adozona.hu
AVI 2014.9.83
AVI 2014.9.83
A vámhatóság fizetési felszólítása határozatnak minősül (Vámkódex 4. cikk 5. pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az L., mint főkötelezett 2008. július 29-én árutovábbítási eljárást kezdeményezett az U. Vám- és Pénzügyőri Hivatalnál, melyhez biztosítékként a felperes által kiadott Egyedi garanciajegy került benyújtásra. A tétellel kapcsolatban a vámhivatal keresési eljárást kezdeményezett, mely eredménytelenül zárult le. Ezért az elsőfokú vámhivatal 278-6/2009. számú határozatával a főkötelezett részére 20 912 Ft vám- és 73 887 Ft áfafizetési kötelezettséget állapított meg. Mivel a főkötelezett nem tett ...
AVI 2014.9.83 A vámhatóság fizetési felszólítása határozatnak minősül (Vámkódex 4. cikk 5. pont)
Az L., mint főkötelezett 2008. július 29-én árutovábbítási eljárást kezdeményezett az U. Vám- és Pénzügyőri Hivatalnál, melyhez biztosítékként a felperes által kiadott Egyedi garanciajegy került benyújtásra. A tétellel kapcsolatban a vámhivatal keresési eljárást kezdeményezett, mely eredménytelenül zárult le. Ezért az elsőfokú vámhivatal 278-6/2009. számú határozatával a főkötelezett részére 20 912 Ft vám- és 73 887 Ft áfafizetési kötelezettséget állapított meg. Mivel a főkötelezett nem tett eleget fizetési kötelezettségének, 2009. december 3-án fizetési felszólítást küldött a hivatal a felperes részére, és egyben felszólította a felmerült tartozás megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 262-1/2010. számú határozatával a fizetési felszólítást mint egyszerűsített határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a Közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Vtv.), illetőleg a Közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 51. § (8) bekezdése nem ír elő formai követelményeket a kezes fizetési kötelezettségének előírására. A felszólítás tartalma is megfelel a jogszabályi követelményeknek.
A felperes keresetében sérelmezte a fizetési kötelezettség előírásának formáját, az egyetemlegesség figyelmen kívül hagyását, vitatta a befizetés módját és határidejét is.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának indokolását megváltoztatta, és a határozat indokolásának 4. pontját törölni rendelte, azt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, a Bizottság 2454/93/EGK rendelete (továbbiakban: Vhr.) 50. számú mellékletében foglalt kezességvállalási okmány után vállalta a kezességi kötelezettséget. Ennek alapján arra vállalt kötelezettséget, hogy első felszólításra fizeti meg a vámokat, közösségi adókat és egyéb vámtartozásokat. Ebből következően a hatóság nem sértett jogszabályt, amikor fizetési felszólítás formájában hívta fel a felperest a vám- és áfatartozás rendezésére.
A Vámkódex 195. Cikkében foglaltak alapján a felperest egyetemleges fizetési kötelezettség terhelte, így alaptalan arra való hivatkozása, hogy mindaddig nem érvényesíthető felelőssége, amíg az alperes nem igazolja a főkötelezett adós teljesítési kötelezettségének hiányát.
Az elsőfokú bíróság egyetértett azon alperesi állásponttal is, hogy a vámhatóság ismételten nem veheti könyvelésbe az egyszer már lekönyvelt vámtartozást, ezért a kezesnek az adós VPID számlára és a vámtartozás könyvelésbe vétele során előállt határozatszámra való hivatkozással teljesítheti. Ez megfelel a PM r. 51. § (8) bekezdés a) és g) pontjában foglaltaknak is.
Egyetértett ugyanakkor a felperesi kereseti kérelemmel abban a körben, hogy az alperesi fizetési felszólítás helytelenül tartalmazza a fizetési határidőt. A Vhr. 50. számú melléklet 2. pontja alapján az első írásbeli felszólítást követő 30 napon belül kell teljesíteni. Nem a felszólítás dátumától számított 30 napon belül, hanem a közléstől számított 30 napon belül áll be a fizetési kötelezettség.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet továbbra is vitatva a fizetési kötelezettség formáját, az egyetemlegesség szabályainak figyelmen kívül hagyását, valamint a befizetés módját.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét és az alperes 262-1/2010. számú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a teljesítési határidő körében megalapozottnak ítélte a felperes keresetét. E körben az alperes sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, így ezt a jogkérdést a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban felmerült három jogkérdéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság másik tanácsa ítéleteiben (Kfv. VI. 35.032/2009/8., Kfv. VI. 39.002/2009/6.) már elvi éllel fejtette ki álláspontját. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja értelmében jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A Legfelsőbb Bíróság jelen ítélkező tanácsa azonban mindenben osztja a korábban meghozott ítéletekben kifejtett elvi álláspontokat, ezért jogegységi eljárás kezdeményezése nem indokolt. A korábbi ítéletekre is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat fejti ki:
A Vámkódex 4. Cikk 5. pontjára figyelemmel a vámhatóság hivatalos aktusaként kibocsátott fizetési felszólítása, mivel konkrét döntést tartalmaz, joghatást vált ki, határozatnak minősül, adattartalma a PM r. 51. § (8) bekezdésének megfelelően tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek a kötelezettség végrehajtásához szükségesek. A felperesnek egyidejűleg kézbesítésre került az a határozat is, amelyet a főkötelezettel szemben hoztak, amelyből valamennyi releváns tényt és adatot megismerhetett. A fizetési felszólítás a Vámkódex 450. Cikk (1a) bekezdése és a Vhr. 50. melléklet 2. pontja alapján kibocsátható.
A felperes a Vámkódex 195. Cikke alapján vállalt kötelezettséget, hogy a főkötelezettel egyetemleges felelőssége alapján megfizeti a vámtartozás összegét. A vámkezesség nem sortartásos, készfizető kezesség, hanem egyetemleges kötelezettséggel járó kezesség, a vámhatóság bármelyik kötelezettől követelheti a vámtartozás megfizetését, így nincs jelentősége annak, hogy a főkötelezett mikor vette át a határozatot, vele szemben a fizetési határidő mikor járt le. E két jogkérdésben tehát alaptalan a felperes felülvizsgálati kérelme.
Alapos azonban a fizetés módjával kapcsolatban. A PM r. 51. § (8) bekezdés a) és g) pontja szerint a vám megfizetésére szolgáló okmányoknak - többek között - tartalmazniuk kell a vámadós VPID számát, adószámát vagy adóazonosító jelét, valamint a fizetési kötelezettséget megállapító határozat számát.
Az elsőfokú bíróság és az alperes is tévesen állapította meg, hogy az PM r. 51. § (8) bekezdésében hivatkozott vámadósnak a kezes nem tekinthető, csak vámkezelést kérő főkötelezett tekinthető vámadósnak. A Vámkódex 4. Cikk 12. pontja értelmében a vámadós a vámtartozás megfizetésére köteles bármely személy, a vámtartozás - a Vámkódex 4. Cikk 9. pontja értelmében - valamely személynek a kiviteli vámtartozás vagy behozatali vámtartozás összegének megfizetésére való kötelezettsége. A Vámkódex 195. Cikke alapján a kezes írásban arra vállal kötelezettséget, hogy az adóssal egyetemleges felelőssége alapján teljesíti a megfizetendő vámtartozás biztosított összegét. Abban az esetben, hogyha a vámadós a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a vámhatóság az egyetemleges felelősség alapján a kezest kötelezi a vámtartozás megfizetésére. A fizetési kötelezettség előírásával a kezes vámadóssá válik, a Vámkódex 4. Cikk 12. pontja értelmében, így az PM r. 51. § (8) bekezdés a) és g) pontja szerint a vámadóssá vált kezes a saját adószámára és az őt fizetésre kötelező határozat számára hivatkozással teljesítheti a befizetési kötelezettségét, nem követelhető meg, hogy csak az eredetileg főkötelezett vámadós adószámára és fizetésre kötelező határozata számára hivatkozással teljesítsen.
Az alperes a fentiekből következően, téves álláspontja alátámasztására, technikai nehézségre sem hivatkozhat alappal a befizetések könyvelése, a teljesítés igazolása során.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, a felülvizsgálati kérelemben támadott részben a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az alperesnek a kezes fizetési kötelezettségét a kezessel szemben hozott fizetési kötelezettséget előíró határozatszámra és a kezes adószámára történő hivatkozással kell előírnia.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.245/2010.)