adozona.hu
AVI 2014.9.78
AVI 2014.9.78
Az áfatörvény 13. § (1) bekezdésének 15. pontja kizárja az olyan beszerzést, illetve értékesítést, amellyel összefüggésben saját célú használat vagy hasznosítás valósul meg [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság Honda gépjárművek forgalmazásával foglalkozik. A H. Kft.-vel fennálló szerződés a felperes számára előírja tesztautók biztosítását az ügyfelek minőségi kiszolgálása érdekében. A tesztautók mindaddig kizárólag tesztvezetésre használhatók, amíg azok értékesítéséről az ügyvezetők nem döntenek. A tesztautókat szigorú számadás körében tartják nyilván, használatukról tesztnaplót vezetnek. A felperes az általa vásárolt tesztautóként nyilvántartott gépjárművek általános forgalmi ...
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. szeptember 23-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása tartalmazza, hogy amennyiben a tesztautók értékesítésére 60 hónapon belül sor kerül, az Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés a) pontja az időszak hátralévő hónapjaira időarányosan eső előzetesen felszámított adó összegének levonását lehetővé teszi.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A keresetlevél benyújtását követően az alperes határozatát a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett részében megsemmisítette, e részében a pert a megyei bíróság végzésével megszüntette. A felperes módosított kereseti kérelmében továbbra is az alperes határozatának megsemmisítését kérte, előadva, hogy a továbbértékesítési cél a tesztautó vonatkozásában is megvalósult.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a tesztautók beszerzése az ügyfelek minőségi kiszolgálását szolgálta, elsődleges célja nem továbbértékesítés volt, amit az a körülmény is alátámaszt, hogy a tesztautók értékesítéséről az ügyvezetőknek külön döntést kellett hoznia. Ezért az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pontja szerinti továbbértékesítési cél a tesztautók vonatkozásában nem állapítható meg. A jogerős ítélet indokolása is utalt arra, hogy az Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján a tesztautók értékesítését követően az előzetesen felszámított adó időarányos része levonható volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pontjába ütközik, ugyanis a felperes tesztautóinál a továbbértékesítési cél megállapítható. A felperes arra az ellentmondásra mutatott rá, hogy a tesztautók tárgyi eszközként történő nyilvántartására nincs jogszerű lehetőség, mivel mindegyik tesztautó a beszerzéstől számított egy éven belül továbbértékesítésre került. Utalt továbbá arra, hogy a felperes tényleges fizetési kötelezettsége a megállapított adóhiánynak csak egy része lesz, miután a felperes az Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján az időarányos általános forgalmi adót levonhatta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy továbbértékesítési cél hiányában a felperes tesztautók beszerzését terhelő áfát egészében nem vonhatta le.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától hatályos 13. § (1) bekezdés 15. pontja határozta meg a továbbértékesítési célt. E szerint a továbbértékesítési célnak csak a beszerzett termék saját célú használat, hasznosítás nélküli értékesítése minősül, amelynek eredményeként a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapottól. Az Áfa. tv. idézett szabálya tehát kizárja az olyan beszerzést, illetve értékesítést, amellyel összefüggésben saját célú használat vagy hasznosítás valósul meg.
A Legfelsőbb Bíróság az idézett fogalommeghatározás értelmezése vonatkozásában sem az alperesi határozat, sem a jogerős ítélet indokolásának megállapításait nem találta jogszabálysértőnek. A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy a tesztautók beszerzésének elsődleges célja a továbbértékesítés volt. Az idézett törvényi meghatározás azonban abban az esetben sem engedi megállapítani a továbbértékesítési célt, ha az elsődleges továbbértékesítési cél mellett másodlagosan vagy mellékesen valósul meg saját célú használat vagy hasznosítás. Azt a felperes sem vitatta, hogy a tesztautók egy meghatározott, rövidebb ideig az ügyfelek tesztvezetésére szolgáltak.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a tesztgépjárműként való hasznosítás eredményeként a tesztautók használati értéke a kereskedelemben szokásos értékváltozást meghaladó módon tért el a beszerzéskori állapottól, amelynek alapján feltehetően az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pont meghatározásának további feltétele sem teljesült.
A Legfelsőbb Bíróság hivatalból vizsgálta, hogy az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pontjának alperesi jogértelmezése nem eredményezi-e a felperes adólevonási jogának korlátozását, vagy nem zárja-e ki annak érvényesítését. Ezzel összefüggésben azonban utalni kell az alperesi határozat, illetve a jogerős ítélet indokolásának azon megállapítására, miszerint a felperes az Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján 5 éven belüli értékesítés esetén a beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó meghatározott időarányos hányadát levonhatja.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet indokolása helytelenül állapította meg a felperest terhelő adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék összegét. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a jogerős ítélet indokolásának összegszerű megállapítása az alperes 2010. március 2-i módosító határozatának rendelkező részéhez igazodik. Az nem az alperes jogerős határozatával és a jogerős ítélettel lezárt adóügyre tartozó kérdés, hogy a felperes tényleges fizetési kötelezettsége hogyan alakul az esetleges időarányos adólevonás érvényesítésével összefüggésben.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.249/2010.)