adozona.hu
BH 2014.10.312
BH 2014.10.312
I. Amennyiben a felszámolás megindulása előtt az egyedi végrehajtás során már értékesítésre került a zálogtárgy és helyébe pénzösszeg került, akkor a kiutalást megelőzően megindult felszámolásban a zálogjoggal biztosított követelés hitelezője a Cstv. 49/D. § -a alapján jogosult a végrehajtótól átvett összeg tekintetében a felszámolási költségeket megelőző kifizetésre [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1)-(2) bek; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 251. § (1) bek., 263. §, 266. §]. II. A felszámoló a végre
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2010. július 22-én indította meg, felszámolóként az M. Kft. -t jelölve ki.
[2] A B. H. F. Bank Zrt. hitelező és az adós között 2007. augusztus 29-én létrejött, közjegyzői okiratba foglalt szerződés alapján a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) zálogjogi nyilvántartásába bejegyzésre került a hitelezőt megillető keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogjog 200 millió Ft legmagasabb összeg erejéig.
[3] Az adós tulajdonában állt H.-i ingatlanra sz...
BH 2014.10.312 I. Amennyiben a felszámolás megindulása előtt az egyedi végrehajtás során már értékesítésre került a zálogtárgy és helyébe pénzösszeg került, akkor a kiutalást megelőzően megindult felszámolásban a zálogjoggal biztosított követelés hitelezője a Cstv. 49/D. § -a alapján jogosult a végrehajtótól átvett összeg tekintetében a felszámolási költségeket megelőző kifizetésre [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1)-(2) bek; 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 251. § (1) bek., 263. §, 266. §].
II. A felszámoló a végrehajtótól átvett összeg után nem a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése, hanem a Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján jogosult a felszámolói díj érvényesítésére [Cstv. 49/D. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
[1] Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2010. július 22-én indította meg, felszámolóként az M. Kft. -t jelölve ki.[2] A B. H. F. Bank Zrt. hitelező és az adós között 2007. augusztus 29-én létrejött, közjegyzői okiratba foglalt szerződés alapján a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) zálogjogi nyilvántartásába bejegyzésre került a hitelezőt megillető keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogjog 200 millió Ft legmagasabb összeg erejéig.
[3] Az adós tulajdonában állt H.-i ingatlanra szerződés alapján 2007. október 3-ai dátummal bejegyzésre került a hitelező keretbiztosítéki jelzálogjoga.
[4] A felszámolás kezdő időpontját megelőzően a bírósági végrehajtó értékesítette a H.-i ingatlant, de a befolyt vételár végrehajtási eljárásban történő felosztása már nem történt meg a felszámolás kezdő időpontja előtt, ezért a végrehajtó a befolyt vételárból a felszámolás megindulását követően 14 158 395 Ft-ot átutalt a felszámolási vagyonba.
[5] A hitelező bejelentette a felszámolónak a zálogjoggal biztosított tőkekövetelését 213 502 111 Ft összegben. A felszámoló a hitelező összes igényét 239 515 502 Ft-ban igazolta vissza, és azt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta. 2011. december 8-án a felszámoló - adminisztrációs hibára hivatkozva - a korábban biztosított követelésként elfogadott hitelezői igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta át.
[6] A hitelező ez ellen kifogást nyújtott be.
[7] A felszámoló a kifogás alapján indult eljárásban - a 2012. április 18-án kelt nyilatkozata szerint - az adós ingóságának eladásából befolyt összegből a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján 1 610 979 Ft-ot átutalt a hitelezőnek, a fennmaradó 211 891 132 Ft biztosított igényét pedig ismét a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta be. Az ismételt besorolásra tekintettel a hitelező a kifogásától elállt.
[8] A felszámoló 2011. december 13-án terjesztette elő a közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot. A közbenső mérlegben abból indult ki, hogy a felszámolás kezdő időpontjában már nem volt a zálogtárgy az adós tulajdonában, ezért a végrehajtó által átutalt összegből - mint felszámolás során keletkezett árbevételből - le kívánta vonni a 4% + áfa munkadíjat, s a fennmaradt összegből a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjában javasolt kielégítést.
[9] A közbenső mérlegre a hitelező tett észrevételt, melyben előadta, hogy korábban ő kezdeményezte a végrehajtást, amelynek keretében az ingatlan értékesítésre került, a végrehajtó által átutalt összeg, mint zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelezőt, őt illeti meg. A felszámoló nem tarthat igényt munkadíjra a befolyt összeg után.
[10] A felszámoló kérte a közbenső mérleg jóváhagyását.
[11] Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleget (annak jóváhagyását) elutasította, és felhívta a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően a végzésben foglaltak szerint készítse el az új közbenső mérleget.
[12] A végzés indokolása 2. oldalának 5. bekezdésében kifejtett álláspontja szerint a felszámolónak úgy kell eljárnia, mintha az értékesítésre a felszámolási eljárás alatt került volna sor. Ebből következően a felszámoló a végrehajtó által átutalt összeg 50%-át köteles a hitelező részére átutalni, a felszámolót az átutalt összeg vonatkozásában azonban megilleti a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés szerinti 5%-os munkadíj.
[13] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét megváltoztatta, és az elsőfokú bíróság végzése indokolása 2. oldalának 5. bekezdését mellőzte.
[14] A másodfokú végzés indokolásában elsőként megállapította, hogy a végrehajtás során értékesített ingatlan tekintetében a hitelezőt keretbiztosítéki jelzálogjog illette meg. Mivel a hitelező nem vagyont terhelő zálogjog jogosultja, követelésének kielégítésére nem a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem a 49/D. § (1) bekezdésének szabályait. Helytállónak találta a hitelezőnek azt az álláspontját, hogy a felszámolót nem illeti meg a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében említett 5% mértékű díj, figyelemmel a Cstv. 38. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
[15] Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Cstv. 49/D. § -át kiterjesztően értelmezte, hiszen tény, hogy nem a felszámolás során értékesítették a zálogtárgyat, és tévedett akkor is, amikor a keretbiztosítéki zálogjogra (Ptk. 263. §) a vagyont terhelő zálogjogra (Ptk. 266. §) vonatkozó rendelkezéseket alkalmazta, ugyanis ezek eltérő zálogjogi formák.
[16] A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a közbenső mérleg jóváhagyását. Kérte annak megállapítását, hogy a hitelező észrevétele a hitelezői igényének besorolása tárgyában elkésett, illetve a közbenső mérleg jóváhagyásának keretein belül nem vizsgálható. A hitelező biztosított követeléssel nem rendelkezett, mivel a felszámolás kezdő időpontjában nem rendelkezett zálogtárggyal. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontját és a Cstv. 49/D. § (1) bekezdését.
[17] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[18] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[19] Az eljárás irataiból megállapítható, hogy a hitelezőnek az adós vagyonán vagyont terhelő zálogjoga volt kikötve, mely zálogjogot a MOKK nyilvántartásába is bejegyezték. E vagyont terhelő zálogjog alapján kapott a hitelező igényének kielégítéseként 1 610 979 Ft-ot a felszámolótól.
[20] A vagyont terhelő zálogjogon felül a hitelező keretbiztosítéki jelzálogjoga bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba az adós H.-i ingatlanára, melynek értékesítésére a végrehajtási eljárás során került sor. A végrehajtó költségeinek levonása után a felszámolóhoz átutalt összeg: 14 158 395 Ft. A felszámoló a közbenső mérleghez csatolt részleges vagyonfelosztási javaslatban ezt az összeget kívánta a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolt hitelezők között felosztani.
[21] A Kúria a felszámoló felülvizsgálati kérelmében előadottakat azok sorrendjében vizsgálva az alábbiakat állapította meg:
[22] A hitelezői igény besorolása tárgyában a felszámoló álláspontja téves. A felszámoló ugyanis a 7. sorszámú jegyzőkönyv szerint a hitelező követelését zálogjoggal biztosított követelésként 2012. április 18-án ismét nyilvántartásba vette.
[23] A felszámoló a hitelező zálogjoggal biztosított követelését először tévesen a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta - a Cstv. 49/D. § (1), illetve (2) bekezdése helyett -, ezzel azt nyilvánította ki, hogy a hitelező igényét zálogjoggal biztosított követelésként elismerte. Utóbb ezt a besorolást megváltoztatta, s az igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta át. Az emiatt benyújtott kifogás alapján indult eljárásban az ingóságok értékesítéséből befolyt összeg után fennmaradt igényt a felszámoló ismét a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint vette nyilvántartásba.
[24] A Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában a vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyon értékesítése után a hitelező fennmaradt követelését kell a vagyontárgy értéke erejéig feltüntetni. A felszámolónak a kifogás alapján indult eljárásban tett nyilatkozata csak úgy értelmezhető, hogy a felszámoló ismét a biztosított hitelezők között tartja nyilván a hitelező követelését.
[25] Ha ugyanis a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelésből fennmaradt igényt kívánta volna a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában nyilvántartani a vagyon értéke erejéig, akkor vagy 1 610 979 Ft (átutalt összeg) + 211 891 132 Ft (ismét nyilvántartásba vett igény) összegben kellett értékesítenie az adós ingóságait - ez felelne meg ugyanis a "vagyon értéke erejéig" kifejezésnek -, ebben az esetben azonban tévesen fizetett ki a hitelezőnek csak 1 610 979 Ft-ot, hiszen a teljes összeg 50%-át kellett volna kézhez kapnia [Cstv. 49/D. § (2) bekezdés].
[26] Ha nem 213 502 111 Ft-ért értékesítette az ingóságokat, hanem csak az átutalt összeg kétszerese és az értékesítési költségek összegéért, akkor viszont a hitelező igényét nem a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába, hanem - amennyiben van még zálogtárgy, akkor - a Cstv. 49/D. § (1) vagy (2) bekezdésébe, amennyiben már nincs zálogtárgy, akkor a Cstv. 57. § (1) bekezdés egyéb, nem privilegizált kielégítést biztosító pontjába kellett volna sorolnia.
[27] Nem alapos a felszámolónak az az álláspontja sem, hogy a hitelező észrevétele a közbenső mérleg jóváhagyásának keretein belül nem vizsgálható.
[28] A Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X. 30.059/2009/4. számú végzésében kifejtette: "a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata annak biztosítása, hogy a felszámoló a jogszabályoknak megfelelően végezze tevékenységét. Ez a törvényességi felügyeleti jogkör jelenik meg közvetlenül a közbenső és zárómérlegek esetében, amelyeknél - ha nem felel meg a jogszabályoknak a felszámoló által előterjesztett anyag - a bíróságnak a közbenső mérleget/zárómérleget el kell utasítania még akkor is, ha erre vonatkozóan nem érkezik hitelezői észrevétel vagy kifogás."
[29] Különösen így van ez a részleges vagyonfelosztási javaslat esetén. "Ilyenkor ugyanis a bíróság - a felszámoló által elé tárt adatok alapján, a felszámoló által javasolt összegben - rendelkezik a hitelezői igények teljes, vagy részbeni kielégítéséről, elbírálja azt a jogukat, hogy a Cstv. 50. § (4) bekezdése alapján - figyelemmel a Cstv. 57. § -ában foglalt kielégítési sorrendre - hitelezői követelésük miként elégíthető ki. A részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős végzéshez, hasonlóan a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján hozott jogerős végzéshez, - a Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 229. § (1) bekezdése alapján - jogerő fűződik, az abban foglaltakat a felek utóbb, egymással szemben nem tehetik vitássá" (Gfv. X. 30.099/2010/5).
[30] A felülvizsgálati eljárásban érdemben eldöntendő jogkérdés az, hogy amennyiben a végrehajtás során már értékesítésre került a zálogtárgy, és helyébe pénzösszeg került, akkor a kiutalást megelőzően megindult felszámolásban a zálogjoggal biztosított követelés hitelezőjét privilegizált kielégítés illeti-e meg, a Cstv. 49/D. § -a alapján jogosult-e a végrehajtótól átvett összeg tekintetében a felszámolási költségeket megelőző kifizetésre.
[31] A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a jogerős végzés, hogy a hitelező privilegizált hitelezőnek minősül. A felszámoló álláspontja, mely szerint a zálogtárgynak fizikailag is meg kell lennie a felszámolás kezdő időpontjában ahhoz, hogy a hitelező követelését zálogjoggal biztosított igényként lehessen figyelembe venni, helytálló. A jelen eljárásban vizsgált esetben azonban a végrehajtási eljárásban a zálogtárgy helyébe az érte kapott pénzösszeg lépett, amely a felszámolás kezdő időpontjában a végrehajtónál megvolt, s azt a felszámoló részére át is adta.
[32] Figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 251. § (1) bekezdésében és a 259-260. § -ában írtakra, a zálogtárgyból befolyt pénzösszeg elsődlegesen a zálogjogosult kielégítését szolgálja. A jogosult zálogjogból fakadó kielégítési elsőbbségi joga nem szűnik meg a zálogtárgy végrehajtó által történt értékesítésével, csak akkor, ha a végrehajtás során a befolyt összegből a zálogjogosult igényét egészben vagy részben kielégítették. Miután a végrehajtási eljárásban a vagyon felosztására nem került sor a felszámolás megindulása miatt, a fennmaradt kielégítési elsőbbségi jog a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összegre vonatkozóan a jogosultat megilleti a Cstv. 49/D. § -a alapján, ha hitelezővé vált a felszámolási eljárásban.
[33] A következő eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján joga van-e a felszámolónak a felszámolói díjat érvényesíteni a végrehajtótól átvett pénzösszeggel szemben.
[34] Az eljárás megindításakor hatályban volt Cstv. 49/D. § (1) bekezdése a felszámoló által történő értékesítéshez, illetve zálogjoggal biztosított követelés esetén a követelés behajtásához kötötte azt a lehetőséget, hogy a befolyt összegből a felszámoló a nettó vételár, illetve a behajtott összeg 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat levonhasson.
[35] A Kúria álláspontja szerint a felszámoló a végrehajtótól átvett összeggel szemben közvetlenül nem érvényesítheti a felszámolói díjat, mert részéről nem történt értékesítés és zálogjoggal biztosított követelés behajtása sem. A zálogtárgy értékesítését a végrehajtó végezte, a felszámoló csak a végrehajtóval szembeni követelést érvényesítette - tőle kapta meg az összeget -, ezért a felszámolói díjat csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, az általános szabályok szerint [59. § (1) bekezdése] számolva érvényesítheti az adós vagyonával szemben.
[36] A kifejtett indokokra tekintettel megállapítható, hogy a közbenső mérleg jóváhagyását elutasító jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás részbeni módosításával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.356/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az S. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban az Ugrai és Butora Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ugrai Péter ügyvéd által képviselt M. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló által előterjesztett közbenső mérleg tárgyában a Dr. Szabó János Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szabó János ügyvéd által képviselt B. H. F. Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelező észrevételét is figyelembe véve a Fővárosi Törvényszéken 21.Fpk.01-10-001747 számon folyó eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.348/2012/3. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által 26. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy 12.700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget 15 napon belül fizessen meg a B. H. F. Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelező részére.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 21.Fpk.01-10-001747 számú eljárásban 2010. július 22-én indította meg, felszámolóként az M. Kft-t jelölve ki.
A B. H. F. Bank Zrt. hitelező és az adós között 2007. augusztus 29-én létrejött, közjegyzői okiratba foglalt szerződés alapján a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) zálogjogi nyilvántartásába bejegyzésre került a hitelezőt megillető keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogjog 200 millió Ft legmagasabb összeg erejéig.
Az adós tulajdonában állt H-i ingatlanra a felek által kikötött keretbiztosítéki jelzálogjog szerződés alapján 2007. október 3-ai dátummal bejegyzésre került a hitelező keretbiztosítéki jelzálogjoga.
A felszámolás kezdő időpontját megelőzően a bírósági végrehajtó értékesítette a h-i ingatlant, de a befolyt vételár végrehajtási eljárásban történő felosztása már nem történt meg a felszámolás kezdő időpontja előtt, ezért a végrehajtó a befolyt vételárból a felszámolás megindulását követően 14.158.395 Ft-ot átutalt a felszámolási vagyonba.
A hitelező 213.502.111 Ft összegben bejelentette a zálogjoggal biztosított tőkekövetelését a felszámolónak. A felszámoló a hitelező összes igényét 239.515.502 Ft-ban igazolta vissza, elfogadva a biztosított követelés összegét és azt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta. 2011. december 8-án a felszámoló - adminisztrációs hibára hivatkozva - a korábban biztosított követelésként elfogadott hitelezői igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta át.
A hitelező ez ellen kifogást nyújtott be.
A felszámoló a kifogás alapján indult eljárásban - a 15.Fpkh.01-11-000607/7. számú jegyzőkönyvhöz csatolt 2012. április 18-án kelt nyilatkozata szerint - az adós ingóságának eladásából befolyt összegből a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján 1.610.979 Ft-ot átutalt a hitelezőnek, a fennmaradó 211.891.132 Ft biztosított igényét pedig ismét a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta be. Az ismételt besorolásra tekintettel a hitelező a kifogásától elállt.
A felszámoló 2011. december 13-án terjesztette elő a közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot. A közbenső mérlegben abból indult ki, hogy a felszámolás kezdő időpontjában már nem volt zálogtárgy az adós tulajdonában, ezért a végrehajtó által átutalt összegből - mint felszámolás során keletkezett árbevételből - le kívánta vonni a 4%+ÁFA munkadíjat, s a fennmaradt összegből a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjában javasolt kielégítést.
A közbenső mérlegre a hitelező tett észrevételt, melyben előadta, hogy korábban ő kezdeményezte a végrehajtást, amelynek keretében az ingatlan értékesítésre került, a végrehajtó által átutalt összeg, mint zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelezőt, őt illeti meg. A felszámoló nem tarthat igényt munkadíjra a befolyt összeg után.
A felszámoló kérte a közbenső mérleg jóváhagyását.
Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleget (annak jóváhagyását) elutasította és felhívta a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően a végzésben foglaltak szerint készítse el az új közbenső mérleget.
A végzés indokolása 2. oldalának 5. bekezdésében kifejtett álláspontja szerint a felszámolónak úgy kell eljárnia, mintha az értékesítésre a felszámolási eljárás alatt került volna sor. Ebből következően a felszámoló a végrehajtó által átutalt összeg 50%-át köteles a hitelező részére átutalni, a felszámolót az átutalt összeg vonatkozásában azonban megilleti a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés szerinti 5%-os munkadíj.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét megváltoztatta és az elsőfokú bíróság végzése indokolása 2. oldalának 5. bekezdését mellőzte.
A másodfokú végzés indokolásában elsőként megállapította, hogy a végrehajtás során értékesített ingatlan tekintetében a hitelezőt keretbiztosítéki jelzálogjog illette meg. Mivel a hitelező nem vagyont terhelő zálogjog jogosultja, követelésének kielégítésére nem a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem a 49/D. § (1) bekezdésének szabályait. Helytállónak találta a hitelezőnek azt az álláspontját, hogy a felszámolót nem illeti meg a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében említett 5% mértékű díj, figyelemmel a Cstv. 38. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Cstv. 49/D. §-át kiterjesztően értelmezte, hiszen tény, hogy nem a felszámolás során értékesítették a zálogtárgyat, és tévedett akkor is, amikor a keretbiztosítéki zálogjogra (Ptk. 263. §) a vagyont terhelő zálogjogra (Ptk. 266. §) vonatkozó rendelkezéseket alkalmazta, ugyanis ezek eltérő zálogjogi formák.
A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a közbenső mérleg jóváhagyását. Kérte annak megállapítását, hogy a hitelező észrevétele a hitelezői igényének besorolása tárgyában elkésett, illetve a közbenső mérleg jóváhagyásának keretein belül nem vizsgálható. A hitelező biztosított követeléssel nem rendelkezett, mivel a felszámolás kezdő időpontjában nem rendelkezett zálogtárggyal. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontját és a Cstv. 49/D. § (1) bekezdését.
Elsőként kifejtette, hogy a hitelező fellebbezését a közbenső mérleg keretein belül azért nem lehetett volna elbírálni, mert az a hitelező bejelentett igényének a besorolásáról szólt. A felszámoló az igényt a zálogtárgy hiánya miatt a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta be, mely ellen a hitelező kifogással nem élt.
Hangsúlyozta, hogy a hitelező a felszámolás kezdő időpontjában zálogjoggal biztosított követeléssel már nem rendelkezett. A zálogtárgyat végrehajtás keretében a végrehajtó értékesítette a hitelező kérelmére. Álláspontja szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja a fizikailag meglévő zálogtárgy értéke erejéig engedi a követelés biztosítottkénti nyilvántartásba vételét. A felszámolás kezdő időpontjában a zálogtárgy már nem volt meg, az értékesítés megtörtént, csupán a követelés állt fenn a végrehajtóval szemben. A felszámoló ezt a követelést behajtotta, amelyet zálogjogosult hiányában a többi hitelező között jogosult szétosztani. A Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint a zálogtárgynak fizikailag is meg kell lennie, hogy a zálogjogosult követelése a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kiegyenlítésre kerülhessen.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a végrehajtás során történt értékesítéssel a zálogtárgy helyébe a befolyt vételár lépett, melyből a hitelezőt a Vht.164. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével, a Vht. 170. § (2) bekezdése értelmében kielégítési elsőbbség illeti meg. A hitelező követelése tehát változatlanul biztosított követelés maradt, a fedezet az ingatlan értékesítéséből befolyt, végrehajtási költségekkel csökkentett vételárrész. A felszámolónak tehát csak az átadott vételárat kellett volna - felszámolói díj levonása nélkül - a Cstv. 49/D. § szerint kifizetni.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
Az eljárás irataiból megállapítható, hogy a hitelezőnek az adós vagyonán vagyont terhelő zálogjoga volt kikötve, mely zálogjogot a MOKK nyilvántartásába is bejegyezték. E vagyont terhelő zálogjog alapján kapott a hitelező igényének kielégítéseként 1.610.979 Ft-ot a felszámolótól (15.Fpkh.01-11.000607/7. jegyzőkönyv).
A vagyont terhelő zálogjogon felül a hitelező keretbiztosítéki jelzálogjoga bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba az adós h-i ingatlanára, melynek értékesítésére a végrehajtási eljárás során került sor. A végrehajtó költségeinek levonása után a felszámolóhoz átutalt összeg: 14.158.395 Ft. A felszámoló a közbenső mérleghez csatolt részleges vagyonfelosztási javaslatban ezt az összeget kívánta a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolt hitelezők között felosztani.
A Kúria a felszámoló felülvizsgálati kérelmében előadottakat azok sorrendjében vizsgálva az alábbiakat állapította meg:
A hitelezői igény besorolása tárgyában a felszámoló álláspontja téves. A felszámoló ugyanis a 15.Fpkh.01-11-000607/7. számú jegyzőkönyv szerint a hitelező követelését zálogjoggal biztosított követelésként 2012. április 18-án ismét nyilvántartásba vette.
A felszámoló a hitelező zálogjoggal biztosított követelését először tévesen a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta - a Cstv. 49/D. § (1), illetve (2) bekezdése helyett -, ezzel azt nyilvánította ki, hogy a hitelező igényét zálogjoggal biztosított követelésként elismerte. Utóbb ezt a besorolást megváltoztatta, s az igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta át. Az emiatt benyújtott kifogás alapján indult eljárásban az ingóságok értékesítéséből befolyt összeg után fennmaradt igényt a felszámoló ismét a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint vette nyilvántartásba.
A Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában a vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyon értékesítése után a hitelező fennmaradt követelését kell a vagyontárgy értéke erejéig feltüntetni. A felszámolónak a kifogás alapján indult eljárásban tett nyilatkozata csak úgy értelmezhető, hogy a felszámoló ismét a biztosított hitelezők között tartja nyilván a hitelező követelését. Ha ugyanis a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelésből fennmaradt igényt kívánta volna a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában nyilvántartani a vagyon értéke erejéig, akkor vagy 1.610.979 Ft (átutalt összeg)+ 211.891.132 Ft (ismét nyilvántartásba vett igény) összegben kellett értékesítenie az adós ingóságait - ez felelne meg ugyanis a "vagyon értéke erejéig" kifejezésnek -, ebben az esetben azonban tévesen fizetett ki a hitelezőnek csak 1.610.979 Ft-ot, hiszen a teljes összeg 50%-át kellett volna kézhez kapnia [Cstv. 49/D. § (2) bekezdés].
Ha nem 213.502.111 Ft-ért értékesítette az ingóságokat, hanem csak az átutalt összeg kétszerese és az értékesítési költségek összegéért, akkor viszont a hitelező igényét nem a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába, hanem - amennyiben van még zálogtárgy, akkor - a Cstv. 49/D. §(1) vagy (2) bekezdésébe, amennyiben már nincs zálogtárgy, akkor a Cstv. 57. § (1) bekezdés egyéb, nem privilegizált kielégítést biztosító pontjába kellett volna sorolnia.
Nem alapos a felszámolónak az az álláspontja sem, hogy a hitelező észrevétele a közbenső mérleg jóváhagyásának keretein belül nem vizsgálható.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X.30.059/2009/4. számú végzésében kifejtette, hogy "a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata annak biztosítása, hogy a felszámoló a jogszabályoknak megfelelően végezze tevékenységét. Ez a törvényességi felügyeleti jogkör jelenik meg közvetlenül a közbenső és zárómérlegek esetében, amelyeknél - ha nem felel meg a jogszabályoknak a felszámoló által előterjesztett anyag - a bíróságnak a közbenső mérleget/zárómérleget el kell utasítania még akkor is, ha erre vonatkozóan nem érkezik hitelezői észrevétel vagy kifogás." Különösen így van ez a részleges vagyonfelosztási javaslat esetén. "Ilyenkor ugyanis a bíróság - a felszámoló által elé tárt adatok alapján, a felszámoló által javasolt összegben - rendelkezik a hitelezői igények teljes, vagy részbeni kielégítéséről, elbírálja azt a jogukat, hogy a Cstv. 50. § (4) bekezdése alapján - figyelemmel a Cstv. 57. §-ában foglalt kielégítési sorrendre - hitelezői követelésük miként elégíthető ki. A részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős végzéshez, hasonlóan a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján hozott jogerős végzéshez, - a Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 229. § (1) bekezdése alapján - jogerő fűződik, az abban foglaltakat a felek utóbb, egymással szemben nem tehetik vitássá" (Gfv.X.30.099/2010/5).
A felülvizsgálati eljárásban érdemben eldöntendő jogkérdés az, hogy amennyiben a végrehajtás során már értékesítésre került a zálogtárgy, és helyébe pénzösszeg került, akkor a kiutalást megelőzően megindult felszámolásban a zálogjoggal biztosított követelés hitelezőjét privilegizált kielégítés illeti-e meg, a Cstv. 49/D. §-a alapján jogosult-e a végrehajtótól átvett összeg tekintetében a felszámolási költségeket megelőző kifizetésre.
A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a jogerős végzés, hogy a hitelező privilegizált hitelezőnek minősül. A felszámoló álláspontja, mely szerint a zálogtárgynak fizikailag is meg kell lennie a felszámolás kezdő időpontjában ahhoz, hogy a hitelező követelését zálogjoggal biztosított igényként lehessen figyelembe venni, helytálló. A jelen eljárásban vizsgált esetben azonban a végrehajtási eljárásban a zálogtárgy helyébe az érte kapott pénzösszeg lépett, amely a felszámolás kezdő időpontjában a végrehajtónál megvolt, s azt a felszámoló részére át is adta.
Figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 251. § (1) bekezdésében és a 259-260. §-ában írtakra, a zálogtárgyból befolyt pénzösszeg elsődlegesen a zálogjogosult kielégítését szolgálja. A jogosult zálogjogból fakadó kielégítési elsőbbségi joga nem szűnik meg a zálogtárgy végrehajtó által történt értékesítésével, csak akkor, ha a végrehajtás során a befolyt összegből a zálogjogosult igényét egészben vagy részben kielégítették. Miután a végrehajtási eljárásban a vagyon felosztására nem került sor a felszámolás megindulása miatt, a fennmaradt kielégítési elsőbbségi jog a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összegre vonatkozóan a jogosultat megilleti a Cstv. 49/D. §-a alapján, ha hitelezővé vált a felszámolási eljárásban.
A következő eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján joga van-e a felszámolónak a felszámolói díjat érvényesíteni a végrehajtótól átvett pénzösszeggel szemben.
Az eljárás megindításakor hatályban volt Cstv. 49/D. § (1) bekezdése a felszámoló által történő értékesítéshez, illetve zálogjoggal biztosított követelés esetén a követelés behajtásához kötötte azt a lehetőséget, hogy a befolyt összegből a felszámoló a nettó vételár, illetve a behajtott összeg 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat levonhasson.
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló a végrehajtótól átvett összeggel szemben közvetlenül nem érvényesítheti a felszámolói díjat, mert részéről nem történt értékesítés és zálogjoggal biztosított követelés behajtása sem. A zálogtárgy értékesítését a végrehajtó végezte, a felszámoló csak a végrehajtóval szembeni követelést érvényesítette - tőle kapta meg az összeget -, ezért a felszámolói díjat csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, az általános szabályok szerint [59. § (1) bekezdése] számolva érvényesítheti az adós vagyonával szemben.
A kifejtett indokokra tekintettel megállapítható, hogy a közbenső mérleg jóváhagyását elutasító jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás részbeni módosításával - hatályában fenntartotta.
Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó adóst a Kúria kötelezte a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségének - jogi képviseleti munkadíjának - megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapított meg.
Budapest, 2014. június 24.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.356/2013.)