AVI 2014.9.84

A közvetlen vámfelügyelet elrendelhető, ha gyanú merül fel a termék engedélyköteles voltára (Vámkódex 75. cikk)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2009. augusztus 4-én érkezett három db miniatűr kamerával ellátott kulcstartó és tartozékai szabadforgalomba bocsátására tett indítványt, ezt az elsőfokú vámhatóság elfogadta, és tételes vámvizsgálat megtartásáról döntött.
Az elsőfokú hatóság a 2009. augusztus 24. napján hozott határozatában a küldemény közvetlen vámfelügyelet alá vételét rendelte el, mivel a vizsgálat során a termék kivitele és működési funkciói alapján felmerült a gyanú, hogy behozatala a 16/2004. (II. 6.) Kor...

AVI 2014.9.84 A közvetlen vámfelügyelet elrendelhető, ha gyanú merül fel a termék engedélyköteles voltára (Vámkódex 75. cikk)
A felperes a 2009. augusztus 4-én érkezett három db miniatűr kamerával ellátott kulcstartó és tartozékai szabadforgalomba bocsátására tett indítványt, ezt az elsőfokú vámhatóság elfogadta, és tételes vámvizsgálat megtartásáról döntött.
Az elsőfokú hatóság a 2009. augusztus 24. napján hozott határozatában a küldemény közvetlen vámfelügyelet alá vételét rendelte el, mivel a vizsgálat során a termék kivitele és működési funkciói alapján felmerült a gyanú, hogy behozatala a 16/2004. (II. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) XXVI. fejezetének 3/a/2. pontjaértelmében engedélyhez kötött, és szakértő bevonása szükséges. E határozatát a hatóság 2009. augusztus 25. napján akként módosította, hogy a szakértő vizsgálatáig szükséges a közvetlen vámfelügyelet alá vétel.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2009. október 20. napján kelt 2739-2/2009. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK. Tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 73. cikk (1) bekezdésére, 75. cikkére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el. Utalt arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének (a továbbiakban: szakértő) véleménye szerint a vámkezeléssel érintett eszköz alkalmas adathordozóként, diktafonként az élőbeszéd, illetve beszélgetések, előadások rejtett rögzítésére, ezért erre a R. és a haditechnikai termékek gyártásának és a haditechnikai szolgáltatások nyújtásának engedélyezéséről szóló 2005. évi CIX. törvény vonatkozik, e két jogszabály I. számú mellékletének XXVI. fejezetében lévő 1/a) pontjának 4. §-a, 1/b), 3/a) pontjának 1. és 2. szakaszai az irányadók.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a termékek nem engedélykötelesek, hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában foglaltak megsértésére. Sérelmezte, hogy az alperes nem értesítette arról, hogy kit rendelt ki, és milyen kérdésben kért szakmai állásfoglalást, nem biztosította számára a szakvélemény megismerését és bizonyítási indítvány előterjesztését sem.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A perben kizárólag a közvetlen vámfelügyelet alá vételről szóló határozat jogszerűségéről kellett dönteni, amely azonnali és ideiglenes intézkedés, közvetlenül az árubemutatást és tételes vizsgálatot követően történik, egy megállapítást tartalmazó, deklaratív határozat, amely meghozatalát megelőzően nincs lehetőség a Ket. perben kifogásolt rendelkezéseinek alkalmazására, az ügyféli nyilatkozatra, szakértői véleményben foglaltak megvitatására, és arra sem, hogy termékkel kapcsolatban felmerült gyanút a vámeljárást kezdeményező fél vitathassa. A Vámkódex 73. és 75. cikkei értelmében a termék beérkezését követően, annak egyszerű szemrevételezésű vizsgálatakor kell döntenie a vámhatóságnak abban a kérdésben, hogy teljesülnek-e az árura vonatkozó vámeljárás alá vonás feltételei, avagy szükség van-e olyan intézkedésekre, amelyek miatt az áru nem adható ki. Ez utóbbi körben az alperes eleget tett a tényállás-tisztázási kötelezettségének, a tekintetben pedig, hogy az áru engedélyköteles-e vagy sem, illetve megfelel-e a kért szabadforgalomba bocsátásnak, csak az ezt követő eljárásban hozható döntés.
Az alperes nem terjeszkedett túl a számára a jogszabály által biztosított kereteken, de szükségtelenül utalt a szakértői véleményre, mert az érdemi döntés kizárólag a közvetlen vámfelügyelet alá vétel tárgyában született, és erről hozott helybenhagyó határozatot.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ket. 50. §-ában, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, a Vámkódex 37. cikk (1), (2) bekezdéseiben, 73. és 75. cikkeiben foglaltaknak, téves következtetéseket tartalmaz. Álláspontja szerint az alperes nem bizonyította a közvetlen vámfelügyelet alá vételt megalapozó gyanút, és hivatkozott ügyféli jogainak sérelmére is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 324. § (1) bekezdésének, (2) bekezdés a) pontjának, 339. § (1) bekezdésének, 339/A. §-ának megfelelően állapította meg, hogy a per tárgya nem az, hogy a határozatokkal érintett termékek engedélykötelesek-e vagy sem, hanem az, hogy az alperes jogszerűen döntött-e ezek közvetlen vámfelügyelet alá vételéről a határozathozatal időpontjában.
Az alperes a határozatok rendelkező részéből és indokolásából megállapíthatóan a közvetlen vámfelügyeletet - megalapozottan - azért rendelte el, mivel gyanú merült fel a termék kialakítása és működési funkciója alapján a termék engedélyköteles voltára. Az alperes ezt az érdemi döntését - ahogyan azt az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében megállapította - a Vámkódex 37. cikk (1)-(2) bekezdésében, 73. cikk (1)-(2) bekezdésében és 75. cikkben foglaltaknak megfelelően hozta meg.
A közösség vámterületére behozott áru ugyanis a beléptetése időpontjától kezdve vámfelügyelet alatt áll, és a hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően vámellenőrzés alá vonható, illetve addig marad vámfelügyelet alatt, amíg erre vámjogi helyzetének meghatározásához szükség van. (Vámkódex 37. cikke.) A Vámkódex 73. cikke értelmében pedig az áru akkor adható ki, amennyiben a vámeljárás feltételei fennállnak, és nem vonatkozik rá semmilyen tiltó vagy korlátozó rendelkezés. A Vámkódex 75. cikke értelmében továbbá a vámhatóságnak meg kell tennie minden szükséges intézkedést az olyan áruval kapcsolatban, amely az e cikkben rögzített szabályozás értelmében nem adható ki, és a jelen ügyben rendelkezésre álló adatok alapján alapos gyanú merült fel arra nézve, hogy az áru tilalom, illetve korlátozás alá esik.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a közvetlen vámfelügyelet alá vétel jogintézményének fogalmát és tartalmát illetően, tehát egyetért azzal a jogi állásponttal, mely szerint ez egy olyan azonnali, közvetlen és ideiglenes intézkedés, amely meghozatalát megelőzően nincs lehetőség a felperes által perben kifogásolt intézkedések alkalmazására. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy jelen eljárás során nem lehet elbírálni a szakértői véleményt vitató felperesi érvelést sem, mivel ez csak egy további eljárás tárgyát képezheti.
A perbeli jogvita közigazgatási, vámjogi jogviszonyból ered, ezért - a felperes érvelésével ellentétben - nincs jelentősége a büntetőügyben hozott megszüntető határozatnak, mivel ez a büntető anyagi és eljárási jog által szabályozott körön belüli olyan döntés, amely nem köti a jelen ügyben eljáró bíróságokat (Pp. 4. §, KGD 2006.24., KGD 2007.97.). Nincs ügydöntő jelentősége, és az elsőfokú ítéletben rögzítettekre figyelemmel nem adhat alapot a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére az sem, hogy az alperesi határozat indokolása utal az időközben elkészült szakvéleményre. Az alperesi érdemi döntés jogalapját ugyanis nem a szakvélemény, hanem az előzőekben ismertetett Vámkódexbeli rendelkezések teremtették meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben megfelel a jogvita eldöntésére irányadó vámjogi eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek. A jogerős ítélet tényállása hiánytalan és iratszerű, az érdemi döntés okszerű, a logika szabályainak is megfelelő ténybeli következtetéseken és helytálló jogértelmezésén alapul, megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 39.234/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.