BH 2014.10.311

I. Kifogással támadható intézkedésnek nem csak a felszámoló befejezett tevékenysége minősül, hanem az az írásban kifejezett egyértelmű közlése is, amely jogszabálysértő eredményre vezet. II. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és a 49/B. § (7) bekezdése szerinti értékesítés esetén az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismerte

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az elsőfokú bíróság a 2011. március 22-én érkezett kérelem alapján 2011. július 13-án indította meg az adós felszámolását a Cégközlönyben közzétett végzésével, felszámolóként a P. Kft. -t jelölve ki.
[2] Az adós vagyonába tartozó S-i ingatlant az I. r. kifogást előterjesztő 120 millió forintos keretbiztosítéki jelzálogjoga terhelte első helyen, második ranghelyen volt feljegyezve a C. Kft. zálogjoga.
[3] A felszámoló első alkalommal 184 millió forintért hirdette meg az ingatlant értékes...

BH 2014.10.311 I. Kifogással támadható intézkedésnek nem csak a felszámoló befejezett tevékenysége minősül, hanem az az írásban kifejezett egyértelmű közlése is, amely jogszabálysértő eredményre vezet.
II. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és a 49/B. § (7) bekezdése szerinti értékesítés esetén az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érintik.
III. A felszámoló sikertelen értékesítés esetén a becsérték alatt is meghatározhatja az irányárat, azonban ha a zálogjogosult hitelező nem a rendes értékesítési eljárás során (pályázat, árverés) vásárol, hanem a beszámítási lehetőség érvényesítésével szerzi meg a vagyontárgy tulajdonjogát, akkor a becsértéken kell a vagyontárgyat megvásárolnia, s ehhez képest élhet beszámítási jogával.
IV. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdésében, illetve 49/B. § (7) bekezdésében biztosított adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak "a vételár és a követelése közötti különbözet" címén meg kell fizetnie a költségeken és a felszámoló díján felül az őt rangsorban megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint - ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt -, a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
V. A zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó Cstv. 49/D. §-a a hitelezői kielégítési rangsor része, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt rendelkezések a zálogjoggal biztosított követelésekre is vonatkoznak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/A. § (5) bek., 49/B. § (7) bek., 49/D. §, 51. §, 57. § (1) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2011. március 22-én érkezett kérelem alapján 2011. július 13-án indította meg az adós felszámolását a Cégközlönyben közzétett végzésével, felszámolóként a P. Kft. -t jelölve ki.
[2] Az adós vagyonába tartozó S-i ingatlant az I. r. kifogást előterjesztő 120 millió forintos keretbiztosítéki jelzálogjoga terhelte első helyen, második ranghelyen volt feljegyezve a C. Kft. zálogjoga.
[3] A felszámoló első alkalommal 184 millió forintért hirdette meg az ingatlant értékesítésre, mely eredménytelen volt. Ugyanígy eredménytelen maradt a második értékesítési kísérlet, amikor 25%-kal alacsonyabb összegben, 138 millió forintért hirdette meg az ingatlant eladásra.
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felszámoló 2012. július 31-i fordulónapra készítette el a közbenső mérleget. Az ehhez kapcsolt szöveges jelentésben felhívta a hitelezőket arra, hogy az adós gazdálkodó szervezet S.-i ingatlana tekintetében a pályázat harmadik megismétlése helyett a vagyontárgyakat becsértéken, az azt igénylő, a vagyontárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező zálogjogosult hitelezőnek értékesíti oly módon, hogy több igénylő esetén az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend az irányadó. A felszámoló a közbenső mérleg részeként kérte a hitelezőket annak közlésére, hogy ezzel az intézkedésével kapcsolatban van-e észrevételük vagy kifogásuk. Ennek hiányában úgy tekinti, hogy a vagyontárgyaknak a jelzálogjoggal és végrehajtási joggal biztosított hitelezők részére történő felajánlásával egyetértenek.
[5] A jelen eljárásbeli kifogást előterjesztő hitelezők kifogásolták, hogy a felszámoló a vagyontárgyat a jelzálogjogosult részére további pályázati kiírás nélkül kívánja átadni.
[6] A C. Kft. 2012. szeptember 12-én értesítette a felszámolót, hogy a követelését engedményezte a H. Kft. -re. A felszámoló - mivel álláspontja szerint a zálogjog a késedelmi kamatra is kiterjed - a H. Kft. teljes (tőkéből, ügyleti és késedelmi kamatból álló) hitelezői igényét a Cstv. 49/D. § -ába sorolta be.
[7] A felszámoló 2012. október 19-én e-mailben tájékoztatta a kifogást előterjesztő hitelezőket arról, hogy a H. Kft. a hitelezői igényét módosította. A csatolt, hitelezőiigény-módosítást tartalmazó levél szerint a felszámoló a H. Kft.-t tájékoztatta arról, hogy az ingatlant a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése alapján 138 000 000 Ft vételárért vásárolhatja meg, mely vételárba beszámíthatja a Cstv. 49/D. § -ba sorolt (engedményezéssel megszerzett) hitelezői követelését. A felszámolóidíj-előleget és az ingatlanra jutó értékesítési költséget, összesen 8 840 848 Ft-ot a szerződéskötést követő 15 napon belül kell a felszámoló részére megfizetnie.
[8] A hitelezők kifogásukban az alábbiakat sérelmezték:
a) A felszámoló nem szerezte be a hitelezői választmány, illetve a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők hozzájárulását a pályázaton kívüli értékesítéshez.
b) A becsértéket tévesen határozta meg a leszállított összegben, az eredeti 184 millió Ft helyett.
c) Miután a hitelezők első ranghelyű zálogjoga 56 millió Ft összegben áll fenn, ezért a második ranghelyen levő hitelező követelése csak 82 millió Ft erejéig kerülhet beszámításra, követelésének fennmaradó részét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába kell átsorolni.
d) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 256. § (1) bekezdése szerinti kielégítési sorrendet be kell tartani a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése szerint, ezért csak az első ranghelyi zálogjogosultnak a Cstv. 49/D. § -ába sorolt követelése teljes kielégítését követően kerülhet sor a többi ranghelyen levő zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére.
e) Hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.191/2009/4. számú döntésében foglaltakra, mely szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában kell nyilvántartani a késedelmi kamat, késedelmi pótlék, pótlék és bírság jogcímű követeléseket, függetlenül attól, hogy zálogjoggal, végrehajtási joggal vagy foglalással biztosították őket. Kérték, hogy ha a C. Kft. késedelmikamat-követelését a felszámoló a Cstv. 49/D. § -ába sorolta, akkor az ő követelésüket is oda sorolja be.
[9] A felszámoló előadta, hogy a közbenső mérlegben tájékoztatta a hitelezőket az értékesítés módjáról, és a kifogást előterjesztőkön kívül más nem sérelmezte azt. A többi kérdésben fenntartotta az álláspontját.
[10] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
[11] A kifogást előterjesztő hitelezők fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[12] A kifogást előterjesztő hitelezők nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a felszámoló eltiltását attól az intézkedéstől, hogy a H. Kft. részére az ingatlant 138 millió forint vételáron, az első ranghelyű zálogjogosultak kifizetése nélkül átadja, s kötelezze a felszámolót az árverés harmadik megismétlésére.
[13] Állították, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/A. § (5) bekezdését, 49/D. § -át és a régi Ptk. 256. § (1) bekezdését. Az első- és másodfokú eljárásban kifejtett álláspontjukat fenntartották.
[14] A felszámoló kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Állította, hogy - ráutaló magatartással - megszerezte a hitelezői egyetértést a tájékoztatásban közölt módon történő értékesítéshez.
[15] A Kúria a jogerős határozatot az alább kifejtett okokból jogszabálysértőnek találta.
[16] I. Elsőként megállapította, téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felszámoló tájékoztatása a zálogtárgy értékesítéséről nem minősül a felszámoló intézkedésének, ezért kifogással nem támadható. Nem csak a felszámoló befejezett tevékenysége minősül ugyanis kifogással támadható intézkedésnek, hanem az az írásban kifejezett egyértelmű szándéka is, amely jogszabálysértő eredményre vezet (Kúria Gfv. X. 30.248/2011/4). Ellenkező esetben nem lenne értelme a Cstv. 51. § (2) bekezdésében szabályozott intézkedés felfüggesztésére irányuló kérelemnek.
[17] A Kúria álláspontja szerint a kifogás egyértelműen tartalmazta, hogy a hitelezők a felszámoló mely intézkedése ellen nyújtották be azt, és mi a kifogás tartalma, ezért az érdemben elbírálható (mint ahogyan azt a bíróság a jogerős végzésében el is bírálta). Ugyanakkor a hitelezők felülvizsgálati kérelmének az a része, amelyben kérték, hogy kötelezze a Kúria a felszámolót az árverés harmadik megismétlésére, nem vehető figyelembe, hiszen az az eredeti kifogásban nem szerepelt. A Kúria tehát csak azt tudta megvizsgálni, hogy az eredeti kifogást elutasító jogerős végzés jogszabálysértő-e.
[18] II. Érdemben a Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy milyen módon kell beszereznie a felszámolónak a hitelezők egyetértését a pályázaton kívüli értékesítéshez. Lehetséges-e ez ráutaló magatartással - azaz olyan módon, hogy ha nem tiltakozik a tájékoztatásban foglalt tervezett értékesítés ellen a hitelező, akkor azt az azzal való egyetértésnek kell tekinteni -, vagy pedig kifejezett hitelezői nyilatkozat szükséges az egyetértés megállapításához.
[19] A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, és a 49/B. § (7) bekezdése tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a felszámoló eltérjen a nyilvános értékesítés szabályaitól. E két esetben a zálogtárgyat a zálogjogosult hitelező részére oly módon értékesítheti, hogy a zálogjogosult hitelezőnek nem kell kifizetnie a vételárat, hanem beszámíthatja az adásvételből eredő vételártartozását az adóssal szembeni követelésébe (hitelezői igényébe). Az általános szabályoktól való eltérésre a hitelezői választmány, illetve választmány hiányában az annak létrehozására a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők egyetértésével van lehetőség.
[20] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felszámoló tájékoztatta a hitelezőket, hogy nem kíván újabb pályázatot kiírni, felajánlja az ingatlanokat a zálogjogos hitelezőknek. Ez a tájékoztatás azonban csak a jogszabály szövegének megfelelő felhívást tartalmazta, ugyanakkor nem jelölte meg konkrétan a felszámoló azt, hogy milyen becsértéken kerül sor az ingatlan értékesítésére, milyen feltételekkel. Ezeket a részleteket csak a jelentkező H. Kft. részére 2012. október 19-én írt levelében fejtette ki.
[21] A Kúria egyetért a jogerős végzésben foglalt azzal a jogi állásponttal, mely szerint az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel.
[22] A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzésé­hez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érinthetik (elsősorban a becsértéket, a vevő által kifizetendő összegeket, a fizetési határidőket), s csak ebben az esetben állapítható meg az - amennyiben a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerinti arányban a hitelezők nem tiltakoznak az értékesítés tartalma és formája ellen -, hogy a hitelezők egyetértettek a felszámoló intézkedésével.
[23] Jelen esetben a felszámoló nem tájékoztatta valamennyi hitelezőt arról, hogy a vagyontárgyat nem az eredeti, első alkalommal meghirdetett becsértéken értékesíti - amely a hitelezők nagyobb körének kielégítését tette volna lehetővé -, hanem csak a második hirdetésre csökkentett irányáron.
[24] A tájékoztató és felhívás tartalmát tekintve, a felszámoló tulajdonképpen csak ajánlatot tett a közbenső mérleghez kapcsolódóan a zálogjogosult hitelezőknek. Ez a tájékoztatás azonban nem elegendő ahhoz, hogy a hitelezői egyetértés megszerzése megállapítható legyen, hiszen a hitelezők nem voltak azoknak az információknak a birtokában, amelyek lehetővé tették volna számukra a döntés meghozatalát.
[25] Mindebből következően a felszámoló eljárása nem volt alkalmas arra, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, illetve 49/B. § (7) bekezdése alapján a hitelezői egyetértés megadását meg lehessen állapítani. Ezért a felszámoló az eddig lefolytatott eljárása alapján nem értékesítheti a H. Kft. részére az ingatlant.
[26] Az eljárás adataiból megállapíthatóan az értékesítésre nem került sor, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozva a kifogásnak helyt adott.
[27] III. Az újonnan lefolytatott eljárásban - figyelemmel a kifogás alapján indult eljárásban felmerült jogkérdésekre - az alábbiakat kell figyelembe venni:
[28] 1) A felszámoló felelőssége minél magasabb értéken értékesíteni az adós vagyontárgyát, ezért - függetlenül az esetleges igazságügyi szakértői véleményben megállapított értéktől - joga van azt magasabb értéken meghirdetni. Ha ezen az értéken, illetve a csökkentett irányáron sem sikerül értékesíteni, akkor - amennyiben a törvényben előírt feltételek fennállnak - joga van a zálogjogosult részére azt értékesíteni, azonban ilyen esetben nem értékesítheti a zálogtárgyat az igazságügyi szakértői véleményben meghatározott forgalmi értéknél alacsonyabb értéken.
[29] A becsérték az a forgalmi érték, amelyen eladási szándék esetén az ingatlan az értékelés időpontjában értékesíthető lenne, feltételezve a megfelelő hirdetést, a felek jólértesültségét és körültekintését. A felszámolónak ebből a forgalmi értékből kell kiindulnia akkor, amikor értékesíteni kívánja a vagyontárgyat [ezt támasztja alá a Cstv. 49. § (2) bekezdésében szabályozott, a becsérték vizsgálatával kapcsolatos eljárás].
[30] Ha a megállapított becsértéken a vagyontárgy értékesíthetetlen, akkor a felszámolónak újra kell értékelnie a vagyontárgyat, meg kell állapítania az új becsértéket, s erről - ha az eljárásban működik - a hitelezői választmányt is tájékoztatnia kell [Cstv. 49. § (2) bekezdés].
[31] A Kúria álláspontja szerint nem vehető figyelembe a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és 49/B. § (7) bekezdése esetén a felszámoló által hivatkozott menekülési érték a becsérték meghatározásakor. A menekülési érték az ingatlanértékelés során megállapított olyan érték, melyen az ingatlan a kötelezett nemfizetése esetén - kényszerértékesítés során - viszonylag rövid időn belül értékesíthető. Jóllehet a Cstv. 49. § (2) bekezdése szerint a felszámolónak az értékesítést 100 napon belül meg kell kezdenie, de a felszámolási eljárásban nincs a viszonylag rövid időn belüli értékesítési kényszer, a Cstv. 52. § (2) bekezdése a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével írja elő a felszámolási zárómérleg elkészítésének kötelezettségét.
[32] Az előzőekben írtak szerint tehát a felszámoló sikertelen értékesítés esetén a becsérték alatt is meghatározhatja az irányárat, azonban ha a zálogjogosult hitelező nem a rendes értékesítési eljárás során (pályázat, árverés) vásárol - ahol a beszámítás kizárt, tehát a vételárat meg kell fizetnie -, hanem a beszámítási lehetőség érvényesítésével szerzi meg a vagyontárgy tulajdonjogát, akkor számolnia kell azzal, hogy a becsértéken kell a vagyontárgyat megvásárolnia, s ehhez képest élhet beszámítási jogával. A Kúria e körben egyetért a hitelezők álláspontjával, mely szerint ha a hitelező vásárolni kíván alacsonyabb áron, akkor azt megteheti a felszámoló által meghirdetett nyilvános értékesítésen. Amennyiben azonban a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, illetve a 49/B. § (7) bekezdése alapján beszámítással kívánja egészben vagy részben rendezni a vételárat, akkor a csökkentett vételár nem vehető figyelembe, kétszeres kedvezményre ugyanis nem tarthat igényt.
[33] 2) A Kúria álláspontja szerint téves az a jogértelmezés, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésére történt hivatkozás nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére vonatkozik, ezért a tulajdont szerző zálogjogosultnak a szerződéskötést követően az értékesítés és állagmegóvás költségét, díját, valamint a vételár és a követelések közötti különbözetet kell csak megfizetnie, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles.
[34] A Cstv. nem tartalmaz szabályt arra vonatkozóan, hogy a zálogjogosultak kielégítési sorrendje a régi Ptk. -ban meghatározott kielégítési rendtől eltérő lenne, sőt a zálogjogosult hitelezők kielégítésének rendjét tartalmazó Cstv. 49/D. § és 57. § (1) bekezdés b) pontja kiemelik, hogy a régi Ptk. kielégítési sorrendjét a zálogtárgyból való kielégítés során be kell tartani. Téves az az álláspont, hogy az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosult hitelezőt a zálogjog bejegyzésének sorrendjében megelőző hitelezők elveszítik a zálogjoggal biztosított kielégítési elsőbbségüket a vagyontárgyból pusztán azért, mert egy mögöttük álló zálogjogosult meg kívánja vásárolni az ingatlant beszámítással.
[35] Különösen azért nem lehet másként értékelni a rendelkezést, mert egy hitelező csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül biztosított követeléssel rendelkező hitelezőnek. Ha a vagyontárgyat megvásárló zálogjogosult hitelező csak második vagy harmadik (stb.) helyi zálogjogosult, követelése csak addig minősül biztosítottnak, ameddig az őt megelőző hitelezők igényén felül a vagyontárgy értéke még az ő követelésére is kiterjed. Beszámítani is csak azt a követelését (követelésrészét) jogosult, amely biztosított, azaz a vagyontárgy értéke azt még fedezi (az előtte álló hitelezők követelésén felül), mert csak ilyen összegű követelés erejéig minősül zálogjoggal biztosított hitelezőnek.
[36] A Kúria álláspontja szerint egyebekben azért nem tartalmazza a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése a tulajdont szerző zálogjogosult kötelezettségei között az őt megelőző zálogjogosultak igénye kielégítésének kötelezettségét, mert ez a régi Ptk. szabályaiból következik [régi Ptk. 256. § (1) bekezdése, új Ptk. 5:118-5:122. §].
[37] Az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak tehát "a vételár és a követelése közötti különbözet" címén meg kell fizetnie
- a költségeket és a felszámoló díját;
- az őt megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség); valamint, ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt, akkor
- a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
[38] 3) Az eredeti kifogásban a zálogjoggal biztosított követelés késedelmi kamatának besorolásával kapcsolatban a Kúria az alábbiakra mutat rá: a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.191/2009/4. számú döntésé­ben is kifejtetteknek megfelelően, a zálogjoggal biztosított követelések kielégítését tartalmazó Cstv. 49/D. §-a a kielégítési rangsor része, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjának rendelkezései a zálogjoggal biztosított követelésekre is vonatkoznak. Ebből következően tehát a késedelmi kamat, késedelmi pótlék, pótlék és bírság jogcímeken fennálló követeléseket - függetlenül attól, hogy milyen tőkekövetelés alapján keletkeztek, milyen módon biztosították - a tőkétől elkülönítve a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába kell sorolni.
(Kúria Gfv. VII.30.280/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az Sz. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban a Dr. Sebők Imre Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sebők Imre ügyvéd által képviselt K. Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság I. rendű és a G. Zártkörűen Működő Részvénytársaság II. rendű hitelezőknek, a dr. Gálosi Vera ügyvéd által képviselt P. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló ellen benyújtott kifogása alapján a Kaposvári Törvényszéken 3.Fpkh.14-12-000037 számon folyó eljárásban a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.048/2013/2. számú jogerős végzése ellen a hitelezők által 13. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t :

A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogásnak helyt ad, és a felszámolót eltiltja az s-i, … hrsz-ú ingatlannak a H. Korlátolt Felelősségű Társaság részére a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/A. § (5) bekezdése szerint történő értékesítésétől.
Kötelezi a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II.rendű kifogást előterjesztő hitelezőknek egyetemlegesen 85.400 (Nyolcvanötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a 2011. március 22-én érkezett kérelem alapján 2011. július 13-án indította meg az adós felszámolását a Cégközlönyben közzétett végzésével, felszámolóként a P. Kft-t jelölve ki.
Az adós vagyonába tartozó s-i, … hrsz-ú ingatlant az I.r. kifogást előterjesztő 120 millió forintos keretbiztosítéki jelzálogjoga terhelte első helyen, második ranghelyen volt feljegyezve a C. Kft. zálogjoga.
A felszámoló első alkalommal 184 millió forintért hirdette meg az ingatlant értékesítésre, mely eredménytelen volt. Ugyanígy eredménytelen maradt a második értékesítési kísérlet, amikor 25%-kal alacsonyabb összegben, 138 millió forintért hirdette meg az ingatlant eladásra.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felszámoló 2012. július 31-i fordulónapra készítette el a közbenső mérleget. Az ehhez kapcsolt szöveges jelentésben felhívta a hitelezőket arra, hogy az adós gazdálkodó szervezet S. … helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlana tekintetében a pályázat harmadik megismétlése helyett a vagyontárgyakat becsértéken, az azt igénylő, a vagyontárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező zálogjogosult hitelezőnek értékesíti olymódon, hogy több igénylő esetén a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend az irányadó. A felszámoló a közbenső mérleg részeként kérte a hitelezőket annak közlésére, hogy ezzel az intézkedésével kapcsolatban van-e észrevételük vagy kifogásuk. Ennek hiányában úgy tekinti, hogy a vagyontárgyaknak a jelzálogjoggal és végrehajtási joggal biztosított hitelezők részére történő felajánlásával egyetértenek.
A jelen eljárásbeli kifogást előterjesztő hitelezők kifogásolták, hogy a felszámoló a vagyontárgyat a jelzálogjogosult részére további pályázati kiírás nélkül kívánja átadni.
A C. Kft. 2012. szeptember 12-én értesítette a felszámolót, hogy a követelését engedményezte a H. Kft-re. A felszámoló - mivel álláspontja szerint a zálogjog a késedelmi kamatra is kiterjed - a H. Kft. teljes (tőkéből, ügyleti és késedelmi kamatból álló) hitelezői igényét a Cstv. 49/D. §-ába sorolta be.
A felszámoló 2012. október 19-én e-mailben tájékoztatta a kifogást előterjesztő hitelezőket arról, hogy a H. Kft. a hitelezői igényét módosította. A csatolt, hitelezői igény-módosítást tartalmazó levél szerint, a felszámoló a H. Kft-t tájékoztatta arról, hogy az ingatlant a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése alapján 138.000.000 Ft vételárért vásárolhatja meg, mely vételárba beszámíthatja a Cstv. 49/D. §-ba sorolt (engedményezéssel megszerzett) hitelezői követelését. A felszámolói díjelőleget és az ingatlanra jutó értékesítési költséget, összesen 8.840.848 forintot a szerződéskötést követő 15 napon belül kell a felszámoló részére megfizetnie.
A hitelezők kifogásukban az alábbiakat sérelmezték:
f) A felszámoló nem szerezte be a hitelezői választmány, illetve a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők hozzájárulását a pályázaton kívüli értékesítéshez.
g) A becsértéket tévesen határozta meg a leszállított összegben, az eredeti 184 millió Ft helyett.
h) Miután a hitelezők első ranghelyű zálogjoga 56 millió Ft összegben áll fenn, ezért a második ranghelyen levő hitelező követelése csak 82 millió Ft erejéig kerülhet beszámításra, követelésének fennmaradó részét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába kell átsorolni.
i) A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 256. § (1) bekezdése szerinti kielégítési sorrendet be kell tartani a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése szerint, ezért csak az első ranghelyi zálogjogosult Cstv. 49/D. §-ba sorolt követelésének teljes kielégítését követően kerülhet sor a többi ranghelyen levő zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére.
j) Hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.191/2009/4. számú döntésében foglaltakra, mely szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában kell nyilvántartani a késedelmi kamat, késedelmi pótlék, pótlék és bírság jogcímű követeléseket, függetlenül attól, hogy zálogjoggal, végrehajtási joggal vagy foglalással biztosították őket. Kérték, hogy ha a C. Kft. késedelmi kamat követelését a felszámoló a Cstv. 49/D. §-ba sorolta, akkor az ő követelésüket is oda sorolja be.
A felszámoló előadta, hogy a közbenső mérlegben tájékoztatta a hitelezőket az értékesítés módjáról, és a kifogást előterjesztőkön kívül más nem sérelmezte azt. A többi kérdésben fenntartotta az álláspontját.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
A kifogást előterjesztő hitelezők fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A végzés indokolása szerint a Cstv. 51. § (3) bekezdése értelmében nincs lehetőség arra, hogy a fél általánosságban sérelmezze kifogás keretében a felszámoló eljárását, határozott kérelem előterjesztése nélkül. A hitelezők kifogásukban ugyan a felszámoló által tervezett elszámolás helyességét vitatták, azonban a Cstv. 51. § (3) bekezdése szerinti határozott kérelmet nem terjesztettek elő a felszámolói intézkedés megsemmisítésére, új intézkedés előírására. Határozott kérelem hiányában pedig a kifogásuknak az a része nem bírálható el, melyben azt sérelmezték, hogy a 2. ranghelyű hitelező részére az értékesítés az 1. ranghelyű hitelező kielégítése nélkül történik. Megjegyezte a másodfokú bíróság, hogy a felszámoló 2012. október 19-én kelt levelében kifejtett jogi álláspont nem intézkedés, önmagában semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas. A felszámoló jogi álláspontjának felülbírálatát, annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a felszámoló jogi álláspontja helyes-e, a hitelezők a kifogás folytán indult eljárásban nem kérhetik. Ennek ellenére utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése egyértelmű megfogalmazása alapján a tulajdont szerző zálogjogosult a szerződéskötést követően a felszámoló költségét, díját, valamint a vételár és a követelések közötti különbözetet köteles megfizetni, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésére utalás nem a hitelezői igénye kielégítésének sorrendjére, hanem az értékesítés Cstv. 49/A. § (5) bekezdés szerinti módjával élni kívánó hitelezők vásárlási sorrendjére vonatkozik.
Egyetértett azzal, hogy miután más hitelező nem kifogásolta az értékesítést, a pályázaton kívüli értékesítéshez a hitelezők Cstv. által megkívánt egyetértése megtörtént. A Cstv. az egyetértés alakszerűsége tekintetében előírást nem tartalmaz, nem zárja ki, hogy a felszámoló felhívását követően a nyilatkozattétel elmulasztásához, a hitelezők hallgatásához joghatás fűződjék. Helyesen járt el ezért a felszámoló, amikor a hitelezőket arról tájékoztatta, hogy kifogás, észrevétel hiányában az egyetértést megadottnak tekinti és pályázaton kívül értékesíti az adós ingatlanát.
A becsértékkel kapcsolatban helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját, mely szerint a felszámoló intézkedése nem volt jogszabálysértő. A forgalomban elérhető legmagasabb ár érdekében alkalmazott módszer kiválasztása tekintetében a felszámoló önállóan dönt, a Cstv. 54. §-ában megfogalmazott gondossági követelmény betartásával, az ott meghatározott kártérítési felelősség mellett. Ezért nem jogszabálysértő, hogy az adós vagyontárgyát a 2. pályázati irányár szerinti becsértéken kívánja értékesíteni.
A kifogást előterjesztő hitelezők nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a felszámoló eltiltását attól az intézkedéstől, hogy a H. Kft. részére az ingatlant 138 millió forint vételáron, az első ranghelyű zálogjogosultak kifizetése nélkül átadja, s kötelezze a felszámolót az árverés harmadik megismétlésére. Eljárási költség igényük is volt.
Állították, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/A. § (5) bekezdését, 49/D. §-át és a régi Ptk. 256. § (1) bekezdését.
Az első- és másodfokú eljárásban kifejtett álláspontjukat fenntartották.
Nem értettek egyet azzal, hogy a felszámoló tájékoztatása nem intézkedés, hiszen a felszámoló maga közölte, hogy ha nem értenek egyet az intézkedéssel, nyújtsanak be kifogást.
A becsérték megállapítása tekintetében fenntartották az álláspontjukat, mely szerint a becsérték az ingatlan eredeti becsértékét jelenti, az nem azonos a sikertelen pályázatok után már több alkalommal leszállított árverési árral. Hangsúlyozták, a zálogjogosult akkor tudja alacsonyabb áron megszerezni a vagyontárgyat, ha pályázik, ekkor viszont nem illeti meg a beszámítás joga.
Fenntartották az állításukat, hogy a H. Kft. követelését nem lehet beszámítani teljes egészében, mert az első helyi zálogjogosultak igényét figyelembe kell venni.
Álláspontjuk szerint a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése kifejezetten a régi Ptk. 256. § (1) bekezdése szerinti kielégítési sorrend betartására utal, a kielégítésnél a zálogjogi ranghely figyelembe vétele nem kerülhető meg.
A felszámoló kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
Állította, hogy - ráutaló magatartással - megszerezte a hitelezői egyetértést a tájékoztatásban közölt módon történő értékesítéshez.
Valóban 184 millió forintért hirdette meg az első értékesítésen az ingatlant, azonban az értékbecslésben az ingatlanforgalmi szakértő a menekülési értéket 128 millió forintban jelölte meg. A felszámoló az eredetileg kiírt árat 25%-kal csökkentve állapította meg a másodszori irányárat 138 millió forintban. Álláspontja szerint a Cstv. nem tartalmaz olyan szabályt, hogy a már árlejtéssel megállapított második nyilvános pályázaton közölt irányárat vissza kellene emelni az első fordulóban kiírt irányárra, és csak azon az áron veheti meg azt a zálogjoggal biztosított hitelező a követelésének betudásával.
A Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésére utalás nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére, hanem a vásárlási sorrendre vonatkozik. Nem helytálló tehát a hitelezők azon állítása, hogy az első ranghelyi zálogjogosult igényét ki kell elégítenie a sorban mögötte álló hitelezőnek. Ezt erősíti a Cstv. 38. § (4) bekezdése is, mely szerint az értékesítés esetén a zálogjog megszűnik.
A Kúria a Pp. 275. §. (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős határozatot és azt az alább kifejtett okokból jogszabálysértőnek találta.
Elsőként megállapította, téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felszámoló tájékoztatása a zálogtárgy értékesítéséről nem minősül a felszámoló intézkedésének, ezért kifogással nem támadható. Nem csak a felszámoló befejezett tevékenysége minősül ugyanis kifogással támadható intézkedésnek, hanem az az írásban kifejezett egyértelmű szándéka is, amely jogszabálysértő eredményre vezet (Kúria Gfv.X.30.248/2011/4). Ellenkező esetben nem lenne értelme a Cstv. 51. § (2) bekezdésében szabályozott intézkedés felfüggesztésére irányuló kérelemnek.
A Kúria álláspontja szerint a kifogás egyértelműen tartalmazta, hogy a hitelezők a felszámoló mely intézkedése ellen nyújtották be azt, és mi a kifogás tartalma, ezért az érdemben elbírálható (mint ahogyan azt a bíróság a jogerős végzésében el is bírálta). Ugyanakkor a hitelezők felülvizsgálati kérelmének az a része, amelyben kérték, hogy kötelezze a Kúria a felszámolót az árverés harmadik megismétlésére, nem vehető figyelembe, hiszen az az eredeti kifogásban nem szerepelt. A Kúria tehát csak azt tudta megvizsgálni, hogy az eredeti kifogást elutasító jogerős végzés jogszabálysértő-e.
Érdemben a Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy milyen módon kell beszereznie a felszámolónak a hitelezők egyetértését a pályázaton kívüli értékesítéshez? Lehetséges-e ez ráutaló magatartással - azaz olyan módon, hogy ha nem tiltakozik a tájékoztatásban foglalt tervezett értékesítés ellen a hitelező, akkor azt az azzal való egyetértésnek kell tekinteni -, vagy pedig kifejezett hitelezői nyilatkozat szükséges az egyetértés megállapításához.
A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, és a 49/B. § (7) bekezdése tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a felszámoló eltérjen a nyilvános értékesítés szabályaitól. E két esetben a zálogtárgyat a zálogjogosult hitelező részére oly módon értékesítheti, hogy a zálogjogosult hitelezőnek nem kell kifizetnie a vételárat, hanem beszámíthatja az adásvételből eredő vételár tartozását az adóssal szembeni követelésébe (hitelezői igényébe). Az általános szabályoktól való eltérésre a hitelezői választmány, illetve választmány hiányában az annak létrehozására a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők egyetértésével van lehetőség.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felszámoló tájékoztatta - a bírósághoz 2012. szeptember 24-én előterjesztett - közbenső mérleghez készült szöveges jelentésben a hitelezőket, hogy nem kíván újabb pályázatot kiírni, felajánlja az ingatlanokat a zálogjogosult hitelezőknek. Ez a tájékoztatás azonban csak a jogszabály szövegének megfelelő felhívást tartalmazta, ugyanakkor nem jelölte meg konkrétan a felszámoló azt, hogy milyen becsértéken kerül sor az ingatlan értékesítésére, milyen feltételekkel. Ezeket a részleteket csak a jelentkező H. Kft. részére 2012. október 19-én írt levelében fejtette ki.
A Kúria egyetért a jogerős végzésben foglalt azzal a jogi állásponttal, mely szerint az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. Tulajdonképpen "egyet nem értésüket" kell kifejezniük a felszámoló felé a Cstv. szerint meghatározott hitelezői arányban, ebben az esetben ugyanis nem értékesíthet a felszámoló a zálogjogosult részére beszámítással.
A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érinthetik (elsősorban a becsértéket, a vevő által kifizetendő összegeket, a fizetési határidőket), s csak ebben az esetben állapítható meg az - amennyiben a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerinti arányban a hitelezők nem tiltakoznak az értékesítés tartalma és formája ellen -, hogy a hitelezők egyetértettek a felszámoló intézkedésével. Ennek azért van jelentősége, mert adott esetben a hitelezők egy elméleti - a Cstv-nek megfelelő - értelmű tájékoztatás ellen nem tiltakoznak, ugyanakkor ha ismerik a kielégítésüket is érintő értékesítési feltételeket, akkor lehet, hogy azzal nem értenek egyet.
Jelen esetben a felszámoló nem tájékoztatta valamennyi hitelezőt arról, hogy a vagyontárgyat nem az eredeti, első alkalommal meghirdetett becsértéken értékesíti - amely a hitelezők nagyobb körének kielégítését lehetővé tette volna -, hanem csak a második hirdetésre csökkentett irányáron.
A tájékoztató és felhívás tartalmát tekintve, a felszámoló tulajdonképpen csak ajánlatot tett a közbenső mérleghez kapcsolódóan a zálogjogos hitelezőknek, ez a tájékoztatás azonban nem elegendő ahhoz, hogy a hitelezői egyetértés megszerzése megállapítható legyen, hiszen a hitelezők nem voltak azoknak az információknak a birtokában, amelyek lehetővé tették volna számukra a döntés meghozatalát.
Mindebből következően a felszámoló eljárása nem volt alkalmas arra, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, illetve 49/B. § (7) bekezdése alapján a hitelezői egyetértés megadását meg lehessen állapítani, ezért a felszámoló nem értékesítheti a H. Kft. részére az eddig lefolytatott eljárása alapján az ingatlant.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan az értékesítésre nem került sor, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozva a kifogásnak helyt adott.
Az újonnan lefolytatott eljárásban - figyelemmel a kifogás alapján indult eljárásban felmerült jogkérdésekre - az alábbiakat kell figyelembe venni:
1) A felszámoló felelőssége minél magasabb értéken értékesíteni az adós vagyontárgyát, ezért - függetlenül az esetleges igazságügyi szakértői véleményben megállapított értéktől - joga van azt magasabb értéken meghirdetni. Ha ezen az értéken, illetve a csökkentett irányáron sem sikerül értékesíteni, akkor - amennyiben a törvényben előírt feltételek fennállnak - joga van a zálogjogosult részére azt értékesíteni, azonban ilyen esetben nem értékesítheti a zálogtárgyat az igazságügyi szakértői véleményben meghatározott forgalmi értéknél alacsonyabb értéken.
A becsérték az a forgalmi érték, amelyen eladási szándék esetén az ingatlan az értékelés időpontjában értékesíthető lenne, feltételezve a megfelelő hirdetést, a felek jólértesültségét és körültekintését. A felszámolónak ebből a forgalmi értékből kell kiindulnia akkor, amikor értékesíteni kívánja a vagyontárgyat (ezt támasztja alá a Cstv. 49. § (2) bekezdésében szabályozott, a becsérték vizsgálatával kapcsolatos eljárás).
Ha a megállapított becsértéken a vagyontárgy értékesíthetetlen, akkor a felszámolónak újra kell értékelnie a vagyontárgyat, meg kell állapítania az új becsértéket, s erről - ha az eljárásban működik - a hitelezői választmányt is tájékoztatnia kell [Cstv. 49. § (2) bekezdés].
A Kúria álláspontja szerint nem vehető figyelembe a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és 49/B. § (7) bekezdése esetén a felszámoló által hivatkozott menekülési érték a becsérték meghatározásakor. A menekülési érték az ingatlanértékelés során megállapított olyan érték, melyen az ingatlan a kötelezett nemfizetése esetén - kényszerértékesítés során - viszonylag rövid időn belül értékesíthető. Jóllehet a Cstv.49. § (2) bekezdése szerint a felszámolónak az értékesítést 100 napon belül meg kell kezdenie, de a felszámolási eljárásban nincs a viszonylag rövid időn belüli értékesítési kényszer, a Cstv. 52. § (2) bekezdése a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével írja elő a felszámolási zárómérleg elkészítésének kötelezettségét.
Az előzőekben írtak szerint tehát a felszámoló sikertelen értékesítés esetén a becsérték alatt is meghatározhatja az irányárat, azonban ha a zálogjogosult hitelező nem a rendes értékesítési eljárás során (pályázat, árverés) vásárol - ahol a beszámítás kizárt, tehát a vételárat meg kell fizetnie -, hanem a beszámítási lehetőség érvényesítésével szerzi meg a vagyontárgy tulajdonjogát, akkor számolnia kell azzal, hogy a becsértéken kell a vagyontárgyat megvásárolnia, s ehhez képest élhet beszámítási jogával. A Kúria e körben egyetért a hitelezők álláspontjával, mely szerint, ha a hitelező vásárolni kíván alacsonyabb áron, akkor azt megteheti a felszámoló által meghirdetett nyilvános értékesítésen. Amennyiben azonban a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, illetve a 49/B. § (7) bekezdése alapján beszámítással kívánja egészben vagy részben rendezni a vételárat, akkor a csökkentett vételár nem vehető figyelembe, kétszeres kedvezményre ugyanis nem tarthat igényt.
2) A Kúria álláspontja szerint téves az a jogértelmezés, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésére történt hivatkozás nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére vonatkozik, ezért a tulajdont szerző zálogjogosultnak a szerződéskötést követően az értékesítés és állagmegóvás költségét, díját, valamint a vételár és a követelések közötti különbözetet kell csak megfizetnie, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles.
A Cstv. ugyanis nem tartalmaz szabályt arra vonatkozóan, hogy a zálogjogosultak kielégítési sorrendje a régi Ptk-ban meghatározott kielégítési rendtől eltérő lenne, sőt a zálogjogosult hitelezők kielégítésének rendjét tartalmazó Cstv. 49/D. §, és 57. § (1) bekezdés b) pontja kiemelik, hogy a régi Ptk. kielégítési sorrendjét a zálogtárgyból való kielégítés során be kell tartani. Téves az az álláspont, hogy az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosult hitelezőt a zálogjog bejegyzésének sorrendjében megelőző hitelezők elveszítsék a zálogjoggal biztosított kielégítési elsőbbségüket a vagyontárgyból pusztán azért, mert egy mögöttük álló zálogjogosult meg kívánja vásárolni az ingatlant beszámítással.
Különösen azért nem lehet másként értékelni a rendelkezést, mert egy hitelező csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül biztosított követeléssel rendelkező hitelezőnek. Ha a vagyontárgyat megvásárló zálogjogosult hitelező csak második, vagy harmadik (stb.) helyi zálogjogosult, követelése csak addig minősül biztosítottnak, ameddig az őt megelőző hitelezők igényén felül a vagyontárgy értéke még az ő követelésére is kiterjed. Beszámítani is csak azt a követelését (követelésrészét) jogosult, amely biztosított, azaz a vagyontárgy értéke azt még fedezi (az előtte álló hitelezők követelésén felül), mert csak ilyen összegű követelés erejéig minősül zálogjoggal biztosított hitelezőnek.
A Kúria álláspontja szerint egyebekben azért nem tartalmazza a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése a tulajdont szerző zálogjogosult kötelezettségei között az őt megelőző zálogjogosultak igénye kielégítésének kötelezettségét, mert ez a régi Ptk. szabályaiból következik [régi Ptk. 256. § (1) bekezdése, új Ptk. 5:118-5:122. §).
Az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak tehát "a vételár és a követelése közötti különbözet" címén meg kell fizetnie
- a költségeken és a felszámoló díján felül
- az őt megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint, ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt, akkor
- a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
Az eredeti kifogásban a zálogjoggal biztosított követelés késedelmi kamatának besorolásával kapcsolatban a Kúria az alábbiakra mutat rá: A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.191/2009/4. számú döntésében is kifejtetteknek megfelelően, a zálogjoggal biztosított követelések kielégítését tartalmazó Cstv. 49/D. §-a a kielégítési rangsor része, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjának rendelkezései a zálogjoggal biztosított követelésekre is vonatkoznak. Ebből következően tehát a késedelmi kamat, késedelmi pótlék, pótlék és bírság jogcímeken fennálló követeléseket - függetlenül attól, hogy milyen tőkekövetelés alapján keletkeztek, milyen módon biztosították - a tőkétől elkülönítve a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába kell sorolni.
Miután a felülvizsgálati kérelem alapos volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a felszámoló köteles megfizetni a hitelezők felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a hitelezők jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból, valamint az általuk egyenként lerótt 30.000-30.000 Ft eljárási illetékből áll. A munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. június 17.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr.Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr.Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.280/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.