ügyvédi irodának adott megbízás alapján a fegyelmi eljárásban jogi szakértőként eljárt ügyvédjelöltek jegyzőkönyvvezetőként ténylegesen a vizsgálóbiztos kizárólagos hatáskörébe tartozó jogokat gyakoroltak, annak feladatait időnként átvették.
Mivel a Ktv. 51. § (5) bekezdése meghatározza, hogy a fegyelmi eljárás megindítója kit jelölhet ki vizsgálóbiztosként, továbbá, az eljárásjogi szabályok azt is rögzítik, hogy a kijelölésen túl a fegyelmi jogkör gyakorlójának utasításadási jogköre a vizsgálóbiztos irányában nincs, ezért a másodfokú bíróság a jogerős közbenső ítéletében jogszerűen vizsgálta a kvázi vizsgálóbiztosi feladatokat ellátó ügyvédi irodával kötött megbízási szerződés tényleges tartalmát. A megbízási szerződés 1.2. pontja ugyanis azt rögzítette, hogy a megbízott a megbízást a szerződés fennállása alatt folyamatosan a megbízó utasításai, valamint a tőle, mint szakembertől általában elvárható legnagyobb gondossággal és legjobb tudása szerint köteles eljárni. Ebből következően tehát a megbízóként aláíró munkáltatói jogkör gyakorló közvetlen utasításadási joggal bírt, az ügyvédi iroda, illetőleg annak nevében eljáró ügyvédjelöltek irányában, amely súlyosan sérti a Ktv.-nek a vizsgálóbiztos eljárására vonatkozó garanciális szabályait. A törvényszék ezért helytállóan rögzítette, hogy jogszabálysértő, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója bármilyen módon lehetőséget kap arra, hogy a vizsgálóbiztos eljárását befolyásolhassa. Annak érdekében, hogy érvényesüljön a köztisztviselő tisztességes eljáráshoz való joga, súlyos eljárási szabálysértésként kell értékelni, ha a fegyelmi jogkör gyakorlója akár közvetetten is, a kijelölt vizsgálóbiztossal együtt jár el a fegyelmi eljárás e szakaszában.
Mindebből következően a jogerős közbenső ítélet helytállóan rögzítette, hogy a fegyelmi eljárás során olyan garanciális szabályok sérültek, amelynek következménye kizárólag az eljárás eredményeként kiszabott fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése lehetett.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte továbbá a felperes jogviszonya helyreállításának mellőzését is a Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással. A hivatkozott jogszabály szerint, ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a kormánytisztviselő abban az esetben kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ha a fegyelmi felelősség nem áll fenn, vagy annak megállapítása esetén a hivatalvesztés fegyelmi büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy mivel a jogerős közbenső ítélet a fegyelmi határozatot kizárólag az elkövetett eljárási szabálysértésre tekintettel helyezte hatályon kívül, azonban a felperes fegyelmi felelőssége kérdésében érdemben nem döntött, ezért a fenti jogszabály alkalmazására nem volt lehetőség, a felperes jogviszonyának helyreállítását nem is kérhette.
A Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontja első fordulatának helyes értelmezése szerint, amennyiben a hivatalvesztés fegyelmi büntetést tartalmazó határozatot jogerősen hatályon kívül helyezték, úgy az érintett, jelen esetben a felperes fegyelmi felelőssége nem állt fenn. Ebből a szempontból nem annak van jelentősége, hogy a legsúlyosabb fegyelmi büntetést tartalmazó határozatot a bíróságok eljárásjogi okból vagy érdemben helyezték hatályon kívül, hanem annak a ténynek, hogy az érintettel szemben fegyelmi felelőssége megállapítására jogszerűen nem került sor. Mivel a perbeli esetben az alperes súlyos eljárási jogszabálysértésére tekintettel került sor a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, a felperes esetében fegyelmi felelősség megállapítására nem került sor, ezért a felperes eredeti munkakörébe történt visszahelyezése nem jogszabálysértő, nem ütközik a Kttv. 193. § (1) bekezdés c) pontjába.
A jogerős közbenső ítéletben a törvényszék helytállóan utalt arra, hogy az alperesi képviselő a 2012. szeptember 24-én kelt jegyzőkönyvben úgy nyilatkozott, a felperesi kereset jogalapjának történő helyt adás esetén nem ellenzi a felperes továbbfoglalkoztatását, vagyis nem hivatkozott a Kttv. 193. § (2) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt, a jogviszony helyreállításának mellőzését lehetővé tevő körülményre, ezért az alperes nyilatkozatához kötötten a bíróságok helytállóan döntöttek a felperes jogviszonyának helyreállításáról.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. június 4.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.123/2014.)