adozona.hu
AVI 2014.9.87
AVI 2014.9.87
Ajándék visszakövetelése esetén az ajándékozott pénzen vásárolt dolog is visszakövetelhető (1990. évi XCIII. tv. 80. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. december 29-én megvásárolta a sz-i beépítetlen terület megjelölésű ingatlant 2 900 000 Ft-ért. A jogügylet alapján az elsőfokú illetékügyi hatóság 2004. április 29-én 333 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki. Az illeték megfizetését azonban 4 évre felfüggesztette, miután a felperes vállalta, hogy az ingatlanon 4 éven belül lakóházat épít. A felperes az ingatlanra nem épített lakóházat, ezért az elsőfokú adóhatóság a felfüggesztett illeték megfizetésére hív...
AVI 2014.9.87 Ajándék visszakövetelése esetén az ajándékozott pénzen vásárolt dolog is visszakövetelhető (1990. évi XCIII. tv. 80. §)
A felperes 2003. december 29-én megvásárolta a sz-i beépítetlen terület megjelölésű ingatlant 2 900 000 Ft-ért. A jogügylet alapján az elsőfokú illetékügyi hatóság 2004. április 29-én 333 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki. Az illeték megfizetését azonban 4 évre felfüggesztette, miután a felperes vállalta, hogy az ingatlanon 4 éven belül lakóházat épít. A felperes az ingatlanra nem épített lakóházat, ezért az elsőfokú adóhatóság a felfüggesztett illeték megfizetésére hívta fel. A felperes 2009. március 6-án illetékfizetési kötelezettségének törlését kérte hivatkozással arra, hogy az ingatlan vásárlásához szükséges vételárat 2003. évben fiától, B. Tamástól kapta ajándékba, aki ezt az ajándékot perben követelte vissza. A városi bíróság 2007. szeptember 27-én jogerőre emelkedett ítélete megállapította, hogy a felperes ingatlanon fennálló tulajdonjogát fia ajándék visszakövetelése jogcímén megszerezte.Az elsőfokú adóhatóság 2009. április 16-i határozatával a felperes illeték visszatérítésére, illetve törlésére irányuló kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. július 24-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 80. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel nem teljesült, mert az adásvételi szerződést a felperes nem bontotta fel, az eredeti állapotot nem állította helyre.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a városi bíróság ajándék visszakövetelése tárgyában hozott ítélete a felperes mint vevő által kötött adásvételi szerződést nem érintette, az adásvételi szerződés alapján a felperest tulajdonosként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A bíróság ezt az adásvételi szerződést nem módosította, nem változtatta át, és nem szüntette meg, illetőleg nem bontotta fel. Az ítélet nem a felperes és az eladó, hanem a felperes és harmadik személy közötti jogviszonyra vonatkozott, ezért az illeték visszatérítésének, illetve törlésének az Itv. 80. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételei nem álltak fenn.
A felperes a megyei bíróság által 2010. február 25-én tartott tárgyaláson nem volt jelen, ezért annak elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be. A megyei bíróság a megismételt határnapon hozott ítéletében korábbi ítéletét hatályában fenntartotta, amelyben ismételten kiemelte, hogy a felperes az ingatlant nem B. Tamástól vásárolta, a Székesfehérvári Városi Bíróság ajándék visszakövetelése tárgyában hozott ítélete az adásvételi szerződést nem érintette. A felperest az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyezték, a bíróság döntése nem a felperes és az eladó, hanem a felperes és harmadik személy közötti jogviszonyra vonatkozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, az Itv. 80. § (1) bekezdésében, a Pp. 109. § (4) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Arra hivatkozott, hogy a városi bíróság ajándék visszakövetelése iránti perben azért nem állapította meg, hogy az ingatlant a felperes B. Tamástól kapta ajándékba, mert megállapítási kereset előterjesztésére a Pp. 121. §-a értelmében nem volt perjogi lehetőség. Hangsúlyozta, hogy az illetékfizetési kötelezettség alapjául szolgáló alapügylet B. Tamás és a felperes közötti ajándékozás volt, a felperes az ingatlan tulajdonjogát ezért nem adásvétel, hanem ajándékozás útján szerezte meg. B. Tamás azonban az ajándékot visszakövetelte. A valóságban az adásvételi szerződés az eladó kft. és B. Tamás között jött létre, ezt követően ajándékozta az ingatlant a felperesnek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletével hatályában fenntartott 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet tényállási részében megállapított és a felperes által sem vitatott tényállás szerint a felperest terhelő illetékfizetési kötelezettség alapja az volt, hogy a beépítési szándékkal megvásárolt ingatlanon az előírt 4 éven belül nem épített lakóházat. A megyei bíróság által felülvizsgált alperesi eljárás az illetékfizetési kötelezettség törlése, illetve az illeték visszatérítése iránti felperesi kérelem elbírálására irányult. Az illeték törlésére és visszatérítésére vonatkozó szabályokat az Itv. 79-81. §-a tartalmazza. A megyei bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az illeték törlése és visszatérítése csak akkor lehetséges, ha az Itv. 80. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak. Az Itv. 80. § (1) bekezdés b) pontja tesz említést a jogügylet bíróság általi módosításáról, átváltoztatásáról, vagy megszüntetéséről, illetve felbontásáról. A megyei bíróság helyes jogi álláspontra helyezkedett, amikor azt vizsgálta, hogy a városi bíróság illeték visszakövetelése iránti perben hozott ítélete érintette-e a felperes mint vevő által kötött adásvételi szerződést.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a megyei bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a városi bíróság illeték visszakövetelése tárgyában hozott ítélete a felperes mint vevő által kötött adásvételi szerződésre vonatkozóan semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. Azt rögzíti, hogy a felperes tulajdonjogát B. Tamás ajándék visszakövetelése jogcímén megszerezte. A következetes bírói gyakorlat szerint az ajándék visszakövetelése esetén az ajándékozott pénzen vásárolt dolog is visszakövetelhető (BH 2000.302.), illetve erről a felek is megállapodhatnak. Ilyenkor a tulajdonjog ajándékozás jogcímén is bejegyezhető az ingatlan-nyilvántartásba (BH 2006.339.). A bírói gyakorlat ugyanakkor egységes a tekintetben is, hogy az ajándékozott pénzen vásárolt dolog visszakövetelése nem jár a Ptk. 237. §-ában meghatározott szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításával. Ezért helytállóan mutatott rá a megyei bíróság arra, hogy nem a felperes mint vevő által megkötött adásvételi szerződés előtti helyzet került visszaállításra a Székesfehérvári Városi Bíróság ítélete folytán, hiszen az eladó egy kft. volt, míg az ajándék visszakövetelése B. Tamás tulajdonjogának bejegyzését eredményezte.
Miután a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott városi bíróság ítélete az adásvételi szerződést nem az Itv. 80. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően módosította, változtatta át, illetve szüntette meg vagy bontotta fel, ezért a megyei bíróság helytállóan döntött a felperes keresetének elutasításáról, amely az illeték törlésére, illetve visszatérítésére irányult.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a perbeli ingatlan tulajdoni lapja a fentieknek megfelelően nem az adásvételi szerződés alapján történt bejegyzés 2004. január 30-ai időpontjára visszamenőleg törölte a felperes tulajdonjogát, hanem csupán 2007. október 10-ei hatállyal.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.243/2010.)