adozona.hu
BH+ 2014.9.410
BH+ 2014.9.410
I. Ha az adós jogszabályba nem ütköző állítását - mely szerint követeléssel rendelkezik egy másik személlyel szemben, s ennek vagyoni értéke van - a hitelezők elfogadják, és a csődegyezségben rendelkeznek az igényérvényesítés eredményeként befolyó összeg hitelezők részére történő teljes vagy részleges átadásáról (akár engedményezés útján, akár oly módon, hogy az adós által behajtott követelés szétosztásában állapodnak meg), nincs akadálya a csődegyezség jóváhagyásának [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: C
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 2013. május 9-én az adós csődeljárását megindította, vagyonfelügyelőként az E. Kft.-t jelölte ki.
A 2013. augusztus 8-án megtartott egyezségi tárgyaláson a hitelezők 61 180 igen szavazattal, 96%-os arányban támogatták az egyezségi javaslatot.
A fizetőképességet helyreállító program szerint az adós közbeszerzési eljárás nyerteseként az S. Egyetemmel 20 évre kötött bérleti és szolgáltatási szerződést egy 900 férőhelyes kollégiumi épületekből álló infrastruktúra biztosításá...
A 2013. augusztus 8-án megtartott egyezségi tárgyaláson a hitelezők 61 180 igen szavazattal, 96%-os arányban támogatták az egyezségi javaslatot.
A fizetőképességet helyreállító program szerint az adós közbeszerzési eljárás nyerteseként az S. Egyetemmel 20 évre kötött bérleti és szolgáltatási szerződést egy 900 férőhelyes kollégiumi épületekből álló infrastruktúra biztosítására PPP konstrukcióban. Az építkezés során a további finanszírozás ellehetetlenült, az egyetem saját forrást az építkezéshez nem biztosított, így az adós polgári pert kezdeményezett az egyetemmel szemben. A peres eljárások nem vezettek eredményre. Miután az igényérvényesítés lehetőségét az adós Magyarországon kimerítette, ezért nem maradt más lehetősége, mint a saját és üzleti partnerei veszteségeit is nemzetközi fórumok elé vinni és eljárást kezdeményezni a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt a Magyar Állammal szemben.
A programban az adós vállalta, hogy 6 hónapon belül eljárást indít a Magyar Állam ellen kártérítés megfizetése iránt, mely eljárásban az igényét 30 999 757 euró összegben jelölte meg, ami fedezetet nyújt a hitelezői követelések teljes összegére.
Az aláírt csődegyezségi megállapodás szerint az igények egyedüli megtérülését a per eredményeként befolyó összeg biztosítja. Az eljárás következtében befolyó bármilyen bevétel, kártérítés 80%-a a hitelezők között, követelésük arányában kerül közvetlenül kifizetésre az adott hitelező tőke- és kamatkövetelésének megfizetéséig, az összeg adóshoz történő beérkezését követő 30 naptári napon belül. Tartalmazta az egyezség a vitatott igénnyel rendelkező hitelező részére elkülönítendő tartalékról való rendelkezést is.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette és rendelkezett a fizetési haladék meghosszabbításáról, valamint a vagyonfelügyelő díjának megállapításáról. Határozatát azzal indokolta, hogy az egyezség végrehajthatatlan, mert olyan követelésre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, amely tekintetében az eljárás még nem indult meg, az adós teljesítése pedig attól függ, hogy az általa majd a jövőben megindítandó eljárásnak mi lesz a következménye. Bizonytalan a követelés érvényesítésére irányuló igény beadása, bizonytalan az érdemi döntés, és az adósnak kedvező határozat esetén a kártérítési összeg pontosan nem határozható meg. Ha a felek a teljesítés idejét egy jövőbeni bizonytalan esemény bekövetkezéséhez fűzik, akkor valójában a teljesítés határidejét nem határozzák meg. Az egyezség olyan bizonytalan jövőbeni eseményhez fűzi az egyezség hatályának a beálltát (felfüggesztő feltétel), ami olyan helyzetet teremt, hogy nemcsak a bíróság számára, hanem egyéb módon sem teszi lehetővé a végrehajthatóság ellenőrzését.
Az adós és a vagyonfelügyelő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy feljogosította a vagyonfelügyelőt igazolt költségének a nyilvántartásba vételi díjból történő elszámolására.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy egyetértett az eljáró törvényszék jogi álláspontjával a csődegyezség végrehajthatatlansága tekintetében. Kiemelte, hogy az egyezség jóváhagyása körében a bíróságnak - egyebek mellett - vizsgálnia kell a hitelezői igények kielégítésére szolgáló szükséges fedezet rendelkezésre állását, valamint, hogy a tartozását az adós milyen feltételekkel köteles teljesíteni, miután a jóváhagyott csődegyezségnek végrehajthatónak, és a hitelezők részéről számonkérhetőnek kell lennie. A jóváhagyott egyezségből pontosan és egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a követelés nagyságának, esedékességének, a teljesítési feltételeknek, pontosan és beazonosíthatóan tartalmaznia kell azt a forrást is, amely a tartozás valós rendezésének a fedezetéül szolgál. Erre figyelemmel csak olyan egyezség hagyható jóvá a bíróság által, amely annak teljesíthetőségét, vagyis végrehajthatóságát is biztosítja.
A bizonytalan kimenetelű kártérítési per nem elegendő a csődegyezségben vállalt fizetési kötelezettségek teljesítésének, és ezáltal a végrehajthatóságának az alátámasztására. E körben egyetértett az elsőfokú bíróságnak az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 280. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 228. § (1) bekezdésére hivatkozásával is, utalva arra, hogy az egyezség hatályának beállta - a teljesítés bizonytalansága - nyilvánvalóan a végrehajtás ellenőrizhetetlenségét jelenti.
Alaptalannak találta azt a fellebbezési hivatkozást, hogy az elsőfokú bíróság döntése az egyezség tartalmába történő beavatkozást jelenti. Álláspontja szerint a végrehajthatóság körében nincs jelentősége annak, hogy az adós pontos határidők megjelölésével vállalta a per megindítását, a hitelezők tájékoztatását, illetve a pernyertessége esetére az összeg beérkezését követően annak hitelezők részére történő megfizetését. A kifejtettek alapján ugyanis nem a vállalás, hanem az igények kielégítésére fordítható összeg meglétének a bizonytalansága (vagyis az eljárás eredménye) az, amely kétségessé teszi az egyezség teljesíthetőségét, és ezáltal annak ellenőrizhetőségét is.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és új határozat hozatalával a csődegyezség jóváhagyását, továbbá a csődeljárás befejezetté nyilvánítását. Állította a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bekezdésének, 19. § (1) bekezdésének, 1. § (2) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a jogerős végzés jogszabálysértően vizsgálta meg az egyezség gazdasági tartalmát, a végrehajthatóság kérdését helytelenül ítélte meg. A bíróság nem bírálhatja felül, vagy utasíthatja el ezt a közös adósi és hitelezői szerződéses akaratot és vállalást.
Kiemelte, hogy az egyezségben
- a követelések összegszerűen meghatározásra kerültek,
- az esedékesség konkrét határidő tűzésével meghatározásra került,
- kiderül az egyezségből, hogy a teljesítés feltétele a kártérítés Magyar Állam által történő megfizetése,
- ha az összeg kifizetésére nem kerül sor a hitelezők részére, azt a bírósági végrehajtás keretében érvényesíthetik,
- a fizetési határidő eredménytelen eltelte esetén a felszámolási eljárást is kezdeményezhetik az adóssal szemben.
Utalt a Kúria Gfv. VII. 30.171/2013/13. számú, valamint az EBH 2011.2332. számú határozatában kifejtett álláspontra és kiemelte, hogy a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy egyébként végrehajthatatlan-e az egyezség, és nem gazdaságilag.
Kifejtette, hogy a hitelezők a per nélkül semmilyen kielégítést nem kapnának, ezért a csődegyezség elfogadásával semmilyen szempontból nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Azt a kockázatot, hogy a bizonytalan kimenetelű per milyen kielégítést biztosít a hitelezők részére, nem a bíróságnak kell mérlegelnie, hanem a hitelezőknek.
Hangsúlyozta, hogy a bizonytalan követelés kezelése része a magánjognak. A per bizonytalan kimenetele nem a végrehajthatóság kérdését érinti, hanem a teljesítés feltétele, mely két különböző kategória.
Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.439/2013/10. számú határozatában kifejtettekre, mely szerint a végrehajthatóság megítélésére nem lehet a perbeli egyezségeknél használt megoldásokat alkalmazni, ugyanis ez egy sui generis egyezség. Az itt kifejtettek szerint a végrehajthatóság, mint fogalom a bíróság általi jóváhagyásban realizálódik és az egyezség által válik kikényszeríthetővé.
A csődegyezségnek egy felfüggesztő feltétele van, mégpedig a bíróság jóváhagyásának megadása vagy elutasítása és nem az egyezség alapjává tett per kimenetele. Ha a per az adós szempontjából negatívan zárul, az is nyomon követhető, ellenőrizhető módon történik.
Az eljárásban az S. Egyetem hitelező nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet. Álláspontja szerint az adós nevében eljáró jogi képviselő nem a felszámolótól kapta a meghatalmazását, ezért az adós nevében előterjesztett jognyilatkozatok tekintetében vitatható, hogy azok a jogosulttól származónak tekinthetők vagy sem.
Érdemben kifejtette, hogy bizonytalannak és végrehajthatatlannak tekinti a csődegyezség tartalmát, azt alkalmatlannak tartja arra, hogy az alapján legalább minimális realitással számolni lehessen az adós fizetőképességének a helyreállításával. Az adós egyezségi javaslatának nemcsak a fizetőképesség helyreállítására való alkalmassága, hanem a komolysága is megkérdőjelezhető volt. A hitelezőknek nem mutatták be a benyújtani tervezett beadványt, a csődegyezség tervezete egyetlen elemének jogi vizsgálata, de még áttekintése sem volt biztosítva a hitelezők számára.
A Kúria a cégnyilvántartásból megállapította, hogy az adós felszámolását az Fpk. 01-14-000178 számú eljárásban az elsőfokú bíróság 2014. március 4-én megindította, a kirendelt felszámoló a korábbi vagyonfelügyelő volt. A Kormány a 93/2014. (III. 20.) Korm. rendeletben az adóst stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette, eljárására a Cstv. 65-67. §-át kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság 2014. március 27-től új felszámolóként a N. Korlátolt Felelősségű Társaságot jelölte ki.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy az adós a fizetőképességet helyreállító programjában a következőket írta: "Az eljárás megindításának objektív feltétele, hogy csak a sérelmet szenvedett fél, jelen esetben az M. Kft. tud a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni. Ahhoz tehát, hogy a sérelmek orvoslásához a Társaság a nemzetközi bírósági fórumot igénybe tudja venni, meg kell tartania a jogképességét, amire a csődvédelem az egyetlen lehetőség."
A Kúria elsődlegesen az adós nevében felülvizsgálati kérelmet benyújtó jogi képviselő meghatalmazása tekintetében - a hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltak miatt - megállapította, hogy annak hatályossága nem vitatható. A felszámolás megindulásával a felszámoló a Cstv. 34. § (2) bekezdése szerint az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok tételére vonatkozó kizárólagos jogosultságot szerzi meg, az adós ügyvezetője azonban nem veszíti el azt a jogát, hogy az adós státuszával kapcsolatos perekben eljárjon, a jogorvoslati eljárásokat megindítsa. Mindebből következően a felülvizsgálati kérelem az annak benyújtására jogosulttól származik, ezért azt érdemben kellett vizsgálni.
A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése szerint, ha az egyezség megfelel a jogszabályokban foglaltaknak, a bíróság végzéssel azt jóváhagyja, és a csődeljárást befejezetté nyilvánítja.
A jogerős végzés szerint azért nem hagyható jóvá a csődegyezség, mert a követelés bizonytalansága miatt a csődegyezség végrehajthatatlan, s a végrehajthatatlanság miatt jogszabályba ütköző.
Ebből következően a Kúriának elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett határoznia, hogy jóváhagyható-e a csődegyezség, ha az adós hitelezőknek felajánlott vagyona egy harmadik személlyel szemben állított igény?
A kérdés eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adós a Magyar Állammal, vagy más személlyel szembeni igénnyel rendelkezik, és annak sem, hogy azt Magyarországon, vagy más országban kívánja érvényesíteni.
Az adós a hitelezőinek az igényét kielégítheti egy harmadik személlyel szembeni követelése átruházásával (ezt a Cstv. 56. §-a is engedi a felszámolási eljárásban). Egy követelés érvényesítése pedig mindig tartalmaz kisebb-nagyobb bizonytalanságot. Nem megalapozott ezért a jogerős végzésben kifejtett az az álláspont, mely szerint az igények kielégítésére fordítható összeg meglétének a bizonytalansága (az eljárás eredménye) teszi kétségessé az adott ügyben az egyezség teljesíthetőségét, mert ez valamennyi olyan esetben fennáll, ahol követelés az adós által felajánlott kielégítés alapja.
Ha az adós jogszabályba nem ütköző állítását - mely szerint követeléssel rendelkezik egy másik személlyel szemben, s ennek vagyoni értéke van - a hitelezők elfogadják, és a csődegyezségben rendelkeznek az igényérvényesítés eredményeként befolyó összeg hitelezők részére történő teljes vagy részleges átadásáról (akár engedményezés útján, akár oly módon, hogy az adós által behajtott követelés szétosztásában állapodnak meg), a Kúria álláspontja szerint önmagában ez nem akadálya a csődegyezség jóváhagyásának.
Ha az adós vállalása nem jogszabályba ütköző, akkor a bíróság nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van a követelés behajtásának. Ezt, valamint azt, hogy az adós egyezségi javaslatában ajánlott vagyontárgyak értéke mekkora, illetve, hogy az valóban az adós által meghatározott értéket képviseli-e, a hitelezőknek kell vizsgálniuk és annak alapján mérlegelniük, hogy elfogadják-e az egyezségi javaslatot.
A Kúria - a fent kifejtettek alapján - egyetért az adóssal abban, hogy a jogerős végzés ténylegesen a csődegyezség tartalmát és nem a végrehajthatóságát vizsgálta. A csődeljárást lefolytató bíróság az egyezség gazdasági tartalmát nem vizsgálhatja, mert az a felek autonómiájába történő beavatkozás lenne.
Jelen esetben nem merült fel az, hogy jogszabályba ütközne az adós kártérítési igénye, illetve az ezen alapuló csődegyezség.
A Kúria álláspontja szerint nem minősül végrehajthatatlannak sem a csődegyezség, miután a követelés érvényesítésére irányuló kereset beadásának határidejét a felek meghatározták, s annak be nem tartása esetén a csődegyezség nemteljesítése miatt felszámolási eljárást lehet kezdeményezni az adóssal szemben. Az egyezséget létrehozó felek egyértelműen meghatározták továbbá a kielégítés alapját, a kielégítés határidejét, módját. Az, hogy az adós esetleg nem nyeri meg a pert, nem a végrehajthatóság körébe tartozó kérdés, hanem a csődegyezség tartalmába.
Az eljárás irataiból megállapítható azonban, hogy az adós a Fizetőképességet helyreállító programban a csődeljárás kizárólagos céljaként a megindítandó peres eljárás miatt fenntartandó jogképességet jelölte meg.
Ahogyan azt a Kúria a Gfv. VII.30.339/2013/5. és Gfv.VII.30.315/2013/3. számú döntéseiben kifejtette, a Cstv. 17. § (1) bekezdésében, 19. § (1) bekezdésben és 21. § (1) bekezdés b) pontjában írt program az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó terv. Ennek rendeltetése az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását. A csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja.
A jelen eljárás alapjául szolgáló esetben, nem vitásan, a többségi szavazattal rendelkező hitelezők érdekében állt az egyezség létrehozása. A becsatolt iratokból megállapíthatóan azonban az adós a tevékenységét nem kívánta folytatni. Az adós a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló tartozások tekintetében fennálló fizetésképtelenségének a csődegyezség létrejöttével történő - a teljesítési határidő módosítása miatti - megszűnésével kívánta biztosítani a lehetőséget arra, hogy a kártérítési pert megindítsa, illetve lefolytassa. Ez a cél azonban ellentétes a csődeljárás törvényben meghatározott céljával, ebből következően a csődegyezség a jogszabályokban foglaltaknak nem felel meg (Cstv. 21/B. §), ezért nem hagyható jóvá.
Megjegyzi a Kúria, hogy tévedett az adós, amikor arra hivatkozott, hogy a felszámolás alá került adós elveszíti a jogképességét, mert a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet a követelését érvényesítheti, jogképessége csak a cégnyilvántartásból való törlésével szűnik meg.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést - eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.098/2014.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Simala Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Simala Zoltán ügyvéd által képviselt M. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós ellen a Fővárosi Törvényszéken 23.Cspk.01-13-000016 számon indult csődeljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.44.817/2013/2. számú jogerős végzése ellen az adós által 14. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
A Kúria a jogerős végzést - eltérő indokolással - hatályában fenntartja.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Az elsőfokú bíróság 2013. május 9-én az adós csődeljárását megindította, vagyonfelügyelőként az E. Kft-t jelölte ki.
A 2013. augusztus 8-án megtartott egyezségi tárgyaláson a hitelezők 61.180 igen szavazattal, 96%-os arányban támogatták az egyezségi javaslatot.
A fizetőképességet helyreállító program szerint az adós közbeszerzési eljárás nyerteseként az S. Egyetemmel 20 évre kötött bérleti és szolgáltatási szerződést egy 900 férőhelyes kollégiumi épületekből álló infrastruktúra biztosítására PPP konstrukcióban. Az építkezés során a további finanszírozás ellehetetlenült, az egyetem saját forrást az építkezéshez nem biztosított, így az adós polgári pert kezdeményezett az egyetemmel szemben. A peres eljárások nem vezettek eredményre. Mivel az igényérvényesítés lehetőségét az adós Magyarországon kimerítette, ezért nem maradt más lehetősége, mint a saját és üzleti partnerei veszteségeit is nemzetközi fórumok elé vinni és eljárást kezdeményezni a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt a Magyar Állammal szemben.
A programban az adós vállalta, hogy 6 hónapon belül eljárást indít a Magyar Állam ellen kártérítés megfizetése iránt, mely eljárásban az igényét 30.999.757 euro összegben jelölte meg, ami fedezetet nyújt a hitelezői követelések teljes összegére.
Az aláírt csődegyezségi megállapodás szerint az igények egyedüli megtérülését a per eredményeként befolyó összeg biztosítja. Az eljárás következtében befolyó bármilyen bevétel, kártérítés 80%-a a hitelezők között, követelésük arányában kerül közvetlenül kifizetésre az adott hitelező tőke- és kamatkövetelésének megfizetéséig, az összeg adóshoz történő beérkezését követő 30 naptári napon belül. Tartalmazta az egyezség a vitatott igénnyel rendelkező hitelező részére elkülönítendő tartalékról való rendelkezést is.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette és rendelkezett a fizetési haladék meghosszabbításáról, valamint a vagyonfelügyelő díjának megállapításáról. Határozatát azzal indokolta, hogy az egyezség végrehajthatatlan, mert olyan követelésre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, amely tekintetében az eljárás még nem indult meg, az adós teljesítése pedig attól függ, hogy az általa majd a jövőben megindítandó eljárásnak mi lesz a következménye. Bizonytalan a követelés érvényesítésére irányuló igény beadása, bizonytalan az érdemi döntés, és az adósnak kedvező határozat esetén a kártérítési összeg pontosan nem határozható meg. Ha a felek a teljesítés idejét egy jövőbeni bizonytalan esemény bekövetkezéséhez fűzik, akkor valójában a teljesítés határidejét nem határozzák meg. Az egyezség olyan bizonytalan jövőbeni eseményhez fűzi az egyezség hatályának a beálltát (felfüggesztő feltétel), ami olyan helyzetet teremt, hogy nemcsak a bíróság számára, hanem egyéb módon sem teszi lehetővé a végrehajthatóság ellenőrzését.
Az adós és a vagyonfelügyelő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy feljogosította a vagyonfelügyelőt igazolt költségének a nyilvántartásba vételi díjból történő elszámolására.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy egyetértett az eljáró törvényszék jogi álláspontjával a csődegyezség végrehajthatatlansága tekintetében. Kiemelte, hogy az egyezség jóváhagyása körében a bíróságnak - egyebek mellett - vizsgálnia kell a hitelezői igények kielégítésére szolgáló szükséges fedezet rendelkezésre állását, valamint, hogy a tartozását az adós milyen feltételekkel köteles teljesíteni, mivel a jóváhagyott csődegyezségnek végrehajthatónak, és a hitelezők részéről számonkérhetőnek kell lennie. A jóváhagyott egyezségből pontosan és egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a követelés nagyságának, esedékességének, a teljesítési feltételeknek, pontosan és beazonosíthatóan tartalmaznia kell azt a forrást is, amely a tartozás valós rendezésének a fedezetéül szolgál. Erre figyelemmel csak olyan egyezség hagyható jóvá a bíróság által, amely annak teljesíthetőségét, vagyis végrehajthatóságát is biztosítja.
A bizonytalan kimenetelű kártérítési per nem elegendő a csődegyezségben vállalt fizetési kötelezettségek teljesítésének, és ezáltal a végrehajthatóságának az alátámasztására. E körben egyetértett az elsőfokú bíróságnak az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 280. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 228. § (1) bekezdésére hivatkozásával is, utalva arra, hogy az egyezség hatályának beállta - a teljesítés bizonytalansága - nyilvánvalóan a végrehajtás ellenőrizhetetlenségét jelenti.
Alaptalannak találta azt a fellebbezési hivatkozást, hogy az elsőfokú bíróság döntése az egyezség tartalmába történő beavatkozást jelenti. Álláspontja szerint a végrehajthatóság körében nem bír jelentőséggel az, hogy az adós pontos határidők megjelölésével vállalta a per megindítását, a hitelezők tájékoztatását, illetve a pernyertessége esetére az összeg beérkezését követően annak hitelezők részére történő megfizetését. A kifejtettek alapján ugyanis nem a vállalás, hanem az igények kielégítésére fordítható összeg meglétének a bizonytalansága (vagyis az eljárás eredménye) az, amely kétségessé teszi az egyezség teljesíthetőségét, és ezáltal annak ellenőrizhetőségét is.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és új határozat hozatalával a csődegyezség jóváhagyását, továbbá a csődeljárás befejezetté nyilvánítását. Állította a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bekezdésének, 19. § (1) bekezdésének, 1. § (2) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a jogerős végzés jogszabálysértően vizsgálta meg az egyezség gazdasági tartalmát, a végrehajthatóság kérdését helytelenül ítélte meg. A bíróság nem bírálhatja felül, vagy utasíthatja el ezt a közös adósi és hitelezői szerződéses akaratot és vállalást.
Kiemelte, hogy az egyezségben
- a követelések összegszerűen meghatározásra kerültek,
- az esedékesség konkrét határidő tűzésével meghatározásra került,
- kiderül az egyezségből, hogy a teljesítés feltétele a kártérítés Magyar Állam által történő megfizetése,
- ha az összeg kifizetésére nem kerül sor a hitelezők részére, azt a bírósági végrehajtás keretében érvényesíthetik,
- a fizetési határidő eredménytelen eltelte esetén a felszámolási eljárást is kezdeményezhetik az adóssal szemben.
Utalt a Kúria Gfv. VII.30.171/2013/13. számú, valamint az EBH 2011.2332. számú határozatában kifejtett álláspontra és kiemelte, hogy a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy egyébként végrehajthatatlan-e az egyezség, és nem gazdaságilag.
Kifejtette, hogy a hitelezők a per nélkül semmilyen kielégítést nem kapnának, ezért a csődegyezség elfogadásával semmilyen szempontból nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Azt a kockázatot, hogy a bizonytalan kimenetelű per milyen kielégítést biztosít a hitelezők részére, nem a bíróságnak kell mérlegelnie, hanem a hitelezőknek.
Hangsúlyozta, hogy a bizonytalan követelés kezelése része a magánjognak. A per bizonytalan kimenetele nem a végrehajthatóság kérdését érinti, hanem a teljesítés feltétele, mely két különböző kategória.
Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.439/2013/10. számú határozatában kifejtettekre, mely szerint a végrehajthatóság megítélésére nem lehet a perbeli egyezségeknél használt megoldásokat alkalmazni, ugyanis ez egy sui generis egyezség. Az itt kifejtettek szerint a végrehajthatóság, mint fogalom a bíróság általi jóváhagyásban realizálódik és az egyezség által válik kikényszeríthetővé.
A csődegyezségnek egy felfüggesztő feltétele van, mégpedig a bíróság jóváhagyásának megadása vagy elutasítása és nem az egyezség alapjává tett per kimenetele. Ha a per az adós szempontjából negatívan zárul, az is nyomon követhető, ellenőrizhető módon történik.
Az eljárásban az S. Egyetem hitelező nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet. Álláspontja szerint az adós nevében eljáró jogi képviselő nem a felszámolótól kapta a meghatalmazását, ezért az adós nevében előterjesztett jognyilatkozatok tekintetében vitatható, hogy azok a jogosulttól származónak tekinthetők vagy sem.
Érdemben kifejtette, hogy bizonytalannak és végrehajthatatlannak tekinti a csődegyezség tartalmát, azt alkalmatlannak tartja arra, hogy az alapján legalább minimális realitással számolni lehessen az adós fizetőképességének a helyreállításával. Az adós egyezségi javaslatának nemcsak a fizetőképesség helyreállítására való alkalmassága, hanem a komolysága is megkérdőjelezhető volt. A hitelezőknek nem mutatták be a benyújtani tervezett beadványt, a csődegyezség tervezete egyetlen elemének jogi vizsgálata, de még áttekintése sem volt biztosítva a hitelezők számára.
A Kúria a cégnyilvántartásból megállapította, hogy az adós felszámolását az Fpk. 01-14-000178 számú eljárásban az elsőfokú bíróság 2014. március 4-én megindította, a kirendelt felszámoló a korábbi vagyonfelügyelő volt. A Kormány a 93/2014. (III. 20.) Korm. rendeletben az adóst stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette, eljárására a Cstv. 65-67. §-át kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság 2014. március 27-től új felszámolóként a N. Korlátolt Felelősségű Társaságot jelölte ki.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy az adós a fizetőképességet helyreállító programjában a következőket írta: "Az eljárás megindításának objektív feltétele, hogy csak a sérelmet szenvedett fél, jelen esetben az M. Kft. tud a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni. Ahhoz tehát, hogy a sérelmek orvoslásához a Társaság a nemzetközi bírósági fórumot igénybe tudja venni, meg kell tartania a jogképességét, amire a csődvédelem az egyetlen lehetőség."
A Kúria elsődlegesen az adós nevében felülvizsgálati kérelmet benyújtó jogi képviselő meghatalmazása tekintetében - a hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltak miatt - megállapította, hogy annak hatályossága nem vitatható. A felszámolás megindulásával a felszámoló a Cstv. 34. § (2) bekezdése szerint az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok tételére vonatkozó kizárólagos jogosultságot szerzi meg, ugyanakkor az adós ügyvezetője nem veszíti el azt a jogát, hogy az adós státuszával kapcsolatos perekben eljárjon, a jogorvoslati eljárásokat megindítsa. Mindebből következően a felülvizsgálati kérelem az annak benyújtására jogosulttól származik, ezért azt érdemben kellett vizsgálni.
A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése szerint, ha az egyezség megfelel a jogszabályokban foglaltaknak, a bíróság végzéssel azt jóváhagyja, és a csődeljárást befejezetté nyilvánítja.
A jogerős végzés szerint azért nem hagyható jóvá a csődegyezség, mert a követelés bizonytalansága miatt a csődegyezség végrehajthatatlan, s a végrehajthatatlanság miatt jogszabályba ütköző.
Ebből következően a Kúriának elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett határoznia, hogy jóváhagyható-e a csődegyezség, ha az adós hitelezőknek felajánlott vagyona egy harmadik személlyel szemben állított igény?
A kérdés eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adós a Magyar Állammal, vagy más személlyel szembeni igénnyel rendelkezik, és annak sem, hogy azt Magyarországon, vagy más országban kívánja érvényesíteni.
Az adós a hitelezőinek az igényét kielégítheti egy harmadik személlyel szembeni követelése átruházásával (ezt a Cstv. 56. §-a is engedi a felszámolási eljárásban). Egy követelés érvényesítése pedig mindig tartalmaz kisebb-nagyobb bizonytalanságot. Nem megalapozott ezért a jogerős végzésben kifejtett az az álláspont, mely szerint az igények kielégítésére fordítható összeg meglétének a bizonytalansága (az eljárás eredménye) teszi kétségessé az adott ügyben az egyezség teljesíthetőségét, hiszen ez valamennyi olyan esetben fennáll, ahol követelés az adós által felajánlott kielégítés alapja.
Ha az adós jogszabályba nem ütköző állítását - mely szerint követeléssel rendelkezik egy másik személlyel szemben, s ennek vagyoni értéke van - a hitelezők elfogadják, és a csődegyezségben rendelkeznek az igényérvényesítés eredményeként befolyó összeg hitelezők részére történő teljes vagy részleges átadásáról (akár engedményezés útján, akár oly módon, hogy az adós által behajtott követelés szétosztásában állapodnak meg), a Kúria álláspontja szerint önmagában ez nem akadálya a csődegyezség jóváhagyásának.
Ha az adós vállalása nem jogszabályba ütköző, akkor a bíróság nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van a követelés behajtásának. Ezt, valamint azt, hogy az adós egyezségi javaslatában ajánlott vagyontárgyak értéke mekkora, illetve, hogy az valóban az adós által meghatározott értéket képviseli-e, a hitelezőknek kell vizsgálniuk és annak alapján mérlegelniük, hogy elfogadják-e az egyezségi javaslatot.
A Kúria - a fent kifejtettek alapján - egyetért az adóssal abban, hogy a jogerős végzés ténylegesen a csődegyezség tartalmát és nem a végrehajthatóságát vizsgálta. A csődeljárást lefolytató bíróság az egyezség gazdasági tartalmát nem vizsgálhatja, mert az a felek autonómiájába történő beavatkozás lenne.
Jelen esetben nem merült fel az, hogy jogszabályba ütközne az adós kártérítési igénye, illetve az ezen alapuló csődegyezség.
A Kúria álláspontja szerint nem minősül végrehajthatatlannak sem a csődegyezség, hiszen a követelés érvényesítésére irányuló kereset beadásának határidejét a felek meghatározták, s annak be nem tartása esetén a csődegyezség nemteljesítése miatt felszámolási eljárást lehet kezdeményezni az adóssal szemben. Az egyezséget létrehozó felek egyértelműen meghatározták továbbá a kielégítés alapját, a kielégítés határidejét, módját. Az, hogy esetleg nem nyeri meg a pert az adós, nem a végrehajthatóság körébe tartozó kérdés, hanem a csődegyezség tartalmába.
Az eljárás irataiból megállapítható azonban, hogy az adós a Fizetőképességet helyreállító programban a csődeljárás kizárólagos céljaként a megindítandó peres eljárás miatt fenntartandó jogképességet jelölte meg.
Ahogyan azt a Kúria a Gfv.VII.30.339/2013/5. és Gfv.VII.30.315/2013/3.számú döntéseiben kifejtette, a Cstv. 17. § (1) bekezdésében, 19. § (1) bekezdésben és 21. § (1) bekezdés b) pontjában írt program az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó terv. Ennek rendeltetése az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását. A csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja.
A jelen eljárás alapjául szolgáló esetben, nem vitásan, a többségi szavazattal rendelkező hitelezők érdekében állt az egyezség létrehozása. A becsatolt iratokból megállapíthatóan azonban az adós a tevékenységét nem kívánta folytatni. Az adós a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló tartozások tekintetében fennálló fizetésképtelenségének a csődegyezség létrejöttével történő - a teljesítési határidő módosítása miatti - megszűnésével kívánta biztosítani a lehetőséget arra, hogy a kártérítési pert megindítsa, illetve lefolytassa. Ez a cél azonban ellentétes a csődeljárás törvényben meghatározott céljával, ebből következően a csődegyezség a jogszabályokban foglaltaknak nem felel meg (Cstv. 21/B. §), ezért nem hagyható jóvá.
Megjegyzi a Kúria, hogy tévedett az adós, amikor arra hivatkozott, hogy a felszámolás alá került adós elveszíti a jogképességét, mert a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet a követelését érvényesítheti, jogképessége csak a cégnyilvántartásból való törlésével szűnik meg.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést - eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.